O. V. tízéves korba lépő nemzeti szaporulat születésnapján nemzeti
nemzője elé a „mit kérsz?” kérdésre az alábbi közvetlen, őszinte és a nemzetnek
igencsak tetsző válasszal állt:
-Dinnyét!
Eltelvén nyolc nemzetpróbáló év, fent megnevezett nevezett azon az időről-időre
ismétlődő jeles napon a kedves olvasó által könnyen kitalálható kérésére az alábbi,
úgyszintén közvetlen, nem kevésbé őszinte, és a nemzetnek mindennél jobban
tetsző atyai választ kapja:
-Meg vagy te bolondulva??? Dinnyére söralátétet???
Több helyen is árusíthatják idén a dinnyét
A jó időnek köszönhetően kiváló az idén a dinnyetermés, azonban a termelőknek nehézséget okoz az értékesítés, így a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Megyei Jogú Városok Szövetsége a dinnyetermelők és a –fogyasztók védelmében megállapodást kötött, mely szerint az önkormányzatok a dinnyetermelők részére kedvezményes árusítóhelyeket jelölnek ki.
Lófaszt a dinnyétekbe!, fakadt ki a nemzeti mindentjobbantudás letéteményese - a monogramját illetően O.V. - söralátétre dinnyét? Hát egy lófaszt! Igen ez, az, egy nemzeti lófaszt minden egyes dinnyébe, nem érdekel hogyan, csak az érdekel, hogy a nemzetem, de különösen a vidéken fejlesztett nemzetem boldog legyen! Régenvolt kollégám után szabadon: nem nyughatom, amíg nemzetemben minden egyes vidékfejlesztett asztalán minden vasár- de sőt, hétköznapokon egy lófasszal bevert dinnye nem csábolyog!
A kedvezményes árusításra vonatkozó közútkezelői hozzájárulás iránti kérelmet Ulánbátor-Alsó Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának beruházási és városüzemeltetési osztályán (I. emelet 40.-es szoba, telefon: mellék), az árusításra vonatkozó megállapodás megkötése iránti kérelmet a jogi osztály vagyongazdálkodási csoportjánál (Ulánbátor-Alsó, Makkfelső tér 1., félemelet 8., telefon: van) lehet benyújtani ügyfélfogadási időben…
Pedig itt van a legnemzetibb agyamban, de nem bírom előcibálni, holott ugye rólam azt terjesztik rossz nyelvek, hogy semmit nem felejtek, és akkor tessék!, méltatlankodott a nemzet legeleje. No, de nem ő lenne a nemzet főfőfő fője, ha rövid, ámde annál rövidebb önmarcangolás után ne világosodott volna meg az ő nemzeti elméje. Emlékezett, sőt, igen határozottan emlékezett, hogy egyszer, régen, amikor még ő is csupán egy ígéretes demográfiai adat volt hallott egy mesét egy királyról, aki nem értvén semmit a végrehajtói hatalom működési sajátosságaiból a legilletékesebbhez, a kuktához fordult magyarázatért, aki egy egyszerű kis példán keresztül az ügyeletes őfelségének igen látványosan prezentálta az erőforrás-gazdálkodás során törvényszerűen megjelenő buktatókat és anomáliákat.
… (8.15-től 12.00-ig, 13.00-tól 16.30-ig, csütörtökön 13.00-18.00).
Hej, kécskei kecske, csókai csóka - fohászkodta el magát a nemzet esze! Hát nem olyan az én okosságom, mint a mesebeli kolléga lisztje! Itt, a palotában fényesebben csillog, mint a leghevesibb legdinnyébb dinnye, ámde mire a sok kézen keresztül eljut a nagyonfejlesztett vidékre mi marad belőle? Csak a beleapplikált lófasz, csak annyi, a többi elkopik. És? Baj?, kérdezik a fejlesztett vidék lokális még tovább fejlesztői. Miniszterelnöki felség, ez nem ám akármilyen, hanem bizony Nemzeti Lófasz! Ó, tényleg, fohászkodja vissza magát fentebb nevezett monogram, ez valahogyan elkerülte a figyelmemet, így már akkor rendben is lennénk, csak ugye ma már ez a mese sem a régi.
Miniszterelnökömnek mondom, te viseld a gondom!*
*Lófaszt!
