Örülünk, Vincent?

A bankok most visszahozzák a korábban kivitt pénzeket - Orbán Viktor 2011. 10. 24.

Turulmadár, kormánypárti testvérblogunk, a mandiner főszerkesztője kiköpte a reggeli zabpelyhet, amikor meglátta, hogy a The Ides of March c. film (magyar forgalmazásban a Hatalom árnyékában) magyar piacra szánt poszterén az eredeti Time magazin helyett a 168 óra logóját használták. A megfejtés teljesen nyilvánvaló, a  time és az óra egymás után következnek az enciklopédiában az idomvas és az idus között.

A hibát orvosoltuk, a magyarországi forgalmazó nevében elnézést kérünk. Tehát: A hatalom árnyékában, magyar forgalmazás:

(Ez eredetileg hozzászólás lett volna, csak túl hosszúra sikeredett.)

Szorgos hozzászólók itten különböző rovatainkban egyre gyakrabban fogalmazzák meg igényüket arra, hogy mi, vincentek ("a Vincent") most már aztán tényleg rukkoljunk ki azzal a programmal, ami mentén kis hazánk kijuthatna a nagy kakiból. Azt hiszem, jobb, ha még a csodaváró hangulat kiterebélyesedése előtt tisztázzuk: nem.

Nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne kellene ilyen program: meggyőződésem, hogy éppen az ilyen program hiánya miatt süllyedtünk ilyen mélyre — és süllyedünk tovább, rendületlenül. Egy ország éppen elég bonyolult még akkor is, ha jól megy neki, és nem válságot kell menedzselni. Ezért aztán aki a programot odahaza a konyhaasztalon (Németh Miklós), szakértőinek bizalmas kis csapatával (Gyurcsány Ferenc) és egyéb ad hoc módokon alkotja éppen a piac (szavazóbázis) aktuális igényeinek kielégítésére, arról bizton tudhatjuk, hogy kárt fog okozni. Ha egyáltalán nem alkot ilyesmit (Orbán Viktor), akkor dettó — ha ráadásul ez egy önjelölt, de "a számtan terén komoly kihívásokkal küszködő" prófétába vetett, csodaváró hittel párosul, akkor a röhejt hamarosan a sajnálkozás, illetve lesajnálás váltja föl — ez már a szemlélők, illetve hitelezők alkatától függ.

Szóval, program kell, csak hát az egy bonyolult dolog. Ahhoz soxakember intézményes együttműködése kell nagy modellező háttérrel. Nem csak amikor éppen ráér az ember és kedve van hozzá, hanem nap mint nap, teljes munkaidőben, sőt. Ez ugyanis komoly munka az ehhez értő szakembereknek.

Ráadásul a szakmai hozzáértés még a munka elkezdéséhez sem elég: ahhoz ugyanis politikai megrendelés nélkül hozzá se lehet fogni. A politikai megrendelésben persze nem az adókulcsoknak kell tükröződniük, hanem a képviselni kívánt értékrendnek, mivel a politika — tehát a program is — alapjában két dologról szól:

1. Kitől mennyi pénzt szedünk be közös céljainkra;

2. milyen célokra fizetjük ezt ki, és hogyan.

Tisztelettel jelenthetem, hogy egy elképzelt vincentes program már a szakértő fázis előtt lehetetlenül el, de tökéletesen, méghozzá az egységes értékrend egységes hiányán (ha szabad ilyen szép képzavart)... Mi, vincentek ilyen kis sokfélék vagyunk: nemcsak politikai nézeteink különböznek egészen drasztikusan, de értékrendünk is. No persze, nem mindenben, elvégre akkor nem lehetnénk közösség, nem lehetnénk "a Vincent" (márpedig a csapat története 11 évre követhető vissza). Legfontosabb közös értékünk — már ahogy én látom — az, amit anno Mao elvtárs úgy fogalmazott meg, hogy "Hadd virágozzon száz virág!". Hadd.

Na, szóval kellemesen legyezgeti az ember hiúságát, amikor tőle várják a világ megváltását, csak hát megváltó kevesebb születik, mint ahányra igény lenne. (Ha meg mégis, hát annak se könnyű, de most nem erről van szó.) Köszönet mindenkinek, aki megfontolandó gondolatokat talál itt oldalunkon: ha talál, már nem koptattuk a billentyűket hiába. De ennyi és nem több: legnagyképűbb pillanataimban a rendszerváltást előkészítő kisebb szellemi műhelyek egyikének képzelem magunkat.

Ha csak egy kicsit is igazam van ezekben, mindjárt itt lesz néhány vincent, elmondandó, hogy ez az egész úgy hülyeség, ahogy van, de ez természetes, elvégre tőlem eleve nem várhattak semmi egyebet.

Kedves Választó, Ön hülye. Kimondtuk, túl vagyunk rajta. Kedves hülye választó, mi vállaljuk az Ön képviseletét. Mi Önt annak nézzük, ami: hülyének. Nem lesz semmiféle félreértés, mi tiszta, őszinte, nyílt tekintetű képviseletet kínálunk az olyan hülyéknek, mint Ön. 

A többi párt is hülyének nézi Önt, de mi, egyedül a piacon, ezt egyáltalán nem akarjuk titkolni. Ön harmincötvenhetvenéves. Mi pedig kifejezetten harmincötvenhetvenéves hülyéknek kínálunk választási programot. Szerencsés véletlen.

Kedves Apuka párttitkár volt? Válassza Biszku Béla csomagunkat, egyéni rendelésre követelni fogjuk a munkásőrség visszaállítását, a krumplileves megint krumplileves lesz. Nagybácsit lecsukták ötvenhat után? Önnek, és csak önnek kínáljuk a Wittner Mária emlékszörpöt, az összes nempiros színben. Kedves Apuka párttitkár volt és a nagybácsit lecsukták ötvenhat után? Megoldjuk. 

...a Bankszövetség és a kormány megállapodásának parlamenti elfogadása esetén

Néhány apróbb elemében módosul a Köztársasági Elnök Érdemérme, tudta meg a Vincent pénzverdei forrásokból.

A köztársasági elnök lopott, csalt és hazudott. De még nem jött ki a direktíva a pártplénumon, hogy ez most az imperializmus aknamunkája-e, amit a szocializmust építő nép majd eltipor, vagy 

a magyar távirati irodát illetékes helyen felhatalmazták annak közlésére, hogy érdemei elismerése mellett...

Írhatnám, hogy a csalónak, a tolvajnak, a hazugnak mennie kell. Persze mennie kell, és talán menni is fog, de most nem erről van szó. A rezsimlapok, a rezsimmédia totális kontroll alatt van, a Magyar Televízió azt mond, és úgy, ahogy azt a Nemdiktátor parancsolja. És ő nem mond semmit. Az úr hallgatása pedig minden szolga hallgatása. 

A Diktátor nekem is parancsolna. Cipolla Nemdiktátor, ő csak a pártállami médiának parancsolhat, a csahosainak. 

Ez a poszt nem a csalóról szól, nem a tolvajról, nem a hazugról, hanem arról a jobboldalról amelynek a Nemdiktátor van a középpontjában. Nem kedves Olvasó, most mi nem kacsintunk össze. Én sem tartom Cipollát diktátornak. Cipollát valóban Nemdiktátornak tartom, egy észak-balkáni Cipollának, aki milliókkal hitette el, hogy benne lehet hinni. És nemcsak úgy ám mint egy Adenauerban, egy Churchillben vagy egy de Gaulleban, hanem mint Andalúziai Szent Simonban, vagy leginkább a Magasságos Atyaúristenben. 

Áldóimát mondanak.  De nem érte... Magukra kérik az áldást. Tőle. És érzik a Szentlélek erejét. A neofita jobboldali nem tud a Krisztusban hinni, túl sokat pedálozott ahhoz a kerületi KISZ-ben, neki valami kézzel foghatóbb kell. És ezt most megkapta. 

A Nemdiktátor választotta ki a csalót, a tolvajt, a hazugot. A Nemdiktátor választotta ki az unortodox hülyét, a Nemdiktátor adta nekik Gubcsi Lajost és Kerényi Imrét. De nem kételkedtek benne, mert a Nemdiktátor útjai kifürkészhetetlenek. 

Ezek tényleg elhiszik, hogy Alcsúton megjelent a Szent Szűz. 

Én nem látom a félelem és a vakhit határát. Nem tudom, hogy bent a koponyacsont alatt, kimerik-e mondani, hogy ez is csak olyan senki mint a túlmozgásos magas fickó volt. Hogy ott bent, látják-e, hogy ez Cipolla, csak az ő Máriójára vár, aki még nem emelte fel a fejét.

A minapi tüntetésen láttam egy öregurat ordítozni. Legfőbb érve az volt, hogy Gyurcsány. Nem az, hogy Gyurcsány lopott, hogy Gyurcsány hazudott, hanem mintegy univerzális alanyállítmányként az, hogy Gyurcsány. Az öregúr okosabb mint a Nemdiktátor egész kormánya együttvéve, a saját szűk területén talán a legjobb a világon. Ebből az emberből csinált gyurcsányozó zombit Cipolla. 

Ez az ország jó eséllyel sohasem fog már a saját szemébe nézni. Talán soha nem leszünk egy ország, mindig két ország leszünk, Jók és Rosszak, Rosszak és Jók országa.  

Sok mindenért nem felelős Cipolla. Sok mindenért, amiért felelőssé teszik. A csődközeli helyzet fennállna nélküle is, a gazdasági krízisért, az adósságért, semmiképpen nem tehető egyedüli felelőssé. 

De az átkot ő hozta ránk. Az átkot, ami nem oldható fel. Az, hogy Szun-ce alapján kell kormányozni az országot, az, hogy a kormányzás művészete mindig a háború művészete, és nem polgárok vagyunk hanem katonák. 

Nem, ez nem diktatúra. A feketeszemüvegesek nem akarják a lelked. Esetleg megölnek, de a lelked ritkán akarják. Cipolla nem ölhet meg senkit, igazán meg sem tiporhat. Csak egyszer azon veszed észre magad, hogy te is hallgatsz. És a hallgatás megöl. 

A Magyarország által követett politika Európában egy év alatt szalonképtelenből mainstreammé vált. - Orbán Viktor 2011. augusztus 29.