Örülünk, Vincent?

Március 15. van, miről is verselhetnénk egyebekről? No persze, nem maradunk meg a forradalom amúgy meglehetősen egyvágányú hevületénél; próbáljuk némileg távlatosabban értelmezni ezt a kérdést. Mai vezérfonalunkat leginkább úgy foglalhatnám össze, miszerint a "népek tavasza" az annyit tesz, hogy kinek-kinek a magáé.

Gavallér János: Március...

Dogmák bakancsa csattog az agyamban…
serceg félelemsejt… valami készül…
nem szülhet az asszony… élő adásban
bomlik az elme… Sátánház épül.

Magány bizserget… táncol velem a halál,
mulattat szenny-blamázs… sírok-üvöltök,
egyszerre több szálon futó valóság
álmában ringatózok… már könyörgök:

Hátatok mögött az Isten, s fél térden
botorkál előttetek, a remegés…
kimondatott, árnyékvilágban szleng
ugat leghangosabban, s megáll az ész!

Dogmák bakancsa csattog az agyamban…
árok nyílik, szakadék… rezeg a léc…
csecsemők csörgőbölcsője csatazaj,
villám cikázik: Agybaj! Nívótlan cél.

Halál kopogtat a válladon: Öcsém!
Még egy kör a tiéd! Vár a szél az ég!
Barlangok mélyén tüzet nyújt a remény…
valami készül… Ne jöjj elő, te lény!

Macerás műfaj ez a forradalom, érthető, hogy Európában nem is volt belőle olyan túl sok, ami meg volt azt is zömmel a franciák csinálták. A magyar az nem egy túlzottan izgága nép, de nem szeretnék komolyabban belefolyni a nemzetkarakterológiába, megtette ezt korábban Kertész Ákos, a napokban pedig Navracsics, az első már politikai menedékjogot is kért miatta Kanadában, és Navracsics további tavaszi programját sem ismerem, szóval hagyjuk a veszélyes vizeket, nem minden a forradalom, lehet azt másként is, fáradságos aprómunkával belülről bomlasztva. Állítólag a Kádár-rendszer (höhö, a Kádáré az rendszer volt, az Orbáné rezsim, így múlik el a világ dicstelensége) koporsójába is verődött szög belülről is, bomlasztásilag.

Most a KIM-ben akadt néhány Igaz Ember, akik bölcsen belátták, hogy radikális változásra nincs esély, így el kell kezdeni azt a bizonyos aprómunkát, és ők neki is láttak.

Itt van például ez a sosinet.hu. Hallott róluk valaki eddig bármit is? Én nem igazán, pedig figyelni szoktam a hírekre. Talán nem bennünk, bennem lehet a hiba, megnéztem a fészbúkon őket, van 120 darab követőjük, holott a téma, amit kapirgálnak eléggé érdekes. Ezt rakhatta össze a KIM-es jóember is, és végiggondolta racionálisan: ha mi ezeknek simán megadjuk az engedélyt az Orbándíj-átadón való részvételre, és arról ők a sosineten csinálnak egy mégoly remek kis beszámolót is mi fog történni? Eljut a hír kétszáz emberhez? Nudli.

Ámde hogyha mi jól kicseszünk velük, megígérjük nekik, hogy persze, srácok, hogyne, jöhettek ti is, majd megkeverjük kicsit, hogy a portás mégse engedje be őket, akkor abból jó eséllyel országos hír lesz, tán még a világba is eljut belőle valamennyi, látni-hallani fogja akár több tíz- vagy százezer ember is, miszerint létezik egy sosinet.hu szájt, és ott cigány emberek dolgairól folyik a szó. Nekünk ebből bajunk nem lehet, hiszen mi nézhetünk ki a fejünkből nagy ártatlan lencsi szemekkel, hogy de hiszen mi csak "jót" akartunk!

És egy kicsit talán fintorognak majd egyet a hatalom aljasságán is, de hát ez már csak afféle járulékos haszon.

Szóval nem lehet mindig forradalom, ezért fontos odafigyelni az ilyen belső bomlasztásokra is, örülni annak, hogy mégiscsak akad néhány becsületesebb ember a KIM-ben, akik fű alatt ugyan, a hatalommal nem dacosan truccolva, hanem azt ravasz mód kijátszva teszik, amit tenni lehet. Neveket a dolgok logikája miatt nem tudhatunk, de így, ismeretlenül is: tisztelet érte!  

Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!

Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.

Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.

Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.

Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.

Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.

Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!

Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.

És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!

Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.

És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.

Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.

Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.

S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.

A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -

Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.

S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.

Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!

Petőfi Sándor verse

a kormány interpretálásában

a Nemzeti Múzeumnál

2011. március 15-én

Hisz a páratlanul nagy felhatalmazás nemcsak azt jelenti, hogy Orbán Viktor nem menekülhet a felelősség elől, hanem azt is biztosítja, hogy ha ő gyengén muzsikál, akkor azért mi magunkat okolhatjuk majd, mondván, miért adtunk ilyen mértékű felhatalmazást neki.

Horkay-Höcher Ferenc 2010 április 13.

A háziszolgák kezdenek elkanászodni, ideje lenne szétcsapni köztük.

Ez volt a mottó, meg egyúttal a lényegi üzenet is, most pár szóban vázolnám az összefüggéseket.

Igen! A focitörténelem rovat visszatér a Vincentre! Mostantól tizenhárom héten át, minden kedden, a labdarúgó Európa Bajnokságok egy-egy tornáját tekintjük át. Visszaemlékezünk a hősökre, győztesekre, vesztesekre és a legemlékezetesebb mozzanatokra. Azon a héten, amikor az utolsó epizód is lemegy a Vincenten, végre útjára indul a labda a varsói nyitányon.

Kezdjük meg hát a hangolást a labdarúgás nyári ünnepére! Következzék a visszatekintés az első EB-re.