Örülünk, Vincent?

Magyarország a mai napon megerősítette a demokrácia melletti elkötelezettségét, helyét Európában és az Európai Unióban.

Orbán Viktor beszéde 2010 április 25-én, a Vörösmarty téren

Valahogy így fog majd kinézni, csak hogy ne lepődjön meg.

    Gyerekkoromban az autók bűvöletében éltem, ha nyugati kocsit láttam (akkor azért annyi még nem volt Pesten), mindig megnéztem a sebességmérőjét. Kétszáz. A kétszáz volt a csúcs. Ugyanekkor persze a kubai labdarúgó válogatott (az 1938-as !) összeállítását is tudtam,  és érdeklődve olvasgattam nagymamámnál a Népszabadság almanachját, hogy mennyi jutát termelnek a különböző országokban. Nem tudtam mi az a juta, de nagyon jól hangzott. Gyermekpszichológus olvasóink most elégedetten bólogatnak.

 Azért az autókat szerettem a legjobban, amelyekbe a "kétszáz volt beleírva". Igen, volt autóskvartettem is, a mindent vivő Lolával. 

   Ma már tudom mi a juta, de egyáltalán nem érdekel, és egy kattintásra vagyok Alonsotól és Sosától (megnéztem őket a neten, tényleg léteznek, nyolcéves korom óta képtelen vagyok elfelejteni a nevüket, szemben azokéval akikkel tegnapelőtt találkoztam).  Az autók sem villanyoznak fel igazán. Legalábbis a mai napig ezt hittem.

   Ma elmentünk a genfi autószalonba. Troli, metró, vonat, az egész alig több mint egy óra. Az a szemüveges kisfiú az autóskvartettjével, mindenét odaadta volna ezért, a sok csillogó autóért, arról mit sem szólva, hogy van zsebtelefon és lehet vele fényképezni. Igen van zsebtelefon, és sok más is van, és sok más meg nincs, de ez az élet rendje, néha dolgozóba kell menni, mint akkor a papának. De ma éppen nem.

  Ott álltam a Ferrarik és a Maseratik között és a "zsebtelefonommal" fényképeztem, és nem is néztem meg, hogy mennyi van "beleírva". Biztos több mint kétszáz. 

   A szemüveges kisfiú sok mindent nem értett a világból. Például azt, hogy miért mondja a tanító néni, hogy a mi világunk jobb mint az a másik világ, amikor a másik világban gyártják a mindent vivő Lolát, a mi világunkban pedig a papa Zsiguliját, ami nem nagyon "visz" semmit. Hétéves sem volt, amikor a papa, meg a mama, elment a másik világba egy hónapra, de őt nem engedték ki. Az nagyon fájt, pedig Mátraszentimrén a nagyival sem volt rossz. 

  Ma meg itt volt ez a sok autó. És már nincs "egyik világ" és "másik világ". Ma már mi is vihetnénk valamit, ha nem is mindent. Hinnünk kellene abban, hogy ez lehetséges. Lehetséges, hogy mi tudunk olyan kicsi izéket gyártani a karburátorokhoz, ami a legjobb kicsi izé ami karburátorba rakható. Ezért senki sem fog fáklyával felvonulni, gyújtó hangú beszédet mondani, vezércikket írni, odacsapni. Mit lehet odacsapni vagy nyilatkozni egy ilyen kicsi izén ? Az ilyesmiben mi nem tudunk hinni. Mi történelmi távlatokban akarunk mindent vinni, a Kárpát-medencében vinnénk mindent, népben és nemzetben, és soha nem olyan kicsi izékben. Pedig azok mögött a kicsi izék mögött, kiváló műszaki egyetemek vannak, kutatóintézetek, vállalatok, azokra a kicsi izékre valóban felrakta párezer ember az életét. Több kreativitás és tehetség van egy olyan kicsi izé mögött, mint az összes vezércikkben, békemenetben, országértékelésben együttvéve. Sokkal, sokkal több. Alaptörvényt minden hülye tud csinálni, kicsi izét csak kevesen. Az a szemüveges kisfiú ma talán éppen ezt nem értené. Ezért írtam neki ezt a posztot. 

Azt írja a Képviselő Funky hogy "Selmeczi Gabriella elborzadva értesült arról, hogy a nemzetközi baloldal francia importtüntetőkkel készül meggyalázni március 15-i ünnepünket." Konkrétan így fogalmaz a zsák foltja Fidesz szóvivője:

"Tovább folytatódik a nemzetközi baloldal támadása Magyarország ellen. Már március 15-i nemzeti ünnepünk sem szent az MSZP-s, SZDSZ-es külföldi elvbarátok számára. A "francia értelmiségiek" azon kívül, hogy butaságokat beszélnek, kettős mércével is mérnek. Nem emlékszünk, hogy hasonló vehemenciával képviselték volna a Gyurcsány-korszak visszaéléseinek áldozatait, felemelték volna szavukat például a rendőrterror, a szocialista korrupciós gépezet, a legdurvább politikai hazugságok, vagy éppen a költségvetési adatok – Európában is párját ritkító – meghamisítása ellen."

Ebben nem csak az a gáz, hogy mindeközben nagy valószínűség szerint a mi adópénzünkből importál a kormány lengyel támogatókat a párt- és kormányfüggetlen "béke"menetre, akiknek feltehetőleg nem kell előzőleg nyilatkozni arról, hogy elítélik a demokrácia Fidesz általi lerombolását. 

Gáz Selmeczi nyilatkozata kapcsán az is, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a francia szocialisták elnökjelöltje, Ségolene Royal európai viszonylatban szokatlanul élesen támadta Gyurcsány Ferencet 2006-ban:

"Az LCI francia hírtévé azon kérdésére, hogy ha egy szocialista kormányfő bevallja, hogy helyzetértékelésében és ígéreteiben hazudott, le kell-e mondania, a francia baloldal jelenleg legnépszerűbb politikusa kedden azt válaszolta: "Igen, úgy gondolom. Még akkor is, ha nem akarok a magyar ügyekbe beavatkozni, úgy gondolom, hogy a helyzet Magyarországon robbanásig feszült. A megmozdulás - amelyen elsősorban fiatalok vesznek részt - egyben a tisztelet megkövetelése is. Van egy közös pont a demokratikus országokban: az államnak az igazat kell hirdetnie, és a demokráciáknak pedig a tisztelet demokráciáinak kell lenniük" - mondta Ségolene Royal.”

A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Pierre Moscovici, a PS nemzetközi ügyekért felelős országos titkára csak Gyurcsány „hihetetlen cinizmusát” ítélte el, Royal lemondásra vonatkozó követelésével már nem értett egyet.

Egyébiránt mindig is úgy gondoltam, hogy bármely politikai erő részéről komoly bátorságra vall Selmeczi Gabriellát bárminek pártszóvivőnek kinevezni.  

PS: Megkérem a kedves kommentelőket, hogy kiflizéstől tartózkodjanak, mert kisstílű hülyeség annak felemlegetése.

Ma ott tartunk, hogy egyre többen érzik úgy: a regnáló hatalom nem védi meg őket, sőt. Az állam nem értük van, hanem ellenük. A közös adóforintjaink szétgurulnak, mindenre telik odafönt, a protokollra, a haverjaiknak, csak éppen arra nem, amit a magyar állampolgárok szeretnének. Miközben folyamatos az "ideológiai nyomás": a kultúrában.

fidesz.hu 2007 augusztus 27

      A magyar politikatudomány újabb jeles eseményeként Fodor Csaba a Nézőpont Intézet nevű fideszes pártszerv nindzsája tudományos elemzőként publikált a Magyar Nemzetben. Elmondta, hogy tudományosan miért nem demokratikus az MSZP, tudományosan miért demagóg az LMP, tudományosan miért jó a FIDESZ, blabla. A Nézőpont Intézetet Ablonczy és Borókai a két vidám bérgyilkos (tréfálunk valójában, ezt jogi képviselőnk kérésére írom) szokta arra használni, hogy kimutathassák velük, hogy Orbán Viktor Szlovákiában is megnyerné a választásokat. Senki nem veszi őket komolyan, és igen, kedves jobboldali olvasóink, láttunk mi már karón demost meg republikont, aránylag tűrhető a memóriánk. 

    Tulajdonképpen a magyar politikatudomány magánügyéről van szó. Már ha létezik magyar politikatudomány, kedves Körösényi András.  Balmazújvárosi undergraduate degree-vel oktatja a világ liberálisait a KIM-es elvtárs a Kommentárban, kormánypárti televíziókban elemez az egykori kiszfricz, amikor éppen nem a milliárdos tudornő házi kutatóintézeteinek egyikében világhírű. Itt kell megjegyeznem, hogy miközben a látványpolitológiába öntik a pénzt, a matematikusok google-ját, a MathSciNet-et lekapcsolták Magyarországon. Nincs pénz. Kormányhatározat(!) kellene hozzá, és késik.

  Elérkeztünk a harmadik bekezdéshez, itt az ideje, hogy belerúgjunk egyet Török Gáborba. Aki ugye szóba állt a jobbikos majommal a Közgázon. Ezért meg is kapta, hogy kollaboráns, és kiírta magát a jobb emberek közül, megmiegymás. Törökbe most azért nem rúgunk, mert ő speciel pontosan azt csinálja, amit kell. Neki igenis le kell ülnie Vonával, ahogy egy börtönorvosnak is meg kell gyógyítania a Magda Marinkót. TG nem tesz úgy, mintha tudós lenne: gyakorlati politikai elemzőként fungál, és néha már szinte komikus módon próbál elfogulatlan lenni. Nemcsak elfogulatlannak látszani. Nem fogom megítélni a szakmai teljesítményét, cserébe (gondolom) ő sem értékeli a legújabb cikkem, de ő szerintem rendben van a maga módján. 

 Úgy tűnik, hogy maga a szakma nincs rendben. Tudományos produktivitása gyöngéden simogatja a zérust. Morálisan és intellektuálisan pedig aggasztó szintre jutott. Mint a Bokréta általában. 

 Mi most azért fizetünk egy csomó senkiházit, hogy harcolásszon az ellen a Nyugat ellen, amely Nyugattal mi itt a másik oldalon kétségbeesetten próbálunk kooperálni. Hatalmi játékok kiszolgálóiként ezek a senkiháziak bontják le naponta azt a várat, amely várat vérrel és verítékkel próbálnak építeni a valóban tehetséges magyarok. A látványintellektust el lehet sütni a Magyar Nemzetben, de Bécsből már röhejesnek tűnik, és röhögnek is rajta. Rajtunk. 

 Meg kell ideologizálniuk az unortodox gazdaságpolitikát, az unortodox alkotmányozást, az unortodox nemoligarchákat, az unortodox handótündét, az egész unortodox orbáni rezsimet. És akárcsak az ötvenes években, ma is megtalálják azokat, akik hajlandóak leírni, hogy Immanuel Kant imperialista kém. Egy kumin, egy giroszász, egy fodorcsaba semmivel sem jobb Rákosi értelmiségi verőembereinél, csak sokkal de sokkal többe kerül. 

 A rezsim őrjöngve támadja az Európai Uniót, vidékikócerájozik, bandaháborúzik, persze leginkább csak itthon, baráti hallgatóság előtt. Ha lenne egy világméretű elektronikus hálózat, amelyre Magyarországon feltesznek valamiféle információt, és az a következő pillanatban Uruguayban is olvasható, akkor persze nagy baj lehetne belőle, de ugye ez csak scifi, mint tudjuk. Van itt egy nagyszerű kommunikációs stratégia, amelyhez le kell igazolni pár fodorcsabát,  esetleg egy egész szakmát, akik majd lehengerlik a nemzetközi baloldali összeesküvést, Barrosót, Hillary Clintont  és amúgy XVI. Benedeket is, ha sokat ugrál. 

 Közben a kezük, az a kicsi dolgos kezük — oly kecsesen, mint egy Márai-regényben Erna a budai hársfák alatt — belelóg a bilibe. Egyszer majd leváltják őket, és lesz új alkotmány és új címer és új fodorcsabák (vagy pont a régi), aztán megint győznek, és lesz legújabb alkotmány, legújabb címer és legújabb fodorcsabák. Soha nem lesz az a címerünk, amit megérdemlünk. Angyalszárnyak és babérkoszorúk között egy kéz és egy látványbili. 

Kremlinológust kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz, bazdmeg. Olyant mond Lázár, hogy polip, meg hogy behálóz:

Lázár János: – Egy-egy bank-konglomerátum születéséről az elmúlt húsz évben, hogy hogy jött létre egy magyarnak tűnő nagy bank, annak a vezetője milyen hatást gyakorol a magyar gazdaságra, a magyar társadalomra, a magyar politikára. Polip módjára hogyan hálózza be az országot, erről kellene beszélni.

 Persze hogy konkrétan kire gondolt, azt nem árulja el:

Fiala: – Most éppen arról a Csányi Sándorról beszélünk, aki először tett gesztust az önkormányzatoknak a tartozásaik átütemezése kapcsán? Róla beszélünk?

Lázár: – Biztatom az újságírókat, hogy vizsgálják meg, kiről is beszélünk, hogy vannak-e valódi gazdasági hatalmak ebben az országban.

No, hát ha már biztatnak, akkor tegyük a dolgunkat, barátim, bár újságírók nem vagyunk, de azért ami tőlünk telik, azt elvégezzük. Megkérdeztük a legilletékesebbet, a minden titkok tudóját, a hazai alfát és ómegát, neki mi erről a véleménye. A válasz a hajtás után.

Kezdem hülyeországot megszokni. Nem nagy ügy, erre számítottam, ugyanis ez lenne a dolgok normális menete. Miért is lenne, miért is lehetne másként? Lennének nekünk valamiféle fundamentális értékeink, amelyek annyira drágák a mi szívünknek, hogy akár máglyára el is miattuk? Lenne nekünk valamiféle kialakult rutinunk a közbeszélgetésre, a dolgaink közös vitelére, beleértve valamiféle legalább alapszinten működni tudó köznyelvet? Én nem nagyon látom ilyesminek a nyomát, illetve egészen pontosan csak a nyomát látom, ahogyan az a rántotthúskonzerv dobozára is írva vagyon: nyomokban mogyorót tartalmazhat!

A hazai közélet nyomokban demokráciát is tartalmazhat. A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg… ööö, mégse. Ne kérdezzen semmit, abban nincs kockázat, és ha mégis lenne mellékhatása ön azokat könnyebben tudja majd kimagyarázni, mint ha mégiscsak inkább kérdezett volna.