A piros sarokban a veretlen Slavoj "the Slovenian Butcher" Zizek, fordított alapállású, száztizenhárom kilóval mérlegelt, a kék sarokban Jordan "the Doctor" Peterson, 62 mérkőzés 43 KO, 19 TKO, hetvenhárom kiló, elsősorban jobb egyenes, bal csapott, jobb felütés kombinációkkal operál. Háromezer néző a toronto-i Sony Centre Arénában.
A jegyüzérek jelentős összegeket gomboltak le Peterson híveiről, akik meg akarták nézni, hogyan üti ki idoljuk a vén markcistát, és gondolom viszont, már ha vannak Slavoj Zizeknek elszánt hívei Kanadában, és tulajdonképpen, miért ne lennének.
Rumble in the Jungle, Thrilla in Manila , Kakuryu Rikisaburo vs. Harumefuji Kohei, the Night of the Yokozunas for the Undisputed Championship of Mankind.
A Guardian a WWE döntőkhöz hasonlította az összecsapást, John Cena vs. the Rock, ami azért valószínűleg közelebb volt az igazsághoz, mint az Ali vs. Foreman. Mindazonáltal érdekes dolog lehetett, amikor háromezer ember három órán keresztül hallgatott egy vitát Marx Károlyról és a kapitalizmusról, mindezt úgy, hogy Peterson kizárólag az 1848-ben írt Kommunista Kiáltványt olvasta el Károly bácsitól, ami olyan harminc oldal lehet.
Amikor Muhammad Ali Kinshasában George Foremannal boxolt, akkor a sport két legendája csapott össze és aki ért az ökölvíváshoz, akinek az érzékei kifinomodtak ezen sport élvezetéhez, az csodát látott. A Zizek-Peterson meccs nézői nem láttak semmiféle csodát, ők egészen biztosan nincsenek olyan földöntúli képességek birtokában mint Ali volt. És ha lennének is, ha Slavoj Zizek valamiféle objektív értelemben a legnagyobb kortárs filozófusok egyike lenne (talán van ilyen értelem, ez nem az én világom), akkor sem vívhatna intellektuális boxmeccset Petersonnal (ő egészen bizonyosan nem a legnagyobb kortárs akármi), ugyanis az intellektuális ökölvívó mérkőzés egy nemlétező műfaj. A péniszméregetés igen, a box nem.
Peterson nemsokára Pestre jön a Brain Bar-ra, jó esélye van arra, hogy neki is megmutatja valaki a kilátást a Várból. Peterson, szemben Milo Yiannopoulos-szal, valóságos személy, akinek valóságos véleménye van a valóságos világról, és ha nem is vagyok rettentően kíváncsi a véleményére, vélhetően végigültem volna a három órát a Sony Centre-ben, bár a Foucault-Chomsky vitát nyilván szívesebben néztem volna meg, ha ez ember sznob, csinálja jól. Akármennyire is nemlétező műfaj az intellektuális boxmérkőzés, ezrek számára tesz fogyaszthatóvá valamit, amit igenis jó, ha sokan fogyasztanak. Magyarországon teljesen elképzelhetetlen lenne egy ilyen vita, a Magyar Zizek szerepre még csak-csak lenne jelentkező, (nem, a kicsisárgasavanyú poént nem vagyok hajlandó elsütni, mindennek van határa), de Petersonunk, tehát izgalmasan gondolkodó, szuverén, jó képességű, jobboldali magyar public intellectual egészen biztosan nincs. Vitáink sincsenek, gondolataink sincsenek, Magyarország egy színvonaltalan és idegesítő hellyé vált, néhány kis szigettől eltekintve. A "világ" azonban továbbra is fogyasztható, és igenis jó mulatság lehet egy Zizek-Peterson pankráció, ha a helyén kezeli az ember, kellő iróniával, de azért bizonyos tisztelettel, mint két, éppen csak egy kicsit ripiző, komédiás előadását, és utána beül egy bárba meginni egy Mikkeler Black-et.
