A nemsokára a rezsim nyomtatott ideológiai folyóiratává való Mandiner vezércikkben támadt meg valakiket, valamiért. A szerző Orbán egyik önjelölt ökle és fogalmam sincs, hogy miről beszél. Azzal vádol meg bizonyos jobboldaliakat, hogy tudományos intézetekben engednek dolgozni, illetve tudományos folyóiratokban engednek publikálni baloldaliakat és liberálisokat. Azt írja, hogy itt nem konkrét személyekről van szó, hanem egy általános jelenségről, aminek ugye a világon semmi értelme. A Kommentár legújabb számában már a teljes mandineres line-up a szerzők között van, ezek most már késznek érzik magukat arra, hogy átvegyék a hatalmat a tudományban és a kultúrában.
A szöveg nagyjából az 1951-es Államvédelmi Kisújság szellemiségét és intellektuális szintjét tükrözi. Jöjjön pár idézet, bennfentesek remélem segítenek megfejteni, hogy mi a franckarikáról beszél ez a kis izé. Az egész rohadtul fenyegető.
"Konkrétan több tudományos fórumon lehetett látni, hogy konzervatív körök megkísérelték megvásárolni baloldali értelmiségiek jóindulatát, szakmai hozzájárulását vagy korrekt viselkedését. "
"Természetesen néhány folyóiratot, intézetet és főbb pozíciót be lehet tölteni ismert és kipróbált nevekkel, ám egyre többször látni, hogy az új intézetek és egyéb tudományos felületek egyfajta posztkommunista mentőövként funkcionálnak."
"A kutatói és szerzői helyeken sorra bukkannak fel a régi baloldali nevek, és az ember csak kapkodja a fejét, hogy hirtelen mennyi új állással és lehetőséggel nyomja el ez a „jobboldali diktatúra” az ellenzékieket."
"Ők ugyanis nem úgy tekintek ezekre a lehetőségekre, mint a megelőlegezett bizalom és békesség jeleire, hanem mint nekik alanyi jogon járó állásokra, amelyekből aztán tüzet nyithatnak a kihívóikra. Nem csak joguknak, de feladatuknak is tartják, hogy eltérítsék a konzervatív projekteket, és azokat tönkretegyék, lejárassák vagy alapító céljai ellen fordítsák."
"Számos olyan ember végez — ha nem is feltétlenül politikai, de eszmei értelemben — építő és lelkiismeretes munkát ma a jobboldalon, aki néhány éve még a lövészárok túloldalán volt."
"De senkinek sem lehet megvenni a lelkét egy jó állással, főleg nem a túloldal leghangosabb őrjöngőinek és zászlóhordozóinak."
"Végül pedig nem lehet eléggé kiemelni azon jobboldali értelmiségiek felelősségét, akik feladták az értékeik hangos képviseletét, a vitákat, az ütközéseket, akik kivonultak a közélet formálásának lehetőségéből – vagy épp boldogan rátaláltak a jobboldal örökös, esküdt ellenfeleinek társaságára. Ők pontosan tudják, mi történne, ha egyszer visszatérne a baloldal az ország irányításába. Nem bújhatnak el a tudatlanság vagy az értékrendbeli eltérések álcája mögé. Ők tudják, hogy mit cselekszenek."
