Több internetes portálon megjelent a hír: a kormány államosítani kívánja a színházba járást. Megkerestük a Nemzeti Fejlesztésügyi Minisztérium színház- és kohóügyi helyettes államtitkárát dr Krepp Vazult, aki részletes választ adott kérdéseinkre.
Vincent: Valóban államosítani akarják a színházba járást? Ezentúl csak egymillió forint kaució lefizetése és a színház látogatási akkreditáció megszerzése után ülhetünk le a nézőtérre?
dr Krepp Vazul: A törvény szövegéből világosan következik, hogy erről szó sincsen. Az ún. magánnézőkre nem vonatkozik a jogszabály.
Vincent: A 34.§ (2) d. bekezdés kimondja: "a törvény hatálya jogi személyekre, társasnézőkre illetve magánnézőkre terjed ki".
dr Krepp Vazul: A következő bekezdés világossá teszi, hogy a magánnéző alatt nem a magánnézőt értjük. Akkor az lenne odaírva, nem?
Vincent: A 34.§ (2) e. bekezdés: "A Közgép mentesül az ÁFA befizetés alól, ezt majd jól betesszük a színházipari törvénybe, kutya nem veszi észre, Tóni" - erre gondolt? Bocsánat, látom, a 34.§ (2) f. bekezdés: " magánnéző az, akit anya szült"
dr Krepp Vazul: Fenntartom a véleményem, számomra ez nem egyértelmű, de rendben van, engedjük meg, hogy államosítják a színházba járást, miért is olyan nagy baj ez? Ausztriában is államosítva van a színházba járás.
Vincent: Dehát nincs is államosítva!!!
dr Krepp Vazul: De majdnem. A színházba járás állami feladat, természetes, hogy nem engedhetünk be akárkit a salakozóba, ahol ezerkétszáz fok is lehet az öntvények hőmérséklete.
Vincent: Salakozó?
dr Krepp Vazul: Ne vesszünk el a részletekben. Itt van például a Nemzeti Erényszínház új előadása, a Bajnai Gordon bliccelt a Vágy villamosán. Gondolja, hogy a tanfolyam elvégzése nélkül is megértheti a magánnéző a mű szarkvalitását?
Vincent: Szakralitását.
dr Krepp Vazul: Azt is. Vidnyánszky úrelvtárs nem azért dolgozik éjt nappallá téve, hogy jöjjön egy felelőlen magánnéző és félreértelmezze az előadást. A színházipar nem lengyel csalamádékonzerv, elég egy apró hiba, és....
Vincent: És?
dr Krepp Vazul: És. Egyetért ugye azzal, hogy nincsenek magánszínházak.
Vincent: Vannak.
dr Krepp Vazul: Ernőketitkár!!!!! (Ernőketitkár bejön, tizenhárom éves, de nagyon tehetséges) Van magánszínház? Hmm. Iktassa kérem két példányban. Kedves nagybátyjának pedig adja át jókívánságaim. Tudja Vincent, szerintem elég ha egy országban két színház van, vagy esetleg csak egy, és a kerületi úrelvtársak eldönthetik, hogy melyikbe lesz a vezénylés. A magánnézőnek egységes értelmezési keretben, minisztériumi irányítás alatt kell elvégeznie a nézői feladatokat. Miért,csülkös babot lehet szakképesítés nélkül enni? Na, ugye.
Vincent: Tehát, akkor....
dr Krepp Vazul: Tehát. Akkor. Az a fontos, hogy kérdezzenek, bátran kérdezzenek. Szélesítenünk kell a demokráciát, magasítanunk kell a demokrácia várának falait, lőrés, fal, lőrés, fal, és így tovább, nem az, hogy lőrés, lőrés, mert akkor ugye ki tetszik esni a demokrácia várából. Szabályoznunk kell a globoszférát, blofoszgérát, miegymást. Nem kell államosítani persze a magánglobokat, az egyéni globokat, mint Ausztriában, de azért határt kell szabni a felelőtlenségnek, viszontlátásra a tanfolyamon, kedves Vincent.
