A gengszter, akinek volt egy álma. Egy álom, amely valóra vált. Egy álom, amelyből Las Vegas lett a semmi közepén. Az álom, amely az életébe került. Mai részünk főhőse: Bugsy Siegel.
Benjamin Siegelbaum néven született, egy az akkori Oroszország (ma Ukrajna) területéről származó zsidó családban. Ben 1906-ban látta meg a napvilágot Brooklynban. Még kölyökként csatlakozott a Lafayette Street bandájához, elsősorban lopásokkal tartották fenn magukat. A később jelentős bűnözői karriert befutó Moe Sedway barátjával rövid idő múlva saját bandát alapítottak, amely a környék kereskedőit és üzleteit tartotta rettegésben. Védelmi pénzt szedtek, aki nem fizetett a kölyköknek, annak boltját, standját, áruskocsiját lelocsolták benzinnel és felgyújtották. Legközelebb mindenki készségesen adózott nekik. Már egészen fiatalkorában terjedelmes priusszal rendelkezett, amelyre tinédzser korában felkerül a rablás, fegyveres rablás és végül a gyilkosság is.
Bugsy sohasem hezitált, ha szorult a hurok. Lansky és én még azon gondolkodtunk, hogyan mászunk ki a csapdából, amikor Ő már régen csőre töltött. Ha gyorsan kellett reagálni, egyszerűen nem volt jobb Bugsynál - ("Doc" Stacher)
Kölyökbanda
Kamaszkorában barátkozott össze Meyer Lanskyval, akivel élete végéig tartott barátságuk. A visszaemlékezések szerint ők ketten egy utcai verekedésben találkoztak először. Siegel felkapott egy földre hulló revolvert, de mielőtt lőhetett volna, Lansky - aki meglátta a sarkon beforduló rendőröket - kiverte a kezéből a fegyvert és elszaladtak. A heves természetéről és gátlástalanságáról hírhedtté váló Siegelt később Lansky adta bérbe végrehajtóként (bérgyilkosként) más családok számára. Utóbb ez az eljárás már intézményesült a hírhedt Gyilkosság Zrt.-ben, melynek vezetője Louis Lepke volt. Ez azonban majd csak évekkel később történik majd.
Gyerekkori barátok: bal szélen Meyer Lansky. jobb szélen Bugsy Siegel
Luciano már 15 éves korában lekötelezettje lett Bugsynak. Charlie-t kábítószer birtoklásáért kicsapták az iskolából és egy évre elítélték. Hat hónappal később szabad volt és bosszúra éhes. Luciano tudta ki volt az aki feldobta a hatóságoknak: egy ír rendőr fia. Szokás szerint Meyer Lansky volt az aki higgadtan gondolkodott. Lehűtötte az olasz indulatait és megígérte, hogy majd ők ezt Bugsyval elintézik, csak egy kicsit hagyja nyugodni az ügyet. Egy egész évet vártak, amikor Lansky végre szólt Lucianónak, hogy utazzon el pihenni vidékre, lehetőleg olyan közegbe, ami majd biztos alibit ad neki. Mire Charlie visszatért New Yorkba, az ír srác nyomtalanul eltűnt. Azonnal megindult a hajtóvadászat a tettesek ellen. Lucianót is elővették, de sziklaszilárd alibije volt. A rendőr fiának holttestét soha nem találták meg.
Bugsynak évekkel később még problémája lett az esetből. Egy környékbeli prostituált látta őket az áldozattal és megzsarolta, hogy kitálal az eset hátteréről, mire Lansky és Siegel meglátogatták, majd ütlegelni kezdték. Éppen ekkor nyitottak rájuk a rendőrök, a nő azonban nem tett feljelentést. 8 évvel később ugyanez - a nem túl éles eszű - nő összefutott Bennel egy bárban és meglebegtette, hogy esetleg eljár a szája. Siegel utánament és a lakásában megerőszakolta. A feljelentés nyomán Bugsyt letartóztatták. Meyer Lansky beszélt a nővel és a vádat ejtették. Többé nem került szóba ez az ügy.
Jóképű és sármos férfi volt, aki mindig kereste a fényűző életet. Amint egy nagyobb összeghez jutott a Waldorf Astoriába költözött, elegáns ruhákban járt és szórta a pénzt.A nők nagy kedvelője volt, 1929-ben feleségül vette gyerekkori szerelmét, Esta Krakower-t, egy bérgyilkos húgát. Kicsapongó életmódja azonban egyenes utat jelentett majd a későbbi váláshoz.
Hogyan lett Siegelből Bugsy (bogaras)? A gyerekbanda egy titkos helyen kockázott, amikor a körzeti rendőr rájuk nyitott. Siegel, hogy kiengesztelje, megemelte a tétet 10 dollárra, majd hagyta nyerni a járőrt. Miután a kör véget ért a közeg meghagyta, hogy többet ne lássa őket errefelé. Ben egy hirtelen jött ötlettel utánaeredt, vascsővel leütötte a zsarut, visszavette a pénzt és elkobozta a pisztolyát. Amikor a többiek kérdőn néztek rá, hogy ez meg mi volt, Siegel azt felelte: bogarak vannak a fejében. Attól a naptól Bugsynak hívták, aminek évekkel később már inkább "a féreg" volt a jelentése.
Luciano holdudvarában
1919-ben Arnold Rothstein meglátta az üzletet a szesztilalomban. Rothstein elképzelése a minőségi alkoholok csempészete volt. 1919-ben egy hatórás megbeszélésen tett ajánlatot Lucianónak, valamint Lansky és Siegel bandájának. Siegeléknek pont kapóra jött az alkalom, mivel "a Főnök Masseria" ekkor már nagyravágyó tervei részeként elkezdte kiszorítani őket az utcai és illegális szerencsejátékok piacáról. Bugsy nem hagyta megfélemlíteni magát, de nem voltak egy súlycsoportban...
Masseriának közel 200 fegyverese volt, Siegelék jó ha egy tucatot tudtak kiállítani. Rothstein ajánlata életük nagy lehetősége volt. Le akarták fedni egész New Yorkot csempészáruval, Luciano, Lansky & Siegel, Dutch Schultz és még néhányan, akiket a szicíliaiak nem tűrtek meg az alvilági businessben.
Rövidesen eljött az alkalom, hogy vegyítsék a kellemeset a hasznossal. Bugsy hírét vette, hogy Masseria egy jelentősebb szállítmányt vár Atlantic Citybe. Kész volt a terv, egy erdei útszakaszon rajtaütöttek a konvoján. A tűzharcban 3 ellenséges csempészt lelőttek (egyikük felismerte Lanskyt) és több teherautónyi whisky lett Siegelék zsákmánya. Sikerült elégtételt venniük a Főnökön.
Olasz származása dacára Luciano kitartott mellettük, bár ez kockázatos, de hosszú távon sikeres stratégiának bizonyult.
A castellamarei háború csúcspontján ugyanis Bugsy Siegel egyike volt annak a négy fegyveresnek (Vito Genovese, Alberto Anastasia és Joe Adonis mellett) akik Scarpato éttermében szitává lőtték Joe Masseriát (lásd: sorozatunk első epizódja).
Luciano ezzel a húzással megnyerte a háborút Maranzanónak. 6 hónappal később pedig a Lansky-Siegel duótól bérelte fel azokat az álrendőröket, akik Maranzanóval a saját irodájában végeztek. Charlie Lucky Luciano lett a nagyfőnök, Bugsy tehát jó lóra tett (Nem mintha lett volna más választása. A két likvidált don semmilyen formában nem engedélyezte volna az együttműködést zsidó származású gengszterekkel).
A capo-gyilkosságok olyan tökéletesen sikerültek, hogy Ben Siegel és társai üzleti alapokra helyezték ezt a tevékenységet. Megalakították a Gyilkosság Zrt-t, amely megbízás alapján elvégezte a piszkos munkát más családok számára ls szerte az országban.
Barátom: Al Capone
Siegelt ifjúkori barátság kötötte a később legendássá vált Al Caponéhoz. Már abban az időben mindketten hírhedtek voltak hirtelen természetükről és gátlástalanságukról. Capone azonban nem tartozott a bandájukba. Mikor New Yorkban forró lett a lába alatt a talaj, Bugsy volt az aki a saját nagynénjénél segített elrejtőznie a rendőrök elől. Caponénak végül el kellett hagynia a várost, áttette székhelyét Chicagóba, ahol "Big Jim" Colosimo szolgálatába szegődött.
Colosimo még Masseriánál is nyakasabb szicíliai volt, nem volt elnéző Luciano barátaival, gyakran meggyanúsította azzal, hogy bizonyára Charlie ereiben is folyik zsidóvér, amiért Meyer Lanskyvel és társaival szóba áll. Amikor eljött az idő, hogy a csempészetet kiterjesszék Chicagóra, kézenfekvő volt, hogy Bugsyra bízzák a tereprendezést. A Lansky-Siegel banda felbérelte Frankie Yale-t az akcióra (Yale-ről a sorozat első részében írtunk), aki Colosimo fejébe annak saját éttermében repített golyót.
A város rövidesen Capone birodalma lett...
Élet a Szindikátusban
Mikor Lansky és Luciano létrehozták a családok fölötti ernyőszervezetet, a Szindikátust, Bugsy átadta a bérgyilkos-alakulatát Louis Lepkének és Alberto Anastasiának.
Nem sokkal később nézeteltérése támadt a Frabazzo fivérekkel. Miután azok megkísérelték őt és Lanskyt eltenni láb alól, nekilátott, hogy egyenként levadássza őket. Kettőt már megölt, amikor a harmadik testvér - Tony - megüzente, hogy részletesen megírja és egy ügyvédnél letétbe helyezi mindazt amit Siegelről és társairól tud a Gyilkosság Zrt-vel kapcsolatban.
1932 őszén Bugsy és két társa, detektíveknek álcázva beléptek Tony házába és annak szülei előtt lelőtték az utolsó Frabazzo fivért, mielőtt az még egyetlen szót is papírra vethetett volna veszélyes memoárjából.
Ugyanerre az időszakra tehető Luciano és Dutch Schultz rövid együttműködésének korszaka, amit némileg beárnyékolt, hogy a Szindikátus szemet vetett az adóvádak miatt eljárás alá vont Schultz érdekeltségeire. Mikor - az előzetes várakozásokkal ellentétben - Schultzot felmentették Luciano gyorsan tisztázta a "félreértést", mondván, csak megőrzésre akarták átvenni az üzletmenetet, amíg ő rács mögött volt. A felek elsimították ellentéteiket és Dutch Schultz kikeresztelkedett, de a távollétében lepaktáló helytartóját, Bo Weinberget azért sietősen eltette láb alól. Az alvilági pletykák szerint Schultz maga végzett alvezérével, de létezik olyan verzió, hogy az ítéletet a Weinberg gyerekkori barátjának számító Bugsy hajtotta végre, amikor egy elhagyott mellékutcában leparkolva megkéselte. Weinberg teste minden valószínűség szerint ma is az East River mélyén nyugszik.
Irány Hollywood
Bugsy Siegel gyerekkora óta vonzódott a luxushoz és a ragyogáshoz. Apja reménytelen erőfeszítéseit látva, hogy csak a napi betevőre valót megkeresse, a nyomor amelyben élt, korán megérlelte lelkében az elhatározást, Ő többre hivatott. Meredeken felfelé ívelő karrierje a maffiában már korán megadta neki amire vágyott. A harmincas évek közepén a távoli nyugati partvidék még szűz terület volt a szervezett bűnözés, a családok számára. Bugsy útra kelt, hogy beteljesítse álmait. Világsztárok, filmcsillagok, rendezők és producerek, bálványozott színésznők között hamar megtalálta amire vágyott.
Nem volt igazi party az, amelyiken az elegánsan öltözött Bugsy Siegel nem jelent meg. Ő volt a társaság lelke, hírességek keresték a társaságát és ő hamarosan megtalálta a módját, hogy az élvezetből üzletet csináljon. Vezetésével a maffia rátette a kezét a statiszták szakszervezetére és rövidesen minden filmes megtanulta: ha nem fizetnek járadékot Bugsynak, nem tudnak filmet forgatni. A filmsztárok mit sem érnek statiszták nélkül... Olcsó, de hatékony módja volt annak, hogy éves szinten 400.000 dollár bevételt zsaroljon ki azokból, akik a bulikon keresték a társaságát...
1939-ben egy másik gyerekkori barát, Harry Greenberg Los Angelesbe menekült, miután megszegte a maffia legfőbb szabályát, a hallgatási fogadalmat és - magát mentendő - terhelő adatokat adott ki Dewey Főügyésznek Louis Lepkére nézve. Útja először Montrealba vezetett, onnan költözött tovább a nyugati partvidékre, amikor kifogyott a pénzből.
Lucianóék meghozták fölötte a halálos ítéletet, de ki akarták hagyni a helyi establishmentbe már beépült Siegelt, Bugsy ragaszkodott hozzá, hogy maga intézze el az ügyet. A Szindikátus végül belement, de azzal a feltétellel, hogy adnak hozzá segítséget (ti: embereket). Bugsynak ez is sok volt. Visszaüzente, hogy ne akarják megmondani neki, hogyan végzi a "munkáját". A gyilkosság egyfajta "hobby" volt számára.
Greenberg Vista Del Mar-i lakásán húzódott meg, naponta egyszer mozdult ki, hogy újságot vegyen. 1939 november 22-én már várt rá Siegel és társa Allie Tannenbaum akik a megfelelő pillanatban, közelről számos lövéssel végeztek az árulóval. Harry Greenberg meggyilkolásával a Gyilkosság Zrt. letette névjegyét Los Angelesben is.
Bugsyt azonban nem likvidálásokért küldték nyugatra, hanem azért, hogy kiterjessze a Szindikátus üzleti érdekeltségeit. A sportfogadás mindig is az egyik legkedveltebb és legjövedelmezőbb üzletága volt az alvilágnak. Több ezer lóverseny és más sporteseményre lehetett fogadni az USÁban, ehhez kulcsfontosságú volt a vezetékes szolgáltatás, amelyek a híreket, infókat, pletykákat, de legfőképpen az eredményeket továbbították szerte az országba.
A Western Union - a törvények erejénél fogva - volt az egyetlen, amely sportfogadáshoz eredményeket szállított. Az 1940-es évek elején azonban több olyan szolgáltató is megjelenhetett a piacon, amely az befutókon kívül, minden más információt szétkürtölt.
A célfotó értékelésével, a óvásokkal és más praktikákkal értékes perceket lehetett nyerni a végeredmény kihirdetéséig, ami lehetőséget adott a belterjes információval való kereskedésre, manipulációra.
Az 1940-es években három olyan szolgáltató volt, amely erre az üzletre rátelepült. Az egyik a Continental Wire Service, melyet egy James Ragan nevű gengszter üzemeltetett, a másik pedig Szindikátushoz köthető Windy City, a harmadik az Al Capone érdekeltségi körébe tartozó Trans America Wire.
Siegel feladata volt, hogy a Trans Americát - úgymond - helyzetbe hozza. 1942-ben Ragant Chicagóban meglőtték, de túlélte a merényletet és kórházba került. Szobáját állandó rendőri felügyelet őrizte, néhány nappal később mégis elhunyt. Csak a boncolás derített fényt rá, hogy a szervezetében két ember megöléséhez elegendő higany volt.
A chicagói fiúk nagyon hálásak voltak Bugsy szolgálataiért, aki a művelethez maga mellé vette a Los Angeles-i alvilág későbbi urát, Mickey Cohent. Siegel azonban megdöbbentette a sajátjait is. Visszaüzent a Szindikátusnak, hogy nem adja fel a vezetékes szolgáltatásból befolyó üzleteit. Havi 25.000 dollárt hozott és ez túl jó pénz volt ahhoz, hogy egy New York - Chicago megállapodás kedvéért lemondjon róla. "Az az enyém!" - üzente vissza, ami mások esetében felért volna egy halálos ítélettel. De Bugsy Siegelnek még hátra volt élete legnagyobb története...
A Flamingo
Las Vegas egy apró porfészek volt a semmi közepén. Néhány farm, egy lőtér és egy pilóták kiképzésére fenntartott bázis. Ennyi volt a sivatagban, ahol nappal pokoli hőség és szárazság uralkodott, kétórányi autózásra Los Angelestől. Volt azonban egy nagy előnye: Nevadában legális volt a szerencsejáték, a fogadás.
Ben Siegel azonban a háta közepére kívánta a megálmodott oázist, amely miatt el kell(ene) hagynia Hollywood csillogását, a luxust, a partykat és a filmcsillagok előkelő társaságát.. A Flamingo Hotel projektje eredetileg William R. Wilkerson terve volt, akit Siegel közelről ismert és szomszédok is voltak. Meyer Lansky volt az aki - leszerelve gyerekkori barátjának hirtelen természetét - végül rávette Bugsyt, hogy vegye kezébe az irányítást. A Szindikátusnak kiemelten fontos volt, hogy pénzeit ezen a beruházáson keresztül legalizálja.
Siegel így rövidesen az építkezés mindenható ura lett. Bár nem értett hozzá, gyakorlatilag mindenbe beleszólt, a Flamingóban lehetőséget látott önmegvalósítására. A költségek emiatt - és tapasztalatlansága okán - vészesen megugrottak. Az eredetileg 1,2 millió dolláros beruházás rövidesen 6 millióra ugrott. Legendák keringtek arról, hogy a méregdrágán megvásárolt pálmafákat leszállították, majd éjjel visszavitték és Bugsynak másnap újra kézbesítették. Bugsy így többször kifizette ugyanazt a tételt. A Szindikátus feje, Charlie Luciano és társai elkezdtek aggódni, ami sohasem jó jel.
Egy évvel az első kapavágás után a kaszinó még nem termelt egyetlen dollárt sem. Siegel már hollywoodi barátait is komoly adósságokba verte, mire a havannai konferencián (lásd előző részünk) a családok fejei Bugsy fejére kimondták volna a halálos ítéletet. Bár a szavazás megtörtént - egyhangúan meghozták a verdiktet - Meyer Lansky minden tudását és befolyását bevetette, hogy megmentse gyerekkori pajtása életét, aki minden jel szerint nem volt tisztában azzal, hogy a tűzzel játszik. Távollétében meggyanúsították azzal, hogy az eltűnt többletköltségek az ő titkos svájci bankszámláját hizlalják. Lansky rábeszélte a családfőket, hogy a projekt befejezését várják ki és csak utána lépjenek. Luciano támogatta ebben így Ben Siegel ezúttal megmenekült.
1946 karácsony másnapján a Flamingo megnyitott. A kor leghíresebb sztárjai, zenekarai vettek részt az ünnepségen. A meghívottak között ott volt Clark Gable, Lana Turner, Joan Crawford, Anne Jeffreys, Caesar Romero. Az illusztris vendégseregre még 50 évvel később is visszaemlékeztek, a megnyitó jubileumán. Bugsy soha addig nem látott felhajtást csinált, nem sajnálta a pénzt a hírveréshez. A szobák azonban még nem álltak készen vendégek fogadására, a kaszinónak önmagában kellett (volna) működnie. A premier felért egy katasztrófával.
A Flamingót be kellett zárni és következő év márciusában újranyitották. Siegel személyesen irányított mindent, ragaszkodott a szobákhoz tartozó méregdrága berendezési tárgyakhoz (Nagyobb konyhák, 50.000 dolláros WC-k, saját szennyvíztelep) miközben a fedezethiány miatt a munkásokat és alvállalkozókat nem tudták kifizetni, növekedett az elégedetlenség. A 93 szobás szálloda azonban elkészült és lassan elkezdett - szerény bevételeket - termelni.
A Szindikátus nagykutyái ekkor léptek megint. Charlie Fischettinek már Havannában kiadták a megbízást Siegel meggyilkolására. Meyer Lansky azonban ismét közbelépett - újból megmentve ezzel barátja életét.
Haladékot adtak azzal a feltétellel, hogy ügyvédeik és könyvelőik átvizsgálják a Flamingo költségeit. Az újranyitás már 250.000 dolláros nyereséget hozott. Úgy tűnt a pénz végre - ha lassan is, de - elkezd csordogálni.
Két hónap telt el, mire kezdett világosan látszani, hogy a Hotel és a kaszinó képtelen lesz az elvárt profitot termelni. A légkondicionálás időről időre összeomlott, a vendégek elmaradtak... Ráadásul Bugsy májusra úgy gondolta. most már igazán lazíthat egy picit. Visszahívta barátnőjét, Virginia Hills-t Európából, de egy - szokásos - nagy veszekedésük után a lány ismét Zürichbe repült. Siegel életében most háttérbe szorult a Flamingo üzemeltetése. Elhanyagolta és ez végzetes hibának bizonyult. Meyer Lansky harmadszor már nem tudta megmenteni.
Lövések Beverly Hillsben
1947 június 20. este Bugsy a Beverly Hills-i villájában éppen visszaérkezett a fodrászától, hajvágás és manikűr után az esti lapokat olvasgatja a nappaliban, nyitott ablaknál. Barátnőjének (mások szerint Mexikóban házasságot kötöttek, így: a feleségének-) bátyja az emeleten tartózkodik.
Fél tizenegy körül a kertben elrejtőző máig ismeretlen orvgyilkos, egy M1-es ismétlőpuskából golyózáport zúdít a gyanútlan gengszterre. Az első találat a fején, a szeme alatt éri Bugsyt, majd másik négy lövedék a testén. További lövések a szoba berendezésében tesznek kárt (a falba fúródnak, szétrombolják a zongorán álló Bacchus szobrot..), de Siegel így is elegendő halálos sebesülést szenved. 42 éves volt.
Az ablaknál a nyíllal jelölt helyen hatoltak be a gyilkos lövedékek
Már az első lövés végzetes volt
Detektív a falba fúródott lövedékeket mutatja
Bugsy holttestét elszállítják
A gyilkos a kertben rejtőzött el
Meyer Lanksy évekkel később úgy nyilatkozott, hogy ha rajta múlt volna, Bugsy még élne. Volt azonban egy pont ahol már saját életét kockáztatta volna a kiállásával. Percekkel a merénylet után Las Vegasban Siegel gyerekkori bandatársa és barátja, Moe Sedway átveszi a Flamingo irányítását.
A Flamingo - Ben Siegel után - virágzó karriert futott be. Egyike lett a világ legnagyobb szállodáinak és leghíresebb kaszinóinak. Las Vegas a világ leghíresebb szerencsejáték- és kaszinóvárosa lett. Az egykori porfészek a sivatag közepén fejlődött, újabb és újabb szállodák, mulatóhelyek nőttek ki a földből. A szervezett alvilág a nyolcvanas években húzódott vissza, a Flamingót ekkoriban vette meg a Hilton lánc.
Benjamin Bugsy Siegel emlékét ma bronztábla őrzi a Flamingo bejáratánál....
Következő epizódunkban Louis Lepke Buchalter, a Gyilkosság Zrt hírhedt vezetőjének életútját idézzük vissza
