Helyszín: Cour-Vamassaie d' Ougare-Poutrie polgármesteri hivatala, távol Párizstól. Az előtérben Alape Toeurvaigne asztala, felette felirat : Ez nem Alape Toeurvaigne asztala. Kohászlegények challairet és coquit osztogatnak a közönségnek. Egy vak tangóharmonikás a Marseillaise-t játssza, újra meg újra.
A Polgármester: Párizs minket követ, minket követ. Párizs olyan élménypissoire-okat épít mint Ougare-Poutrie. Csak idő kérdése és bevezetik a rózsaszínadót. A város jó pályán halad, egyre tisztább, csak kutyaszar helyett habcsók is lehetne a járdaszegélyen. Jövőre már minden majdnem jobb lesz mint amikor rosszabb volt annál mint amilyen most lenne, ha nem lett volna a Cudar. És lehet-e annál jobb mint amikor Ougare-Poutrie népe egyszerre kigondol valamit. Mondjuk egy élménypissoire-t. (A vak tangóharmonikás tust húz.)
Poujade, a hentes: Én mindig lehugyozom a cipőm az élménypissoire-ban.
A Polgármester: Jól mondja, Poujade! Nem tántoríthat el bennünket semmi a helyes útról! Ougare-Poutrie függetlensége a tét, kelevény vagy lábasjószág, ez itt a kérdés.
Poujade, a hentes: Nem is szeretem a lábasjószágot, diótortát akarok.
A Polgármester: Jól mondja, Poujade. Az emberek lábasjószágot akarnak. Néha úgy tűnik, főleg őszi délutánokon, amikor a lemenő nap fényében fürdenek az élménypissoire-ok, hogy diótortát akarnak, mert megtéveszti őket a Cudar. (A vak tangóharmonikás kukoricalepényt majszol.)
Joséphine, a manikűrösnő: A férjem is mindig lehugyozza a cipőjét az élménypissoire-ban.
A Polgármester: Jól mondja, Joséphine! Sikereink titka a pontos tervezés. Egyszer egy az egy, kétszer kettő négy, háromszor három nyolc.
Poujade, a hentes: Kilenc.
A Polgármester: Ezt szeretem az én pétanque-okos népemben, hogy nem lehet átverni. Persze, hogy nyolc. Nyolc, mint a rózsabimbó, nyolc, mint a lábasjószág, nyolc, mint az élménypissoire. (A vak tangóharmonikás leveszi a cipőjét, ami véletlenül le van hugyozva, lefekszik aludni.)
Joséphine, a manikűrösnő: Csak hét élménypissoire van, és Charles, a kifutófiú is mindig lehugyozza bennük a cipőjét.
A Polgármester: Párizs, vesd szemed Ougare-Poutrie-ra! Két nemzetközi hírű szakember, Poujade és Joséphine egy emberként támogatja az élménypissoire programot, négyszer négy az tizennégy, ötször öt az huszonpipi.
Poujade, Joséphine és a vak tangóharmonikás kórusa : Nincs is olyan, hogy huszonpipi.
A Polgármester: Előre ország népe, harcra! Ma győzelem vár, hatszor hat az harmincpipi, hétszer hét az negyvenpipi. (Hirtelen megáll, megtörli a cipőjét.) Vízióm van, oh, népem! Én Ougare-Poutriem, hallgasd meg hű fiad, kinek víziója támadt, miközben ellenünk tört a kény, ezt is én találtam ki, hogy ellenünk tört a kény.
(Poujade, Joséphine és a vak tangóharmonikás a Polgármesterre néz, szemükben könnycsepp csillog, ötvenpipi könnycsepp.)
A Polgármester: Legyen városunkban még egy asztala a nagy Alape Toeurvaigne-nek!
(Poujade, Joséphine és a vak tangóharmonikás tapsol és kiabál): Hatvanpipi, hetvenpupu, nyolcvanpopó! (Lassan lábasjószágot falatoznak, és nem álmodnak többet diótortáról, és ahogy egyre kevésbé álmodnak diótortáról, a függvény csendben leszakad, otthonos húgyszag tölti be Ougare-Poutriet, a Cudart láncra verik, és lehugyozzák a cipőjét.)
A közönség hazaindul. Mindenki kap egy dedikált fényképet Alape Toeurvaigne-ről, és boldogan hugyozzák le a cipőjüket. Minden egy nagy és boldog élménypissoire lesz, majd kialszanak a fények.
