Következzék a premier, benne Joe Masseria vagyis "A Főnök" történetével. Az első igazi Capo, aki nagyfőnök volt. A "Nyakatlan Joe" akinek felemelkedését a maffia soraiban máig homály övezi, de mire a bűnözés aranykorát jelentő szesztilalom beköszönt, talán az első korlátlan úr az alvilágban, akinek nem Szicíliából diktálnak.
Nézzünk csak erre az arcra! Talán valahol máskor és valahol másutt csak egy egyszerű henteslegénynek gondolnánk. De valójában a puszta erőszakosságnál sokkal több kellett ahhoz, hogy egy olasz kisváros szülötteként idővel New York egyik első nagy vezére legyen az alvilágban. Még akkor is, ha - utódjainak hála - az igazi nagyfőnökök története valahol abban a korban indult, amikor Guiseppe "Joe" Masseriát elérte a végzete. Ez volt tehát a hőskor.
Masseria a szicíliai Menfiben született 1886-ban egy szabó fiaként. A családja - gyilkossággal összefüggő vádak elől - 1903-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. Joe itt lépett be a New York-i alvilágba.
1916-ban Nick Morello halála után ő lett a vezetője a számos szakadár csoportok egyikének, amelyek valóságos "polgárháborút" vívtak egymás között a vezető nélkül maradt szervezet irányításáért.
Erről a háborús, kaotikus időszakról mondta Masseria utóbb, hogy a Salvatore D'Aquila és csoportja (a későbbi Gambino család elődje) őt támogatta.
Morello halála után aztán D'Aquilla lett a New York-i maffia családok Consigliere-je, Masseria pedig a főnök.
Masseria azonban ezzel együtt még nem szerezte meg az áhított "Capo di tutti capi" címet, a többi banda nem állt az Ő közvetlen befolyása alatt és azok (még) értelemszerűen nem is fizettek neki semmilyen díjat, vagy adót.
Az első merénylet
Hat évvel a bandaháború kitörése után, egy szép augusztusi napon Joe Masseria kilépett a 802. utcán lévő házából és dolgára indult. A szemközti oldalon parkolt egy Hudson típusú autó, benne két alakkal. A vezető cigarettázott, a másik hátul ült és unottan hajtotta el a kocsitól a kéregetőket, ajánlkozó cipőpucolókat. Az autó másik két utasa már egy órája a közeli étteremben üldögélt. Amint Masseria megjelent az utcán, ez utóbbiak kirohantak asztaluktól és nyomban rárontottak. A köpcös Masseria észrevette őket és futva menekült támadói elől. Hirtelen ötlettől vezérelve megfordult és megpróbált visszajutni otthonába, de ez már nem sikerülhetett. Bemenekült hát a Heinley Brothers női ruhaszalonjába. A gyilkosok az utcáról folytatták a lövöldözést az ablakokon keresztül egészen addig, amíg ki nem fogytak a lőszerből, majd dolguk végezetlenül elmenekültek a sarkon rájuk várakozó kocsihoz.
1921-es Hudson
Az autó külső lépcsőjére ugorva (ez ma már klasszikus gengszterfilm-klisé) indultak el, de pár utcával odébb a lövöldözés hangjára összefutó tömeg (ruhaipari dolgozók sztrájkja zajlott éppen) megkísérelte megállítani a menekülő járművet, aminek tragikus következményei lettek. A bérgyilkosok fegyverüket használva nyitottak utat maguknak, megölve két járókelőt és megsebesítve további hat személyt. A New York Times másnapi száma beszámol arról, hogy a mészárlásnak áldozatul esett még egy póniló is, amely a sztrájkolóknak limonádét árusító kereskedő kocsiját húzta.
A kiérkező rendőrök a bolt fölötti lakás hálószobájában, sokkos állapotban találták Masseriát, akinek szalmakalapját két golyó is átütötte. A közeli lövésektől Masseria átmenetileg megsüketült. A gengszterfőnök renoméját azonban csak tovább növelte ez az incidens.
"Béketárgyalás"
Masseria két nappal későbbre béketárgyalásra hívta a két rivális banda vezetőit, Peter Morellót és Umberto "Rocco" Valentit, azzal a céllal, hogy megnyugtassa őket: nem tör a kizárólagos vezető pozíciójába. Valenti meg is érkezett két testőrrel a kijelölt John's nevű olasz étterembe. Csak hosszabb csevegés és várakozás után esett le neki: ez egy csapda.
A hordós gyilkosság kapcsán megismert Morello és Masseria megegyeztek a háta mögött, Ő pedig a felesleges harmadik. Amint embereivel akcióba lépett, megkezdődött a lövöldözés. Rocco Valenti két gorillája a helyszínen meghalt, főnöküknek sikerült kimenekülnie. A hajsza az utcán folytatódott, aminek civil áldozatai lettek. Egy nyolcéves kislány és egy fiatal nő kapott halálos sebet, akit Valenti élő pajzsként használt. Rocco a golyózáporban végül felugrott egy arra járó taxira, amikoris egyik üldözője, gondosabb célzás után, halálos lövéssel leterítette.
Hogy ki volt a gyilkosa, azt sosem tudták meg, csak pletykák keringtek róla, hogy valójában Charlie "Lucky" Luciano volt a mesterlövész. Valenti likvidálása után Masseria lett a nagyfőnök, Morello pedig a helyettese.
A "kacskakezű" Morello
Masseria a csúcsra ér
Az 1928-as év elhozta a várva várt felemelkedést Masserianak. Végre Ő vált a New York-i bandák fejévé. Egyik riválisa, Frankie Yale barátsága még előző év őszén megromlott Al Caponéval, aminek egyenes következménye lett, hogy július elsején Frankie-t a chicagói maffiafőnök kivonta a forgalomból.
Yale a saját tulajdonában lévő Sunrise Klubjában töltötte a délutánt, amikor egy titokzatos telefont kapott, hogy ifjú feleségével valami gond van. Elhárította sofőrje ajánlkozását és maga ült autóba - ami végzetes hibának bizonyult. Rövidesen felfigyelt rá, hogy egy Buick követi, benne négy marcona férfival. Egy piros lámpánál végül meggyőződött róla, hogy nem képzeleg, majd amint zöldet kapott, azonnal padlógázzal menekülni kezdett előlük. Hosszas üldözés következett, mire a támadók mellé tudtak manőverezni és tüzet nyitottak áldozatukra. Frankie Yale autója páncélozott volt, de az ablakai azok nem... és ez döntőnek bizonyult.
A szitává lőtt Lincolnja irányítatlanul vágódott az útszéli lépcsőknek.
Frankie Yale-nek ez volt a végállomás
Frankie Yale volt az első ismert áldozata a gengszterfilmekben legendássá vált dobtáras Thompson géppisztolynak.
Ugyanennek az évnek az októberében az egykori szövetséges, D'Aquilát (képünkön) is eléri a végzete: Peter Morello - aki 1922-ben, a sikertelen merényletet követően inkább Masseria mellé állt (lásd fenn) - egy utcai szóváltást követően lelövi az orvosához tartó egykori consiglierét.
Toto D'Aquila
A következő évben Yale helyettese, Frankie Marlow is eltűnik egy vacsora után. Holttestét később Queensben találják meg.
Masseria egy év alatt átveszi a kieső vezérek pozícióit New Yorkban. Ezzel Ő lesz a város ura, noha nem minden család tartozik az irányítása alá. Látva azonban Marlow és D'Aquila sorsát, inkább úgy döntenek, hogy díjat fizetnek a "Főnöknek".
Masseria és felesége
A Castellammarei háború
Masseria hatalma teljében van és nekilát, hogy kiszorítsa a szicíliai vonalat a városából. A Castellammare-i klán vezetője Nicola "Cola" Schiro valójában egy stróman, akit a tengerentúlról irányítanak. Schiro történetünk kevés túlélőjének egyike: tízezer dollárt fizet Masseriának az életéért, és hogy nyomtalanul eltűnhessen. Soha többé nem hallanak róla.
Masseria jelöltje a posztra Joe Parrino, akit azonban sajnálatos módon lepuffantanak egy étteremben és színre lép a szicíliaiak erős embere, következő epizódunk főhőse: Salvatore Maranzano. És ezzel megkezdődik a háború.
1930 februárjában az ifjú Vito Genovese - akinek később egy önálló posztot szentelünk - sörétes puskával halálosan megsebesíti Bronx urát, Gaetano Reinát.
Ugyanebben az évben Masseria elrendeli egy Gaspar Milazzo nevű olasz "üzletember" meggyilkolását, aki többször megalázta őt azzal, hogy visszautasította vele az együttműködést. Milazzot Detroitban lőtte le két ismeretlen fegyveres, akik ebéd közben rontottak rá és társára. Azonnal meghaltak.
Az ellencsapás sem késlekedik sokáig. A "kacskakezű" Peter Morellót lelövik irodájában, majd a meghódított Reina család - Masseriához immár hű - vezérét is eléri a végzete.
Morellót harlemi irodájában lőtték le
A gyilkosságok egészen az év novemberéig folytatódnak. A maffia számos alakja esik áldozatul ismétlődő merényleteknek.
Ahogy a bandaháború folytatódik és egyre több civil is áldozatul esik a tűzpárbajoknak, nagy politikai nyomás nehezedik a Főnök Masseriára. Egyes források szerint a rendőrkapitány egyértelműen megfenyegeti, hogy állítsa le a vérengzést, különben elveszíti a támogatását (sic!).
Masseria ellenfele, Maranzano sokkal inkább hadvezérnek tekinti magát a konfliktusban, semmint üzletembernek. Pancho Villaként övébe dugott fegyverekkel és fegyveresek társaságában pózol. Maranzano bevett taktikájává válik, hogy szívesen lép szövetségre Masseria összes ellenfelével.
Maranzano támadását hatékony propagandakampány is kísérte. Azt hangoztatta, hogy Joe "a Főnök" egy diktátor, aki minden castellamaresit halálraítélt. Maranzano azzal is megvádolta Masseriát, hogy beengedte a maffiába Al Caponét - egy kurvahajcsárt aki nem is szicíliai. A sebhelyesarcú Al az 1920-as évek közepéig nem volt tagja a szervezetnek. Masseria vette fel, azzal a céllal, hogy aláássa a chicagói főnökök hatalmát. A szervezet egésze - amely sokáig semlegesként viselkedett - így lassan elkezdett Maranzano oldalára állni.
Végül Masseria két régi szövetségese, Charlie Luciano és Vito Genovese is átáll Maranzanohoz. A háború a szicíliaiak és a New York-iak között elérkezik a végkifejletéhez.
Masseria halála
1931. április 15. Joe Masseria kedvenc éttermében van, Coney Island-en. Charlie Lucianoval kártyáznak. Egyszercsak Lucky Luciano kikéredzkedik a WC-re. Masseria testőrei addigra rejtélyes módon felszívódnak, tehát senki nem őrzi a Főnök biztonságát. Rövidesen meg is jelenik négy fegyveres az asztalnál: Bugsy Siegel, Vito Genovese, Alberto Anastasia és Joe Adonis (az első kettő életútját majd önálló epizódokban tekintjük végig). Hátulról szó nélkül tüzet nyitnak a capóra. Mintegy húsz lövés dördül el rövid idő alatt és Masseria egy pikk ásszal a kezében zuhan a földre.
Masseria itt olvasható, eredeti boncolási jegyzőkönyve szerint azon a napon már semmit nem evett.
Egyes források szerint csak két tettes volt a helyszínen és a közelben megtalálták eldobott revolvereiket, Lucianót pedig egyik újság sem említi, hogy a helyszínen járt volna. Mégis: Masseria helyét a bűnszövetkezetben Lucky Luciano veszi át, a Capo di tutti capi pedig Salvatore Maranzano lesz.
Róla szól sorozatunk jövő pénteki része...
Masseria a filmekben:
Gengszterháborúk 1981
Az epizódból kimaradt fotók megtekintéséhez lájkold a Vincentbolgot!
