Örülünk, Vincent?

   " Hey, cross-eyed Mary finds it hard to get along
She's a poor man's rich girl and she'll do it for a song " (Jethro Tull)

  "Boris Johnson, maga egy kis, széteső ország élén áll. Törődjön bele, és söprögessen a saját háza táján. Van mit." (Schmidt Mária)

  Békés Márton, Schmidt Mária ölebe, a brit úriemberrel, egészen pontosan két brit úriemberrel azonosította a konzervativizmust "Mi magunk" című esszéjében.  

 Mária asszony a woke mozgalom Andics Bözsijeként,  turáni Angela Davisként támadta meg a British Empire-t fajtársnői hevületében.  Az oxfordi keményvonalas progresszívekkel kart karba öltve bontaná le Cecil Rhodes szobrát, döntené Temzébe Winston Churchillt és az egész brit konzervativizmust. 

A félhülye Békés fajtárs a korai brit melegszcéna legismertebb művével illusztrálta konzervatív kiáltványát, gazdája Mária pedig a konzervativizmus alapjaiba döfte pennáját a Costas női vécéjében. 

Nincs brit konzervativizmus a Brit Birodalom nélkül, nincs Burke, nincs Disraeli, nincs Gladstone, nincs Kipling, nincs Chesterton, tehát nincs Scruton sem. Alexander Boris de Pfeffel Johnson  Etonból került a Balliol College-be  és a brit felsőosztályokra jellemző eleganciával vert szét néhány oxfordi krimót a Bullingdon Klub tagjaként, miközben  Mária gazdija egész életében arra vágott fel, hogy pár hónapig a Pembroke Collegeban meresztette a seggét.  

A brit alsóosztályok anyagi helyzete lényegesen jobb, mint a magyar docenseké, alkoholfogyasztási szokásaik pedig sajátosak (eleve tajtrészegen járnak kocsmába, a vonaton képesek annyira berúgni, hogy néha nem találják meg a stadiont, ahol egy jót balhézhatnának) ezért rendszeresen okoznak problémát európai nagyvárosokban.  De a legtöbbjük egészen megdöbbentően udvarias tud lenni percekkel azelőtt, hogy sugárban  hányná le a kalauzt. Boris Johnson egy szóval sem állította, hogy nincs alkoholproblémája a brit prekariátus egy részének. A magyar prekariátus viszont lecsoffant kocsmákban gondolja végig a napi asszonyverést.

  Schmidt fajtársnő ideológiai cimbijei  hozták a zsidótörvényeket, ők gettósították a felmenőim, és ők küldték őket a halálba. Értük is térdelt a Harry Kane. Persze a magyar szabadságharcos nép, nem térdel le senki előtt, kivéve ha az illetőnek csinos bajuszkája van és visszapasszolná Kassát vagy Édeserdélyt. Mondjuk Szásával is elég jól elvoltak, miután megmutatta, hogy ki az úr a házban. 

 De ez csak mellékszál. Vagy angolozás van Mária, vagy Scruton kávézó. Scruton annyira angol volt és annyira angolul fogta fel a brit birodalmat (amúgy a fajtársnő kedves fia sem Nyizsnij Novgorodba járt egyetemre, hanem Edinburghbe), hogy frau Schmidt savas felböfögése helyett inkább az ő gyönyörű konzervatív gondolataival zárom a posztot. 

"So, too, does their amateurism. The empire was acquired by roving adventurers and merchants who, trading with natives whom they could not or would not trust, summoned the law of Old England to conclude the deal, and, in the wake of the law, the sovereign power that would enforce it. But it was not only the empire that was acquired in this way. Almost the entire social order of the country arose from private initiatives. Schools, colleges and universities; municipalities, hospitals, theatres; festivals and even the army regiments, all tell the same story: some public-spirited amateur, raising funds, setting out principles, acquiring premises and then bequeathing his achievement to trustees or to the Crown, with the state appearing, if at all, only after the event, in order to guarantee the survival and propagation of good works that it would never have initiated by itself. That is the English way."

"So, for many centuries, the English were content with an unwritten constitution, a parliament whose powers remained undefined, a form of sovereignty that could be traced to no specific institution and no single person, a system of justice in which the most important laws were not written down, and patterns of local administration that could not be explained, even by those who operated them."

    Radnóti Sándorral készített interjút a Hírklikk.hu.  Radnóti szerint rendkívüli civilizációs válság van Magyarországon, barbarizáció, színvonalcsökkenés és műveletlenség. 

   "  A szellem emberei visszahúzódnak a közélettől, mert nem tartják feladatuknak a bayerzsoltok száz éve megcáfolt, vagy undorral elutasított „gondolatainak” megvitatását, valamint jó modorra és emberségre tanításukat. "

  - mondja Radnóti professzor. 

    Pár napja egy kedves ismerősöm volt szíves felhívni a figyelmem arra, hogy nem nagyon vannak nézeteim kapitalizmusról, demokráciáról, fogyasztásról, individualizmusról, divatról, vagy akár a tudat természetéről.  Kedves ismerősömnek igaza van. Nagyjából húsz éve foglalkozom azzal a jelenséggel, hogy egyre nagyobb véges matematikai objektumok végtelen objektumok felé tendálnak, ezt próbálom keresni a matematikában, néha több, néha kevesebb sikerrel. Ehhez értek. Érthetnék persze jobban is, de ennyire tellett tőlem. Amiben egészen biztos vagyok az az, hogy minden mással kapcsolatban tudásom, finoman szólva, ingatag alapokra épül, ha egyáltalán létezik.

   Mondhatnám, hogy valamennyire eligazodom a kapitalizmus, demokrácia, stb problémai között, de ez valójában nem igaz, felületes ismereteim vannak, amelyekkel túlélek, ezt eligazodásnak nem nagyon lehet nevezni. Nem vagyok a szellem embere, számtanista vagyok és pont.  Persze képes vagyok arra, hogy elolvasgassak szövegeket, ezt most is megtettem, végső esetben, jujj, egy egész könyvet is hajlandó vagyok elolvasni valamiről, ami érdekel, de ezekre maximum vincentposztot lehet alapozni, nem koherens világnézetet, amire persze nincs is feltétlenül szükségem.  Fundamentum nélkül az ember csak a levegőbe beszélhet. Vagy világossá teszi, hogy nem ér a neve. Mint pl. most én.   Remélem ennyi önostor, flagella, rucitépés bevezetésnek elég, úgyhogy rátérek a tárgyalásra, befejezés meg nem lesz.

   Radnóti Sándor Lukács György tanítványa volt. Lukács ötven éve halt meg, a Mérce egész sorozatot szentelt az évfordulónak, mely sorozatban Weiss János filozófiaprofesszor szépen egyenesen le is írta:  Magyarországon filozófussá válni annyit jelent, mint valamiféle eleven viszonyt kialakítani a lukácsi tradícióval. Kikívánkozhatna az emberből egy barbarizálódott, helyenként bayerzsolti  mélységű lófasztjelentiazt, de nem fog kikívánkozni.

 Magyarország nem fogja megúszni azt, ami a huszadik században történt. Az ország borzalmas intellektuális veszteséget szenvedett el, felmérhetetlen és pótolhatatlan veszteséget. Volt egy hankissi illúzió a rendszerváltás után, hogy kitalálható egy új Magyarország, ez az illúzió szertefoszlott. Az utolsó, komoly, nemzetközi szinten is érdeklődést kiváltó magyar szellemi iskola az emberileg nehezen vállalható és ma alig értelmezhető Lukács Györgyé volt. És igen, nagyon sokan elhitték, hogy majd a Lukács ovistáknak lesznek nézetei a demokráciáról, kapitalizmusról, stb., hogy majd ők képeznek valamiféle szellemi fundamentumot, halleluja. Persze voltak más hitek más fundamentukról, Kertmagyarországról, hazáról a magasban, bár ezeket talán azok sem vették komolyan, akik naponta hivatkoztak rá. És ennek vége, a Lukács ovi bezárt és soha többé nem fog már kinyitni. 

 Mészőly, Ottlik, Kertész, Esterházy és Nádas,   Erdős, Turán, Szemerédi és Lovász, Szentágothai, Vízi, Freund és Nusser valóságos tradíciókat jelentenek,  de van egy elvágott szellemi életvonal.  Radnóti Sándor pedig ezt az elvágott életvonalat siratja, és elhiszi, hogy úgy 2010 táján vágták el. 

 Az, hogy Magyarországon a magyar felsőoktatás egyik roncskultúráját reprezentáló fiatal opportunisták kerültek meghatározó intellektuális pozíciókba, hogy a magyar konzervativizmust középszerűnek is alig nevezhető harmadtudásúak próbálták (dehogy próbálták) újraalkotni, és le lehetett írni az Orbán Viktor metafizikája birtokviszonyt, sem 2010 következménye. A mai konzervatív magyar szellemi iskola lehetséges szellemi atyját elgázosították  Auschwitzban, vagy  a háború után,  esetleg 56-ban menekült el Amerikába vagy Ausztráliába, talán csak lemerült, kibekkelte aztán mégis belehalt. 

 John Gray-t olvastam (valamit olvasni kell, mert tényleg fogalmam sincs, ő az egyik brit, akinek releváns nézetei vannak sok mindenről), aki Anglia leglepukkantabb részén született melóscsaládban, de azért grammar schoolba járt és a végén felvették Oxfordba. Roger Scruton középosztálybeli családból került egy grammar schoolon át Cambridge-be. Harminc évvel a rendszerváltás után a magyar felsőoktatás pozíciója valamelyest romlott, a magyar Oxbridge még a hankissi illúzióknak sem lehetett része. A magyar egyéni kitörési útvonalak jelentős része külföldre vezet.

 Talán most rosszabb, mint tizenkét éve, de csak azért, mert megtanultunk élni az illúziók nélküli világban. Orbán Viktor levette a szemünkről a hankissi hályogot, most tisztán látjuk egymást.   It's not a pretty sight.

    Idén Lovász László kapta a Szent István-rendet. Most jön az, hogy nem lett volna szabad elfogadni Orbánéktól (de), meg mitomén kik kapták meg 1942-ben (az egy másik rend volt), ha ezen túlestünk, jöhet a poszt, nem lesz hosszú. Matematikus olvasóimtól elnézést kérek, ez a szöveg nem nekik szól. 

    Soha életemben nem fogom elfelejteni, amikor a magyar kombinatorika nagyasszonya rádöbbent arra, hogy nem tudom,  mi az a Regularitási Lemma.  Gyanakodott, megkérdezte, és becsületesen megmondtam neki, hogy, persze-persze, rengeteget hallottam a Regularitási Lemmáról, de nem tudom, hogy pontosan mi az. Egy óra múlva tudtam...

    Engem nem érdekelt a kombinatorika. Felnéztem Erdősre, akivel életemben egyszer beszélgettem hosszasabban, egy észak-karolinai kisváros bárjában, de a gráfelmélet nem érdekelt. Színezik a kis gráfokat, okosan színezik, de minek, gondoltam, waste of time, Atiyah-Singer indextétellel kell foglalkozni, nem gráfocskákkal. Még nem voltam harminc. 

    Én azt hiszem, hogy a következő probléma eredetileg Erdőstől származik, és vannak, akik pontosan tudják, hogy ki beszélt erről először, ki hol ült akkor a teremben, ez a legviccesebb dolog a magyar kombinatorikában, hogy ez egy igazi történet, sok, érdekes szereplővel. 

    Ezt  megpróbálom elmondani, mást nem. Szóval, ahhoz, hogy megértsük a kérdést, kell egy kis bevezetés, az epszilon-deltázás, ami piszlicsáré dolognak tűnik, de nem az.

    Az epszilon-deltázás az egy játék. Minden kicsi pozitív számhoz (ő az epszilon), lehet választani egy másikat (ő a delta), hogy ha egy bigyó kisebb, mint delta, akkor azért az izé kisebb, mint epszilon. Az egész analízis erre a mantrára épül. Na, a probléma, amiről azt hiszem, hogy Erdőstől származik, a következőt mondja ki.

   Minden epszilonra van olyan delta, hogy:  Ha egy n csúcsú gráfban kevesebb, mint deltászor n a köbön háromszög van, akkor el lehet hagyni a gráfból epszilonszor n a négyzeten darab élet úgy, hogy egyetlen háromszög se maradjon a gráfban. 

    Amikor én ezt először hallottam, pontosan azt gondoltam, amit az Olvasó. És, akkor mi van?  De, ha az ember elkezd játszani ezzel a feladattal, látni fogja, hogy elég ügyesen van ez kitalálva. Nem úgy megy, hogy leülünk és kiokoskodjuk. Ez tényleg trükkös, de azért az "és akkor mi van" továbbra is játszik. Ezt az ún. Elhagyási Kérdést (ő lett később a Removal Lemma) fel lehet venni gráfoknál valamivel bonyolultabb szerzetekre, és abból nagyjából egy oldalon le lehet vezetni a modern kombinatorika egyik leghíresebb és legnehezebben bizonyítható tételét a Szemerédi-féle Számtani Sorozatos Tételt. Ami azért elég cool dolog. 

 Tavaly Szemerédi Endre kapta a Szent István-rendet, aki az ún. Regularitási Lemmát bizonyította be, ami nagyjából azt mondja ki, hogy minden, de tényleg minden véges gráf úgy néz ki nagy vonalakban, mintha véletlenül konstruálták volna. Ez hülyeségnek hangzik, elsőre  én is azt gondoltam, hogy hülyeség, de tényleg így van. És a regularitási lemmából ez az egész háromszögkihagyás, meg n a köbön, teljesen világos lesz. Van egy csodálatos, komplett hülyeségnek tűnő  igazság, magyar igazság, nem három csak egy, ami után a dolgokra már másként néz az ember. 

 Idén Lovász László kapta a Szent István-rendet, aki a graphonokat találta ki a Szegedy Balázzsal, és a graphonok a Regularitási Lemma  megtestesüléseként foghatók fel, mitöbb, máshogy nem is tudom felfogni őket.  

 Tehát Magyarország a Regularitási Lemma.

  Nem kerékbetörés, jobbágyság, szemkiszúrás, fülbeólom, árulás, hódoltság, zsidótörvény, deportálás, elnyomás, gyűlölködés, hanem a Regularitási Lemma.

 Rózsaszínű és bézs gráfokat kellett volna tologatni, nem turultyúkot és villanypistát, egy turáni nép számára azért mégis az a fontos, maximum hány éle lehet egy gráfnak úgy, hogy még ne legyen benne háromszög (ez a legidiótább poén, amit a vincenten még le lehet írni).

 Magyarország nem egy mummifikálódott jobbkéz, nem Hoffmann Rózsa érsekasszony mutatóujja, nem Tucker Carlson számlakönyve, nem Bayer Zsolt krúdyas gammagétéje, hanem a Csodálatos Mandarin, a Szív segédigéi és ahogy Szirtes Ági eldől a biciklivel a Portugálban, tehát a  Regularitási Lemma, ami nem lehet igaz és mégis.  

P.S  És persze a 6:3  a Wembleyben, az is Magyarország, tudom én azt,  de aki azt hiszi, hogy a regularitási lemmának semmi köze a 6.3-hoz, az meg fog lepődni

  A Budapest Fórum a Fenntartható demokráciák építéséről címmel rendezett kétnapos, angol nyelvű nemzetközi konferenciát Budapest Főváros Önkormányzata, a baloldalhoz ezer szállal kötődő Political Capital és a CEU Demokrácia Intézete. - írja a Magyar Nemzet és a Prostisrácok.

 A konferenciát szeptemberben rendezik...

     A féltudású magyar elit az egyik legmeghatározóbb publicisztikai élményem az elmúlt húsz évből.  Leszámolás az összes lehetséges illúzióval. Az a cikk közvetlenül a válság előtt íródott ( aztán 2009-ben jött a folytatás) és nem csak a rendszerváltás, hanem a Medgyessy-Gyurcsány korszak és az MSZP-SZDSZ koalíció társutas elitértelmiségének kritikáját jelentette. A szerzőről, Publius Hungaricus-ról, 2010-ben derült ki, hogy valójában Orbán Krisztián , akinek felesége, Orbán Anita, éppen visszalépett a FIDESZ-képviselőjelöltségtől, ma amúgy a Vodafone meghatározó embere, Orbán Krisztián pedig az Oriens alapítója és egyik vezetője. Orbán Krisztián értelemszerűen nem volt a budapesti liberális elitértelmiség szvíthártja.

     Pár éve Orbán Krisztián "tetézte bűneit" és nyíltan beszélt arról, hogy Matolcsy Györgynek sok mindenben igaza volt.  

     Nemrég Gulyás Márton készített egy interjút Orbán Krisztiánnal, akit nem tudok Orbánnak nevezni, mert az Orbán az Viktor, legyen OK, ok? (hú, de vicces)

     OK eredeti tézise az volt, hogy a nyolcvanas évek reformista elitértelmiségéből formálódott elit kezébe került Magyarország a rendszerváltás után. Pár provokatív mondatot szeretnék idézni az eredeti cikkből.

  " Miért is lett volna máshogy, hiszen a régióban elsőként, 1982-ben beléptünk az IMF-be, és olyan legendák, mint Zseniálisfeketejános szárnyai alatt egy egész nemzedék tanulta meg, hogy mi az a nyugati közgazdaságtan (volt közöttük olyan, aki még angolul is tudott!)?

   "Mivel a megfelelő pillanatban ők voltak helyzetben, ők tudtak vagyont, pozíciót és tekintélyt szerezni. Ma ők a Politikusok, az Írók, a Tévés Személyiségek, a Nagy Nevettetők, a Színészek, a Filozófusok, a Tudósok és a Szakértők. És dicsérik egymást megállás nélkül. Egymás szemében ők a világszínvonal. "

     A mostani interjúban már arról beszélt, hogy OV annyira elveszítette a bizalmát az elitekben, hogy teljesen kiszorította őket a döntéshozatal előkészítéséből.  Az elitek képviselte ellensúly a tömegdemokráciával szemben teljesen eltűnt. Szemben Csehországgal, nem alakult ki egy az államtól független erős helyi nagyvállalkozói réteg. 

   A féltudású magyar elit jobboldala betagozodótt a rezsimben, pozíciókat kapott cserébe azért, hogy egyenesen ült a széken, hátratett kézzel. A liberális elit a Facebookra költözött.  Nincs nagyhatású, Nyugaton is látszódó, magyar kormánypárti elitértelmiségi, Orbán értelmiségi holdudvara részben középszerű figurákból, részben manifeszt kóklerekből áll. Van azonban, és ezzel nem leszek népszerű, egy egészen nyugatias gondolkodású banki/technológiai háttérértelmiségi csapat is, akik helyenként kompetensebbnek tűnnek a budapesti liberális értelmiségi húdeokoskáknál.

   Én azt gondolom, fogalmam sincs mi erről OK véleménye, hogy Magyarországon az elitstruktúrák újratermelése  megszűnt, ezt a rezsim feladta. A több mint egymilliárd dollárral megtámogatott MCC janicsárképzővé züllött, az autonómiájukat vesztett és forráshiánnyal küszködő felsőoktatásban annyira nem bíznak Orbánék, hogy a csúcstechnológiai elitképzést kiszervezték a Kínai Népköztársaságba (és egyáltalán nem világos, hogy ez így miért  tekinthető magyar csúcstechnológiai elitképzésnek). 

   OV sportügyi nemzetvezetési gyakorlatait,   férfieszményeit, magyar fizikumos, magyar észjárású, magyar nagypapás hőzöngéseit csak azért vezeti elő, hogy bekerüljön a Vincentbe, de én résen vagyok. A magyar lakosság megérti a pillangóúszást és a kötöttfogást. Legalábbis annyit ért belőle, hogy van valamennyi különbség az olimpiai bajnok és az első előfutam szaúdi-arábiai versenyzője között (ő úszta Tokióban,  amennyire tudom, a legrosszabb időt száz pillangón,  ezzel századmásodpercre úszta meg Mark Spitz első világcsúcsát).  Értékelni tudja az elitteljesítményt, de, és erre valamiért büszke OV, óriási különbséget tesz a győztes, és a tőle két századmásodperccel lemaradó ezüstérmes között, a világ tizenkettedik helyezettje pedig értelemszerűen nem érdekli. Fel sem tudja fogni, hogy mit jelent tizenkettediknek lenni a világon, valamilyen nem lényegtelen dologban.

 Volt egy másik verseny is, amelyről meglepően sok magyar újság számolt be, egy nemzetközi matematikaverseny Blagojevgradban, amelyet egy magyar fiatalember nyert meg. A matematika nem a versenyekről szól, ez nem egy világbajnokság volt, de itt egy kétszeres diákolimpiai aranyérmes, kétszeres Schweitzer-győztes nyert, aki vélhetően ma egy világbajnokságon is nagyon jól szerepelt volna.  Az, hogy a magyar matematikával mi lesz, lényegesen fontosabb annál, hogy mi lesz a magyar pillangóúszással. A magyar matematika minőségének van szerepe a magyar versenyképességben, a magyar pillangóúszásnak, magyar kajak-kenunak (apám magyar bajnok volt, nem felnőttként, de meglehetősen jó korszakban) pedig nincs és pont. Ennek ellenére a magyar matematikával (számítógéptudománnyal, adattudománnyal, machine learninggel) egyáltalán nem számolnak, pedig egy dologban hasonlít a pillangóúszásra. Nagyon hamar felismerhető a tehetség, és elég korán fejleszthető.

 Megkockáztatom,  nem véletlen, hogy Magyarországon használtak egy izraeli kémszoftvert és nem Izraelben egy magyar kémszoftvert, ők kevésbé pillangóúszás-orientációjúak. Nem, nincs semmi bajom a pillangóúszással, Tótawének van, nekem egyáltalán nincs. A matematika elitképzést értem, fel tudom fogni, a gazdasági, pénzügyi társadalomtudományi elitképzést nem, de attól az még létezik, azaz létezhetne, csak baromira nem érdekel senkit. Ha érdekelne valamit, akkor sem az alapítványozást, sem az MCC-t, sem a CEU kiebrudalását nem lehetett volna megcsinálni, és Fudan szóba sem kerülhetne. 

Ezt Magyarország feladta. A féltudású elitnek nem lesznek egész tudású utódjai, az a kevés, valóban tehetséges (és ez sokkal nehezebben derül ki, mint a matematikában,  a totális tehetségtelenség kiderül, talán az is, hogy valakiben van kakaó, de az, hogy kiből lesz nemzetközileg is elismert ember, azt én el sem tudom képzelni, hogyan alakul ki, egy nagyon hosszú szelekciós mechanizmus végén) fiatal, aki ebben az országban megszületik, az el fog menni, mert nem találja meg  a számítását. Talán a pénzügyi elit az, ahová érdemes hazajönni Nyugatról, de adjunktusnak kétszázezer nettóért...

Marad mi volt. 

    Magyarországon 660 dollárnyi nettót keres egy adjunktus, akinek doktorija van és több nyelven beszél. A magyar felsőoktatási reformból csak az egyetemi autonómiák felszámolásának ígéretét tartották be, az 1500 milliárdos fejlesztés forrásai eltűntek. A magyar  állam megmagyarázhatatlan módon a kínai államnak akar egyetemet építeni Budapesten több mint 500 milliárd forintért.  

    A Matthias Corvinus Collegiumot a Habony Árpádnak húszmillió forintot "kölcsönző" Tombor András alapította és nemrég több mint egymilliárd dollárt tolt bele az Orbán-rezsim. Az MCC-nek van egy visiting scholarship programja, melynek keretében egy senior kutató akár 10000 dollárt is kaphat havonta plusz lakhatás, vélhetően nem a nyócker meredekebb részén. 

    Kiválasztottam néhány jeles tudósembert a vendégkutatók közül.

    1. Francesco Giubelei olasz középiskolai tanár. Ő írta az emlékezetes kritikát Hörcher Ferenc mérsékeltorbánista értelmiségi kevesek által olvasott művéről. Az MCC oldalán professzorként szerepel. Ő csak harmincéves, ezért 5000 dolláros havi fizetéssel kell megelégednie. Tudományos munkássága nincs. 

    2. Benjamin Harris-Quinney brit városi tanácstag, akinek konzervatív párttagságát 2015-ben függesztették fel. Jeles homofób, tudományos munkássága hálistennek nincs.

   3. Patrick   Gray, durhami docens, akinek   2-es h-indexet jelez a Scopus. (gy.k. az nem túl magas)

   4. Paul Gilfillan, skót docens, aki ezt írja magáról:

    "My fellowship at MCC will allow dialogue with Hungarian scholars and students on the question of transcending the modernist error of imagining individuation (individual and collective) on the basis of liquidating tensions that are not historic axial stages to be superceded but are in fact anthropologically irreducible. " (kurvára bátor ez az ember)

    Valójában a skót mélyszegénységgel foglalkozik 1-es h-index-szel. (gy.k. az 1 kisebb, mint a 2, szóval...)

    5.   John Andrew Laughland, akiről ezt írják:  he was for ten years the director of a think-tank in Paris founded by a Russian historian. A Russian historian egyébként Natalja Narocsinszkaja  putyinista politikus, a "think tank"  neve IDC, nagyon hasonlít az MCC-re, vélhetően Vlagyiszlav Surkov találta ki, aki Putyin Habonya volt, amíg az elnök ki nem rúgta. Van egy politikai sci-fi, ami nagy siker volt Oroszországban (linkeltem az amerikai kalózkiadást), amit állítólag Surkov írt, és nagyon nem putyinista (hivatalosan Natan Dubovickij írta, de ő nem létezik, a kalózkiadásra Surkov nevét írták).  Laughlandnek 1-es h-indexe van a Scopuson. 

    6. Thibaud Gibelin francia doktorandusz, akinek egyetlen műve a Pourquoi Viktor Orbán joue et gagne? (miért játszik és nyer Orbán Viktor)

   7. James Schellinger, aki Indiana állam kereskedelmi minisztere volt, I am not fucking kidding. 

   8. Julius Strauss, aki 2005-ig a Telegraph haditudósítója volt, jó ideje grizzly medvék megfigyelésével foglalkozik valahol Kanadában. I am still not fucking kidding.

  9.  Gladden Pappin texasi adjunktus, aki egy texasi lap szerint naggyá akarja tenni a konzervativizmust. A Scopusnál sikerült nullás h-indexet produkálnia, ami szerintem Vajna Timinek is menne, csak arra kell vigyáznia, hogy ne idézzék (jó valamit írnia is kell, amit majd nem idéznek, de ez mellékszál). 

 10. Miklos Lukacs de Pereny, szintén nullás h-index a Scopuson, perui tudósember, aki biopolitikai filozófiával foglalkozik. 

 Én értem, hogy megtermékenyítőleg hat  a magyar szellemi életre a Matthias Corvinus Collegium, de szerintem a magyar szellemi élet  megtermékenyítés közben erősen fékeli az orgazmust. 

    1999-ben Tucker Carlson ezt írta egy mérsékelt konzervatív politikusról... "Akkor is rugdosnám, ha már a földön fekszik..."

    Igaz, az illető mérsékelt konzervatív politikus nemes egyszerűséggel lenácizta Pat Buchanan-t, aki többször is  keményvonalas konzervatív elnökjelölt volt, és azt is mondta, hogy a nyíltan meleg katonákat el kell fogadni a hadseregben. 

    Tucker Carlson nemcsak megrugdosni akarta az illetőt, de azt is hozzátette, egyetért azzal a  kollégájával, aki szerint az a bizonyos mérsékelt konzervatív politikus a legundorítóbb ember a bolygón. 

   Na, ez a Tucker Carlson interjúvolta meg Orbán Viktort. Tényleg érdemes meghallgatni, Orbán olyan folyékonyan beszél angolul, mint egy született amerikai, mármint egy ötéves született amerikai, de  abszolút meggyőzően, idegesítően profi módon,  zabálni fogják a trumpista majmok). 

    Amiről eszembe jut, hogy azt a mérsékelt konzervatív politikust, akit Tucker Carlson meg akart rugdosni Donald Trumpnak hívták. Hehe. 

  (mostantól nem fogom odaírni hol lehet kommentelni, mindenki tudja)

     TGM írt egy rövid publit a Mércére a Jobbikról, mármint, hogy nem szabad rájuk szavazni, mert nácik voltak. 

     Én ma Mellár Tamást, Pálinkás Józsefet, Bod Péter Ákost és Jeszenszky Gézát támogatom, és a Válasz a kedvenc lapom. Öt éve ez nem egészen így volt. Az idők változnak, Jakab Péter is változhatott, ahogy egyébként  Heller Ágnes is változott (igen, egy mondatban írtam le JP és HÁ nevét, és ki tudja mire lennék még képes). Amikor Heller 85 éves volt, Szilvayék az 1970-ben, Vajda Mihállyal közösen írt, "Családforma és kommunizmus" című munkájával "köszöntötték". 1973-ban jelent meg a Filozófiai Szemlében az a feljelentőleges cikk, amelyben Heller egy lengyelországi előadását és Vajda Telos-cikkét idézték az akkori szilvayk, néhány héttel később HÁ és VM már állástalanok voltak.

     Ha Jakab Péter lesz az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje nem fogom magam túl jól érezni, de  most sem érzem magam túl jól. És igen, TGM-nek igaza van, ezek általában nácik voltak, nem is olyan régen voltak nácik (akkor, amikor Thürmer ma orbánista sztárújságíró lánya még orbánellenes sztálinista volt). Nem hiszem, hogy szívesen söröznék velük.  Bár azt hiszem, ha Lukács Gyuri bácsival beszélgetnék egy Double Punk IPA  vagy egy Mikkeler Black mellett, akkor is kerülnék pár témát.  

    TGM írt egy hosszabb publit is az ÉS-be A kulturális háború halottai címmel, amelyet sokkal kevesebben fognak elolvasni, pedig sokkal érdekesebb, és egy árva szó nincs benne a Jobbikról. Tamás professzor ebben a cikkben a munkásosztállyal szakít, akik valahogy saját maguk árulójává válva középosztályosodtak, a represszív kispolgárság részéve lettek és Netflixet néznek (én is), a züllött represszív-szadisztikus hivatásos sportot nézik (előfordult velem az utóbbi időben), kommersz "zenét" hallgatnak (Nina Simone és Janis Joplin gondolom kommersz, Ray Charles is, de voltam én már Péterfy Bori koncerten, az meg zicher, hogy kommersz).  Egy vegán woke (na, amit ezért kapnék, jujj) egyetemista-aktivista még átmegy, ha olvasta lengyelül a Történelem és Osztálytudatot. TGM-mel egy fair trade herbatea mellett szinte minden témát kerülnöm kéne. 

     TGM többször idéz egy filozófiai művet, amelyet megkerestem, az egész két oldal, érdemes elolvasni.  Hegel, Schelling és Hölderlin lehetnek a szerzők. Amit TGM nem ír le, az az, hogy ezt a szöveget három gyerek írta. Hegel, Schelling és Hölderlin tübingeni egyetemisták voltak 1796-ban, a legidősebb is csak 26 éves. 

     "Thus finally the enlightened and unenlightened must shake hands; mythology must become
philosophical, and the people reasonable, and philosophy must become mythological in order
to make philosophy sensual. Then external unity will reign among us. Never again the
contemptuous glance, never the blind trembling of the people before its wise men and priests. Only then does equal development of all powers await us, of the individual as well as if all
individuals"

    Ezeket a sorokat TGM is idézi (ő az eredeti német szöveget -amely az ÉS-ben linkelve van - fordította le).

 "S végül a fölvilágosultaknak és a föl nem világosultaknak kezet kell fogniuk, a mitológiának filozófiaivá kell válnia és a népnek észszerűvé, s a filozófiának mitologikussá kell lennie, hogy a filozófusok érzékiek lehessenek, s akkor örök egység lesz közöttünk. Soha többé nem lesz megvető tekintet, soha nem reszket többé a nép a papjaitól és bölcseitől, mindenkit összes erőinek az egyenlő kiművelése vár, az egyesé és minden individuumé."

    

       TGM mintha azt szeretné, hogy a nép észszerűvé válása azzal járna, hogy BLM-polóban szürcsölgetnék a zsírmentes kecsketejjel készített cikóriakávét, miközben a Tiszta ész kritikájának Salomon Maimon általi kontrakritikájának Fichte-i rekontrakritikáját olvasnák és Doors lemezekkel fűtenének be televíziókészülékmentes genderneutrális garzonjukban, hogy másnap hajnalban az angolai proletárdemokráciát építve dolgozzanak mindenféle elidegenedés nélkül egy társadalmi tulajdonban lévő NGO-nál. Ami persze egy lehetséges olvasata a Das älteste Systemprogramm des deutschen Idealismus-nak.

      Amit TGM szerintem nem enged meg, az az, hogy vannak más lehetséges olvasatok is, amelyekben  a nép nem teljesen  veszíti el népjellegét. Én megengedem, sőt támogatólag engedem meg, hogy nem sajátos germán szimbólumokkal dúsan tetovált,  előemberszabású, fajvédelmi frizurát viselő népfarkas lenne az, amelynek együtt kellene legelésznie a felső (TGM-nél kizárólagosan fölső) értelmiségi népbárányokkal.  Judith Butler nem fog csápolni Ferencváros: Vardar Skopje mérkőzésen (amelyen persze szellemes Derrida szövegeket olvasnának fel, csak semmi represszív-szadisztikum). 

    A népszerű nép és az észszerű ész esetleg találkozhat, talán nem fognak egymás csutorájából mangót szemezgetni, de esetleg érdeklődnének egymás iránt, meg-megfontolnák egymást, szem szembe nézne, ha kar talán nem öltődne karba. Ez talán nem a német idealizmus rendszerprogramja, hanem a kismagyaré, ami még beleférhet,  kétszázhuszonpár évvel azután, hogy a három tübingeni srác uncsi előadás után álmodozott egy nagyot a menzán. 

  (itt lehet kommentelni)