A két előző részben két vidéki prototípus került bemutatásra, Boldog István (tanácselnök-karakter) és Bábiné Szottfried Gabriella (vidéki Gabriella-karakter), ráadásul a khmmm, szóval a középkorúbb eresztésből, így most mindenképpen jönnie kell egy fővárosinak, aki lehetőleg az ifjútörököket képezi le. Orbán ezt ügyesen csinálta, gondolt az utánpótlásra még idejében, lefektetett pályákat, lekottázta a melódiát, a sok párás szemű kádergyereknek ifjúnak pedig nem is kellett sokat törnie a buksiját, ha szépen visszadúdolta az elvárt nótát, már tolták is a segge alá tutit. Következzék hát a Megadja-modell zászlóshajója!
dr. Rétvári Bence, Fidesz-KDNP
A szokásos burok: Piarista Gimnázium, a Pázmány jogi kara, végez 2003-ban, hároméves jogi gyakorlat egy ügyvédi irodában és a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2008-ra már szakvizsgája is van, de ez kit érdekel, a fő, hogy a politikai érvényesülés orbáni edzőpályáin is sikerrel végigfutotta a kötelező köröket. Az egyetemen a hallgatói önkormányzat elnöke, egy ideig párhuzamosan a méltán híres Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek is az elnöke, majd még meg se szárad igazán a seggén a diploma, 2006-tól a Fővárosi Közgyűlés tagja. Közgyűlő idejének arra a hőstettére a legbüszkébb, amikor az amúgy is gatyára eladósodott Budapesti Közlekedési Vállalaton azzal igyekezett picit segíteni, hogy további jogosultakra terjesztette ki a kedvezményes közlekedés lehetőségét. Sikeres jogi szakvizsgáját Orbán 2008-ban egy időközi képviselőválasztási győzelemmel gratulálta meg, a parlamentben pedig olyan további grémiumokban is kamatoztathatta a mit is, mint a gazdasági és informatikai bizottság és a környezetvédelmi bizottság.
Közben alelnöke lett a KDNP-nek, ennek a hungarikumnak, mert ez aztán tényleg az! Mutasson már valaki még egy olyan pártot, amelyik a saját jogán a törvényhozásba soha be nem jutott, a pártpreferncia-vizsgálatokban soha nem volt a mérési határon túl kimutatható, pártként szinte nem is létezik, és valamilyen érthetetlen (na jó, érthető) okból kifolyólag a vezetői mégis ott vannak a tutiban. Rétvári Bence alelnök úr például a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára.
Itt olyan fontos ügy került a keze alá, mint a jogalkotásban való társadalmi részvételről szóló törvény előkészítése, úgymond civil javaslatra. Mert Rétvári Bence civil is, ezt majdnem elfelejtettem felsorolni a szkilljei között. Ő az a rettenetesen civil, aki a Civil Összefogás Fórum nevű, hát, mondjuk úgy, hogy ernyőszervezet magánszemély tagjaként bátran kiáll a kormány mellett, hiszen mi is lehetne egy civil ernyőszervezet legfontosabb küldetése, mint benyalni a hatalomnak jó mélyen, és itt most a vizuálisabb olvasók egy picit foghatják a fejüket, mert ez a Bence gyerek egyszerre volt a felhívást jegyző civil és a hatalom államtitkára, tehát képletesen szólva a saját seggét nyalta. Fincsi, mi?
No, tehát megállamtitkárult, az országgyűlésbe is újfent beválasztották, 31 évesen ez szép betetézése egy hosszú és munkával teli életútnak. Igaz, a vagyonbevallása szerint kincset eddig nem sokat gyűjtött, de talán majd idővel ez is eszébe jut. Mellékszál, de nem állom meg, mert régóta bosszant. Tessenek megnézni az alábbi képet:
És ez egyáltalán nem unikális. Odakaparnak valamit, a polgár meg vagy el tudja olvasni, vagy nem, oszt jónapot. A madám meg min akad ki, min hisztizik? Hogy szemetelnek a képviselők a tanácsteremben, és nem átallanak a plenáris ülés közben enni és inni! Az, hogy a képviselők jelentős része a vagyonnyilatkozatba úgy kaparja bele az adatokat, ahogyan a paraszt csapja a turháját az istálló padlójára, már nem baj, hiszen elvégre ez csak a közhitelességről szólna, ugye?
Kitértünk, visszatérünk. Két dolog is volt mostanság, ami miatt elkezdtem szemezgetni Rétvárival. Tendencia, mondhatni. Ez az ifjú csodacsatár nemrég a Strasbourgi Bíróságot osztotta le, annak kapcsán, hogy az a Magyar Állam vs. Franatolo János verescsillag-viselési ügyben az utóbbi javára döntött. Az ügy részletei nagyon röviden: Franatolo a Munkáspárt akármijeként a zakóján egy húszforintosnyi vörös csillagal vonult fel, amiért őt a magyar igazságszolgáltatás időt, erőforrásokat nem kímélve addig toszojgatta ilyen fokról olyan fokra, amíg a végén csak sikerült megrovásban részesítenie, annak ellenére, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága egyszer már egy hasonló ügyben úgyszintén az akkori felperesnek, Vajnainak adott igazat a Magyar Állammal szemben.
De ez nem számít, mert ezek mind hülyék, mármint „ezek”, azaz a világ. Ők nem értenek semmit, és amit értenek, azt is rosszul. Egy Rétvári Bence, a hazai kontraszelekció iskolapéldája leosztja Európát:
Rétvári Bence szerint a strasbourgi állásfoglalás jól jelzi, mit kell tenni: nem várhatjuk el a nyugat-európai népektől, hogy pontosan ismerjék a kommunizmus rémtetteit, tudják, mit szenvedtek el a közép-európai népek — mutatott rá, hozzátéve: a mi felelősségünk, hogy ezt megismerjék. Ha mi nem tesszük meg, senki más nem fogja megtenni — mondta az államtitkár.
Helyben is lennénk. Ha a nyugat-európai népek nem a mi szánk íze szerint döntenek, akkor teljesen egyértelmű, hogy ennek csak egyetlen oka lehet, jelesül az, hogy a nyugat-európai népek buták. Tudatlanok. Ült ott Nyugat-Európa Strasbourgban, zabálta a sauerkrautos schweinehaxét, és közben mintegy elfutott mellette a történelem. De sebaj, majd dr. Rétvári Bence 31 éves államtitkár kiokosítja Nyugat-Európát, elmondja nekik jól, hogy mit kell gondolni miről. Fogadjuk el, hogy ez tényleg ilyen egyszerűnek látszik arról a pályáról, amit Bencénk befutott. Aki 31 évesen ennyi teljesítménnyel maga mögött államtitkár, annak tényleg tűnhet valós pályának az, hogy ő, mondjuk tíz év múlva már egész Európának fújja a passzátszelet.
Arról persze diszkréten feledkezzünk meg, hogy mi is valójában a Strasbourgi Emberi Jogok Európai bírósága, kik ismerik el a joghatóságát és mely államokból érkezett bírák hozzák meg az ítéleteiket, mert ha nem így tennénk, akkor vissza kéne kérdezni, és ez esetleg zavarba is hozhatná az ifjú titánt. Illetve hozhatná a lóhimbát, meg is írták az ügyet az ÉS-ben, és? Leírták, hogy a hét fős tanácsból talán a litván, a magyar és grúz bírónak mégis csak lehet némi fogalma a kommunista éráról, és azt is hozzátették, hogy ezen túl még a portugál és a török bíró is hallhatott már életében ezt-azt a totalitárius rendszerek viselt dolgairól. Visszhang? Annyi, mint fókasóhajra a sarki éjszakában. Mindenki hűje, csak én vagyok okos, aláírás: doktor Rétvári Bence. Pont.
Illetve pont-pont-pont, mert ugyanott folytatja. Most a szlovákokat oktatja, hogy azok nem jól értelmezik, hiszen ha egyszer mi azt mondtuk, hogy az állampolgárságot nem etnikai alapon adjuk, akkor azt úgy is tessék elfogadni, hiszen csak és kizárólag az van megmondva, amit mi mondunk, a többi annyit se ér, mint egy brindzové halusky, kofolával. Rétvári életpályáját tekintve mi sem természetesebb, mint hogy ő igenis valódi erőt érez magában ahhoz, hogy ezt a kis mitugrász Tótországot helyrerakja, hiszen ha valaki Nyugat-Európába is belevágja a fejszéjét, annak nehogy már ez a halinagatyás bagázs álljon az útjába. És az is hihető, hogy hasonlóan fog reagálni akkor is, ha ne adj’ isten valami komolyabb válság hatására a környező országok hozzánk nem kifejezetten rokonszenves többségi nemzetei hirtelen arra az elhatározásra jutnak, hogy a nagy csinnadrattával megkettősített állampolgárainkkal mintegy ellenszimbólumként feltörlik a padlót. Boldoghy Olivér esete csak referencia, ő csak a kóstoló. Megküldték, és Rétvári Bence ezt bírta rá válaszolni. Ilyen egy igazi jövő arca, gyártotta: Orbán Viktor. Biztató, nem?
