Ma Kamarás Gergely lírájából kaptok ízelítőt:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=73338&blog_cim=Kamar%E1s%20Gergely
Hősünk valószínűleg a Magyar Nemzetért Mozgalom elnökhelyettese — egyszerű névazonossághoz túl nagy véletlen kéne. A szervezetről a wikin olvashattok egy keveset:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_t%C3%A9riek#Magyar_Nemzet.C3.A9rt_Mozgalom
honlapjuk nem üzemel. A költőnek több versét nem találtam, úgyhogy ezen a héten ilyen kis soványkásak leszünk:
Egy nemzet
Élt egy nemzet ezer éve,
Árpád vezér nemes vére.
Tiszta volt mindenki fejében
Ki az úr a Kárpát-medencében
Magyar magyart testvérként szerette,
És mint testvért, bárkitől megvédte.
Ragyogott a székely égbolt,
Győzhetetlen nemzedék volt!
Ez már régen megváltozott,
Sok volt neki, amit kapott.
Kapott sokat a sok rosszból:
A hétfejű vörös gonosztól,
Előtte egy kereszt verte,
Az előtt labanc teperte.
Volt itt török, tatár-mongol
Semmi nem jutott a jóból.
Megtört nép lett, borjún bámul
Példaképe Pató Pál úr.
Ha kirabolják, tűri csendben,
Ha becsapják, csak legyint: Rendben!
Minden féle-fajta népnek behódol
Ha segítenél neki, ő csak megorrol.
S mert e nemzet soha így még el nem kallódott
Én sem voltam soha még ily csalódott.
