Mai epizódunk főszereplője a húszas-harmincas évek alvilágának egyik legerőszakosabb és leggyűlöltebb alakja. Kiszámíthatatlan, véreskezű, agresszív gengszter volt. Dutch Schultz veszélyt jelentett mindenkire: rendőrökre, ügyészekre, civilekre, rivális bandákra és a sajátjaira is. Történetét végignézve egy közveszélyes pszichopata profilja rajzolódik ki előttünk. Zsarolások, fenyegetések, megtervezett és hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságok bélyegezték meg rövid életútját, amelynek elkerülhetetlenül erőszakos halál lett a vége. Noha Maranzano és Lucky Luciano kortársa volt, Dutch Shultzból hiányzott a stílus, a stratégia, a tervszerű építkezés és általában az intelligencia. Nem ismerte a kompromisszumot, csak az erőből értett, és az erőszak volt szinte az egyetlen eszköze. Történetét végigolvasva az ember elbizonytalanodik, melyik oldalon volt veszélyesebb: vele vagy ellene?
Gyermekévek
Arthur Flegenheimer néven született 1902-ben. Szülei — Emma és Herman Flegenheimer — Németországból bevándorolt zsidók voltak. 14 éves korában apja elhagyja családját, ami életre szóló törést jelent az ifjú Arthurnak. Soha nem tudta megemészteni az esetet: apját ismerőseinek hol ideális, tiszteletreméltó embernek írta le, aki betegségben halt meg, máskor azt mondta, hogy soha nem is ismerte.
Fiatalon otthagyta az iskolát, hogy eltartsa egyedül maradt anyját és önmagát. Előbb kézbesítőként dolgozott, majd egy fuvarozó cégnél helyezkedett el. Innen ered későbbi neve, amelyen ismertté és rettegetté vált az alvilágban: Schultz Trucking
Bűnöző pályafutását kisstílű gazemberek és éjszakai lokálok környezetében kezdte. Előbb csalók, utcai (illegális) fogadók és szélhámosok kifosztásával egészítette ki kenyerét, majd egy lépcsőt feljebb lépve a létrán, betörésekkel kezdett foglalkozni.
18 évesen szerzett priuszt, amikor egy lakásban rajtakapták és letartóztatták. A mai Roosevelt szigeten akkor működött börtönből kezelhetetlen személyisége miatt rövidesen munkaterápiára helyezték ki egy farmra, onnan azonban megszökött. Elkapták és visszaszállították a börtönbe, de már ugyanazon év (1920) decemberében kiszabadult.
Arthur Flegenheimer első nyilvántartási képe, 18 évesen
Visszatért Bronxba, régi munkahelyére és tettestársai közé is. Az új tettestársaknak már "Dutch" Schultzként mutatkozott be — ez valójában a Schultz Trucking tulajdonosa kisebbik fiának volt a beceneve. Munkahelyi főnökével rövidesen összeszólalkozott emiatt, és Arthur — akit ezután ritkán emlegettek ezen a néven — nem sokáig tarthatta meg legális állását. Főállású gengszterré vált.
A döntő lökést egy gyilkosság, életének első emberölése adta meg. A Schultz Trucking sört és égetett szeszt szállított New Yorkba az alkoholtilalom első éveiben. Egy ilyen fuvar során lőtte le első áldozatát, és felvett neve a bűnözők és a rendőrök közt egyaránt hírhedté vált.
Az igazi felemelkedést — mint annyi más kortársának — a tilalom hozta el.
Bronx sörbárója
1928-ban életre szóló barátja és pártfogója, bizonyos Joey Noe alkalmazta illegális bárjában. A klub a fogadások, szélhámosok, kéjnők és a legkülönbözőbb alvilági figurák egyik kedvelt helye volt, és Dutch hamar elhíresült hirtelen természetéről és brutalitásáról. Az egyik vendéget pl. törött sörösüveggel verte agyon a pultnál.
Ahogy az üzlet beindult, Noe és Shultz terjeszkedni kezdett: ők látták el sörrel a környék kocsmáit. Hogy az üzlet jövedelmezőbb legyen, rövidesen saját teherautókat vásároltak, és maguk is szállították az árut. Ez az az időszak, amikor Dutch először járt puskával, hogy elriassza a rablókat és az útonállókat.
A saját teherautóflotta komoly előrelépés volt
Rövid idő múlva már zsarolást is kapcsolódtak a szállításhoz. Aki nem tőlük rendelt árut, azt megfenyegették. Az éttermek, lebujok és bárok tulajdonosai közt Noe és Schultz rettegett figurává vált.
Bronxban ekkor a Rock-fivérek voltak az illegális szeszcsempészet urai, nem is nézték jó szemmel a még mindig az utcákon árusító rivális terjeszkedését. Az összetűzés elkerülhetetlenné vált. A Rock-fivérek bandája úgy döntött, bekeményít, de úgy tűnik, a dörzsölt gengszterek alábecsülték az újoncokat. A nagyobbik Rock-fivér végül hajlott arra, hogy visszalépjenek, de öccse, Joe hallani sem akart erről.
Schultzék "meggyőzték": egy éjszaka elrabolták, félholtra verték, és egy húskampóra akasztották. Családja 35 ezer dollár váltságdíjat fizetett szabadon bocsátásáért. Áldozatuk felépült, de a brutális bánásmód következtében nem sokkal később elvesztette a látását.
Ezután Schultz bandája már kevés ellenállásba ütközött a piacon. Immár egész Bronx tőlük rendelte a sört.
Költözés Manhattanbe
A Noe-Schultz páros üzlete felvirágzott. Rövidesen az övék volt az egyetlen olyan, nem olasz banda, amely fel tudta venni a harcot a későbbi öt családdal, a klasszikus olasz maffiával.
Úgy döntöttek, átköltöznek Manhattanbe, hogy tovább terjeszkedjenek a piacon, amit Jack "Legs" Diamond és bandája uralt. Diamond beceneve alvilági körökben az "Agyaggalamb" volt — sokat lőttek rá, de mindig túlélte. Új riválisuk annak az Arnold Rothsteinnek (lásd jövőheti posztunkat) volt a jobbkeze, aki már évek óta irányította a bűnözők szindikátusát a keleti parton. Diamond 1920 óta a londoni Berry Brothers & Rudd italnagykereskedésből rendelte (és szállította) az első osztályú skót whisky ládáit százasával.
A jó hírű londoni kereskedők évek óta legálisan leszállították az árut a brit gyarmati raktárakba. A többi már a csempészekre tartozott.
Schultzék betörése az új területre elkerülhetetlenné tette a két banda nyílt háborúját.
1928. október 15-én reggel a Chateu Madrid bár előtt az Agyaggalamb emberei rajtaütöttek Joey Noén, aki súlyosan megsebesülve is viszonozni tudta a tüzet. A szemtanúk egy kék Cadillacet láttak elhajtani a közelből, és a rendőrség hamarosan megtalálta az autót a külvárosban. A hátsó ülésen Diamond egyik embere, Louis Weinberg holtteste feküdt — Joeynak tehát sikerült eltalálnia. De egy hónappal a merénylet után Schultz társa maga is belehalt sérüléseibe.
Dutch-ot megrázta egyetlen barátja és mentora halála. Tudni lehetett, hogy nem bocsát meg és nem felejt, így csak idő kérdése volt, mikor vesz elégtételt.
Pár héttel később a Park Central Hotel bejáratánál halálosan megsebesítették Arnold Rothsteint. A tettes kiléte máig bizonytalan (Rothstein látta és felismerte merénylőjét, de halálos ágyán sem vallott rá). Az egyik legvalószínűbb verzió szerint egy kártyaadósság miatti vitát zárt le a lövés, amivel bizonyos George McManust gyanúsítanak. Mások Dutch kezét látták a dologban, amit az is igazol, hogy McManust a merénylet után azonnal Schultz ügyvédje hívta és menekítette el egy másik államba. McManust soha nem ítélték el.
1929 októberében egy géppisztolyos a Hotel Monticellóban rátörte az ajtót Jack Diamondra és szeretőjére. Az Agyaggalamb öt találatot kapott, de — nevéhez méltóan — túlélte a támadást. Felépülése után Európába menekült, és csak évek múltán tért vissza, hogy új területet szerezzen Albany-ban.
A Vincent Coll-affér
Róla már írtunk egy korábbi részben, Ő volt az, akit Maranzano felbérelt, hogy a veszélyessé váló Charlie Lucianót likvidálja. Vincent Coll történetünk idején még Schultz szolgálatában állt. Dutch bandája egyedülálló volt a szempontból, hogy tagjai nem az akciók után kaptak részesedést, hanem fix pénzért szolgáltak.
Az idő múlásával Coll ezt méltánytalannak tartotta, és Schultz üzlettársává akart válni. A főnök visszautasította, és ezzel engesztelhetetlen haragosává vált. Saját bandát alakított, amelynek elsődleges célja Dutch meggyilkolása volt. Rajtaütésekből és emberrablásokból tartották fenn magukat, célpontjaik elsősorban tehetős alvilági figurák voltak. Veszélyes üzem.
Ahogy a háború eszkalálódott, a háborúskodásnak Vincent fivére, Pete Coll is áldozatul esett. Az autóját vezetve érte a halálos lövés. Collt innentől "veszett kutya" néven ismerték.
A viszálynak 1932 februárban lett vége. Dutch bandája tőrbe csalta Collt, akit egy telefonfülkében szitává lőttek.
Coll holttestét kihozzák a helyszínről
Élet a szesztilalom után
Schultznak és bűnszervezetének új megélhetési forrásokra volt szüksége. Otto Berman lett a könyvelője és tippadója azoknál a lóversenyfogadásoknál, amelyek Dutchot milliomossá tették.
Schultz rátelepedett a bukmékerek piacára. A harlemi uraknak elosztóik voltak, Dutchnak viszont fegyveresei. Nem is kevés.
Közben a New York-i éttermektől és alkalmazottaiktól szedett védelmi pénzek valósággal ömlöttek az alvilági vállalkozásba. Aki ellenszegült (vagy csak hezitált), azt megfenyegette gyermekei elrablásával, vagy robbantásokkal térítette jobb belátásra. Ebben az időszakban a mai terrorizmushoz hasonló cselekményekkel tartotta rettegésben a várost. Az éttermi zsarolásokért egy bizonyos Jules Modgilewsky ("Julie Martin") felelt.
Robogott a szekér egészen addig, amíg 1933-ban az adóhivatal le nem csapott Dutch Schultzra. A vádak láttán azonban maga a bandavezér is meglepődött, és feltámadt benne a gyanú, hogy "üzletágvezetője" megcsapolta a bevételeit.
A könyvekből ugyanis hiányzott mintegy 70.000 dollárnyi pénz. A helyzetet Schultz és Martin a Hotel Harmonyban tisztázta 1935. március 2-án. A megbeszélésen Schultz végrehajtója, Bo Weinberg és ügyvédje, Dixie Davies volt még jelen.
Dixie Davies és Dutch Schultz egy korabeli hiradófelvételen
Sokat ittak, és a vita egyre szenvedélyesebbé vált, amikor a vehemens Schultz verni kezdte alvezérét. Az ütlegelés hatására Martin végre bevallotta 20.000 dollár elsikkasztását. Dutch erre felindultan fegyvert rántott, a másik szájába dugta a fegyver csövét, és meghúzta a ravaszt. Utána elnézést kért ügyvédjétől, hogy előtte kellett ölnie.
Bo Weinberg. Amikor Schultzot az adóhatóság vád alá fogta, illegalitásba menekült. Erre az időre Weinbergre hagyta az irányítást. Amikor aztán visszatért, gyanakodni kezdett arra, hogy Weinberg a háta mögött felvette a kapcsolatot Lucky Lucianóval. Weinberget 1935. szeptember 9-én látták utoljára, amint egy éjszakai bárból távozott. Alvilági pletykák szerint Schultz saját kezűleg lőtte fejbe a .45-ösével. Testét cementbe öntve vetették a folyóba. Dutch csak egy üzenetet küldött Weinberg öccsének: "Kimonót kellett adnunk Bóra".
Dixie Davies. Dutch Schultz ügyvédjeként vált híressé. A gengszter halála után átvette annak üzleteit, de egy év múlva letartóztatták — egy év börtönnel megúszta. 1970-ben halt meg otthonában, amikor két símaszkos férfi betört a lakásába és családjával együtt megkötözte. Davies szívrohamot kapott, és a helyszínen meghalt. 65 éves volt.
Harc az adóhivatallal
Az igazságszolgáltatás az Al Capone ellen bevált módon, a adócsalás vádjával akarta rács mögé juttatni a hírhedt gengsztert. Egyre szorult a hurok a nyaka körül, és közben szorongatták a rivális bandák is. A védelem költségei óriási összegeket emésztettek fel.
Dutch a bukmékerek részesedését 50%-ról 10%-ra csökkentette. A pénzszűke azonban nem hatotta meg az alvilágot. Sztrájkba kezdtek, és a növekvő erőszak mellett sem tudta átverekedni akaratát szervezetén. Végül meghátrált, és visszaállította az eredeti feltételeket, de a bizalmatlanság, a gyanakvás fennmaradt embereiben.
Schultz hamarosan elmenekült. Mintegy két évig bujkált, olykor Európában is látni vélték. Ez volt az az időszak, amikor Bo Weinberg volt a helytartója. Az 1934-es év súlyos dilemma elé állította. Dilinger, Bonnie és Clyde, "Babyface" Nelson sorra esett áldozatul a rendőrség rajtaütéseiben. Schultz attól tartott, hogy ő lesz a következő kilőtt közellenség. Döntött hát: feladja magát.
A tárgyalást áthelyezték biztonságos távolságra, Syracusába, ahol a per számára győzelemmel zárult: felmentették.
Vesszőfutása azonban nem ért véget. Thomas Dewey bulldogként loholt a nyomában, és az állam rövidesen újabb vádakat emelt ellene.
A második eljárásban nem sok esélye volt, és közben a védelem költségei összedőléssel fenyegették egész szervezetét. Lucianóék szemet vetettek a területére, és nyomás alá helyezték helytartóját, Bo Weinberget, aki hűbéradóért cserébe megtarthatta volna Schultz birodalmának irányítását. Az olaszoknak azonban más tervei voltak, fel akarták osztani a területet az öt New York-i család között abban a pillanatban, amint Schultz fölött kimondják az ítéletet.
A pert ezúttal még távolabb, a csendes északi kisvárosba, Malone-ba helyezték át. Schultz ekkor taktikát váltott, és elkezdett jótékonykodni. Beteg gyermekeknek játékokat ajándékozott, a kocsmákban, éttermekben állta az egész ház számláját, így népszerűsége szárnyalni kezdett.
A bíró — hogy elejét vegye a korrumpálásnak—- előzetes letartóztatásba helyezte. Dutch napjai a cella és a tárgyalóterem között teltek. 1935 nyarán az esküdtszék — meglepetésre — mégis felmentette a vádak alól Dutch Schultzot.
Bár figyelmeztették, hogy ne térjen vissza a városba, elérkezett a pillanat, hogy "tisztázzák az esetleges félreértéseket" Lucianóval. A nagyfőnök biztosította, hogy csak átvették volna kezelésre a bűnszervezetét, és azt szabadulása után természetesen visszakapta volna.
Dutch Schultz a kompromisszum érdekében átkeresztelkedett, de a két fél továbbra is bizalmatlanul méregette egymást. Az olaszok tisztában voltak hősünk kiszámíthatatlan és erőszakos természetével, Weinberg eltűnése pedig a bosszúszomjára volt bizonyíték.
Dutch ekkor, hogy enyhítse a fojtogató nyomást, rászánta magát, hogy eltávolítsa az útból kitartó üldözőjét, Thomas Dewey főügyészt. Az új szabályok szerint ehhez engedélyt kér a Főnökök Tanácsától. Ez a kérés csak olaj volt a tűzre. A szindikátus vállalhatatlannak tartott egy ilyen összecsapást az igazságüggyel. Schultz fékezhetetlensége súlyos károkat okozhatott volna üzleti érdekeiknek és politikai kapcsolataiknak.
Egy napon Dewey felesége telefonhívást kapott, amelyben arra kérték, azonosítsa férje holttestét a hullaházban. A hír falsnak bizonyult, célja a megfélemlítés volt.
A maffia ekkor kimondta a halálos ítéletet Schultzra.
Véres leszámolás a Chophouse-ban
1935. október 23. Schultz és három embere (Bernard "Lulu" Rosencrantz testőr, Otto Berman könyvelő és Abe Landau) New Jersey-beli törzshelyén, egy étteremben tartózkodott. Késő este rajtuk kívül alig volt már valaki a helyiségben.
Az étterem ahol lelőtték Schultzot
2008-ban lebontották
Tíz óra is elmúlt, amikor Louis "Lepke" (róla is lesz majd poszt) és Gyilkosság Zrt.-jének — vagyis a maffia kivégzőosztagának — két embere, Charles Workman és Mendy Weiss belépett az étterembe. Innentől megoszlanak a vélemények, hogy milyen sorrendben zajlottak az események.
A legvalószínűbb, hogy Workman a férfi WC-ben lévő Schultz után eredt, és kétszer rálőtt. Az egyik a mellkasán érte Dutchot: a lövedék alig néhány centivel a szíve alatt hatolt be, és a bordáján gellert kapva az oldalán távozott. Schultz a földre esett, de nem halt meg. Hogy ne a mosdó kövén érje a halál, kivonszolja magát az étterembe, és egy asztalhoz ült, ahol elvesztette eszméletét.
Eközben Workman csatlakozott Weisshez, és revolvereikből tüzet nyitottak Dutchnak a hátsó helyiségben tartózkodó embereire. Berman azonnal a földre zuhant, Landau és Rosencrantz viszont — annak ellenére, hogy mindketten fatális sebet kaptak — viszonozta a tüzet, és menekülésre kényszerítték a tetteseket.
Ez a két fegyver volt, amelyekkel Schultzékra rálőttek (rendőrségi fotó)
Weiss a kinn várakozó autóba ugrott, és Workmant hátrahagyva elhajtott. Landau az utcán üldözte a gyalog menekülő másik gyilkost, ő azonban kereket oldott. Landaut egy kukának dőlve találták meg, Rosencrantz az utcán összeesett, majd visszamászott az étterembe, és telefonon hívta a mentőket. Kezében a kagylóval csuklott össze a fülkében.
Berman és Landau már holtan
A kiérkező első mentőautó a testőrök állapotát tartotta a legsúlyosabbnak, így őket vitték el. Schultzért egy második kocsi jött. Ő ekkorra magához tért, és 10.000 $-t adott a mentőstisztnek, hogy megfelelő ellátásban részesítsék (az orvos később félelmében visszaadta a pénzt a kórházban).
Berman pár óra múlva belehalt a sérüléseibe a kórházban. Landau 8 órával a lövések után elvérzett, és Rosencrantz is alig egy napig húzta.
"Schultz haldoklik"
Schultz a műtét előtt papot hívott, és az feladta neki az utolsó kenetet. A rendőrségnek semmit sem nyilatkozott, nem vallott a tettesekre. Később a kórházi ágyán lázában összefüggéstelenül beszélt. A mellette ülő rendőrök minden szavát feljegyezték, és utolsó szavai még évtizedekig találgatásokra adtak okot. 22 órával a merénylet után végül meghalt. Ezzel vége lett a kor egyik legveszélyesebb bűnözőjének — de még nem a történetének.
Dutch itt még életben (baloldalán jól látható a kimeneti seb)
Az elásott páncélszekrény rejtélye
Nem sokkal meggyilkolása előtt ugyanis Dutch Schultz egy vízálló széfet rendelt, és azt Rosencrantz-cal ismeretlen helyen elásták. A két gengszter magával vitte titkát a sírba. Számítások szerint mintegy hétmillió dollárnyi készpénzt és kötvényt rejtettek el valahol a város közelében.
Ezt a szesztilalom idejéből származó páncélszekrényt is kincsvadászok találták meg
Bandájának tagjai — csak úgy, mint Lucky Lucianóék is — éveket áldoztak az elrejtett kincs felkutatására, de az soha nem került elő. Amatőr kincsvadászok a mai napig évente összegyűlnek, hogy nyomára jussanak a mesebeli kincsnek.
Dutch Schultz mindössze 33 évet élt, ebből az utolsó 4-5 esztendőt töltötte reflektorfényben. Úgy végezte, ahogyan ellenségei: könyörtelenül és erőszakosan távolították el az útból. Halálával még az alvilág is megkönnyebbült.
Dutch Schultz a filmekben:
Jövő pénteken Arnold Rothstein, az "Agy", a szerencsejátékok és a fogadás királya lesz a főszereplőnk. Nem egy klasszikus értelemben vett maffiózó vagy gengszter. Inkább üzletembernek vallotta magát, de élete mindvégig az illegalitás határmezsgyéin telt.
Követőink a Facebook-oldalunkon rövidesen megtekinthetik a kimaradt fotókat
