Engem tulajdonképpen nem zavar a hellerágnesezés. Én is estem már a hellerágnesezés bűnébe, a magam ártatlanabb módján, pár hónapja a Spinozában, ami után észre is vettem, hogy hellerágnesezésem tárgya mintegy három méternyire ül tőlem egy másik asztalnál. G.Fodor Gábor, van-e ki e nevet nem ismeri, koszorús konzervatív gondolkodónk, a Konzervatóriumon hellerágnesezett egy nagyot. Hogy neki, mármint G. Fodor Gábornak, a hellerágnes az nem egy pálya, ők, és idézem, mert annyira kis cuki, stílusukkal, izlésükkel és teljesítményükkel emelkednek ellenfeleik fölé. G.Fodor Gábor végül már annyira nem bírt magával, hogy a három konzis surmedlit, Békés Mártont, Megadja Gábort és Baranyai Mártont egyenesen a teljesítmények bajnokának nevezte. Az Olvasó ezt most nekem nem hiszi el....
http://konzervatorium.blog.hu/2010/12/02/konzervativ_zaszlobontas
Na ugye.
Az ember csak néz. G. Fodor Gábor félállású egyetemi adjunktusból lett a Századvég kutatási igazgatója, miután pár éve a kivételes képességű későbbi alkotmánybíróval Stumpf Istvánnal megírták a (v)Álságkormányzás című nagyívű gyurcsányekéző opuszt, (tényleg ezt bírták címként kiválasztani ezek a pojácák).
G. Fodor egy nettó pártintézet kádere, aki mögött nem teljesítmény van, hanem kétharmad. Az APEH, a Terrorelhárítás, a Polt Péter és talán maga a Selmeczi Gabriella. Így könnyű hellerágnesezni és konzervatív teljesítményekről delirálni.
Múltkor megcsináltam a magam kis házi feladatát, és utánanéztem TGM tudományos munkásságának. Kiderült, hogy a Web of Science adatbázisa huszonegy cikkét tartalmazza. Ezek jelentek meg olyan lapokban amelyek valamilyen értelemben minősíthetőek. Ugyanez a szám a Konzervatív Kiáltványt jegyző konzervatív fárosznál Lánczi Andrásnál NULLA, Schlett Istvánnál NULLA, Tőkéczky Lászlónál NULLA. Nem minősíthető nyugati szempontból Horkay Hörcher Ferenc és Molnár Attila Károly teljesítménye sem. A Kommentár Magyarországon világhírű szerzői a Lajtán túl egyszerűen nem mérhetők. Külön tanársegéd úr kolléga kedvéért, a liberális világítótornyok sem mérhetőek ám, ezt akkor vettem észre, amikor Miháncsik Zsófia eljátszotta a miliberálisokvalakikvagyunkdetikonzervekmegnembeeee című hisztikéjét pár évvel ezelőtt. Most azonban nem Miháncsik Zsófia beszélt a teljesítmények bajnokairól.
A kétharmadtól még senki sem lett okosabb. Erősebb, befolyásosabb, nagypofájúbb igen, okosabb az nem. Emlékeztetem G. Fodor urat arra, hogy Gyurcsány Ferenc halálos komolysággal tartott előadásokat a Corvinus Egyetemen, és valóban elhitte, hogy akkor sem zavarnák el a rákba, ha nem lenne ő a miniszterelnök. Igen, itt egy Veres János oszthatott észt, meg Újhelyi István, Kókajani és ők is azt hitték egy ideig, hogy ez örökké fog tartani. Nem fog. A centrális erőtérnek is vége lehet egyszer, a kétharmadnak is. És akkor a teljesítmény bajnokai egy szál intellektuális péniszben fognak állni a nemzet nagy nudista strandján. A teljesítményeknek nincs oldala, nincs pártpreferenciája, és nem attól nagyok, hogy fontos elvtárs azt mondja róluk. G. Fodor Gábor hellerágnesezése mögött semmi más sincs, csak a kétharmad. Sem teljesítmény, sem tehetség, sem komoly munka. Csak és kizárólag a kétharmad. A kétharmadnak nincs esztétikája. Az csak sok hatos a tizedespont mögött.
