Furcsa egy jószág ez a véletlen. A fiam készül bőszen az elvileg ősszel kezdődő egyetemi éveire, és mint afféle lényeglátásban járatos emberke el is kapta a probléma gyökerét, vizuálisan olyan az, mint egy tőgy, így viszont már kijön a hasonlat, miszerint szarva közt. Lomtalanítás volt a városban, és ugye az egyetemi élet elképzelhetetlen néhány praktikus lakberendezési tárgy nélkül, úgyismint lelakott sezlony és egy kétmázsás fotel. Milyen jó lesz az majd a kollégiumban. Nem teljesen fogalmatlan, a nővére már lassan öt éve kollégiumban lakik, tudja milyen az, mondjuk inkább rá, hogy küzdő típus, és ezzel fejezzük is be a zrikálását, mert nem ez a lényeg.
Hanem az, hogy a nagy lomizásban talált egy régi újságot, egy megyei lap 1982-es példányát. Nagy röhögve mutatott benne egy hirdetést, arról szól, hogy a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat gebinbe' adta az egyik csárdáját (olyan nosztalgia fogott el, 603-as számú vendéglátóipari egység, brrrr...) és az új üzemeltetők most már garantálni fogják az ízletes ételeket. Plusz hetente háromszor diszkó. Azért röhögött, mert pár szót átírva akár ma is ugyanúgy bele lehetne rakni ugyanabba a lapba, a kutya se venné észre, ennyit változott harminc év alatt a hozzáállásunk a vendéglátáshoz. A vendéglátóiparhoz. Ma nem 603-as, hanem Las Vegas presszó, elvégre valami változás mindig van.
Mondok ha már kezembe került, beleolvasok, lássuk, mit tartottak az MSZMP megyei bizottságában fontosnak közölni a harminc évvel ezelőtti zemberekkel. Böcsülettel átolvastam, részben azért, hogy a szükségesnél eggyel több magyarázatom legyen arra, hogy miért is nem olvasok én megyei napilapokat, és most ez az alaposság azt okozta, hogy újból furcsálkodhatok egyet a véletlenen. Az újságban ugyanis találtam egy írást, nem fogja elhinni a kedves olvasó, de 1982-ben is valamiféle válságról, gazdasági, ráadásul világválságról cikkeztek. Idézek az írásból:
Fokozottan kell vigyáznunk arra, hogy egyre nehezebben biztosítható kivitelünket ne zavarják minőségi problémák vagy olyan határidős túllépések, amelyek betartása elsősorban tőlünk függne. Jelentős erőfeszítéseket kell tennünk, más szocialista országokkal közösen, a KGST keretei közötti együttműködés hatékonyságának növelésére és annak érdekében, hogy az jobban segítse valamennyi szocialista ország belső és nemzetközi problémáinak megoldását. Keresnünk kell az együttműködést mindazokkal az országokkal, amelyek számunkra elfogadható feltételekkel új kapcsolatok kiépítését ajánlják. Rugalmasabban, aktívabban kell kezdeményeznünk a nemzetközi együttműködés formáit tekintve is. A tapasztalatok arra utalnak, hogy még ilyen nehéz világgazdasági viszonyokban sem reménytelen az olyan országok helyzete, amelyek képesek ügyesen, gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni, s ahol a közvélemény megérti a gondok súlyosságát, és a vezetéssel közösen keresi a kiutat.
Hát, igen, nincs új válság a nap alatt, de lássuk, ki jegyzi az írást? Aszongyahogy: Simai Mihály akadémikus, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatóhelyettese. No, hát akkor ha nem reménytelen, akkor nem reménytelen, lássuk, mivé lett az olyan országok sorsa, akik képesek voltak ügyesen, gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni, felcsapom a gépem fedelét, és ki jön velem szembe immáron valós időben a harminc évvel ezelőtti múltból?
Igen, Simai Mihály akadémikus.
Simai szerint a világon zajló nagy átalakulási folyamatok megkövetelnék azt, hogy a kormányok hatékonyabban működjenek (a gazdaságpolitikai hatékonyság radikálisan csökkent), javuljon a nemzetközi együtműködés és kívánatos lenne egy világkormány létrehozására is. Erre azonban - mint azt a jelen történései is mutatják - a világ döntéshozói nem képesek.
Sic itur ad astra, így jutunk el a KGST-től a világkormányig. Amúgy passz, fogalmam sincs, hogy Simai Mihály mennyire szakember, milyen ívet húzott a szocialista országok belső és nemzetközi problémájának a megoldásain való rágódástól a kívánatos világkormányig, ez a poszt semmi ilyesmiről nem szól, ez a poszt a véletlenről szól. A valószínűségekről. Hogy mindenféle furmányos körülmények közepette kezembe kerül egy harminc évvel ezelőtti újság, abból kiköszön rám egy Simai Mihály nevű ember, majd rá öt percre a net elé letelepedve úgyszintén egy Simai Mihály nevű ember kerül a szemem elé, és a két Simai Mihály nevű ember egy és ugyanazon személy.
Utóirat: ősztől lesz egy fölösleges sezlonyom meg egy közel kétmázsás, kellőképpen lelakott fotelem, érdekel valakit?
