Dillinger halott, de első számú közellenség mindig van, és az egyik leghírhedtebb utód ez a kölyökképű, majdnem gyermek termetű sorozatgyilkos, aki mindmáig a legtöbb szövetségi ügynököt gyilkolta meg. Kétes dicsőség. Mint azt a múlt heti posztban láttuk, Dillinger és Nelson pályafutása halálos duóban fonódott össze: Nelson és gengszterei voltak Dillinger második bandája. 1934 azonban a véres ámokfutások mellett a leszámolás éve is volt. Babyface Nelson története egy kisstílű bűnöző páratlan agresszivitásáról szól a kezdetektől egészen a brutális — és törvényszerűen bekövetkező — végzetig.
Lester Joseph Gillis Chicagóban született 1908. december 6-án. Szülei bevándorlók voltak. Belgiumból keltek át az óceánon, és bár már az óhazában ismerték egymást, házasságot már Amerikában kötöttek. Az anya, Marie Douget földműves családból származott, az apa, Joseph Gillis a gyermek tizenhat éves korában, karácsony estéjén öngyilkos lett. Nelson ekkor javítóintézetben ült, így szabadulva már nem láthatta viszont apját.
Lester Gillis kölyökként anyjával
A gyerek zabolázhatatlanságának jelei korán megmutatkoztak. Először 12 éves korában ütközött össze a törvénnyel, amikor egy talált revolverrel véletlenül megsebesítette egy barátját. Egy évre került javítóintézetbe, majd szabadulása után hamarosan visszatért oda, mert különösebb cél nélkül ellopott egy autót, és kocsikázott egyet.
1928-ig egy benzinkútnál dolgozott, de rövid időn belül csatlakozott a környéken működő tolvajbandához. Ahogy élete egy jobban összefonódott az alvilággal, Lester és cimborái bekapcsolódtak a szeszcsempészetbe: alkoholt szállítottak Chicagóban.
Ebben az évben ismerte meg feleségét, Helen Wawzynakot, egy eladónőt.
A fegyveres rablásokat két év múlva kezdték el. 1930 januárjában megtámadták és kirabolták egy áruházigazgató otthonát. Az áldozatokat megkötözték (ebben az időben vált "névjegyükké" az erre használt ragasztószalag), és 25.000 $-nyi ékszerrel távoztak a helyszínről. Két hónappal később egy bankigazgató házán ütöttek rajta ugyanezzel a módszerrel. A sajtó elkeresztelte őket "ragasztószalagos banditáknak". A zsákmány ezúttal 50.000 $ értékű ékszer volt.
Április 21-én követték el első bankrablásukat: 4.000 $-t zsákmányoltak. Újabb egy hónap múlva visszatértek a régi, bevált módszerhez, és tehetős polgárok otthonait fosztották ki. Ezúttal 25.000 $-ra tettnek szert.
Októberben újabb bankrablással gyarapodott a priuszuk: Az Itasca State Bankból 4.600 dollárt lovasítottak meg.
Három nappal később az egyik legarcátlanabb akciójukkal kifosztották Chicago polgármesterere, Bill Thompson feleségét. 18.000 $ értékű függőkre, gyűrűkre és egyéb ékszerekre tettek szert.
Ekkor kapta a "Babyface" ragadványnevet. Az asszony úgy írta le támadóját, mint aki kölyökképű és alacsony: alig nagyobb, mint egy gyerek. Megszületett Babyface Nelson mint fogalom.
A következő hónapban egy fogadó megtámadása lövöldözésbe torkollott: három halottat és ugyanennyi sebesültet hagytak maguk után. November 26-án Nelson elkövette első gyilkosságát: egy kocsma tulajdonosát ölte meg.
1931 januárjában egy rablás után elkapták őket, és Nelson börtönbe került. Egy év múlva sikerült megszöknie, amikor át akarták szállítani egy másik fegyintézetbe.
Irány nyugat
Kaliforniáig meg sem állt, ahol alvilági kapcsolatainak köszönhetően összeismerkedett John Paul Chase-el, egy rutinos bankrablóval, akivel elválaszthatatlan társakká válnak. Itt húzza meg magát a következő nagy akcióig, amit a korszak egy "neves" specialistájával, Eddie Bentz-cel hajtott végre.
Eddie Bentz. Több mint 150 bankrablás fűződik a nevéhez Egyesül Államok szerte. Gyermekkoráról keveset tudunk, de annyi biztosnak tűnik, hogy Bentz is a Hermann Lamm-féle iskolához tartozott, vagyis azok közé, akik gondosan kiválasztják a bankot és aprólékosan kitervelik a rajtaütés minden szakaszát, különösen a menekülőutakat. Pályafutása 1936-ban ért véget, amikor New yorki otthonában letartóztatták. Bentz 20 évet kapott (ebből tizenhármat leült), ítélethirdetés után azt kérte a bírótól, hogy az Alcatrazba zárják, mert ott van a legtöbb ismerőse. Későbbi börtönbüntetések után, 1962-ben szabadult végleg, hazatért szülővárosába, Tacomába, ahol szép kort élt meg. 1979-ben halt meg, 85 éves korában.
Nelson első nagyszabású bankrablása csaknem katasztrófába torkollott. 1933 augusztus augusztus 18-án Bentz, Nelson, Earle Doyle, Chuck Fisher és Tommy Carroll géppisztolyokkal felfegyverezve, délután 3.00-kor behatoltak a Grand Haven-i bankba, de az egyik pénztárosnak sikerült működésbe hoznia a riasztót. Mindmáig azonosítatlan (csak Freddie-ként ismert) társuk kinn várakozott a menekülőautóban, de a vészcsengő megszólalásakor bepánikolt és - sorsukra hagyva társait - elmenekült.
A riasztó nem csak a sheriff irodájában szólt, hanem a helyi lap által hősnek kikiáltott Mr. Kinkema, bankkal szemben lévő bútorboltjában is. Kinkema úr nem habozott, magához vette shotgunját és akcióba lendült. Ezzel megkezdődött az utcai harc. Freddiet és autóját még éppen látta elhajtani, amikor a bankrablók kitörtek az épületből. Úgy tűnik abban az időben szinte minden Grand haveni polgárnak volt saját fegyvere, mert még a rendőrök kiérkezése előtt heves lövöldözés kezdődött az utcán, amire válaszul Nelsonék a bank alkalmazottait élő pajzsként használva igyekeztek egérutat nyerni.
A kialakult zűrzavarban egyik túsz meglépett, válaszul a gengszterek golyózáport zúdítottak rá megsebezve őt a vállán, de egy parkoló kocsi mögött végül fedezéket talált.
Bankrablás Grand Havenben (nagyításért klikk a képre)
Hárman a rablók közül megállítottak egy autót amit egy bizonyos Mrs. Miller vezetett. Csak az asszony erőszakos fellépésének köszönhető, hogy a hátsó ülésen lévő négy gyereket a tettesek végül nem vitték magukkal. Negyedik társuk gyalogszerrel igyekezet menekülni, de közben megsebesült és a helyiek leteperték, majd helyben elagyabugyálták. Earle Doyle volt az egyetlen aki rendőrkézre került, Nelson és társai váltott autókkal végül eltűntek az őket üldöző rendőrök és felfegyverzett civilek hada elől.
Nelson és bandája
A Grand haveni eset tapasztalatai nyomán főhősünkben megszületett az elhatározás, hogy saját bandát alapítson.
Az előző posztunkból már ismert Van Meter, Tommy Carroll és Eddie Green lettek a tagjai. Velük, valamint két helyi "segéderővel" kiegészülve 1933 október 23-án kirabolják a Brainerd-i First National Bankot Minnesotában. A banda alaposan feltérképezte a célpontját: szemtanúk szerint a bank alkalmazottait nevük szerint szólítva parancsolták a hátsó szobákba, ahol megkötözték őket. Zsákmányuk ezúttal 32.000 dollár volt, de az akció itt is féktelen lövöldözésbe fordult amikor egy chicagói üzletember be akart térni a bankba. Babyface azonnal golyózáport zúdított a bejáratra és mindenkire aki az utcán volt.
M1921 Thompson. Minden géppisztolyok ősapja. Sok néven illették: "Tommy gun", "lövészárok seprű", vagy a "chicagói írógép".
John Thompson találta fel 1919-ben. Az I. vh. alapjaiban változtatta meg a hadviselés szabályait. A géppuskák gyilkos ereje teljesen új taktikák alkalmazását követelte meg, amelyek kidolgozása a nyugati fronton százezrek életébe került.
A Thompson géppisztoly volt a megoldás arra, hogy a hatékony géppuskák tűzerejét mozgathatóvá tegyék olyan, könnyű fegyver formájában, amelyet egyetlen katona kezelhet.
Mire John Thompson elkészült a művével, a világháború végetért. A könnyen kezelhető, masszív géppisztoly azonban nem maradt le semmiről. A 20 évvel később kitört újabb világégésben az amerikai hadsereg egyik kiemelkedő kézifegyvere volt. Nem láthattak el minden katonát Thompsonnal. Ahhoz túl drága volt! De ez a géppisztoly nyitotta meg a sorát azoknak a fegyvereknek, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen bármilyen hadsereg.
Churchill, kezében egy Thompsonnal
A nyugati front és a Csendes-óceáni hadszíntér előtt azonban már bőven volt alkalma híressé/hírhedté válnia a Thompsonnak. Amerikában. Mindezt a gengsztereknek köszönheti.
A Thompson nem volt olcsó mulatság. Egy darab 200 dollárba került (ugyanebben az időben egy Ford T-Modellhez 300 dollárért lehet jutni). "Alapfelszereltségben" egy 30 db-os szekrénytár járt hozzá, de némi felárért beszerezhettek a városi környezetben szinte végtelen tűzerőt biztosító dobtárat: száz tölténnyel.
A Thompson legnagyobb erénye nem a pontosság volt. Hanem a tűzereje. Percenként 700 pisztoly lövésének megfelelő golyózáport tudott a célpont(ok)ra zúdítani. Ilyen tűzgyorsaság mellett a precizitásnak nem volt jelentősége. És különben is... a modern géppisztolyokat azóta már úgy gyártják, hogy egy lövésre maximum rövid sorozatokat (burst) tudnak leadni. Ez abból a tapasztalatból ered, hogy a harmadik lövés után rohamosan esik a pontosság a fegyver visszarúgó ereje miatt. De a Thompson még mindaddig ontotta a golyózáport, amíg csak a ravaszt meghúzva tartották. És ez tökéletesen megfelelt az alvilágnak. A pénzük is megvolt rá.
Hogy háromszáz méteres lőtávon belül mekkora volt a szórása, az az ő céljaik szempontjából tökéletesen indiferens volt. A városban, 20-30 méteren belül úgysem volt semmi, ami ekkora tűzerő elől menekülni tudott volna.
Ahogy a gengszterek "rákaptak" a Thompsonra, elkezdődött egy fegyverkezési verseny. A rendvédelmi szerveknek is tartaniuk kellett a lépést az alvilággal. Fegyvertáraikat feltöltötték ugyanilyen géppisztolyokkal, a Bonnie és Clyde posztból megismert BAR-ral és Amerika kedvenc oldalfegyverével, az M1911-es Colttal.
J Edgar Hoover az FBI igazgatója is ezzel pózolt
A Thompson addigra a szesztilalom és a gengszterkorszak szimbólumává lett.
A bankrablás után Nelson magához veszi feleségét és akkor már 4 éves fiát, majd a bandával együtt San Antonióba mennek. Itt alvilági forrásokból feltöltik fegyver- és lőszerkészletüket. Ekkor rendeli meg a Kis bohémiai kitöréskor híressé vált speciális kézifegyverét, melyet egy .38-as Coltból alakítottak át sorozatlövővé. Babyface ezzel öli meg Carter Baum FBI ügynököt néhány hónappal később.
December 9-én egy lakossági bejelentés nyomán egyik társukat, Tommy Carrolt megkísérlik letartóztatni, aki egy detektívet lelő, egy másikat megsebesít. A banda erre kereket old, elhagyják a várost. Nelson és felesége különválnak a többiektől, Los Angelesbe mennek találkozni két ismert alvilági nagymenővel, Paul Chase-el és Fatso Negrivel. Rövidesen készen állnak a következő tavaszi bankrabláshullámra.
Nelson & Dillinger
'34 március elején Dillinger a híres fapisztolyos trükkel kiszabadul őrizetéből és a halálos duó rövidesen egyesíti erejét. Azon estén amikorra a találkozójuk van, Chase és Nelson közlekedési vitába keverednek egy kereskedővel, utánaerednek, leszorítják az útról és Babyface dühében agyonlövi a másik kocsi vezetőjét.
Két nappal később megkezdődik a "második Dillinger-bandának" is nevezett csapat ámokfutása Sioux Fallsban, ahol Nelson egy helyszínre érkező motorosrendőrt sebesít meg súlyosan.
Bankrablás Sioux Fallsban. Nyíllal jelölve az utcára lépő gengszterek
Még ebben a hónapban - március 22-én - Nelson és társai tesznek egy szívességet régi főnökeiknek, Bill Grahamnek és Jim McKaynak, amikor egy azok ellen folyó eljárás koronatanúját elrabolják. Roy Fritsch holtteste sohasem kerül elő, az FBI évekkel később is csak annyit tudott meg róla, hogy valahol egy elhagyatott bányába dobták.
Április 3-án megfogyatkozik a banda. Bár az FBI ügynökei nem biztosak a személyazonosságában mégis rajtaütnek és lelövik Eddie Green-t, akiről kiderül, hogy nem is volt nála fegyver.
A Nelson-Dillinger bankrablások sora folytatódik (lásd: előző posztunkat) egészen a Kis Bohémiai rajtaütésig és az ottani legendás menekülésükig. Három nő - köztük Nelson felesége - azonban a hatóságok kezére kerül. Az akció hatalmas fiaskó volt az FBI-nak, a közvélemény Hoover felelősségét pedzegette.
Dillinger és Nelson kiemelt célponttá váltak. Megkezdődött a hajtóvadászat ellenük.
Vesszőfutás
A következő hónapokat menekülésben töltötték. Ebbe az időszakba még belefért két (utolsó) bankrablás, a banda azonban fogyatkozott. Dillinger közeli bűntársa - Red Hamilton - még április végén halálos lövést kap.
Június 7-én Nelson gyerekkori barátját, Tommy Carrolt is utoléri a végzete, amikor le akarják tartóztatni és menekülés közben lelövik.
Júliusban Nelson és időközben szabadon bocsátott felesége Kaliforniában igyekeznek meghúzni magukat, ahol ismét találkoznak John Paul Chase-el.
22-én este a Chicagóban, a Biograph mozi kijáratánál lelövik Dillingert. Az FBI ezután "Pretty Boy" Floyd-ot teszi meg első számú közellenséggé. Októberi haláláig Ő viseli ezt a kétes címet, majd Nelson lép a helyébe.
Augusztus végén a többszörös gyilkos Van Metert Minnesotában bekerítik és lelövik, Babyface marad az utolsó túlélő az ún. második Dillinger bandából.
Egészen novemberig rejtőzködnek: Sacramento, San Francisco, Reno és Las Vegas városában húzzák meg magukat, esetenként kempingekben, mielőtt visszatérnek Chicagóba. Eltűntek az FBI szeme elől. A szövetségiek egy régi búvóhelyükön rendezkednek be Wisconsinban, arra számítva, hogy a téli hónapokra az üldözöttek majd ott keresnek menedéket.
Csata Barringtonban
A Nelson házaspár és Chase november 27-én betoppannak a házba, ahol szemtől szemben találják magukat az FBI ügynökeivel. Nehéz eldönteni ki lepődik meg jobban, a döbbenettől lefagyott detektívek elől úgy menekülnek el, hogy egyetlen lövés sem dördül.
A kocsi típusa (Ford V8-as) és a rendszámuk (639-578) azonban már megvolt. Azonnal kiadták körözést.
A menekülő autót először a szembejövő Thomas McDade és William Ryan ügynökök szúrták ki. Nelson is felismerte a detektíveket. Számos manőver után a gengszterek kezdték el üldözni az FBI kocsiját. Kilőtték a szélvédőket, majd a kocsi egy tejszállító kamion elől kitérve végül a mezőn akadt el. A két rendőr felkészült a végső leszámolásra, de Nelsonék továbbhajtottak.
A Fordjuk hűtője azonban találatot kapott és a nyomukban máris ott volt egy másik FBI kocsi. Hermann Hollisnak és Sam Cowleynak jutott a feladat, hogy megvívják a végső összecsapást.
Hollis volt az, aki egy hónappal korábban lelőtte Pretty Boy Floydot, az előző közellenséget. A menekülő gengszterek kocsija gyorsan veszített a sebességéből, mire egy hirtelen kormánymozdulattól bekanyarodott és megállt egy park bejáratával szemben. Az ügynökök mintegy 30 méterre tőlük lefékeztek, kiszálltak a kocsiból. Cowley egy Thompsonnal, Hollis pedig egy shotgunnal azonnal tüzet nyitottak. Nelson felesége a mezőn át futva menekült.
Cowley egyik sorozata leterítette Babyface-t. 6 golyó érte a gyomrán és a mellkasán. A bandavezér végzetes sebesülései dacára viszonozta a tüzet és egy sorozattal szinte kettévágta Cowley testét, majd a másik ügynök ellen fordult. Hollisnak még sikerült lábon lőnie a több sebből vérző Nelsont, de valószínűleg már maga is sebesült volt, amikor új fedezéket keresett. Oldalfegyverét már nem tudta előrántani. Babyface egy fejlövéssel végzett vele is.
Chase és Nelson visszatérő felesége autóba rakták Babyface-t, majd elhajtottak a helyszínről. Lester Joseph Gillis aznap este fél nyolckor halt meg egy menedékházban. Utolsó szavai (még a kocsiban) állítólag ezek voltak: Nekem végem
Nelsonék autója golyóütötte lyukakkal
Testét másnap reggel egy temető mellett találták meg.
A piros ponttal jelölt helyre fektették Nelson testét
A barringtoni csata két túlélője, John Chase és Hellen Gillis szétváltak. Nelson ifjú özvegyére az FBI bosszúszomjas igazgatója, J. Edgar Hoover állítólag kiadta a parancsot, hogy lőjék le, de a nő pár nap múlva feladta magát. 1 év börtönbüntetést kapott. 1987-ben (76 éves korában) halt meg. Egykori férje közelében temették el.
Hellen Gillist a tárgyalására viszik
John Chase decemberben került rendőrkézre. Életfogytiglanra ítélték, Ő volt a második leghosszabb ideig raboskodó fogoly a hírhedt Alcatraz börtönben. 1966-ban végül kegyelmet kapott. Hat évvel később, 71 éves korában halt meg.
Babyface Nelson a filmekben:
Babyface Nelson (1957)
Babyface Nelson (1996)
Gengsztersorozatunk háromrészes kitérője a pisztolyhősök életére ezzel véget ért. Következő számunkban visszatérünk a maffia, a szervezett bűnözés legendás alakjaihoz. Charlie Luciano gyerekkori barátja, Meyer Lansky életútját vesszük górcső alá, aki évekig kezében összpontosította az alvilág pénzügyeit.
További képek a Babyface Nelson sztoriról a vincentblog facebook oldalán
