Örülünk, Vincent?

Komoly játék
A törésnek akkor hiszek, ha reccsen,
A sietőnek ha belém rohan.
A légtornász háló nélkül lebegjen.
Csaló, aki nem játszik komolyan!

Aki bukik, egész hosszában bukjon,
hogyha fuldoklom, tetőzzön az ár,
s mentőkötél a gyengébbeknek jusson
nekem csak az utolsó szalmaszál!
(Horváth Imre)

Most mondják meg, érdemes ezt az egészet komolyan venni? Két, közel teljesen megírt poszt is itt porosodik a gépemen, de nincs se lelkierőm, se ambícióm befejezni és publikálni, mert kicsit úgy érezném magam, mint egy kékharisnya, aki egy fingóversenyen kezdi el a szonettjeit szavalgatni. Ebben a mostani rottyantás-orgiában lassan semmi értelme a szónak. Viktor bohóc és Gyuri bohóc szempillarebegve néznek egymásra és szórják a vaskosabbnál vaskosabb poénokat. Írja az újság, hogy közöttük lenne valamiféle lelki rezonancia, ó, milyen megható, Frodó és Samu? És akkor én bírjak időnként komoly maradni, úgy tenni, mintha lenne még bármiféle értelme is itten a szónak. Lassan bármilyen szónak.

Bármilyen?

No, itt mintha lenne egy aprócska lehetőségecske, vagy legalábbis annak a látszata. A bármilyen szó lehet akár gúnyos is. Persze nekem jobban esne a komoly szó, nem a komolykodó, hanem a komoly, de az sajnos olyan, hogy illene hozzá a komoly téma is, ami nálunk hosszú évek óta hiánycikk. Közbeszédileg, legalábbis. Marad a gúnyos. Csináljunk egy társasjátékot, egy hángérien monopolit!

Hamar beláttam, hogy itt a lehetőségek szinte korlátlanok és végtelenek. Legyen ez most egy közösen alkotott poszt, egy közös játék. Én elkezdem, és ha önöknek van kedve, folytassák! Nevessünk, ha már mást nem tehetünk!

Mindenek előtt egy aprócska utalás egy majdhogynem jelentéktelennek tűnő tényre: a magyar közjogi berendezkedés olyan, hogy a végrehajtói hatalom a felelősséget illetően egyszemélyes. A miniszterelnöknek van kormánya, azt és olyan címmel nevez ki, akit és amilyennel akar. Ha úgy hozza kedve kinevezheti Cicciolinát a Kígyóügyi Minisztérium élére, mondom, ilyesmiben a kormányfőnek szinte korlátlan a hatalma, csak közben ne feledkezzünk meg arról, hogy egyúttal a felelősség is az övé, bis zum tövig. Az ilyesmiről valamiért Orbán fiaskók idején mintha meg méltóztatna feledkezni, tessék felidézni a 2006-os választási vereség bejelentését: még a kertész kutyáját is maga mellé rángatta a színpadra, egységben a bukás, kollektív a felelősség, ezzel szemben amikor győzelmet jelent be!

Szóval figyelni arra, hogy nem Szíjjártó mondja azt a rengeteg kisded baromságot, hanem Orbán Viktor, csak éppen a szóvivőjén keresztül. Amikor Szíjjártó méretes hülyeségeket mond, azt tulajdonképpen Orbán mondja, és ezt így is kellene jegyzőkönyveznünk, ha kedvünk támadna szart szortírozni éppen. És hogy ha történetesen mégiscsak úgy döntene, hogy lerúgja valamelyik futóbolondját a nemzet echósszekeréről, attól még az összes eddigi elkúrás teszem azt nem Matolcsy hibája volt, pontosan a fentiek miatt, tehát hogy nálunk nem miniszteri, hanem miniszterelnöki felelősség van. Ő nevezte ki, senki nem kényszerítette erre.

Na, de akkor Hajdúszoboszló. Hírlik, hogy szeptember második hetében ott fogja instruálni Orbán a szavazógépet. Iszonyúan nehéz elhinni azt, hogy a kormánypárti képviselők mára ne kerültek volna minimum egy enyhe izgalmi állapotba azt illetően, hogy vajon tényleg annyira remekül megy-e itt minden, ahogyan azt ők többnyire hinni szeretik, így tippem szerint Orbán egy komoly orális aktus előtt áll, ha némileg oldani szeretné a serege izgalmát.

Az aktualitás okán...

Gubcsi Lajos: Léleknyom

Mint sötétben a napsütés
Amikor nincs már többé és
Amikor vagy te vagy
Vagy csak a lelked marad
Rám
Akként kereslek meg újra

Hát ez most vagy valami, vagy mén valahová...

 Helyszín: Cour-Vamassaie d' Ougare-Poutrie polgármesteri hivatala, távol Párizstól.  Az előtérben Alape Toeurvaigne asztala, felette felirat : Ez nem Alape Toeurvaigne asztala. Kohászlegények challairet és coquit osztogatnak a közönségnek. Egy vak tangóharmonikás a Marseillaise-t játssza, újra meg újra.

A Polgármester:  Párizs minket követ, minket követ. Párizs olyan élménypissoire-okat épít mint Ougare-Poutrie. Csak idő kérdése és bevezetik a rózsaszínadót. A város jó pályán halad, egyre tisztább, csak kutyaszar helyett habcsók is lehetne a járdaszegélyen. Jövőre már minden majdnem jobb lesz mint amikor rosszabb volt annál mint amilyen most lenne, ha nem lett volna a Cudar. És lehet-e annál jobb mint amikor Ougare-Poutrie népe egyszerre kigondol valamit. Mondjuk egy élménypissoire-t. (A vak tangóharmonikás tust húz.) 

Poujade, a hentes:  Én mindig lehugyozom a cipőm az élménypissoire-ban.

A Polgármester: Jól mondja, Poujade! Nem tántoríthat el bennünket semmi a helyes útról! Ougare-Poutrie függetlensége a tét, kelevény vagy lábasjószág, ez itt a kérdés.

Poujade, a hentes: Nem is szeretem a lábasjószágot, diótortát akarok. 

A Polgármester: Jól mondja, Poujade. Az emberek lábasjószágot akarnak. Néha úgy tűnik, főleg őszi délutánokon, amikor a lemenő nap fényében fürdenek az élménypissoire-ok, hogy diótortát akarnak, mert megtéveszti őket a Cudar. (A vak tangóharmonikás kukoricalepényt majszol.)

Joséphine, a manikűrösnő: A férjem is mindig lehugyozza a cipőjét az élménypissoire-ban. 

A Polgármester: Jól mondja, Joséphine! Sikereink titka a pontos tervezés. Egyszer egy az egy, kétszer kettő négy, háromszor három nyolc.

Poujade, a hentes: Kilenc. 

A Polgármester: Ezt szeretem az én pétanque-okos népemben, hogy nem lehet átverni. Persze, hogy nyolc. Nyolc, mint a rózsabimbó, nyolc, mint a lábasjószág, nyolc, mint az élménypissoire. (A vak tangóharmonikás leveszi a cipőjét, ami véletlenül le van hugyozva,  lefekszik aludni.)

Joséphine, a manikűrösnő: Csak hét élménypissoire van, és Charles, a kifutófiú is mindig lehugyozza bennük a cipőjét.  

A Polgármester: Párizs, vesd szemed Ougare-Poutrie-ra! Két nemzetközi hírű szakember, Poujade és Joséphine egy emberként támogatja az élménypissoire programot, négyszer négy az tizennégy, ötször öt az huszonpipi.

Poujade, Joséphine és a vak tangóharmonikás kórusa : Nincs is olyan, hogy huszonpipi.

A Polgármester: Előre ország népe, harcra! Ma győzelem vár, hatszor hat az harmincpipi, hétszer hét az negyvenpipi. (Hirtelen megáll, megtörli a cipőjét.) Vízióm van, oh, népem! Én Ougare-Poutriem, hallgasd meg hű fiad, kinek víziója támadt, miközben ellenünk tört a kény, ezt is én találtam ki, hogy ellenünk tört a kény. 

(Poujade, Joséphine és a vak tangóharmonikás a Polgármesterre néz, szemükben könnycsepp csillog, ötvenpipi könnycsepp.)

A Polgármester:  Legyen városunkban még egy asztala a nagy Alape Toeurvaigne-nek! 

(Poujade, Joséphine és a vak tangóharmonikás tapsol és kiabál): Hatvanpipi, hetvenpupu, nyolcvanpopó! (Lassan lábasjószágot falatoznak, és nem álmodnak többet diótortáról, és ahogy egyre kevésbé álmodnak diótortáról, a függvény csendben leszakad, otthonos húgyszag tölti be Ougare-Poutriet, a Cudart láncra verik, és lehugyozzák a cipőjét.)

A közönség hazaindul. Mindenki kap egy dedikált fényképet Alape Toeurvaigne-ről, és boldogan hugyozzák le a cipőjüket. Minden egy nagy és boldog élménypissoire lesz, majd kialszanak a fények.

Az amerikai szamoai Sogelau Tuvalu súlylökésben szándékozott indulni a tegui atlétikai vb-n, azonban nem tudta teljesíteni az induláshoz szükséges szintet, inkább így a 100 méteres síkfutásra adta le nevezését. És milyen jól tette! Ugyan a 15.66 másodperces időeredményével kis híján körhátrányba került, de, mint azt az alábbi videóban elmondta, hitt benne, hogy egyszer világbajnokságon szerepelhet, hitt magában, és egy régi álma valósult meg.

A Föncsi teljesen elvesztette a kapcsolatát a külvilággal, a jobbkeze komplett bolond, Tarlós olyan őrült, hogy most már bármikor, bárkin elvégezhet egy ambuláns vakbélműtétet a hivatali szobájában, a honvédség a Youtube-on dokumentálja az elmekórtörténetét, Kövér László pedig azzal szórakoztatja a minden mókára kapható önkormányzati apparátusokat, hogy elrendelte, hogy fel kell állítani egy Alaptörvény Asztalát, dekorációval, asztalszolgával és rézsarkantyúval, hogy bárki megrendelhesse a személyre szabott alaptörvényét. Én most szólok, hogy olyan alaptörvényt kérek, amit Kövér László balettozik el a Parlament kupolatermében rózsaszín tütüben.

Mi történik itt?! A hűséges beosztottak rájöttek, hogy a Főnök megzakkant, és most egymásra licitálva próbálják eljátszani a bolondot a közönségnek, hogy még mindig a Főnök tűnjön a legnormálisabbnak?

Kedves Világ! Magyarország elmebetegség miatt átmenetileg zárva. Ha három éven belül nem adunk jelet magunkról, akkor indítsátok el a Teljes Megsemmisítést.

Orbán Viktor az alábbiakat tartotta fontosnak közölni velünk:

Az ősz folyamán számos olyan törvényt tárgyal majd a parlament, amik olyan nagy területeket alakítanak át, amik az államadósságot folyamatosan újratermelték. Ilyen például a nemzeti felsőoktatás vagy nemzeti közoktatás rendszere, amelyekre vonatkozó előterjesztéseket az oktatási államtitkár a lehető leghamarabb meg fogja tenni.

Azért lássuk be, van benne valami. Sokgyerekes szülőként magam is közel 25 éve csak szórom kifelé a pénzt ezekre a büdös kölkökre. Csak a deficitet csinálják egyfeszt. Zabálnak! Tavaszról őszre kinövik az átmeneti cipőket! A taníttatásuk… ehh, inkább bele se gondolok, csak úgy cibálja ki a pénzt a családi büdzséből. Tiszta ráfizetés, higgyék el nekem.

Ez így nem mehet tovább. Radikális lépésekre lenne itten szükség, mostan. Valami olyasmire, ami még Orbán Viktor neológ miniszterelnök tetszését is elnyerné. Ideális magyarokat kellene szülni, anyának kötelesség, lánynak dicsőség alapon. De milyen is legyen az ideális magyar?

Bokros Lajosnak van egyfajta mély, feldolgozatlan lelki ügye az egyetemekkel kapcsolatban. Tőle tudtuk meg, Burundiban sincs felsőoktatás (van).  Csak azért nem akarja teljesen megszüntetni az egyetemeket, mert akkor ugye nem lehetne tandíjat fizetni, de állítólag a tandíj nélküli felsőoktatás mintájára kidolgozta a felsőoktatás nélküli tandíj elméletét.

A balliberális és/vagy európaiértelembenvettkonzervatív értelmiség valamiért nyüszít a meghatottságtól, ha Bokros a felsőoktatásról értekezik. Bezár, megszüntet, piaci alapon bezár, piaci alapon megszüntet, kevesebb állam, mégpiacibb alap, még kevesebb állam, legpiacibb alap, semmilyen állam, lehet-e a semminél is kevesebb az állam, miközben piacibb az alap a legpiacibbnál?  Kivéve persze, ha a legpiacibb alapon bezárandó állami projektben érintett éppen a jelzett értelmiségi, mert azt azért mégse.