Azt már nem is tudjuk, hogy kezdődött. Rogerius mester apuliai krónikaíró szerint, Batu kán 1242 márciusában Balatonedericsen a "Két Szimpatikus Tatárhoz" nevű wellness-szállóban döntötte el, hogy inkább valahol Észak-Kínában lesz úszómester, de innen ő elmegy. Az úgy volt, hogy a Nagykán éppen Tuhlaj vezérrel a turguti lovasok parancsnokával együtt nézte a reggeli televízió műsort, amikor az egyik műsorvezető elkezdte ecsetelni, hogy a magyarok tulajdonképpen tatárok, de amikor véletlenül egy kicsit mégsem azok, akkoris szeretnek tatár posztmodern költőket olvasni, tatár cukrászsüteményeket enni, és tatár szabású irhapulóvereket viselni.
"Ezekben semmi tartás nincs, Tuhlaj? Ezek még nyalni sem tudnak? Ezerszer megmondtam nekik, hogy mi MONGOLOK VAGYUNK VAZZE, de tatároznak a hülyék. Lezárják nekem a Margit hidat, lóval nem lehet átkelni csak elefánttal vagy hörcsöggel. Ha meg karóba húzatom a polgármestert, nyifognak. Nyalnak és nyifognak, nyifognak és nyalnak, de a kumiszt azt glicerinezik."
Nem tudom, észrevették-e, hogy már a rómaiak is Óbuda-felsőre építették Aquincumot. Nem a Kossuth térre. Inkább jártak Hévvel, de nem vegyültek velünk.
Itt van, ugye, ez a Napkelte ügy. A Magyar Televízióban volt egy érthetetlen módon nagy nézettségnek örvendő műsor, olyan díszletekkel és világítással, hogy gyakorlatilag az civilizáltabb lett volna, ha egy füzet sarkára rajzolják a képeket, és hüvelykujjal kell nézegetni. Természetesen a műsort nem a tízmilliócsillióért fenntartott MTV csinálta, hanem, hát, most én tényleg szeretném elkerülni mind a sajtópert, mind a komolyabb testi sértést, egy különös ember cége. Nagyon különös emberé. Elég, ha azt mondom, hogy Lakat T. Károly Esterházy Péterrel próbált beszélgetni ebben a műsorban a kortárs szépirodalom problematikájáról. Lendvai Ildikónak pedig gyakorlatilag nem volt élete az elmúlt években, az Angol utcában lakott Gyárfáséknál, volt egy kis sezlonja, ott aludt, főzött magának néha a sparhelten lecsós virslit, és öt percenként háborgatta valamilyen független újságíró, hogy most pontosan tessék elmagyarázni melyik jobberka lopott a grízes tésztából, vagy hogy kaphat-e irodalmi Nobel-díjat Gyurcsány Feri az Őszödi bátorságprózáért.
A nagykuratóriumokkal, kiskuratóriumokkal, felügyelő bizottságokkal súlyosbított televízió aktuális elnökhelyetteshelyettese váratlanul leparancsolta az érdekes ember érdekes műsorát a képernyőről. Nem azért mert tádzsik színvonalú volt, hanem mert... (tessék elolvasni, miért, és tessék megtanulni kívülről, jól jön az még). És Lakat T. professzor helyére gyorsan kineveztek egy kiegyensúlyozott mikrofonállványt főszerkesztőnek egy új, remek, kiegyensúlyozott műsor élére, ahol a kiegyensúlyozatlan "Miért jó a költségvetés Oszkó úr, de tényleg ez már nem lesz túlságosan jó, aggódva kérdem?!" helyett végre az európai értelemben vett "De maga még olyan szép is Szijjártó Baby! Holnap eljön közénk Orbán Viktor, jaj melyik kiskosztümöt vegyem fel, ah mindjárt elájulok!" következett.
A szocialisták már is bejelentették, hogy ilyen rút jogsértésben ők nem vesznek részt, Orbán pedig vásárolt Lendvai Ildikótól egy alig használt sezlont, kis sparhelttel, másfél kiló maradék, lecsónak való paprikával.
És ez most így lesz egy ideig. Még hét-nyolcszáz évig.
