Örülünk, Vincent?

A Magyar Szigeten hőbörgő szittyagyerek nem fogja lelőni Gyurcsányt Kalasnyikovval.  Például mert nincs neki Kalasnyikovja. A többi ok felsorolásától eltekintek. A Betyársereges piti huligán sem fog zsidókat ölni, in theory, lövöldözne a Merkavákra, in practice, szerteszéjjel fosná az egyébként is barna nadrágját. Az internetes kommentekben gyilkolászó, zsidózó-cigányozó-buzizó-mostmárorbánozó frusztrált magyar fiatal és a London-külsőn zavargó-fosztogató anglokaribi gyerekek között az egyetlen különbség az, hogy az előbbiek alatt még van egy jelentős részben roma underclass akit gyűlölhet, utóbbiak alatt pedig már semmi sincs a világon.

És Breivik sem lesz a szélsőjobbikos majmokból. Akármennyire jól esne félni ettől. A Breivik szintű pszichopatákról azt gondoltuk, hogy nem léteznek, vagy esetleg ötvenévente egyszer Dél Koreában vagy Oklahomában. Hát nem, ötvenévente egyszer Skandináviában is születik egy Breivik, de attól nem lesz minden dúródóra texasi láncfűrészes sorozatgyilkos.

A jelekből tudni kell olvasni. Mifelénk Szent Mihály napjára van egy mondás, és aki ezen a napon alakít kormányt, nem hiszem, hogy ki tudja vonni magát a hatása alól. Ez a mondás úgy hangzik: Szent György napján, kihajtáskor mindenki lehet pásztor, de Szent Mihály napján, behajtáskor csak az pásztor, aki elszámol. 

Ezt mondta a nagy etnográfus, a magyar és a dakota szájhagyomány fáradhatatlan históriása. A népies-urbánus álvitában én inkább belga lennék, így nyugodtan elmondhatom, hogy a mindkét halmazban előforduló egyszerű bölcsességek a kedvemre valóak. Meglátom bennük (mögöttük) a nagy igazságokat, itt van rögtön az a mondás, amit állítólag Biri néne, a búgatópor-árus talált ki és kezdett el terjeszteni: sokat akar a szarka, de nem bírja a farka! Urbánus párja a Viagra, és a viagra-viccek, például a light-változat értelméről: arra nem jó, de a strandon egészen jól mutat. Végső soron mindkét változat ugyanarról szól: van egy ígéret, amivel előbb-utóbb el kell számolni. Ha másként nem megy, hát pótszer segítségével.

Gondolom Orbánnak semmi baja nem lehet azzal, ha az „amit nem kívánsz magadnak ne kívánd másnak sem” bölcsességet megfordítva ezt az „elszámol” izét vele szemben is felmerítjük. Elszámol. Áll a pásztor a kapuban Szent Mihálynak napján és elszámol: …41, 42, puszi, drágám, 44, 45…
Na, de most komolyan: mivel is számol el? Már ugye nem a pásztor, hanem az etnográfus.

Valami bid-ask viccességen keresztül akartam bemutatni az ötletemet, de rögtön az elején beláttam, hogy ehhez a tőzsdézéshez én annyira, de annyira nem értek, hogy még vicceskedni se tudok vele, na mindegy, a lényeg, hogy volt egy mondatom:

Betoncseréppel fedett háztetőre kéne felmászni és ott két félrecsúszott cserepet helyretolni, a tetőre való feljutáshoz szükséges egy legalább 5 méteres létra, az egész munka létrakibepakolással együtt is öt perc, adok érte 3000 forintot, lecsapna rá valaki?

Most egy kicsit ne azzal foglalkozzunk, hogy én mekkora egy rest ártány vagyok, meg különben is, nincs létrám, persze tudnék kölcsönkérni, de ahhoz egy lusta disznó vagyok, hoppá, akkor mégiscsak igaza lenne a páromnak, na, én ebből már jól ki nem jövök, tudják mit? Füllentsünk: ez nem is az én házam, nem az én problémám, hanem a 68 éves Mari nénié, tőle meg ugye tényleg nem lehet elvárni ilyen artistáskodást. 

Tehát az ötletem: mi lenne, ha a lokális honlapok üzemeltetői (akár az önkormányzatok is) létrehoznának egy egyszerű kis felületet, ahol az ilyen jellegű keres-kínál ajánlatok egymásra találhatnának?

Különösen az ilyen filléres munkákkal van a baj, sokszor az ember azt se tudja kihez forduljon, van úgy, hogy akihez fordul akkor éppen nem ér rá, mert van neki jobban fizető munkája, de van olyan is, amikor bizony örülne annak a pár potyaezresnek is, csak ugye nem mindig találkozik a kereslet a kínálattal. Ezen segíthetne a honlap. Egy egyszerű, áttekinthető felületen a polgár leírná a maga problémáját, mit szeretne elvégeztetni, ahhoz kb. mire lehet szükség és mennyi az a pénz, amennyit rá tud erre szánni. Akinek pedig éppen van rá ideje, tudása, szerszáma, és nem utolsó sorban szüksége arra a pénzre, az megteszi a maga ajánlatát, innen pedig már a kettejük dolga a további bonyolítás. Jut eszembe, a rendszerbe akár az is beleférne, hogy valaki „pro bono” árazással kéri, mert nincs nekije, nagyon nincs, illetve a másik oldalról is meg lehet így közelíteni, megcsinálni ingyér’ is a munkát, mert. Mert csak, mert olyan a lelke az embernek, vagy pillanatnyi szeszélyből, vagy mert az, ami az egyik embernek megoldhatatlan probléma, az a másiknak szórakozás.  Van ilyen is, ne a budipucolásra tessék gondolni, hanem például a vindóz újratelepítésre, vagy a router újbóli beüzemelésére festés után.

Hát, ennyi. Nem egy világmegváltás, de ha valakinek kedve lenne továbbgondolni, vigye bátran. Most még némi kis forrásra is pályázhat, bár ezektől...

Olvasom az interjút. Első benyomás: a hazai nagypolitika környékére merészkedő bárkik szükségszerűen vagy hülyék már eleve, vagy hozzáhülyülnek. Nem mintha a szoclib potentátok körül akkora lumenek villogtak volna, de ebben Orbánnak világra szóló tehetsége van. Mágnesként, de ez túl szép hasonlat lenne, nem érdemli meg, szóval mint szarra a légy.  Mindegy, hogy tehetséges, hogy a képességei, a tudása, az eddigi teljesítménye még akár tiszteletreméltónak is tekinthető, ha a járványügyi előírásokban lefektetetteknél közelebb kerül Orbánhoz menthetetlenül elkapja. Morbus hungaricus.

Most éppen azt látjuk, amint egy akcionista szociológus, egy hithű baloldali, szélső, de ez itt mindegy, egy - érzésem szerint - vitán felüli entellektüel történetesen hülyül megfele, zakkan bele abba, amibe valószínűleg Eperjes Károly is belehomályosodott, jelesül, hogy hasznos hülyének méltóztatott lenni és ezt most már saját maga elől is csak borzasztó erőfeszítések árán képes leplezni.

Mit gondolt, mit gondolhatott Hegedűs Zsuzsa, hogy a mai világban nem ugrik be egyből az embereknek, miszerint Subcomandante Hegedűs, a szegények és kisemmizettek utolsó reménye, a magyar Chiapas wannabe forradalmára rajta van Orbán fizetési listáján, tízmillió forinttal?

Mert nekem amúgy az akcionista szociológusokkal semmi bajom.

Vincent videó Nagy Lebowski-rajongóknak:

O. V. tízéves korba lépő nemzeti szaporulat születésnapján nemzeti nemzője elé a „mit kérsz?” kérdésre az alábbi közvetlen, őszinte és a nemzetnek igencsak tetsző válasszal állt:
-Dinnyét!
Eltelvén nyolc nemzetpróbáló év, fent megnevezett nevezett azon az időről-időre ismétlődő jeles napon a kedves olvasó által könnyen kitalálható kérésére az alábbi, úgyszintén közvetlen, nem kevésbé őszinte, és a nemzetnek mindennél jobban tetsző atyai választ kapja:
-Meg vagy te bolondulva??? Dinnyére söralátétet???

Több helyen is árusíthatják idén a dinnyét

A jó időnek köszönhetően kiváló az idén a dinnyetermés, azonban a termelőknek nehézséget okoz az értékesítés, így a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Megyei Jogú Városok Szövetsége a dinnyetermelők és a –fogyasztók védelmében megállapodást kötött, mely szerint az önkormányzatok a dinnyetermelők részére kedvezményes árusítóhelyeket jelölnek ki.

Lófaszt a dinnyétekbe!, fakadt ki a nemzeti mindentjobbantudás letéteményese - a monogramját illetően O.V. - söralátétre dinnyét? Hát egy lófaszt! Igen ez, az, egy nemzeti lófaszt minden egyes dinnyébe, nem érdekel hogyan, csak az érdekel, hogy a nemzetem, de különösen a vidéken fejlesztett nemzetem boldog legyen! Régenvolt kollégám után szabadon: nem nyughatom, amíg nemzetemben minden egyes vidékfejlesztett asztalán minden vasár- de sőt, hétköznapokon egy lófasszal bevert dinnye nem csábolyog!

A kedvezményes árusításra vonatkozó közútkezelői hozzájárulás iránti kérelmet Ulánbátor-Alsó Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának beruházási és városüzemeltetési osztályán (I. emelet 40.-es szoba, telefon: mellék), az árusításra vonatkozó megállapodás megkötése iránti kérelmet a jogi osztály vagyongazdálkodási csoportjánál (Ulánbátor-Alsó, Makkfelső tér 1., félemelet 8., telefon: van) lehet benyújtani ügyfélfogadási időben…

Pedig itt van a legnemzetibb agyamban, de nem bírom előcibálni, holott ugye rólam azt terjesztik rossz nyelvek, hogy semmit nem felejtek, és akkor tessék!, méltatlankodott a nemzet legeleje. No, de nem ő lenne a nemzet főfőfő fője, ha rövid, ámde annál rövidebb önmarcangolás után ne világosodott volna meg az ő nemzeti elméje. Emlékezett, sőt, igen határozottan emlékezett, hogy egyszer, régen, amikor még ő is csupán egy ígéretes demográfiai adat volt hallott egy mesét egy királyról, aki nem értvén semmit a végrehajtói hatalom működési sajátosságaiból a legilletékesebbhez, a kuktához fordult magyarázatért, aki egy egyszerű kis példán keresztül az ügyeletes őfelségének igen látványosan prezentálta az erőforrás-gazdálkodás során törvényszerűen megjelenő buktatókat és anomáliákat.

… (8.15-től 12.00-ig, 13.00-tól 16.30-ig, csütörtökön 13.00-18.00).

Hej, kécskei kecske, csókai csóka - fohászkodta el magát a nemzet esze! Hát nem olyan az én okosságom, mint a mesebeli kolléga lisztje! Itt, a palotában fényesebben csillog, mint a leghevesibb legdinnyébb dinnye, ámde mire a sok kézen keresztül eljut a nagyonfejlesztett vidékre mi marad belőle? Csak a beleapplikált lófasz, csak annyi, a többi elkopik. És? Baj?, kérdezik a fejlesztett vidék lokális még tovább fejlesztői. Miniszterelnöki felség, ez nem ám akármilyen, hanem bizony Nemzeti Lófasz! Ó, tényleg, fohászkodja vissza magát fentebb nevezett monogram, ez valahogyan elkerülte a figyelmemet, így már akkor rendben is lennénk, csak ugye ma már ez a mese sem a régi.

Miniszterelnökömnek mondom, te viseld a gondom!*

*Lófaszt!  

       A kormányfő szóvivője szerint a magyar emberek "minden idők legszélesebb körű" konzultációján mondhatták el véleményüket az új alkotmányról, akaratukat pedig senki sem kérdőjelezheti meg. Szijjártó Péter erről beszélt az amerikai helyettes külügyi államtitkárnak a magyarországi alkotmányozást, a média helyzetét és az egyházügyi törvényt érintő aggodalmaira reagálva.

      Az Amerikai Egyesült Államok ma is kiválóan működő alkotmányát 1787 szeptember tizenhetedikén fogadta el a philadelphiai alkotmányozó gyűlés. 1787 szeptember tizenhetedikén Magyarország uralkodója II. József éppen nem volt nagyon demokratikus kedvében.

  Szijjártó Péternek megvolt a lehetősége arra, hogy egyáltalán ne reagáljon Thomas O. Melia helyettes külügyi államtitkár aggodalmaira (két bekezdés egy tizenkét oldalas szövegben) de nem élt ezzel a lehetőséggel, hanem kipréselt magából valami futballokosat, méltót a hanyatló Nyugathoz, a kokikhoz és a sallerekhez, lepirította a hagymát rendesen.

A hazai civil élet egyik legfeleslegesebb teremtménye a Nemzeti Civil Alapprogram, (2003-2011?), amelynek nevébe csak provokatív aljaskodásiból tették bele a D-007-ék a nemzet szót. Arra alakult, hogy a kormány által szeretett, továbbá a pénzosztásba beleszólást nyert szervezetek sokat kaszáljanak. A maradék pár milliárdot meg nyesedékre ficnizve szétdobálták a pórnép között, hogy mégse sírjon a szájuk. Ezt olyan 500 milliós évenkénti működési költséggel tették, de legalább ez a pénz jó helyre ment, mert ebből kaptak némi megélhetési pluszocskát azok a szegények, akik pályázatelbírálási munkát vállaltak.

Most ahelyett, hogy a kormányközeliek és a pénzosztásba beleszólást nyert civilek kapnák a pénzeket, a kormányközeliek és a pénzosztásba beleszólást nyerendőek fogják kapni. Mert mostantól nem lesz NCA, hanem – ahogy a HVG írja – lesz a NET. Kibontva: Nemzeti Együttműködés Tanácsa. Bizony ám, ilyen szép neve van; az állampolgárságomat tettem volna rá, hogy ki nem marad a nemzet szó belőle, most hogy végre nem egy magát a haza fölé helyező önjelölt despota kezében van az illegitim hatalom. Ha pedig Dr. Szüdi János jogdíjat akarna szedni a névért, majd hivatkozunk arra, hogy Kína se fizetget jogdíjat minden útszéli ötletelésért.