Örülünk, Vincent?

   A tegnap látott tragikusan tragikus Tragédia kapcsán került elő a vincenten Madách sohasem játszott műve a Civilizátor.  Szerintem az Ember tragédiája sem jó darab, a Mózes borzalmas, de a Civilizátor, hát az tényleg egészen hihetetlenül pocsék. Nem, nem szar, a szar az most jön. 

   Íme a mű.

  Olvasom (tényleg borzalmas) és a következőt találom...

Enyémben meg mily rejtélyes felírás,
Ebben talán mégis csak van erő.
(Olvas.) "Cár dava, mi pak trazsimo."

Ezt Madách írta. Azonnal kiderül a szövegből, hogy ezt érdemes fordítva olvasni.  Ó, mi szart kap, ím a vad rác.  Elkezdtem keresni a neten a történetet. És persze, hogy ismerik,  a magyar irodalomtörténészek csutkára elolvastak mindent, amit Imre bátyánk írt, amiért nem irigylem őket. 

Nem, nem Madách írta le az első szart a magyar irodalomban, hanem valószínűleg a Csokonai Vitéz Mihály itt. 

Csokonai persze mindenből az első, baszom az anyját és faszt is ő írt először magyarul a klasszikusok közül, latinul Janus Pannonius verhetetlen. 

    Az Ember Tragédiáját először 1883-ban állították színpadra.  Ekkor már játszották a Platonovot és a Nórát, Monet már megfestette a Napfelkeltét. Ekkor mondták ki magyar színpadon, hogy "voltál és leszesz".  Ami nem baj, nem adhatok mást, csak mi lényegem, a gép forog, az alkotó pihen, hódolat illet meg nem bírálat, hármas alá fiam, mondta Piroska néni, de azért megjegyeztük és alig várjuk, hogy Csurka művész úr után az orrunk alá mormoljuk a Nemzetiben. És akkor egy pillanatra elfeledjük, hogy Ibsen, Csehov, Strindberg.

   Mert, tulajdonképpen, az Ember Tragédiája is olyan.

   Nem, nem olyan. A Csongor és Tünde sem olyan, a Bánk Bán sem olyan. Ezen akár túl is tehetnénk magunkat, de akkor nem lennénk magyarok. Nekünk kell az Ember Tragédiája, nekünk meg kell mutatni a világnak, hogy hol lakik az Úristen, és főleg, hogy Sinkovics Imre az Úristen, és ezt a biztonság kedvéért el is mondjuk a kedves  közönségnek, hátha teljesen hülyének tetszik lenni a kedves közönségnek. 

 Vidnyánszky meg akarja mutatni,  hogy van olyan rendező, mint.... Olyan görcsösen szeretné ezt megmutatni, hogy az valószínűleg már neki is fáj, nemcsak azoknak a nézőknek, akik nem azért jöttek el a színházba, hogy beragaszthassák a jegyet a Prohászka Ottokár Szocialista Brigádnaplóba, nekik ugyanis mindegy. 

  Drága művész úr, tetszik olyan jó rendezőnek lenni,mint az Alföldi, kurva életbe essünk ezen már túl, csak ne tessék percekig futtatni szegény teljesen egyforma kaposvári színészpalántákat körbe-körbe az obligát zászlókkal.  Tessék szépen leállni, kifújni magát a drága művész úrnak, az öné ez a baromi nagy és megdöbbentően ronda színházépület, nem akarja  elvenni a drága művész úrtól senki. Kinek tetszik bizonyítani, most komolyan, a Szakács Árpinak, a Szentesi Zöldinek, a Bayer Zsocinak? Most komolyan, félni tetszik ezektől a faszfejektől a drága művész úrnak, hogy nem képes a drága művész úr egy pillanatra abbahagyni a pedálozást?

 Nem, nem lehet igazán jó Ember Tragédiáját rendezni, de nem kell pokoli Ember Tragédiáját rendezni!! Nem kell a zakarpatija oblaszt összes frusztrációját beleönteni mindenbe, komolyan arra vártam, hogy adott ponton Schnell művész úr belekiált a nagy-budapesti éjszakába, hogy Orbán miniszterelnök úr nem is geci, kicsit sem geci az Orbán miniszterelnök úr, a Gyurcsány kúrta el (ez utóbbit egészen konkrétan beleírta a darabba Vidnyánszky, mondjuk ez legalább érintőlegesen vicces volt, mert szegény Madáchnak kb, annyi humorérzéke volt, mint egy keletnémet trabantgyári párttitkárnak ezerkilencszázhetvenkettőben.) 

 Béke van Vidnyánszky művész úr, béke van. 

       A Nature közölt egy írást a magyar tudomány elleni kormányzati támadásokról. Kondorosi Éva, az ERC alelnöke, Balzan-díjas biológus és Somogyi Péter agykutató beszél arról, hogy milyen helyzetbe került a magyar tudományos élet. A cikk utolsó bekezdésében beszámolnak arról, hogy egy Lendület-es kutató úgy döntött, hogy visszamegy Kanadába. 

      Ilyenkor szokták a Facebookon fidesztrollok azt írni, hogy a magyar átlagembert úgysem érdeklik az ilyen elitista hülyeségek. Nem tudom, hogy mi érdekli a magyar átlagembert, a magyar átlagfidesztrollt, a magyar átlagbayert,  a magyar átlaghabonyt, a magyar átlagorbánt. 

    Azt tudom, hogy a világ egyik legjobb valszámosa megy el, aki a számomra legizgalmasabb valószínűségszámítási részterületet hozta el Magyarországra. Eközben a romániai import aljáról kikukázott Demeter Szilárdot nevezte ki Bolondkásler a Petőfi Irodalmi Múzeum élére, DrMegadja spanját, akinek a cluj-napocai bátyuskáját hozatta a némileg megzavarodott ELTE Csonka-Magyarországra DrMegadja doktormegadjasításakor arra az esetre, ha Mráz Ágoston Sámuel és Lánczi András segítsége nem lenne elég. A disszertációt sajnos továbbra sem lehet elérni, pedig biztos sokat tanulhatnánk belőle.

   Magyarország a tehetségtelen vadbarom kategóriában elég tűrhetően szerepel, ez maradt nagyjából egyetlen büszkeségünk, a Nagy Hungarikum. Olyan biztos kézzel keni magán szét a szart a Bokréta, hogy az engem is meglep.

    Pár hónap alatt több kárt okozott a magyar tudományos életnek Orbán és az ő palkovicsa, mint Kádár hosszú évek alatt, de legalább nem jönnek a szíriai óvodások, mármint egyáltalán nem jönnek, de ha jönnének, akkor sem jönnének,bár lehet, hogy akkor azért mégis, nembaj, amíg van baginacsa a tévében, és unikum a hűtőben mindenki boldog. Ady Endre biztosan írna erről valami szépet, mármint a Facebookon, mert kb. az lenne az egyetlen publikációs lehetősége. 

  Tegnap a hvg.hu lehozott egy "munkaszerződés tervezetet", amelyben már a 400 órás túlmunkáról van szó. Gyanúsnak tűnt, írtam róla egy kommentet. Egy kommentelő kolléga még gyanakvóbb volt, és beütötte a keresőbe a kulcsszavakat. És hát van egy oldal, ahol ugyanez a szöveg, mint osztrák jogi segítség szerepel (kipróbáltam, bármilyen észszerű keresés azonnal kihozza).

   Nekem nincsenek eszközeim az igazság kiderítésére. Elvileg elképzelhető persze, hogy egy munkaadó kimásolt egy részt az osztrák kisokosból, de ez az egész túlságosan gyanús ahhoz, hogy ne menjen senki utána. Többezres tüntetések vannak, ilyenkor a fake news terjesztése megengedhetetlen. Ezt most tisztázni kellene.

 Mi sem adja vissza hűebben a cselgáncs Magyar Kupa női 63 kg-os súlycsoportjában történtek heves voltát, mint az a tény, hogy az ezüst- és bronzérmes az eredményhirdetésnél nem a dobogón, hanem már a kórházban volt. Történt, hogy Honvéd Tüzér utcai csarnokában szombaton rendezett versenyen a 18 éves Bősz Anett általános meglepetésre előbb vazarit, vagyis nagyon sokat érően eldobta a hazai női dzsúdó legígéretesebb reprezentánsát, az olimpiai részvételről éppen csak lemaradó, junior világbajnok Szabó Brigittát, majd kevéssel később a földharcban is alaposan megszorongatta. S itt esett meg az a fogás, amelyet Szabó az összeszorított fogakkal végigküzdött, de elvesztett mérkőzés után úgy írt le, hogy szabálytalanul rátörtek karjára. (Magyar Nemzet, 2005)

A náci revolverbloggá züllött Mandiner azon röhög, hogy Kunhalmi Ágnes (minden tiszteletem ezeké a bátor képviselőké, a nevük napján rohadjanak meg Orbán pribékei, hogy a népi énemet is hagyjam felbuzogni) elesett és beütötte a térdét. Amit most itt konkrétan gondolok azt - mármint a gondolatot magát  is - erősen ellenjavallja a Büntetőtörvénykönyv, de azért én itt bent a fejemben, mégis csak gondolom azokat a gondolatokat.

      A Mandiner interjút készített Anisits Ferenc tervezőmérnökkel. A cikk külön kiemeli Anisits tudományos értekezéseit, amelyek ugyan léteznek, de nem különböznek szignifikánsan egy német főiskola átlagos docensének tudományos teljesítményétől. Ennek esetleg van jelentősége. Nem szeretném különösebben kommentálni a rezsimblog cikkeit, de két különös bekezdést azért kiemelnék.

   "  Helytelennek tartom például, hogy az MTA vezetője az autonóm autóvezetés kutatását hirdette meg a Tudomány Napján. Ezzel versenybe száll a nagy tőkeerős és kompetens, specializált mérnökgárdával rendelkező autógyárak évtizedes tapasztalatával. Erre semmi szükség, ez nem az MTA feladata. Egy valódi alapkutatásra példa lehetne az atomhulladék sugármentesítése."

   "Arra gondolok, hogyha az Alaptörvény a család fogalmát egyértelműen meghatározza, akkor a család más értelmezése nem lehet kutatás tárgya."

   "Az „Élvonal – Kutatói kiválósági program” a legdinamikusabb alkotási szakaszban lévő kiváló – a felhívásban részletezett ismérvek alapján a nemzetközi tudományos világ élmezőnyébe (tudományterületük felső 10%-ába) tartozó – kutatók célzott támogatásával ösztönzi, hogy a kutatás nemzetközi élvonalában szakterületük formálóiként, iskolateremtő vezető kutatóként ígéretes kutatási projektjeik megvalósításával hozzájáruljanak Magyarország fejlett országokhoz történő felzárkózásához."

       "A projektnek 2019. január 1-jével kell megkezdődnie, a végrehajtására a kezdéstől számítva 60 hónap áll rendelkezésre. A projekt költségeinek elszámolása a projektkezdés támogatási szerződésben meghatározott napjától lehetséges."

        Palkovics László "elfelejtette" kihirdetni az Élvonal-pályázat győzteseit. Három hét van hátra a projektek elkezdéséig.

        Ha Palkovics két hetet késne valamely másodosztályú rezsimfutballcsapat finanszírozásának véglegesítésével, Habony Árpád személyesen süllyesztené a Dunába betoncipellőben.

        Freund Tamás, meglehetősen dühösen, kimondta azt, amire elég sokan gondolnak. A legtehetségesebb emberek fogják elhagyni Magyarországot az akadémiai intézeti rendszer szétverése miatt.

        A Magyar Tudományos Akadémia legfontosabb szerepe az volt a rendszerváltás után, hogy itt tudott tartani olyan embereket, akik különben elmentek volna. A CEU-nak is volt egy hasonló, egyáltalán nem elhanyagolható szerepe.

        Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, 1966-ban nyerte meg a Ki Miben Tudós televíziós vetélkedőt. Amit kevesebben tudnak az az, hogy ugyanabban az évben második lett a Schweitzer Versenyen. Ez nagyjából azt jelenti, hogy középiskolás korában a legjobb két-három magyar végzős egyetemista szintjén volt. Aztán ugye Yale, Microsoft, és hetvenévesen egy megnyert ERC Synergy Grant. Lovász, Freund, Vizi E. Szilveszer van az egyik oldalon, és Láncziék, Schmidtmarcsiék, Megadjáék, Békésmarcikáék a másikon, olyan emberekkel áll szemben az Akadémia, akikről már tizenhét éves korukban sírt a tehetségtelenség. Ezek a nudlik fogják most átvenni a hatalmat a magyar tudományos életben.

       Az emberi képességek közötti mérhetetlen különbségeket fel tudja fogni a magyar átlagpolgár, ha százméteres síkfutásról van szó, benga afro-amerikai (nem biztos, hogy ezt a szót használja) úgy futja le a legjobb magyart (aki azért szintén felrakta az életét az atlétikára), hogy már le is zuhanyozott, mire az utóbbi beér a célba. Talán még azt is megérti a magyar átlagpolgár, hogy nem egészen véletlen, hogy Kleinheisler a kazah első osztályban játszik, és nem a Manchester Cityben. Namost Lánczi András és társai olyan messze vannak Kleinheislertől felkészültségben és tehetségben, mint Makó attól a jeruzsálemi kézműves sörözőtől, amiről múltkor írtam.

      Magyarországon van pár világszínvonalú tudományos iskola, amelyek közül ugye pár már elindult Bécs felé. Egy kollégám már egy olasz egyetemen van. Öt ugye Párizsban a legjobb helyen képezték ki, hol és ki képezte ki Lánczit, Megadját, meg a többi nullajulcsit. Senkik, sehol, bármelyik másik tehetségtelen senkivel azonnal behelyettesíthetők.

       Én persze leginkább a saját magyarországi környezetem látom,  a gráflimeszelméletet, amelyről a hvg.hu is írt. Amúgy Macron "Lánczi Andrása " adta azt az interjút, Cédric Villani, Fields-medálos matematikus, akinek már a témavezetője Lions is Fields-medálos volt. Ekkora a különbség, atyaúristen. Az elmúlt tizenpár évben volt szerencsém végigkövetni  a magyar gráflimeszelmélet kialakulását. Nem úgy ment, hogy fideszjózsi írt egy kiáltványt vagy elfoglalt valamilyen folyóiratot. Az, hogy ma a gráflimeszelmélet egyik centruma Budapest, rengeteg tehetséges ember munkájának eredménye. Ezt tudná a szociopata Palkovics pár hét alatt lerombolni, hogy a lánczik végre elfoglalhassák a magyar tudományos életet.

     Az a hihetetlen visszafogottság, ami ebből a posztból árad, engem is meglep. Ha a tizedét írnám le annak, amit gondolok, elvinne a TEK. Ez meglehetősen személyes dolog, igyekszem kreatív módon becsatornázni az indulataim, és az most nem infantilis posztokat fog jelenteni, néha én is felnőtt vagyok, ha nem is túl gyakran.