Jogi képviselőnk kicsit szaporábban veszi a levegőt a szükségesnél, ezért a posztban a szokásosnál gyakrabban fog feltűnni a böbe kifejezés. A böbe az egy olyan nő, aki pénzért tesz szolgálatokat férfiaknak, és érdekes ruhákban szokott járni az utcán. Gondoljanak — mondjuk — egy bohócnak öltözött töltőtolljavítónőre. Például.
A Mandiner böbéi ma Ludassy Máriát támadták meg. Egy olyan hatalom böbéiről van szó, amely hatalom gyakorlatilag bármit megtehet, és hát ha belegondolok, meg is teszi azt a bármit. Emlékszünk még Kádár János KISZ-es böbéire, akik úgy gondolták, hogy ezer évig fog világítani a vöröscsillag, így egybeírva, hát ilyenek ezek is, without the charm, ahogy boldogult Gore Vidal mondaná.
A Mandiner, a Konzervatórium és a Jobbklikk gyakorlatilag másról sem szól, mint az egyre agresszívabb uszításról a liberális értelmiség ellen. Az, hogy ezt főnökük (NT) vagy mentoruk (MAK) böbéiként teszik, az majdnem mindegy. A célpont a lényeg. A Mandiner megteremtette saját, pszichopata közönségét, gondosan nevelte ki a maga elmebeteg műnácijait, akik a gyilkosságokról ábrándozástól elégülnek ki. És közben rendes böbeként felvették a honoráriumot minden egyes numeráért (a numera az egy szám — mint, mondjuk, a kétszázötvenkilenc).
Ludassy Mária bűne az volt, hogy NB III-as eszmetörténésznek nevezte Molnár Tamás amerikai filozófust, akiről kutatóintézetet óhajt elnevezni a Hatalom. Az a Hatalom, amelyik tegnap hallott róla először, de máris elfelejtette a nevét. Valamelyik böbének kell egy igazgatói poszt, meg a zsé. Ahol a zsé végre nem a zsidókat jelenti, hanem azt, amiről ez a történet valójában szól.
Molnár Tamás a Decline of the Intellectual szerzőjeként lett ismert amerikai konzervatív értelmiségi körökben, és nálam az "ismertnek lenni amerikai konzervatív értelmiségi körökben" lényegesen az NB III szintje felett van. Igen, én azt gondolom, hogy Molnár Tamás a maga területén elismert volt, és bár valóban voltak kapcsolatai a francia szélsőjobboldallal, de a belga antifasiszta ellenállással is voltak kapcsolatai, és emiatt majdnem ki is végezték Dachauban. Az, hogy valaki támadja a II. Vatikáni Zsinatot, körülbelül annyira érdekel, mintha a III. Andorrai Kelkáposztafőzést támadná. De őszintén: nem mindegy, hogy én mit gondolok Molnárról? Hát vagyok én egy filozóf?
A Mandiner azt inszinuálja (ilyen szavakat használok, nagyon fel lehetek horgadva), hogy Ludassy "adminisztratív rendszabályokkal küzdött" Molnár Tamás ellen. Ehhez azért elég vastag arcbőr kell, tekintettel arra, hogy Ludassy soha életében nem volt olyan pozícióban, hogy bármi ellen is adminisztratív rendszabályokkal küzdhetett volna. Szemben például a KIM-es böbékkel.
Már többször leírtam. A mandineres, jobbklikkes, konzervatóriumos böbék filozóf strócijai (ahol a stróci egyfajta főnök, mint például a bohócruhába öltözött töltőtolljavítónő felettese) huszonöt éve nem csináltak semmit. Semmit a világon, azon túl, hogy maguk is böbékké váltak. És senki sem akadályozta őket abban, hogy Molnár Tamások vagy Lukács Györgyök legyenek, főleg nem Ludassy Mária, aki egy hörcsögöt sem tudna megakadályozni abban, hogy megegye a kicsi reggelijét.
Ez az egész a Hatalomról szól. Fillérekről, amit a Hatalom a böbéknek lök cserébe azért, hogy azok ártsanak a Hatalom vélt vagy valós ellenfeleinek. Nem akarok még egy ilyen Hatalmat. Olyan Hatalmat sem akarok, amelyik a MAK-okkal, SM-kal és a LA-okkal teszi azt, amit ezek most a liberális értelmiségiekkel tesznek. Minden ellenszenv dacára vagyok kénytelen ezt leírni, mert tudom, hogy lesz rá igény. Én egyáltalán nem akarok Hatalmat látni ebben az országban. Persze majd pont tőlem fogják megkérdezni...
Itt éppen valami borzasztó történik. Inkább szánalmas, mint félelmetes, de azért borzasztó. A tehetségtelen senkik kivagyisága borzasztó: az a tudatuk, hogy büntetlenül tehetnek meg bármit, de tényleg bármit ebben az országban. Ebben a Böbeországban, hogy a nagy klasszikust idézzem, bárkire is gondolok.
"Értelmiségi rendszerváltás kell" — írja a böbe. Ezt értjük. Ennél a mondatnál ebben az országban kevés mondatot értünk jobban.
Azért írtam ezt le, mert így valamivel könnyebb elviselni ezt az egészet. Tudom, hogy szentimentális hülye vagyok, de ezerszer jobb szentimentális hülyének lenni, mint böbének. Egy napon valószínűleg rájövök, hogy már semmi közöm sincs Magyarországhoz, hogy én egy idősödő professzor vagyok valahol, ahol a diákok néha összekeverik Budapestet Bukaresttel. Még áltatom magam egy ideig.
