Bokros Lajosnak van egyfajta mély, feldolgozatlan lelki ügye az egyetemekkel kapcsolatban. Tőle tudtuk meg, Burundiban sincs felsőoktatás (van). Csak azért nem akarja teljesen megszüntetni az egyetemeket, mert akkor ugye nem lehetne tandíjat fizetni, de állítólag a tandíj nélküli felsőoktatás mintájára kidolgozta a felsőoktatás nélküli tandíj elméletét.
A balliberális és/vagy európaiértelembenvettkonzervatív értelmiség valamiért nyüszít a meghatottságtól, ha Bokros a felsőoktatásról értekezik. Bezár, megszüntet, piaci alapon bezár, piaci alapon megszüntet, kevesebb állam, mégpiacibb alap, még kevesebb állam, legpiacibb alap, semmilyen állam, lehet-e a semminél is kevesebb az állam, miközben piacibb az alap a legpiacibbnál? Kivéve persze, ha a legpiacibb alapon bezárandó állami projektben érintett éppen a jelzett értelmiségi, mert azt azért mégse.
Igen, most balliberálisoztam, és elég jól megy, ki az a hülye, aki ezért milliókat költ bayerzsoltra.
Bokros egy interjú közben vette észre, hogy már vagy félórája nem akart bezáratni egyetemet, és gyorsan korrigált:
Vagyis oktatási reform szükséges, a szakképzéstől a felsőoktatásig. A magyarországi egyetemek és főiskolák kétharmadát nyugodtan be lehetne zárni, a maradék egyharmadban viszont nem fejkvóta alapú finanszírozással, hanem részben tandíjjal, részben nagyobb mértékű, fix összegű állami támogatással, erős teljesítmény-követelmény támasztásával nemzetközi színvonalú oktatást kell biztosítani.
Miért pont a kétharmadát? Mert az egy nyerő törtszám, Orbánnak is bejött. Bokros nem buta ember, de végzetesen beleszerelmesedett saját magába, szeret vízen járni és a hölgyközönsége is zihál a bezárttól és a tandíjtól egy mondatban. Megjegyzem, amikor Hoffmann Rózsika néni, kezében a partvissal bohóckodott bezárásokról vagy talán csak összevonásokról, rendesen ki lett röhögve.
A nyugati világban a felsőoktatás kapacitását sehol sem akarják radikálisan csökkenteni. Magyarországtól ezt nem várják el, sőt, mintha az ellenkezőjét ígértük volna meg éppen az Uniónak. Magyarország nem költ feltűnően sokat a felsőoktatásra, legalább harminc olyan amerikai egyetem van, amelynek az évi budgetja nagyobb, mint amennyi a magyar költségvetésből az összes magyar egyetemre és főiskolára jut.
Magyarországon a diplomások aránya lényegesen alacsonyabb, mint Nyugaton, még a fiatalabb évjáratokban is. Miről beszél Bokros? Milyen Magyarországot képzel el ez az ember? Miért lenne versenyképesebb Magyarország jóval kevesebb diplomástól? Ma Európa legjobb száz egyetemében nincs magyar, hogyan lehetne nemzetközi szintű hirtelen a megmaradó egyharmadnyi egyetem?
Bokros Lajos legalább józanul mondta, amit mondott, Pálffy István vélhetően a szokásos reggeli másfél liter kékfrankos elszopogatása után mondta el, hogy redukálni kell a diplomások és az érettségizettek(!) számát. Különösen csinos az utolsó gondolata, miszerint az elit családok nem a diploma felé fogják terelni a gyerekeiket. Szinte látom Elitet, amint azt mondja a Gyereknek: Fiacskám, legyél te csak marós, nem tudom mi az, de munkaalapúnak tűnik, és az ma a coolság.
Bokros Lajos egy megszorító csomagnak köszönheti a hírnevét, jelképe lett valaminek, ami valóban modernnek és nyugatiasnak tűnik, rajta van a zászlón, és én is fogok kapni az arcomba azért, mert szemtelenkedtem vele, hogy jövök én ahhoz (így).
Én azt gondolom, hogy a magyar felsőoktatásról nem kellene kontroll nélkül összehordani mindenféle kétharmadot. A gyerekeink életéről, jövőjéről, az ő egyetlen sanszukról van szó. Ebben a posztban most a korai szelekció igazságtalan, a társadalmi mobilitás pedig üdvös dolog, mert én írom a posztot, és nem a Bokros Lajos.
Bokros Lajos Magyarországán a tehetséges falusi, kisvárosi alsó-középosztálybeli fiatalnak nem lesz esélye egyetemre kerülni, ugyanis nem kapja meg otthon, a családtól, a környezettől, az iskolától azt, amit a városi középosztálybeli gyerek. Nem tudja tizennyolc év alatt behozni a szociokulturális hátrányát. Én megkaptam mindent, hétévesen olyan dolgokat tanított nekem a papám, amit egy átlagember felnőtt korában sem tud, elitiskolába jártam, Amerikában doktoráltam, és ebben a pillanatban egy igen elegáns nyugati egyetemen vendégeskedem. Kapja meg ő is, a falusi, kisvárosi gyerek azt az egy esélyt. Az a gyerek, aki egy cigány családba született, és Magyarországon már egynapos korában gyűlölhető, nem fogja megkapni: se ma, se holnap. Az lenne a fair, ha ő is kapna esélyt, Isten azért teremtette, hogy ő is megkapja, de valószínűleg nem fogja megkapni. De minél többen kapják meg. Ez így fair. Ez nem baloldali vagy jobboldali dolog, ez egyszerűen így fair. Bokros azt gondolja, hogy a piac a legfairebb dolog, és elfeledkezik azokról a milliókról, akik azt sem tudják, mi az a piac. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek, én biciklivel megyek — mondta egykor Sándor György, és milyen jól mondta.
A magyar felsőoktatás tele van szomorúságokkal, igazságtalanságokkal, tehetségtelenségekkel, ahogy az egész ország. Igen, vannak olyan intézmények, amelyek alig nevezhetők főiskolának. Igen, folyik pazarlás is, igen, rémisztő figurák is vannak pozícióban, ahogy az egész országban. Ez azonban nem ok arra, hogy kontroll nélkül halandzsázzunk össze dolgokat róla. Nincsenek illúzióim, Magyarországon hideg polgárháborús helyzet van, ami teljesen alkalmatlan arra, hogy a köz dolgairól széles nyilvánosság előtt beszéljünk. Ez egy kicsi blog, amelyet kevesen olvasnak, és én megengedhetem magamnak, hogy ne rajongjak valamiért, amiről úgy gondolom, hogy nem érdemes a rajongásra.
