Ez a poszt lazán kapcsolódik a korábbihoz. Csak sokkal szomorúbb.
Nyilván sokkal több embert érdekel a magyar futball állapota, mint a magyar matematikáé. Ez teljesen természetes. A probléma az, hogy Orbán Viktort nem csak sokkal jobban érdekeli a magyar futball állapota, mint a magyar matematikáé, hanem úgy is gondolja, hogy az ország jövője szempontjából sokkal, de sokkal fontosabb a magyar futball, mint a magyar matematika.
A matematika egy aránylag kis szeletét jelenti a magyar tudományos életnek, de Bolyai, Riesz, von Neumann, Erdős, Lovász és Szemerédi hasonló színvonalat jelent, mint Orth György, Schlosser, Sárosi dr., Puskás, Kocsis, Czibor és Albert Flórián, vagy Bartók, Kodály, Kurtág, Kocsis Zoltán, Ránki, Schiff András és Fischer Iván. A magyar matematikai hagyomány a legértékesebb intellektuális hagyományaink egyike.
A leghíresebb izraeli matematikai díjat Erdős Pál alapította és többek között olyan matematikusok kapták meg, mint Saharon Shelah, Ilya Rips, Noga Alon, Gil Kalai, Ehud Hrushovski, Oded Schramm, Init Dirur és a Fields-érmes Elon Lindenstrauss. Izrael valamiért úgy gondolja, hogy fontos számára a matematika, Magyarország pedig valamiért úgy gondolja, hogy nem az.
A magyar matematikának nincs vagy alig van Puskás Akadémiája, néhány elitgimnázium, a KÖMAL, az olimpiai szakkörök. Pár gyengén finanszírozott, de még világszínvonalú alapképzést nyújtó egyetem. A legjobb magyar doktori képzést most számolják fel a CEU-n, a Turán, Erdős, Rényi, T.Sós Vera, Hajnal András és mások által felépített intézetet elrabolták az Akadémiától. A felsőoktatás pedig most kerül az MTA hóhérának kezébe.
A magyar matematika rendkívül törékeny. Izraelnek ott van a Tel-Aviv University, a Hebrew University, a Weizmann Institute, amivel meg lehet tartani a legnagyobb izraeli tehetségeket, nekünk most éppen nincs semmink. Évente öt-hat szupertehetséges fiatalból kellene otthon tartani hármat vagy négyet, ez lenne a terv. Elég bátornak tűnik.
Én nem gondolom azt, hogy Orbán Viktornak ne lenne kiváló politikai érzéke, azt azonban igenis gondolom, hogy semmi érzéke a minőséghez. Orbán tanácsadói csak álmodnak a középszerűségről, a miniszterelnök által helyzetbe hozott ifjúfideszista értelmiségiek pedig a tehetségtelenség és a nívótlanság egy olyan szintjét hozzák, amelyet én sokáig el sem tudtam képzelni. Orbán szerint csak a sporthoz kell tehetség (érdekes, azt valamiért felfogja, hogy nem nevezheti ki a kézilabda-válogatott beállóját) a tudományhoz, a művészethez elég a lojalitás. És Orbán Viktor téved. Ez a tévedés pedig a magyar matematika végét jelentheti. A magyar valószínűségszámítás már elveszítette a világban legmagasabban jegyzett kutatóját. Ha ez a pillangóúszásban történt volna meg, akkor valamennyi újság címlapon hozza le a hírt.
Nem tudom megmondani, hogy a magyar matematikának mekkora közvetett szerepe lehet az ország versenyképességének növelésében. Csak Izraelre tudok hivatkozni, ők valahogy azt gondolják, hogy az ő országukat segíti a matematika a globális versenyben. Attól tartok, hogyha a magyar matematika összeomlik, akkor nem lehet többé újjáépíteni. Lesznek tehetségek, de azok már tizennyolc évesen el fogják hagyni az országot és vissza se néznek.
Politikai szezon van, ugyan kit érdekel a matematika, amikor a FIDESZ esetleg elveszítheti Taktaharkányt (tényleg nem akarom bántani Taktaharkányt, én nem az igazi Taktaharkányról szoktam írni, hanem egy névrokonáról). Amikor a liberális demokrácia erői fenyegetik a keresztény szabadság bástyáit (ezt a hatalmas baromságot százezrek, talán milliók veszik komolyan), akkor minden erőt a harcra kell koncentrálni, főleg ha azokat az erőket a harcolászáson kívül semmi másra nem lehet koncentrálni.
Ide most kellene egy frappáns utolsó mondat. De most nem lesz.
