Örülünk, Vincent?

       Yossi Amrani, Izrael Állam távozó nagykövete interjút adott a legjobb ellenzéki lapként működő Válasz Online-nak (leánykori neve Heti Válasz, igen az,  I don't fucking believe this shit) és beszélt az arab gyökereiről. Az Amrani egy marokkói-arab név, de valószínű, hogy Amrani nagyszülei is zsidónak tartották magukat, noha kuszkuszt és tázsint ettek. 

       Fogalmam sincs, hogy mit ettek Seres László vagy TGM nagyszülei, dédszülei, ükszülei, szépszülei és a potenciálisan ezerhuszonnégy darab, de valójában nyilván jóval kevesebb tízszülei. És azt gondolom, hogy a világegész szempontjából ez nem annyira releváns. A Herr Professor Kaslernek fontos, hogy ezredíziglen hun-türk származású, számomra ez lényegtelen.

       A hibátlan kommunista pedigréjű Köves Mátéról a.k.a nagytiszteletű Slómo rabbiról nem hiszem el, hogy valóban komolyan gondolja, hogy Mózes történelmi személyiség volt, vagy pláne az Ábrahám bácsi és hogy az Isten (vagy ahogy a mi köreinkben szeretjük írni 'sten, mert bakker ebből is vérsznobizmust kell csinálni miközben egy szót nem hiszünk el Noé bárkájából) 5779 éve teremtette meg a világot . Természetesen Jeruzsálemben, a Siratófaltól párszáz méterre.  Gondolom a villamos is leállt arra az időre. 

       Fecsegek itten. 

       TGM és Seres. 

       Ez az egész látszólag Izraelről szól. Valójában persze nem. TGM kicsit meg van keseredve, azaz nem mindig, csak néha, de akkor nagyon, Seresnek meg kell a pénz. Néha a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint aminek látszanak. Egyszer eltévedtem egy izraeli táborban. Konkrétan az történt, hogy korán odavittek, én azonnal elaludtam, felkeltem, és fogalmam sem volt, hogy hová kell mennem. Homok, por, vagy lehet, hogy a por is homok volt, pornak tűnt, és néhány hótfekete izraeli lány, de tényleg,  a Béyoncé egy Greta Thunberg hozzájuk képest, komolyan mondom, nyakig M16-osban, fajtestvériség, ja. Izrael is a lelkekben van, nem a génekben. Attól még bele lehet halni. TGM és Seres nem fog belehalni Izraelbe, mert a Rumbach Sebestyén utca veszélyessége, mondjuk úgy, korlátozott. Ráadáasul egyáltalán nem biztos, hogy ők elmerészkednek egy olyan mondén, zsidulós helyre, mint a Rumbach Sebestyén utca. 

         Én gyerekkoromban Új Életen és, jujj, Új Keleten nőttem fel (azt hiszem pont Árpádnak hívták azt a bácsit, valamilyen izraeli rokonom, aki az utóbbiakat küldte). És az egészből annyit fogtam fel hétévesen, hogy engem ezért egyszer esetleg kurvára meg fognak verni a suliban (nem ,sohasem vertek meg, soha az életemben nem zsidóztak szembe, nem mintha feltétlenül egy kiváló ötletnek tartanám a dolgot, lehet, hogy neheztelnék az illetőre). Itt a vincenten szoktak gázkamerába küldeni időnként, az egyik ilyen keményvonalas bátor emberről derült ki, hogy nyolcvanhatéves és valahol Borsodban él tolószékben. 

     A zsidulás azt jelentette, hogy jöttek a nénik (unokatestvérei nagyinak, azt hiszem mind az volt) és remek történeteket meséltek el a nagycsoportos Jótündérke előtt, hogy ki halt meg " a gázban" , ki nem jött haza innen vagy onnan, és volt  rasasóne meg jankiper. De azért pl. ezt egyszer le kell írnom, Bánkra nem fértem be, talán nem volt eléggé polgári a családom zsidó atmoszférája (hát kurvára nem volt az, és?)  talán valami másért. 

     Ma Orbán van, meg önkormányzati választás, MTA-beszántás, de pont gázkamra, az nincs. Ma Veszprémy Bernát László a főzsidó, Seres munkatársa, aki néhány éve elmondta a Schmidt Máriát minap vadállatias kegyetlenséggel megpuccsoló, sőt gyakorlatilag le is mészárló Szerencsés D. Mártonnak, hogy ő "teljesen elutasította Izraelt", amíg meg nem tudta, hogy benne is van egy kis gefilte fish (most tudtam meg, apuka komoly CEU-professzor volt, és a kaftánproblematikát nem osztotta meg a gyerekkel?) . 

    Azt hiszem TGM és Seres azt mond, amit akar. Tényleg. Beszélünk bele a vakvilágba. 

    P.S Tegnap elolvastam Bede Márton írását a nagyapjáról, aki híres kémiaprofesszor volt és pár napja halt meg. Én most tudtam meg, hogy ők zsidók. Nem, nem a Bede, hanem az unokatestvérei, akivel a kislányom játszott West Lafayette-ben, persze nyilván arról sem tudtam, hogyan is tudhattam volt, hogy ők az unokatestvérei a Bedének, hogy ez az egész világ ennyire kicsi, és egy része zsidó, a másik része meg majdnem. 

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült

a politikatudomány területén folytatott kiváló kutatói és elhivatott oktatói munkája, valamint a magyar politikai kultúra fejlesztésében betöltött szerepe elismeréseként dr. Csizmadia Ervin politológus, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének docense;

.....................................................................

Csizmadia docens egy olyan rendkívüli színvonalú egyetemen elhivatott, mint a University of Miskolc, tudományos kutatómunkáját pedig olyan nemzetközi hírű folyóiratokban való publikációk fémjelzik, mint.  Idén Tusványoson a Haza Atyja, Európa Várkapitánya, Nemzetünk Vezércsillaga méltatta friss kötetét, amelyben arról írt a jeles szerző, hogy tulajdonképpen sokféle felfogása van a demokráciának, nemcsak a liberális, amelyről már irtó sok kiváló üzbég szerző leírta, hogy mennyire passzé. Egyrészt az persze probléma, problémácska, ha egy országban ellopják a megyei jogú városokat és a középhegységeket, de másrészt,vajon ellopásnak lehet-e nevezni azt, amit a nép ütemes taps közepette, az ő futballokos fekete szemével,  hun-türk mosolyával nyújt át a Vezércsillagai Vejnek. Ördögtől való dolog-e köldökig kigombolt ingben beülni tévéstudiókba és elmagyarázni a népnek, hogy a kuss jót tesz a tüdőnek? Nem ördögtől való dolog. Információink szerint Csizmadi docens nemsokára a női labdarúgó szövetség élén is megcsillanthatja nemzetközitudását és mintszakmaimintemberikiállását. 

     A nemsokára a rezsim nyomtatott ideológiai folyóiratává való Mandiner vezércikkben támadt meg valakiket, valamiért. A szerző Orbán egyik önjelölt ökle és fogalmam sincs, hogy miről beszél. Azzal vádol meg bizonyos jobboldaliakat, hogy tudományos intézetekben engednek dolgozni, illetve tudományos folyóiratokban engednek publikálni baloldaliakat és liberálisokat. Azt írja, hogy itt nem konkrét személyekről van szó, hanem egy általános jelenségről, aminek ugye a világon semmi értelme. A Kommentár legújabb számában már a teljes mandineres line-up a szerzők között van, ezek most már késznek érzik magukat arra, hogy átvegyék a hatalmat a tudományban és a kultúrában.

  A szöveg nagyjából az 1951-es Államvédelmi Kisújság szellemiségét és intellektuális szintjét tükrözi. Jöjjön pár idézet, bennfentesek remélem segítenek megfejteni, hogy mi a franckarikáról  beszél ez a kis izé. Az egész rohadtul fenyegető.

  "Konkrétan több tudományos fórumon lehetett látni, hogy konzervatív körök megkísérelték megvásárolni baloldali értelmiségiek jóindulatát, szakmai hozzájárulását vagy korrekt viselkedését. "

     "Természetesen néhány folyóiratot, intézetet és főbb pozíciót be lehet tölteni ismert és kipróbált nevekkel, ám egyre többször látni, hogy az új intézetek és egyéb tudományos felületek egyfajta posztkommunista mentőövként funkcionálnak."

"A kutatói és szerzői helyeken sorra bukkannak fel a régi baloldali nevek, és az ember csak kapkodja a fejét, hogy hirtelen mennyi új állással és lehetőséggel nyomja el ez a „jobboldali diktatúra” az ellenzékieket."

"Ők ugyanis nem úgy tekintek ezekre a lehetőségekre, mint a megelőlegezett bizalom és békesség jeleire, hanem mint nekik alanyi jogon járó állásokra, amelyekből aztán tüzet nyithatnak a kihívóikra. Nem csak joguknak, de feladatuknak is tartják, hogy eltérítsék a konzervatív projekteket, és azokat tönkretegyék, lejárassák vagy alapító céljai ellen fordítsák."

"Számos olyan ember végez — ha nem is feltétlenül politikai, de eszmei értelemben — építő és lelkiismeretes munkát ma a jobboldalon, aki néhány éve még a lövészárok túloldalán volt."

"De senkinek sem lehet megvenni a lelkét egy jó állással, főleg nem a túloldal leghangosabb őrjöngőinek és zászlóhordozóinak."

"Végül pedig nem lehet eléggé kiemelni azon jobboldali értelmiségiek felelősségét, akik feladták az értékeik hangos képviseletét, a vitákat, az ütközéseket, akik kivonultak a közélet formálásának lehetőségéből – vagy épp boldogan rátaláltak a jobboldal örökös, esküdt ellenfeleinek társaságára. Ők pontosan tudják, mi történne, ha egyszer visszatérne a baloldal az ország irányításába. Nem bújhatnak el a tudatlanság vagy az értékrendbeli eltérések álcája mögé. Ők tudják, hogy mit cselekszenek."

   "   A félelem szociológiája, a kockázati társadalom működése, illetve a generációk közötti kapcsolatok témakörében
folytatott, nemzetközileg is elismert kutatásai, nagy hatású oktatói és publikációs életműve elismeréseként
Füredi Frank író, szociológus, a University of Kent emeritus professzora részére a
MAGYAR ÉRDEMREND
tisztikeresztje
polgári tagozata (blablabla)"

    Frank Furedi alapította a Brit Forradalmi Kommunista Pártot és a Living Marxism című folyóiratot. Miután Furediék tagadták a nacionálbolsevik Milosevics-rezsim népirtását, a kilencvenes években a Living Marxism tönkrement és az egykori trockista lap az újfasiszta Spiked-ként született újjá. Furedi jó pár éve szolgálja Orbánt Magyarországon, most végre megkapta megérdemelt jutifaliját. Gratulálunk. 

     Ez a poszt lazán kapcsolódik a korábbihoz. Csak sokkal szomorúbb.

     Nyilván sokkal több embert érdekel a magyar futball állapota, mint a magyar matematikáé. Ez teljesen természetes. A probléma az, hogy Orbán Viktort nem csak sokkal jobban érdekeli a magyar futball állapota, mint a magyar matematikáé, hanem úgy is gondolja, hogy az ország jövője szempontjából sokkal, de sokkal fontosabb a magyar futball, mint a magyar matematika.

     A matematika egy aránylag kis szeletét jelenti a magyar tudományos életnek, de Bolyai, Riesz, von Neumann, Erdős, Lovász és Szemerédi hasonló színvonalat jelent, mint Orth György, Schlosser, Sárosi dr., Puskás, Kocsis, Czibor és Albert Flórián, vagy Bartók, Kodály, Kurtág, Kocsis Zoltán, Ránki, Schiff András és Fischer Iván. A magyar matematikai hagyomány a legértékesebb intellektuális hagyományaink egyike.

  A leghíresebb izraeli matematikai díjat Erdős Pál alapította és többek között olyan matematikusok kapták meg, mint Saharon Shelah, Ilya Rips, Noga Alon, Gil Kalai, Ehud Hrushovski, Oded Schramm, Init Dirur és a Fields-érmes Elon Lindenstrauss. Izrael valamiért úgy gondolja, hogy fontos számára a matematika, Magyarország pedig valamiért úgy gondolja, hogy nem az.

   A magyar matematikának nincs vagy alig van Puskás Akadémiája, néhány elitgimnázium, a KÖMAL, az olimpiai szakkörök. Pár gyengén finanszírozott, de még világszínvonalú alapképzést nyújtó egyetem. A legjobb magyar doktori képzést most számolják fel a CEU-n, a Turán, Erdős, Rényi, T.Sós Vera, Hajnal András és mások által felépített intézetet elrabolták az Akadémiától. A felsőoktatás pedig most kerül az MTA hóhérának kezébe.

   A magyar matematika rendkívül törékeny. Izraelnek ott van a Tel-Aviv University, a Hebrew University, a Weizmann Institute, amivel meg lehet tartani a legnagyobb izraeli tehetségeket, nekünk most éppen nincs semmink. Évente öt-hat szupertehetséges fiatalból kellene otthon tartani hármat vagy négyet, ez lenne a terv. Elég bátornak tűnik.

   Én nem gondolom azt, hogy Orbán Viktornak ne lenne kiváló politikai érzéke, azt azonban igenis gondolom, hogy semmi érzéke a minőséghez. Orbán tanácsadói csak álmodnak a középszerűségről, a miniszterelnök által helyzetbe hozott ifjúfideszista értelmiségiek pedig a tehetségtelenség és a nívótlanság egy olyan szintjét hozzák, amelyet én sokáig el sem tudtam képzelni. Orbán szerint csak a sporthoz kell tehetség (érdekes, azt valamiért felfogja, hogy nem nevezheti ki a kézilabda-válogatott beállóját) a tudományhoz, a művészethez elég a lojalitás. És Orbán Viktor téved. Ez a tévedés pedig a magyar matematika végét jelentheti. A magyar valószínűségszámítás már elveszítette a világban legmagasabban jegyzett kutatóját. Ha ez a pillangóúszásban történt volna meg, akkor valamennyi újság címlapon hozza le a hírt.

   Nem tudom megmondani, hogy a magyar matematikának mekkora közvetett szerepe lehet az ország versenyképességének növelésében. Csak Izraelre tudok hivatkozni, ők valahogy azt gondolják, hogy az ő országukat segíti a matematika a globális versenyben. Attól tartok, hogyha a magyar matematika összeomlik, akkor nem lehet többé újjáépíteni. Lesznek tehetségek, de azok már tizennyolc évesen el fogják hagyni az országot és vissza se néznek.

    Politikai szezon van, ugyan kit érdekel a matematika, amikor a FIDESZ esetleg elveszítheti Taktaharkányt (tényleg nem akarom bántani Taktaharkányt, én nem az igazi Taktaharkányról szoktam írni, hanem egy névrokonáról). Amikor a liberális demokrácia erői fenyegetik a keresztény szabadság bástyáit (ezt a hatalmas baromságot százezrek, talán milliók veszik komolyan), akkor minden erőt a harcra kell koncentrálni, főleg ha azokat az erőket a harcolászáson kívül semmi másra nem lehet koncentrálni.

   Ide most kellene egy frappáns utolsó mondat. De most nem lesz.

     Palkovics László azzal indokolta a Corvinus átalakítását, hogy így az egyetem bekerülhet a világ kétszáz legjobb társadalom slash közgazdaságtudományi képzései közé. Matolcsy György egyenesen arról beszélt, hogy tíz éven belül egy magyar egyetemnek a világ száz legjobb felsőoktatási intézménye közé kell kerülnie, és kettőnek a legjobb kétszázba.

    Felejtsük el egy pillanatra, hogy van-e arra remény, hogy egy magyar egyetem tíz éven belül a világ száz legjobb intézménye közé kerüljön. Az ARWU listán kilencvenötödik helyezett jeruzsálemi Hebrew University szintjére kellene kerülni.  A Scival adatbázis szerint a HU teljes éves tudományos outputja nagyjából a legjobb magyar egyetem outputjának a négyszerese. A HU tavaly 6 ERC starting grant-et nyert el, a teljes magyar felsőoktatás pedig nullát. És, ami a legfontosabb...a  HU éves költségvetése 3 milliárd dollár. Az ELTE éves költségvetése pedig kevesebb, mint ennek a tizede. És nem, nem a HU a legmagasabban rangsorolt izraeli egyetem, hanem a tel-avivi egyetem.

 Mondom, felejtsük el, hogy mire van remény és mire nincs. Az a kérdés, hogy miért tartják ezt a legfontosabbnak Orbánék? A listák nem a féktudományi innovációkhoz való hozzájárulást, hanem leginkább a világszínvonalú alapkutatást értékelik, helyenként olyan brutalitással, ami még engem is megijeszt. Parragh László a magyar alapkutatás teljes felszámolását követelte (egyébként Palkovicsra hivatkozva), és általában is arról volt szó, hogy a kutatás nem fontos, publikálni mindenki tud, a lényeg az, szó szerint próbálom idézni, hogy minden tudományra költött forint megtérülése közvetlenül látható legyen. A megtérülés viszont egyáltalán nem szempont a listákon, kizárólag a minőség.  Teljes önellentmondásban van a magyar tudomány- és felsőoktatáspolitika.   

   Tényleg az. Egy butácska sanzon.     (ez itt a link, mobilról nem látszik)

   Akkor volt a Woodstock Amerikában. De ez itt Szenes-Nádas és egy kis extra, egészen kicsi extra. Ez egy ilyen este. 

 P.S Természetesen ezt is köszönöm az Örökös Miniszterelnök Úrnak, a Bizonyosemberlegónak és Mária asszonynak, akik adják ezt a kis vajszínű árnyalatot a kicsi életemhez. 

    Egy cikk a Magyar Tudomány augusztusi számából.  

" A strukturalizmus izgalmas statisztikai és szerkezeti képletekkel, kódokkal tudott operálni, például az időmezőket elnevezte T1-nek és T2-nek (lásd Time), vagy felmérte az ismétlődéseket, a kommunikációs elemeket, és ezekből szemléltető ábrákat készített."

 "Gyümölcsöző a Szemerédi-féle regularitási lemma alaptétele is a szövegekre vonatkoztatva."

 "A nagy gráfok vizsgálatakor felteendő kérdéseket is vonatkoztathatjuk a szövegekre. Elég sűrű-e? "

 "A hálózatelmélet megértése és használata magas szintű matematikai képzettséget igényel. Barabási Albert-László érdekes példát hoz a hibátlan, de haszontalan hálózatokra: például össze lehet kötni az egymással azonos keresztnevű személyeket. Erről el tudna töprengeni jó pár humán tudomány, az irodalmi névkutatás pedig azonnal tartalmas megfigyeléseket tud tenni például azoknak az irodalmi műveknek a kapcsolódásáról, ahol Ivánnak, Mátyásnak vagy Máriának hívják a hőst, hogy ez milyen másodlagos kulturális jelentéseket hordoz."

 "Ennek mesterfokát mutatják az irodalomtudományi irányzatok, amelyek lecsenghetnek, de belőlük a módszerek leszűrendők."