Nem szeretnék egy igazán liberális Magyarországot.
Egy igazán liberális Magyarországon nagyon sokan éreznék magukat rosszul azok közül, akik lényegesen konzervatívabbak az európai átlagnál, tisztességes emberek, akikkel a legtöbb kérdésben szót lehet érteni, pár dologban meg nem. Nem lenne jó, ha ezek az emberek pocsékul éreznék magukat. Magyarország egy kissé visszamaradott ország, de ez kezelhető lenne, ha normális konzervatívok vezetnék. Kicsit merev, a progresszív gondolatokat gyanakvással figyelő, de azért tisztességes emberek.
A Vidnyánszkyé lenne a Nemzeti Színház, néhány kereszténykádárista lektűríró néni Főkossuth-díjat kapna, lenne a Szabolcska Mihálynak egy szép nagy szobra a Margit-szigeten. És kb. ennyi.
Igen, valószínűleg maradna a határkerítés, erősködnének melegházasság ügyben, de nem bántanának senkit, és Andy Vajna a kishölggyel együtt kereshetne magának egy másik kontinenst.
A miniszterelnök egy háromszobás lakásban lakna, nem tudnánk, hogy ki az unokatestvére, a fogtechnikusa és a gázszerelője. A miniszterelnök-helyettes nem rénszarvasra vadászna Svédországban, hanem modellvasutat építene az unokájának a Wekerle-telepen, és lenne nő a kormányban, nem sok, de lenne. Nemcsak büntetnék a lopást, de kifejezetten kínos lenne, ha valaki túlságosan meggazdagodna a politika közelében.
Ez lehetne egyszer a magyar választások tétje. Most nem az. A magyar választások egyetlen tétje az, hogy ki lesz az, akit Orbán majd megjutalmaz április kilencedike után, melyik tehetségtelen hülyének alapít intézetet, kinek esik le pármilliárdnyi jutifali.
Sajnálom, de erről nekem már semmi vicces nem jut eszembe.
