A kormányfő szóvivője szerint a magyar emberek "minden idők legszélesebb körű" konzultációján mondhatták el véleményüket az új alkotmányról, akaratukat pedig senki sem kérdőjelezheti meg. Szijjártó Péter erről beszélt az amerikai helyettes külügyi államtitkárnak a magyarországi alkotmányozást, a média helyzetét és az egyházügyi törvényt érintő aggodalmaira reagálva.
Az Amerikai Egyesült Államok ma is kiválóan működő alkotmányát 1787 szeptember tizenhetedikén fogadta el a philadelphiai alkotmányozó gyűlés. 1787 szeptember tizenhetedikén Magyarország uralkodója II. József éppen nem volt nagyon demokratikus kedvében.
Szijjártó Péternek megvolt a lehetősége arra, hogy egyáltalán ne reagáljon Thomas O. Melia helyettes külügyi államtitkár aggodalmaira (két bekezdés egy tizenkét oldalas szövegben) de nem élt ezzel a lehetőséggel, hanem kipréselt magából valami futballokosat, méltót a hanyatló Nyugathoz, a kokikhoz és a sallerekhez, lepirította a hagymát rendesen.
Thomas O. Melia aki Fehéroroszország és Azerbajdzsán szijjártóihoz van hozzászokva, eleve a festői Mauritániában volt külügyi gyakorlaton. Ő nagyon jól ismeri azt a helyzetet, amikor az Emír vagy a Tábornok lakájából kibontakozik Alsó Volta vagy Nyenyencföld demokratikus múltjáról valami figyelemreméltó. És mit neki kétharmad, amikor látott ő már kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százalékot is.
Szijjártó Péter számára csak kétféle dolog létezik, minden idők legnagyobbja, legszélesebbje, legmagasabbja, legszázhétmétermagasabb aranyozott pénisze nyakkendőben vagy a néprontás, az eltőzsdézett Kékes tető, a szocialisták által kilőtt ártatlan őzek. Kétféle nézése is van hozzá, az egyik a Nagy Kormányosra fel, miközben a dzsucse unortodox szavait éneklik a galambok édesdeden és szivárványba borul Nyékládháza felett a Himalája, illetve le a porba, az ellenségre, akik nyolc évig rabláncon tartották a kikericset és ellopták, elrabolták, elmutyizták és tényleg, ha ölni lehetne ezzel a bonyolult nézéssel Kálmán Olga már többszörösen néhai lenne.
Nem olyan szörnyű dolog ám ez. Nursultan Nazarbayev szóvivője pontosan ugyanezt produkálja. Csak ott egy picit több az olaj. Az a különös, hogy egy száznegyvenhárom centis kínai igér ezeknek némi aprósüteményt és máris beszólnak, kokiznak, hanyatoltatnak. Csak amikor a száznegyvenhárom centis kínai Prncka Psltvatovoba fogja telepíteni a kétszázmilliárd dolláros csípős csirke gyárat Taktaharkány helyett, akkor fog csak nagyon hiányozni egy nyalandó segg.
Szijjártó úgy beszél, mint akinek négy ász van a kezében. Miközben ami a kezében van, az egy bizonyos szerve, ami mondjuk az Elizabeth Taylornak Isten nyugosztalja, nem volt. Ezek folyamatosan úgy tesznek, mintha már megtalálták volna a gázmezőt a Hengermalom utca alatt, mintha már épülne valahol az Ungarische Wunderwaffe.
Észak Korea szokta ezt csinálni, ők szokták fenyíteni az amerikaikat, csak ők legalább magukra tudják robbantani az atomtölteteiket ha másra éppen nem is. Mi mit robbantunk magunkra, a Túró Rudit ? Biztos olyan félelmetes dolog ? Mi egyszer hadat üzentünk az Amerikai Egyesült Államoknak, Nagy Britanniának és a Szovjetúniónak, az idiotizmus élő eleven hagyományunk. Mi lesz ha egyszer azt mondják, hogy ennyi volt cicák, és a következő körben nem húzunk ki titeket a mélybarnából ? Akkor mit fog mondani a Szijjártó ?
Magyarországnak volt egy álma. Mi azokhoz akartunk tartozni, akiket most Szijjártóék megsértenek, eltaszítanak, elárulnak. Az álomból nem maradt semmi, csak a madzsarisztáni sztyeppe édes illata.
Korábban ebben a témában:
