Örülünk, Vincent?

      Tamás Gáspár Miklós - Isten éltesse, kellett volna írnom valamit a hetvenedik születésnapja alkalmából - gyakorlatilag egyedüli klasszikus "public intellectual"-ként áll abban az intellektuális shitstormban, amelyben Magyarország élni kénytelen.

      TGM furcsa lelkiállapotai, exklúzív nézetei, bizarr olvasottsága, különösen alkalmassá teszik arra, hogy magányos hősként próbálja nem idézni a renegát Kautskyt a mínuszokban. Nem tudom, hogy sikerült-e neki. Szerintem az átlagmagyar rajongó egy szót nem ért Nicki Minajból, miért kellene akkor minden egyes szavát érteni TGM-nek, ha egy kicsit même chose-olni akar, hadd même chose-oljon már.

      Káslermagyarországon a félműveltség is teljesen elérhetetlen magasságokban van, imbecillis tahók magyarázzák el ennek a szerencsétlen népnek a televízióban, miért lenne üdvös neki a seggén maradnia és halkan, de azért elég határozottan, gyűlölnie egy nyolcvannyolc éves New York-i zsidó bácsit. Erre itt van a TGM, aki Karl Marx és Marie-Alphonsine Chaumier bárónő levelezését magyarázza el dühös bányászoknak. Ez az ő személyes ezerkilencszázhatvannyolca, és nem fogom kicsi sárgább, kicsit savanyúbb Sartre-nak nevezni, a lényeg, hogy a mienk. És nincs más. Nincs más, aki kiálljon a sarokra, hogy elmagyarázza az empiriokriticizmust a dolgozó tömegeknek, nincs más, aki tényleg érdeklődik az albán, montenegroi és koszovai munkásmozgalmi problémák iránt, aki valóban elolvassa az indiai lapokat. Ha TGM bemegy egy televízióba, akkor oda be lesz menve, ő nem akar mindent megúszni, nem akar "jókat mondani", direkte nem akarja illegetni magát, ő pofán akarja magyarázni a Bokrétát.

    Hogy ő markcista. Ja. És a Tomanek Nándor (emlékeim szerint nála néztem meg gyerekként a Csepel-Rába ETO meccset a Katona József utcában) az mi volt? Mit tudom én és nem is érdekel. Erdős Pál egyszer mesélt nekem nézeteiről egy Észak-Karolinai bárban, de annyira meg voltam illetődve, hogy gyakorlatilag nem is emlékszem rá. Nem mindegy, hogy mit gondolt az Erdős Pál az Antall Józsefről? Ha nagyon komolyan venném TGM-et, akkor valószínűleg idegesítene, ezt azért gondolom, mert már volt rá precedens, hogy nagyon komolyan vettem és akkor elég rendesen felidegesített. Nem fogom nagyon komolyan venni, sem őt, sem mást, sem sajátmagam. A Nagy Komolyanvétel kurvára passzé. Azt akarom, hogy érdekeljen amit mond, hogy rezonálhassak rá, hogy megmozgasson, hogy azt érezzem, hogy még él Kurvaország. És ez megy neki.

      – A matematikát tartjuk a legegzaktabb tudománynak. Rengeteg törvényszerűsége van, ám az 1930-as években egy osztrák matematikus, Kurt Gödel kitalált egy olyan formulát, amely csak akkor igaz, ha nem bizonyítható. A részletekbe nem megyek bele, a lényeg az, hogy még a matematika sem teljesen egzakt.  (Kásler miniszter interjúja)

        Részlet a  Wikipedia Kurt Gödel szócikkéből(köszönjük kommentelőnknek!) 

        ...Gödel megadott egy formulát, ami pontosan akkor igaz, ha nem bizonyítható.  

       Ez az ember felel az oktatásért.... 

...................................................................................................................................................................

     Gödel az igazság fogalmának komplikált voltára hívta fel a figyelmet a tételeivel.  Egy háromszög súlyvonalai egy pontban metszik egymást. Ez igaz. Egy egyenessel egy ponton keresztül csak egy párhuzamos húzható. Ez az állítás igaz az euklideszi geometriában. A két állítás nem ugyanúgy "igaz". A második állítás nem igaz a hiperbolikus geometriában. Az állításokat axiómarendszerekben képzeljük el. Vannak olyan igazságok, amelyek abszolútak, tehát az axiómarendszer minden egyes modelljében teljesülnek. Ezek az igazságok Gödel teljességi tétele értelmében bebizonyíthatók az axiómákat használva. Vannak relatív igazságok, amelyek bizonyos modellekben teljesülnek, bizonyos modellekben nem. Gödel nem-teljességi tétele szerint minden elég nagy és elég csinos ellentmondásmentes axiómarendszerben vannak ilyen állítások. Ez nem interpretálható úgy, hogy van egy állítás, ami akkor igaz, ha nem bizonyítható.

.............................................................................

Személyesebb rész következik. Van egy gondolatmenet, amely hibásan ugyan, de valóban interpretálható a fenti módon. Az axiómarendszer legyen az aritmetika, a Peano axiómarendszer. Ezt PA-val jelölik. Egy csomó formula, meg lehet nézni mindenhol. Ez nagy (per definitionem) és csinos. Tehát van benne olyan állítás, ami nem bizonyítható és nem cáfolható. Gyerekkoromban a kedvenc ilyen állításom a Herkules és a Hidra történetének igazsága volt. Valójában azonban a Con(PA) nevű állítás a legegyszerűbb. Ami a PA ellentmondásmentességét, konzisztenciáját jelenti. Tehát, ha PA konzisztens, akkor Con(PA) "igaz". De csak a második, relatív értelemben. NemCon(PA) is "igaz", tehát a PA+Nem(Con(PA)) (egyszerűen hozzávesszük a PA ellentmondásmentességét tagadó formulát az aritmetikához) sem ellentmondásmentes, ergo, a teljességi tétel miatt van modellje. Igen, ha a természetes számok axiómarendszere ellentmondásmentes, akkor az az axiómarendszer is ellentmondásmentes, amely a természetes számok axiómáiból és a  természetes számok ellenmondásmentességének tagadasából áll. És igen, van neki egy modellje, és abban a modellben a NemCon(PA) nevű állításnak van egy ún. Gödel-száma, ami a bizonyítást tanúsítja.  Amikor ebbe bele akartam bolondulni, az  iskolában úgy magyarázták el ezt nekem, hogy nyugodjak meg, van egy omega-konzisztencia nevű mentőfogalom. És az már nem igaz, hogy a PA+Nem(Con(PA)) omega-konzisztens lenne. Én ezt úgy interpretáltam magamban anno, hogy amikor Nem(Con(PA)) igaz egy modellben, a természetes számok nagyon nem sztenderdek abban a modellben, a Nem(Con(PA)) Gödel-száma nagyon nem a 3452, nagyon-nagyon naív módon úgy képzeltem el, hogy "kivülről" nézvést azok a bizonyítások végtelenek. Így valahogy túl tudtam tenni magam az egészen. Azt gondoltam, hogy sohasem fogok halmazelméleti-logikai eszközöket használni az életemben, aztán egyszer csak beütött az ultraszorzat, de az már egy másik történet. 

     Megalakult az Illiberális Demokrácia Kutatóintézet, derül ki a Magyar Közlöny legutóbbi számából. A Prof. Dr. Rogán Cecília által vezetett intézet célja az, hogy az alapkutatási fázisból az innovációba emelkedve, az elméleti keretekből a gyakorlat mezejére lépve vizsgálja meg, hogy hány milliárd forintot lehet elkúrni teljesen értelmetlen dolgokra anélkül, hogy Józsi bácsi Taktaharkányban bele ne bassza a vasvillát a televíziójába.

      Az intézet tagja lehet bárki, akit Habony akadémikus úr bármikor, akárcsak egyetlen félórácska erejéig.... inklúzíve az ibizai albán emigráció hölgytagjait, alsó korhatár nélkül. Előnyt jelent, ha valakit Deutsch professzor úr röhögés nélkül a kisunokahúgaként tudott bemutatni az Európai Néppárt éves szvingerpartiján. Százharminckét centiméter alatti felnőttszínésznők a szokásos díjazásért lesznek foglalkoztatva, elvégre GFG-t sem hagyhatják az út szélén.

     Az IDK idegen nyelvű tudományos folyóiratot fog kiadni Levitan-Borogodskii Methods and Their Applications címmel. Mint ismeretes Levitan és Borogodskii nagymintás kísérlete azt próbálta megbecsülni,  hány Magyar Időket olvasó fasiszta nyugdíjas hiszi el azt, hogy Mészáros Lőrincnek megengedik, hogy önállóan vásároljon fasirtot ubisalival. Vélelmezhetően idén kezdik el annak a tanulmánynak a közlését, amelyik azt vizsgálja, hogy kancsal ingatlannepper-feleségekből milyen, újszerű tudományos módszerekkel válhat a Nemzet Történésze. Az intézet három és fél napos történetét bemutató időszaki kiállítás koncepciójának megtervezését Gerő András a Habsburg Mária Intézet vezetője végzi el, szóra sem érdemes financiális kompenzáció fejében.

    Külön osztály foglalkozik a feltörekvő ifjú illiberális demokratákkal, akik megadják a módját annak, hogy idősebb illiberális demokratáknak nagy örömet okozva tudományos folyóiratokat, színházakat, és középhegységeket vegyenek át kapitalista megőrzésre. Nemzetközileg is unikumnak számít, hogy Szilvay Gergely osztályvezető vezeti majd a Szilvay Gergely tündöklése és további tündöklése nevű kutatócsoportot.

   Az intézet egyelőre a Nemzeti Galéria helyére költözik, amelyet ideiglenesen a Hős utcai lakópark közelében helyeznek el, hogy vezetői elgondolkozhassanak rajta, érdemes-e mexikói kommunista festőnők képeit bemutatni Kim Kardashian-díjas nemzeti-keresztény instagram-művésznők munkássága helyett.

  Az intézet célja, hogy együttműködjön Palkovics Lászlóval a Magyar Tudományos Akadémia átalakításában és erre a célra már vételeztek is román gyártmányú, középhatótávolságú sorozatvetőket.

  A kormányrendeletből az is kiderül, hogy két éven belül megalakulhat a Mindenkutató Intézet, amelynek profilja még formálódik.

 UTÓIRAT.... Káslerdoktor legújabb interjúja, most látom...

– A matematikát tartjuk a legegzaktabb tudománynak. Rengeteg törvényszerűsége van, ám az 1930-as években egy osztrák matematikus, Kurt Gödel kitalált egy olyan formulát, amely csak akkor igaz, ha nem bizonyítható. A részletekbe nem megyek bele, a lényeg az, hogy még a matematika sem teljesen egzakt.

Bele kellene menni Kásler professzor úr, kurvára bele kellene menni, Gödelkutató Intézet is kellene.

  (arra gondoltam, hogy az év utolsó posztja ne egy  tádzsik szotyilovagról szóljon, hanem valami érdekesről, ünnepelvén, hogy megvan a húszmilliomodik letöltés a Vincenten, whatever "húszmillió letöltés" means...)

Néhány éve már írtam a skálafüggetlen hálózatokról, leginkább arról a sokak által elfogadott nézetről, hogy a Való Világ, úgyismint VV, hálózatai skálafüggetlenek. Az elmúlt évben két fontos cikk is megjelent ezzel kapcsolatban. Az egyik címe Scale-free networks are rare. A másiké pedig, szóvicc következik, Scale-free networks are well-done. Ezek a cikkek mintha ellentmondanának egymásnak, de leginkább csak mintha. Nagyon sok múlik azon, hogy mit is értünk skálafüggetlenség alatt, mennyire vesszük komolyan a power-law-t. Ha nagyon komolyan vesszük, akkor az első cikknek van igaza, ha "with a grain of salt", akkor a másodiknak.

   Tekintettel a többszörös tekintendőkre (CEU kormányzati kinyírása és Barabási pozitív szerepe, a Synergy Grant és Barabási pozitív szerepe ismét) nem fogok én itt keménykedni, nem egy lánczibuburól van szó, hanem a világ egyik (állítólag nyolcvanhatodik) legidézettebb kutatójáról, akivel mondjuk úgy, nem mindenben értek egyet. Amit most leírok, az végtelenül egyszerű, bárki ellenőrizni tudja, aki nem unta nagyon a számtant a gimnáziumban.   

  Az történt, hogy valamire már elég régen kíváncsi voltam, és most volt időm és energiám arra, hogy utánanézzek. Ez a most  valóban most volt, éppen a poszt elkezdése előtt. Kissé meglepődtem, hogy ez az egész ennyire egyszerű.

 1. Ha valaki esetleg nem tudná a skálafüggetlenség azt jelenti, hogy egy hálózatban a csúcsok fokainak eloszlása nagyjából olyan, mint valamiféle hatvány. Tehát, jó közelítéssel a k-fokú csúcsok aránya k a mínusz alfaadikon, ahol alfa valamilyen egynél nagyobb szám, nem feltétlenül egész szám. Ennek a mondatnak valójában csak akkor van értelme, ha egyre nagyobb hálózatokat nézünk, de akkor tényleg van értelme, és attól függően, hogy mit nevezünk jó közelítésnek, akár igaz is lehet VV hálózatokban. Lásd a két fenti cikket a skálafüggetlenség és a steak elkészítése viszonyáról.

 2. Barabásinak van egy kedvenc véletlen konstrukciója, amit Preferential Attachment gráfoknak neveznek, és arról biztosan lehet tudni, hogy skálafüggetlen, nagyon, nagyon skálafüggetlen. Ezek a gráfok, hálózatok ahogy akarjuk, nem nagyon támadhatók meg ollóval. Azaz, ha két nagyjából egyenlő részre akarjuk szétvágni őket, akkor rengeteg élt kell szétvágnunk, mondjuk az élek egytizedét vagy ilyesmi (mármint ha nem fát gyártunk, azaz nem egy csúcshoz kötődik be az új hús, a fát persze nagyon könnyű feldarabolni) . Ezt a tulajdonságot expander tulajdonságnak nevezik. Spielman írja a jegyzetében, hogy "the difference I found most profound is that real life graphs are very rarely expanders". Arról persze fogalmam sincs, hogy milyenek a VV hálózatok, de azt tudom, hogy a legtávolabb az expandertől a síkba rajzolható gráfok vannak. Az ilyeneket, nagyon kevés él elvágásával sok kicsi darabra lehet vágni (már ha kevesen vannak a nagyon nagy fokú csúcsokhoz tartozó élek, és a skálafüggetlenség kicsit ezt is jelenti). Az egyikkel szinte semmit sem lehet csinálni algoritmikus szempontból, a másikkal meg szinte mindent. Ég és föld különbségéről van szó.

3. Tudtam, hogy Barabásinak volt még egy konstrukciója, de ma végre meg is kerestem. Ez a Barabási-Ravasz-Vicsek féle determinisztikus modell, amire azért még mindig elég sokan hivatkoznak.  Elképesztően egyszerű dologról van szó. Fogsz egy csúcsot és összekötöd két másik csúccsal. Most van három csúcsod és két éled. Ezt a gráfot két példányban az előző alá másolod és a legfelső csúcsot (aminek eddig kettő volt a fokszáma) összekötöd a négy legalsó csúccsal. Azaz, most lesz kilenc csúcsod és tíz éled. A következő gráf pedig pont az, amire gondolsz. Ezt a kilenc csúcsú gráfot másolod le két példányban az eredeti alá és a felső csúcsot összekötöd az alsó nyolc csúccsal. És így tovább. Ez a gráfsorozat baromira skála-független.

De... Ezek a gráfok is olyanok, mint a síkgráfok. Nagyon kevés olyan él van (ha elég sokat iterálunk), amiből legalább ezer él fut ki, és ha ezeket eldobjuk a gráf kis darabokra esik szét. 

4. Van egy rivális, sokat idézett determinisztikus konstrukció, a Dorogovstev, Goltsev, Mendes, amiről még videó is van a neten. Ez is megkerestem. Elindulsz egy háromszögből és minden élhez választasz egy új csúcsot és azt összekötöd az él két csúcsával. Ezt folytatod. Mocskosul skálafüggetlenek.

És ők valóban síkgráfok.

Mindkét fenti esetben úgy kell szétvágni pici darabokra a gráfokat, hogy elvágod a nagyfokú csúcsokhoz tartozó éleket, ez akár még ellenőrizhető is lehet hálózatokban. 

5. Itt az én kis problémám. Nagyon nem mindegy ám, hogy miben hiszünk. A VV hálózatok inkább a Preferential Attachmentre hasonlítanak, vagy a másik kettőre? Mert hát ezek mind skála-függetlenek. Nagyjából élet és halál kérdése az, hogy egyik vagy másik modell írja-e le csinosabban a VV hálózatokat. Erős a gyanúm, hogy jóval gyakoribb a második esetre hajazó VV hálózat, mint az elsőre hasonlító, de ezt biztosan nem tudhatom.

       Amikor Szép Ernő Patikáját bemutatták, a kor Szakács Árpádjaiból és Orbán János Déneseiből úgy tört fel a dobutcaizás, a  talmudmagyarázatozás, a sátorosünnepezés, mint Csurka Pistából a gyomorsav. Az akkori Magyar Idők a Nyugat jelzőrakétás bömbölvényeiről írt, amelyek a szent impresszionizmus nevében Onan próféta praktikáit ültetik át a szellemi térre. A prenyilasokban kicsit több volt a kakaó,  mint a posztnyilasokban, de azért bátran kimondható, olyan nagyon sokat nem változott a Mindenható Isten tomporán az a kis furunkulus, hogy én is ültessek már egy kis praktikát a szellemi térre.

       Én, kis naív, azt hittem, hogy a Sufni Leláncolt Prométheusza lesz  az év botránya (baromi jó darab, amit Dér Zsolt egy szál péniszben játszik végig, ahogy valószínűleg Zeusz sem túlöltözve dugta meg az összes lehetséges nőt, plusz esetleg a Ganimédészt). Nem, az Örkény Patikája multipéniszt tol OJD-ék arcába, annak ellenére, hogy roppant decens ruházatban játsszák végig a darabot Vajda Milánék (aki végre egy igazi vadbarmot játszik, nem óriáscsecsemőt, nem mintha nem lenne remek óriáscsecsemőként).

      Sztregovai és kelecsényi Madách Imre veretes lészenjeire, valándjaira, esméntjeire, Csiky Gergely kedélyes amatőrizmusára jött a Bíró Lajos, a Bródy Sándor, a Szomory Dezső meg a Szép Ernő. Helyben vagyunk. Kurvára helyben. 

     Mohácsi János testvérével együtt borzolta egy kicsit össze a Patika frizuját, ami tényleg úgy hat, mint Vidnyánszky Attila seggében egy orrszarvúfasz. Jézusom, miket írok, de hát ha ez van. Miért nem lehet kimondani, hogy színházat kell csinálni, nem szülinapi partit Orbán Viktornak? 

     Márpedig ez a Patika, metoo-ra van véve, itt bizony nem udvarolnak, hanem kúrnak, ahogy ezt Jóvér Jani mondja el a Balogh Kálmánnak, akibe amúgy azonnal belelátták a századelő bayerzsocái a pesti zsidót. Akkor még volt szemük az antiszemitáknak, ma már csak misijei vannak, kinek egy, kinek kettő, kinek háromszázezer.

    Ahogy a Kerekes Éva a mucsa-külsői pinát, bocsánat, hozza,  ahogy a Tenki Rékának fáj a foga, az úgy tökéletes, ahogy van. És hát Znamenák. Állítmány. Valahogy nem kellett a Nemzetiben. Jaj, de meg vagyok én lepődve. 

    Kultúrharc. Az. Pont veletek, bazmeg. El vagytok ti tévedve. Az Örkény totális csapatszínháza, a klasszikus tikitaka, amibe azért belefér pár gól ollózva harminc méterről a balfelsőbe, kisztihand, az nem a ti pályátok Szilárd, Dénes, Árpi, multumesc very much, egyszerűen nem. Ti elhelyezkedtetek a Szőcs Géza bácsi féltőn óvó tompora mögött, megvettétek az Auditokat, körbementetek vele Miercurea Ciuc-ban, hogy lássák mire vittétek a Mamaországban, és ennyi. Habony Árpi levetett szeretői szintjén léteztek a magyar kultúrában. Mondjuk nem -ban, azt csak szeretnétek. 

    Még van színház, még van gráflimesz, még létezik a Kicsimagyarországom. A többit majd meglátjuk. 

 

Ráadásul a világmozgások erősen befolyásolják az itthoni fejleményeket, s amit még élő magyar nem látott, egy magyar politikus, Orbán Viktor külföldi mozgása érdemben befolyásolja az európai nagypolitika alakulását. (Lánczi András felnőttfilmszínész produkciójából)

        Kelemen Anna sír. 

        Emlékezetes módon Lánczi András közéleti karrierjét az alábbi gondolatmenettel kezdte

         "...én most jártam Bostonban egy konferencián, ahol megismerkedtem egy német professzorral, nagyon erõs lesz, amit mondani fogok, de nagyon is idetartozik. Elmondta nekem, hogy milyen nehéz volt németnek Amerikában ösztöndíjasnak lenni. Mindenki, gyakorlatilag ki nem mondva, kiközösítették, merthogy õ német, tehát fasiszta. De azt mondja, hogy ennél sokkal nehezebb volt az, amikor a különbözõ professzorok elsugdosták neki, hogy mit gondolnak a zsidókról. És azt mondta ez a német ember, hogy ez volt a legnehezebb. A tanulság levonását mindenkinek a gondolkodására bízom.

         Ekkor volt a híres "antiszemita-e Lánczi András és ha igen ki a faszt érdekel" vita az ÉS-ben. Igazi későhun vita volt, a madzsarisztáni pampák üde illata lengte be minden oldalról. 

         Tessék szépen két beigli között beleolvasni a nemkicsitkeleteurópai  jelentős politikai filozófus írásába.

         " Aki szorgalmazza a tömeges migránsbefogadást, az gazdaságilag lehet haszonszerző, politikailag viszont tudatosan szét akarja verni az európai közösségek összetartó erejét, szokásait, hagyományait. Helyette semmit nem tudnak ajánlani, csupán jólétet és örök békét."

        A nyaldoklás talán leghosszabb részlete a közös étkezés fontosságáról szól, seriously. A "tömeges migránsbefogadás" és a rántott pontyszelet mély összefüggéseiről. 

        Kérdem Big JC-t, aki kedvenc vaníliáskarikáját majszolgatja (a tulajdonviszonyok kérdését vetném fel, erre kaptam két kisebb darabot, de nem ám a csokibevonatosat, a natúrt, ez persze nem panaszkodás akar lenni), hogy szabad-e az ő születésnapjához ily közel, nem a Szakrális Szakralitásról, a Nagy Migránsellenes Hagyományról, a Miért Kell Megnyúzni Beér Püspököt a Szeretet Parancsára témakörről írni. 

       "Még szép."  -hangzik az Emberfia szájából a reveláció, sokasít a kedvemért pár nyamvadt vaníliáskarikát, de persze, hogy nem csokibevonatosat, és persze ez sem panaszkodás akar lenni.

        Még szép. 

   Kevin Spacey úgy egy órája (?)  feltett a netre egy különös videót.  Nem Kevin Spacey-ként, hanem Frank Underwoodként.  Január hetedikén kell megjelennie egy bíróság, ahol szexuális erőszakkal vádolják. Én ilyet még nem láttam és azt gondolom, hogy nem vagyok egyedül. Karácsony esti vincentposztnak egyszerűen tökéletes. 

A nemzeti értékrendet, konzervatív világszemléletet, hazához és emberekhez való kötődést nekünk minden nap erősítenünk kell hallgatóinkban. Ez a hivatásunk. (Dr, Koltay András rezsimszolga, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem,höhöhö, rektora)

Ennél persze viccesebb, hogy a nehezen minősíthető színvonalú egyetemen, melynek doktori iskoláját Bukovics tűzoltó-teológus vezette, az Orbán egy bizonyos testnyílásából alig kikandikáló rektor képes volt ezt nyilatkozni:

 Ezért az egyik feladatom, hogy ezt a fáradságot kimozgassam a végtagjaikból, és elinduljunk egy olyan tudományegyetemi ethosz beteljesülése irányába, amelynek érdekében ezt az intézményt valójában létrehozták. 

  A lényeg azonban az, hogy egy magyar állami egyetem rektora deklarálta, hogy az intézménye ideológiai alapú.  Hello, cicanyulak !!!