Öt éve a Katonában rendezte meg Ascher Gorkij Fényevők című darabját (eredetiben Gyetyi Szolnca). Radnai Annamária fordította le a szöveget egy olyan nyelvre, amelyik a huszonegyedik századhoz köthet egy amúgy kortalan darabot. Pontosan ez történt a Mélybennel is, ami tegnapelőtt láttunk ( Na dnye, általában Éjjeli menedékhely címmel szokták játszani). A Fényevők is azonnal behúzta az embert, nem volt benne semmi fakszni, belenéz az ember egy lakásba, emberi életekbe, ahogy itt az Örkényben belenéz az ember az éjjeli menedékhelyre és ezekbe a roncséletekbe.
Az Örkény csapatszínház, nagyszerű egyéni teljesítményekkel, kemény, rakkolós meccs volt, mintha a Tottenham Hotspur játszott volna. Ebben a darabban nincsenek klasszikus értelemben vett jelenetek, és a színháztörténelem egyik legkevésbé katartiktus mondatával ér véget a játék. Kicsit arról is szól ez az egész, hogy milyen baromi jó színház az Örkény és milyen baromi jó rendező az Ascher, de az egyáltalán nem baj, a kedvenc színészeim voltak a színpadon, ez soha az életben nem történhetne meg velem Angliában.
Két Háy János darabot is láttunk a Szkénében, azok is a mélyben játszódtak, a Pintér Béla féle Szutyok is, ez most egy ilyen április.
Luka, az éjjeli menedékhely kedves, hazug megváltója azt mondaná - nincs baj kedveseim, a Gazda sem él örökké, és ha esetleg mégsem éljük túl, a túlvilágon már nincs Gazda, ott már pihenhet az ember, nem rontják el a napjait, ha hiszünk benne, hogy van egy jobb világ, akkor van jobb világ, nem feltétlenül itt, de valahol máshol, majd elmegyünk Szibériába, jó, elsőre egy kicsit hideg, de tele van lehetőséggel, ott mindent elérhetünk, csak akarni kell, mert ez az ország sem rosszabb, mint a többi, persze van, aki azt mondja, hogy mégis rosszabb a mi országunk, a mi kis országunk organizmusa, de ma már vannak olyan szanatóriumok, ahol egész országokat tudnak gyógyítani, minden csupa márvány, meg kedvesség, és még fizetni sem kell érte. És mi elhisszük Lukának, hogy van remény, hogy egyszer vége lesz, de az utolsó öt kopekunkat azért vodkába fektetjük, mert azt a kis időt az örökkévalóságig is ki kell bírni valahogy.
