Örülünk, Vincent?

    A Mandiner nevű állambiztonsági portál azzal vádolja a magyar tudományt, hogy intellektuális függésbe került a Nyugattól.

   "  A nyugati egyetemi világ sokkal marxistább, mint a magyar. Itthon nagyjából a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) publikációs adatbázis 2009-es elindulása óta lett egyre nyilvánvalóbb az intellektuális függés a nyugattól. A legmagasabb rangú publikáció ugyanis itthon még csak nem is a saját könyv, hanem a nyugati folyóiratban való megjelenés. Nyugaton viszont a mainstream egyetemi légkör egyre radikálisabban baloldali, tehát a publikáláshoz ehhez kell alkalmazkodni. Publikálni ugyanis akkor lehet sikeresen, ha a kutató a nyugati témaérzékenységekhez, nyugati kontextushoz és nyugati szóhasználathoz igazítja cikkét. "

     Szilvay egy "magát megnevezni nem kívánó jobboldali professzorra" hivatkozik.   Mindenki tudja, hogy ki az a végtelenül sértett, nyugati publikációkkal alig rendelkező, rezsimpárti professzor, akire Szilvay a nyálát szokta csorgatni, de én sem kívánom megnevezni. 

      Szeretném megjegyezni, hogy a magyar labdarúgók is a markcista Nyugatra akarnak szerződni, nem Kazahsztánba, Kazahsztánba csak és kizárólag azért szerződnek, mert nem jött össze nekik a Bundesliga II.

      A fidesznyik társadalomtudósoknak nem a Bundesliga II nem jött össze, hanem a brit, francia, német ötödik liga, és azért publikálnak az orbánpárti magazinokban mert komoly tudományos folyóirat szintjét nem üti meg a teljesítményük. Ma egy jobboldali professzornak Békés Mártont és Czopf Áront kell **** (örülök, hogy jogi képviselőnk ennyire résen van)  azért, hogy bekerülhessen a Kommentárba, és megkapja érte a pirospontot. 

      Szilvay azért sivalkodik, mert az idoljai nullajulik. Jujj, a csúnya Nyugat nem hagyja őket kibontakozni, pedig tizenkét szócikket írtak a Magyar Politikai Enciklopédiába, a magyar konzervativizmus szellemi csúcsteljesítményébe. 

      Szerintem hányjunk csak tovább, nincs itt semmi látnivaló. 

P.S    A Scientometrics nevű folyóiratban nemrég arról írtak, hogy nagyon-nagyon kevés magyar, ballermagyar vagy jobbermagyar, publikál nyugati társadalomtudományi folyóiratokban. 

      Ebben a logikában a törésvonal másik oldalára azok a pártok kerülnek – egyelőre még a néppártot belülről is megosztva –, amelyek a nemzeti identitást és függetlenséget védik, nem a brüsszeli és a globális elit, hanem a választópolgárok oldalán állnak, nem akarnak birodalmi, csúcsföderális uniót és nem kívánnak egy kevert fajú és kultúrájú Európát. (Fricz Tamás)

          Részlet a harmadik zsidótörvény indoklásából:

         "Az eddigi rendelkezések mellett, amelyek elsősorban a jövő nemzedékek szoros értelemben Vett egészséges származásának biztosítását kívánják szolgálni, nem kisebb jelentőségű feladat annak a célnak elérésére törekedni, hogy a magyar nemzet faji tisztasága megóvassék erősen eltérő fajokkal való vérkeveredésektől,, amelyeknek természeti következményei csak további keveredéstől mentes több nemzedéken keresztül oszlanak el."

  Magyarországon a zsidóság az egyetlen nagyobb néptömeg, amely eltérő fajként tűnik fel a magyarság és az árja-fajhoz tartozó hazai nemzetiségek mellett. Annak megvilágítására, hogy mily arányban következhetik be a nemzsidók és zsidók magyarországi fajkeveredése, nem annyira a hazai nyolcszázezres zsidó tömeget kell szembeállítani a kb. tizenhárommilliós nemzsidó lakossággal, hanem inkább a kb. hatszázezer főnyi értelmiségi foglalkozású zsidót a kb. négymilliónyi értelmiségi foglalkozású nemzsidóval.

         Három nagyszülőm nem tartozott a turáni fajhoz, anyai nagyanyám viszont igen. Szóval én is kevert fajú vagyok. Kibaszottul kevert fajú, Fricz úr.  Persze, tudom, igazából csak egy zsidó vagyok Ábrahám-Ibrahim törzséből, sémita, majdnemarab, ha valaki bezsidul, akkor azt nem mossa ki a zsidulásból egy katolikus nagymami. 

      Az a vicces, hogy abban a jeruzsálemi kisboltban, ahol próbáltam felvenni a legcsurkariasztóbb pónemom, lazán külföldinek néztek, meg sem próbáltak héberül szólni hoznám, de azt hiszem Izraelben valahogy azért le tudnám papírozni a fajom, ha muszáj lenne. Elnéznék nekem, von háláchá,  az anyai nagyanyám, azon felmenőim miatt, akiknek a testét elégették a fricztamások. Fricz Tamást egyébként zsidózzák a net durvábbik részében, ez egy ilyen ország, itt még egy náci sem lehet eléggé tisztafajú.

      Csak Søren Kierkegaarddal tudom ezt a posztot befejezni, az Afsluttende uvidenskabelig Efterskrift legfontosabb gondolatával : Rend mig i røven, Fricz.

   A Szánthó Miklós vezette közpénzből finanszírozott Alapjogokért Központ (anyátok) az állampárti revolveroldallá züllött Mandineren keresztül uszul mindenki ellen, aki nem lép egyszerre. Most a Realnews-ra hivatkozva hoztak le egy hírt a "furry"-kről. 

 Valójában a RealnewsRightnow.com paródiáját prezentálták valódi hírként. A RealnewsRightnow.com about oldalán ez a bemutatkozás szerepel. 

R. Hobbus J.D. is an internationally acclaimed independent investigative journalist specializing in international politics, health, business, science, conflict resolution, history, geography, mathematics, social issues, feminism, space travel, civil rights, human rights, animal rights, fashion, film, astronomy, classic literature, religion, biology, paranormal activity, the occult, physics, psychology, and creative writing. He has appeared in countless publications including Time Magazine, Newsweek, Playboy, The Economist, The New York Times, Mad Magazine, Hustler, Guns & Ammo, People, Maxim Magazine, Highlights, The 9/11 Commission Report, The New Yorker, Bon Appetite, Rolling Stone, Car & Driver, Soldier of Fortune, Elle, Nintendo Power, National Geographic, and many more. He has received numerous awards for his work including the prestigious Stephen Glass Distinction in Journalistic Integrity (2011), The Oscar Mayer Award for Journalistic Excellence (2003), three Nobel Peace Prize nominations, one Pulitzer in Investigative Reporting (1998), and two Pulitzer Prizes in Commentary (1996, 2008). He resides comfortably in his modest home overlooking the coast of Nantucket surrounded by his wife and twelve cats.

 Stephen Glass újságíró, akiről a díjat elnevezték, hírhedett csaló volt, az ő életéről készítették a Shattered Glass című filmet, Oscar Mayer pedig egy virsli. 

    Szánthó a RealnewsRightnow.com-ra mutató linket Realnewsnak írja, ami közönséges hamisítás, és azt mutatja, hogy tudta, hogy mit csinál. Ezeket fizetik a mi pénzünkből.

 Az alábbi kép egy Schmidt Mária blogján megjelent posztban található, és nem elítélőleg írt róla a jelenleg orbánista, valamikor keményvonalas kommunista szerző.

  Nem patkány, de azért elég érdekes. Prof. Dr. Tornóczky Anitával szólva.,. és ezt így hogy?

  P.S  Én a FIDESZ szavazóit nem azért nem nevezem patkányoknak, mert politikailag korrekt vagyok, hanem azért, mert valóban nem tartom őket patkányoknak. Igen, kedves Olvasó, nem tartom őket sem undorító alakoknak, sem gazembereknek, sem ostobáknak, és, megbotránkoztató mondat következik, nem tartom őket felelősnek azért, amit Orbánék csinálnak. Az a fideszes szavazat egy végtelenül komplikált történet csekély része. Ez nem Vincent-vélemény, ez egy privát vélemény. Azt is gondolom, hogy a Mandinernek, Schmidt Máriának és a többinek, akikkel kapcsolatban egyáltalán nem lennék ennyire empatikus, nincs joga ahhoz, hogy nagy szájat nyissanak Bangóné keménykedése miatt.

      A Belvárosi színházban játszanak egy Vadméz című darabot. A szerző Michael Frayn, a színlapból nem derül ki, hogy ez valójában Csehov fiatalkori, cím nélküli darabjának átirata. Ennek a darabnak a főszereplője egy bizonyos Platonov. Nincs Platonov című Csehov dráma. Van egy hatórás, eljátszhatatlan szöveg, amiből Michael Frayn kirakott egy vígjátékot, és a BBC 1971-ben Rex Harrisonnal valamiféle oroszos drámát, Nyikita Mihalkov pedig az Etűdök gépzongorára című filmet. Néha játsszák, de nem a Ványa bácsi vagy a Három nővér szintjén.

      1990-ben Párizsban, az Odeon színházban a Katona társulata játszotta el a Platonovot.  Nem ez volt az első magyar Platonov, már a hatvanas évek elején bemutatták az egri színházban, aztán csináltak belőle egy tévéjátékot Darvas Ivánnal. De az Ascher-Platonov lett A Platonov.  Balkay, Ternyák, Vajda (mind fiatalon haltak meg), Udvaros, Blaskó, Máté Gábor és Szása szerepében Szirtes Ági, ennek azért még lesz némi jelentősége.

    Ezt a posztot kb. harminc kedves törzskommentelőnk fogja elolvasni, és ez így van jól, nincs benne Orbán Viktor. 

   Március elején egy hűvös téli estén, egy angol kisvárosban, szerzőnk arra gondolt, hogy majd ott fog ülni a Kamrában és a Platonovot fogja nézni. És ez akkor a szerzőnknek, nagyon fontos volt. Egy szigetre gondolt, amelyik még nem süllyedt el, a szerző egyik kis szigetére. 

    Ez Székely Kriszta Platonovja, nem Ascheré, és igen, csak annyira Csehové, amennyire kell. Nem, ez nem színikritika, és nem fogok írni Kocsis Gergely Platonov alakításáról. Azt gondolom, hogy sohasem fogom elfelejteni. Ez legyen elég. Székely Krisztát nem hatotta meg Ibsen, most nem hatotta meg Csehov. Ő valamit nagyon el akart mondani, és aki egy laoszi krimót vezetett, az el fogja mondani, amit akar. Mindenki látott már platonovot, az Ígéretet, akiről az emberek azt hitték, hogy ő lesz a következő mitoménki, és aztán nem lett. És a kudarcába nemcsak ő hal bele, hanem azok, akik nem tudnak ellenállni a platonovoknak. Kicsit nárcisztikusak, kicsit depressziósak a platonovok, nem akarnak ők feltétlenül ártani, csak úgy alakul. Csehov szeretett ezeken a karaktereken gondolkozni, szerette megfigyelni őket, megérteni őket, a személyiségüket, a motivációjukat, de ezt bárki megteheti, ehhez nem kell Csehovnak lenni. Elvileg ezt is lehetne tanítani az iskolában. Emberfigyelést.

 És nem írtam Fekete Ernőről, Jordán Adélről, Ónodi Eszterről, és a halálosan vicces Nagy Ervinről, mert ez nem színikritika. De a Szását, Platonov feleségét, azt a Szirtes Ági lánya, Pálmai Anna játszotta, így kerek a történet, tudják, bevezetés, tárgyalás, befejezés, ahogy a tancsi néni írta a táblára. 

    "Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a demokrácia nemcsak azt jelenti, hogy az emberek részt tudnak venni a választáson, és megadatik a lehetőség, hogy bevonódjanak a közös ügyek megvitatásába". A demokrácia a régi görög felfogás szerint kormányzati formát is jelent, "vagyis a véleményszabadságnak meg a részvételnek végül is egy hatékony és stabil kormányzásban kell testet öltenie" - fogalmazott. Ezért ma a legsikeresebb országok egyben a legstabilabb politikai rendszerű országok. Kazahsztán az elmúlt években élen járt a stabilitás tekintetében, és a mostani változások is erősítik a stabilitást, ami mindenképpen elismerést érdemel - mondta (mármint Orbán Viktor a demokráciáról)

   Kazahsztán híres arról, hogy a népet bevonják a közös ügyek megvitatásába. Nurszultán Nazarbajev, akiről a kazah nép nemrég Kazahsztán fővárosát nevezte el demokratikusan, 1972-ben a lehető legdemokratikusabb módon lett a karagandai metallurgiai kombinát párttitkára, nagyjából akkor, amikor egy kilencéves felcsúti fiúcska apukája is kombinátban lett pártizé. A párhuzamoknak itt vége, hiszen Nazarbajev (ex)vejének, egy kőgazdag bűnözőnek a szeretője véletlenül leesett egy bejrúti szálloda erkélyéről, és ki merné azt álltani, hogy Orbán veje egy kőgazdag bűnöző. Kedves Olvasó, hozza csak ki az ellenőrzőfüzetét! Jó lenne ha megértené, hogy a véleményszabadságnak hatékony és stabil kormányzásban kell testet öltenie, mint Kazahsztánban, ahol egyébként a parlamentben csak hathetedes többsége lenne az állampártnak, ha a maradék egyheted ne lenne ennyire viccesen lojális.

 Kazahsztán egyébként valóban élenjárt a stabilitás tekintetében, bár sokak szerint Észak-Korea még élebben járt. Kazahsztánról azt is elmondta Zirmuhammed-al-Orbani, hogy közösek velük a gyökereink. Mivel Magyarországnak Suralbej Kaslerbajev szakralitásügyi miniszter szerint keresztény gyökerei vannak, magának Kazahsztánnak és keresztény gyökereinek kell lennie, amit a Magyar Tudományos Akadémia Gyökérkutató Intézete is meg fog erősíteni, legalábbis ha szeretne rétest kapni estére.

Tudom, hogy Orbán nyilatkozatának van egy olvasata, hogy ez a majomparádé teljesen megkergült, de ezt csak azok gondolják, akik szerint a véleményszabadságot korlátozzák Kazahsztánban. Ez természetesen rágalom, Kazahsztánban a vélemény teljesen szabad, a véleményeket megfogalmazó emberekről ez már nem annyira mondható el. De az Út az Anyához című film producere annak ellenére kapta meg a legmagasabb művészeti díjat, hogy nem elsőszülött lánya Nazarbajevnek, hanem csak harmadszülött. Az elsőszülött lány (ő a szenátus elnöke) volt férjének állítólagos szeretője esett le a bejrúti szálloda erkélyéről, a másodszülött lány Dinara, egyszerű kazah nő 1.3 milliárd dolláros vagyonnal. Stabil és hatékony demokráciákban nem jelenthet hátrányt az, ha valaki az állam vezetőjének családtagja. Az ilyesmi csak a politikai korrektség fertőjébe fulladó Skandináviára jellemző.

Be kellene fejezni ezt a posztot, valamiféle csizmadiaervini értelemben vett méltányos gondolatmenettel.  Végülis, ugye, ha jól belegondolunk, tulajdonképpen, egyrészt-másrészt akár azt is mondhatnánk, hogy. Én inkább csak gondolok most valamit, bent a fejemben, és nem nagyon fog onnan kijönni. Az pedig még a stabil és hatékony félázsiai demokráciákban is megengedett.

       "Revolutionary communists must not draw back from this struggle even if in the short run the nationalist forces gain the upper hand." (Frank Richards, Poland's Black December, 1982)

        Frank Richards a Brit Forradalmi Kommunista Párt nevű keményvonalas trockista szervezet alapítója volt, lelkesen támogatta az Ír Köztársasági Hadsereget. A kilencvenes évek elején arról híresült el, hogy az általa alapított Living Marxism című lapban tagadta a Ratko Mladicsék által elkövetett boszniai népírtást. Nem nagyon zavarta, ha egy rövid időre a nacionalista erők kerekednek fölül.

Schmidt Mária és Békés testvér között Frank Furedi látható. Ő az, aki nemrég Schmidt Mária blogján tette közzé egy korábban a Spiked című magazinban közölt írását.

 Talán érdekes lehet, hogy a Spiked valójában a Living Marxism (egy per miatt nem viselhetik már a nevet, de sokáig megtartották az LM rövidítést) és Frank Furedi mozgalmi neve volt Frank Richards. 

    A piros sarokban a veretlen Slavoj "the Slovenian Butcher" Zizek, fordított alapállású, száztizenhárom kilóval mérlegelt, a kék sarokban Jordan "the Doctor" Peterson, 62 mérkőzés 43 KO, 19 TKO, hetvenhárom kiló, elsősorban jobb egyenes, bal csapott, jobb felütés kombinációkkal operál. Háromezer néző a toronto-i Sony Centre Arénában.

   A jegyüzérek jelentős összegeket gomboltak le Peterson híveiről, akik meg akarták nézni, hogyan üti ki idoljuk a vén markcistát, és gondolom viszont, már ha vannak Slavoj Zizeknek elszánt hívei Kanadában, és tulajdonképpen, miért ne lennének. 

  Rumble in the Jungle, Thrilla in Manila , Kakuryu Rikisaburo vs. Harumefuji Kohei, the Night of the Yokozunas for the Undisputed Championship of Mankind.

  A Guardian a WWE döntőkhöz hasonlította az összecsapást, John Cena vs. the Rock, ami azért valószínűleg közelebb volt az igazsághoz, mint az Ali vs. Foreman. Mindazonáltal érdekes dolog lehetett, amikor háromezer ember három órán keresztül hallgatott egy vitát Marx Károlyról és a kapitalizmusról, mindezt úgy, hogy Peterson kizárólag az 1848-ben írt Kommunista Kiáltványt olvasta el Károly bácsitól, ami olyan harminc oldal lehet.

 Amikor Muhammad Ali Kinshasában George Foremannal boxolt, akkor a sport két legendája csapott össze és aki ért az ökölvíváshoz, akinek az érzékei kifinomodtak ezen sport élvezetéhez, az csodát látott. A Zizek-Peterson meccs nézői nem láttak semmiféle csodát, ők egészen biztosan nincsenek olyan  földöntúli képességek birtokában mint Ali volt. És ha lennének is, ha Slavoj Zizek valamiféle objektív értelemben a legnagyobb kortárs filozófusok egyike lenne (talán van ilyen értelem, ez nem az én világom), akkor sem vívhatna intellektuális boxmeccset Petersonnal (ő egészen bizonyosan nem a legnagyobb kortárs akármi), ugyanis az intellektuális ökölvívó mérkőzés egy nemlétező műfaj. A péniszméregetés igen, a box nem. 

Peterson nemsokára Pestre jön a Brain Bar-ra, jó esélye van arra, hogy neki is megmutatja valaki a kilátást a Várból.  Peterson, szemben Milo Yiannopoulos-szal, valóságos személy, akinek valóságos véleménye van a valóságos világról, és ha nem is vagyok rettentően kíváncsi a véleményére, vélhetően végigültem volna a három órát a Sony Centre-ben, bár a Foucault-Chomsky vitát nyilván szívesebben néztem volna meg, ha ez ember sznob, csinálja jól. Akármennyire is nemlétező műfaj az intellektuális boxmérkőzés, ezrek számára tesz fogyaszthatóvá valamit, amit igenis jó, ha sokan fogyasztanak. Magyarországon teljesen elképzelhetetlen lenne egy ilyen vita, a Magyar Zizek szerepre még csak-csak lenne jelentkező, (nem, a kicsisárgasavanyú poént nem vagyok hajlandó elsütni, mindennek van határa), de Petersonunk, tehát izgalmasan gondolkodó, szuverén, jó képességű, jobboldali magyar public intellectual egészen biztosan nincs. Vitáink sincsenek, gondolataink sincsenek, Magyarország egy színvonaltalan és idegesítő hellyé vált, néhány kis szigettől eltekintve. A "világ" azonban továbbra is fogyasztható, és igenis jó mulatság lehet egy Zizek-Peterson pankráció, ha a helyén kezeli az ember, kellő iróniával, de azért bizonyos tisztelettel, mint két, éppen csak egy kicsit ripiző, komédiás előadását, és utána beül egy bárba meginni egy Mikkeler Black-et.