Régen nem írtam már semmit. Igazából most sem fogok, mert nincs kedvem magamat ismételgetni, csak találtam egy posztot, amiben valaki összeszedett néhány írást a 2010-es választások környékéről. Roppant vicces látni, hogy a magukat nagyon komolyan vevő megmondóemberek mennyire félreismerték Orbán szándékait. Közülük még a legrosszhiszeműbek is jámbor marháknak tűnnek a mai tudásunk alapján.
Szemelgettem az Örülünk, Vincent?-blog 2010 körüli posztjaiból. Döbbenetes, hogy mindent előre láttunk. Mármint nem az a döbbenetes, hogy mi előre láttunk mindent, mert minden jóslatunk hót evidensnek tűnik, hanem hogy a másik listában szereplők mekkora ostoba fajankók voltak öt éve. Most már nyilván megokosodtak, hahaha.
Örülünk, Vincent? retrospektív:
A hosszú nyelvek éjszakája: egy válogatás az Orbán segge körül (ott, hol a kis Stumpf siet beléje) tolongó újságírók hitvallásaiból.
Nincs kire szavazzak — a Fidesz stb. - Pásztörperc elmagyarázza a Fideszt. Rövid, igaz, alapvető.
Banánhéjak - Nahát, hogy megint igazam lett.
Kis ország, kis de Gaulle - “Az orbáni Magyarország rémisztően Bayer, Horkay Hörcher, Gréczy, Miháncsik — és véletlenül sem Aron, Malraux, Sartre vagy Camus. Valójában csak de Gaulle-unk van, kicsi, sárga, savanyú de Gaulle-unk. Ő azonban kétségkívül létezik. Valamit kell majd kezdeni vele, ahogy valamit kell majd kezdenie neki is velünk, a Bokrétával, ha majd eldurrant az utolsó balatonboglári champagne.“ So true.
A Rendteremtés Könyve - "Akkor megint szólt Viktor: "Legyenek kereszténydemokraták az országgyűlésben, s válasszák el az államot az egyháztól. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és a vasárnapi nyitvatartást. Fényeskedjenek az országgyűlésben, s világítsák meg a földet." Úgy is lett." - És tényleg úgy lett.
Önök kérték: pártállam - Na tessék, még egy jóslat.
Édicuki Madzsarisztán (avagy Lendvay Ildikó és a lecsós virsli avagy lecsósvirsliposzt)
Régen minden jobb volt, de a Vincent-blog biztosan, és az idő múlásával régen egyre jobb lesz.
