A háziszolgák kezdenek elkanászodni, ideje lenne szétcsapni köztük.
Ez volt a mottó, meg egyúttal a lényegi üzenet is, most pár szóban vázolnám az összefüggéseket.
A taxonómia szerint az oligarcha az az állatfaj, amelyik a gazdasági elit nevű csoportban afféle csúcsragadozóként, alfahímként a hordát irányítja, a vadászatokat szervezi és nem utolsó sorban a morgásaival, szükség esetén harapásokkal, karmolásokkal az elejtett vad elosztását is felügyeli. Magának igyekszik annyit kimarni, amennyit nem szégyell, illetve dehogyis, hol van már a szégyenérzet, mire az ember oligarchává válik, szóval helyesen: amennyit bír. Ezt a társadalom nem nézi jó szemmel, de eltűri, és leginkább azért, mert úgy kezeli, hogy ez egy ár, egy fizetség. Azért viseljük el az elit nagy zabálását, mert úgy gondoljuk, hogy ő ezért a többletért cserébe működteti a társadalmat.
Ki-ki a maga helyén: az oligarcha a gazdaságot, a politikai elit tagja pedig az államot. Már ugye ott, ahol egy fakezű vízvezetékszerelő nem kötötte be valami eszelősen kancsalmód a vezetékeket, például úgy, hogy az ivóvíz a szennyvízzel egy csövön cirkulál. A mi Szuper Máriónk most éppen valami ilyesmit csinál, és ez veszélyes, mert ha ugyanaz a szarszivattyú hajtja meg a politikai és a gazdasági elitet is, akkor ha az egyik szarszagú (iszonyatosan az), akkor az óhatatlanul át fog ragadni a másikra.
Kedves oligarchák! Ne legyünk naív gyerekek. Tudjuk, hogy mekkora a hatalmatok, tudjuk, hogy mi mindenre vagytok képesek, és azt is tudjuk, hogy úgy nagyvonalakban ez a világ rendje. Néha jó arról elábrándozni, hogy lehetne akár másként is, de tudjuk, hogy olyan nagyon nem lehetne másként. Viszont lehetne mindent ugyanúgy, de egy picit jobban.
Kedves oligarchák, ti önös (ami rendben lenne), rövidlátó (ami viszont nagyon nem) érdekeitektől vezérelve nyakunkra ültettétek ezt a végtelenül aljas és ostoba politikai elitet. Nyilván, arra gondoltatok, hogy ha csomó gerinctelen, moralitástól teljesen mentes, ráadásul a kapzsisághoz szükséges bölcsességen kívül semmi komolyabb értelemmel meg nem áldott mocsadékot mozgattok madzagon akkor majd könnyebb lesz nektek a kis ügyeitek vitele, de ebben azért vannak súlyos kockázatok. Pillanatnyilag ha nagyon elfogulatlanok szeretnénk lenni, akkor be kell látnunk, hogy talán a gazdaság az, ahol még lánti működésre utaló jeleket is, így talán a gazdasági elit lenne az, amelyik még képes lenne valamiféle reputációt, társadalmi elfogadottságot megőrizni, de ha ezt ilyen siralmas szolgakiválasztással romboljátok, kedves oligarchák, akkor annak rossz vége lesz.
Illetve már mintha el is kezdődött volna ez a rossz vég, hiszen mit látni?
Hogy kurvakevés lett a fóka és egyik oligarcha zabálja meg a másikat. Ne hülyítsük egymást, teljesen nyilvánvaló, hogy ez a Lázár nevű strici a gazdájának szolgál, amikor arra ösztönzi az újságírókat, hogy ne az egyik, hanem a másik oligarchával foglalkozzon. Oligarcha barátaim, ne legyetek már hülyék. Ennek rossz vége lesz, mindenki számára, még az is veszíteni fog hosszabb távon, aki nyerne.
Kapjatok már magatokhoz, üljetek össze egy elegánsabb étteremben, ebben van rutinotok, és beszéljétek már át ezt a dolgot. Nyakunkra ültettétek ezeket a végtelenül aljas és ostoba politikai elitet és elbasztak mindent. Mi lenne, ha kalandból, próbából elhajtanátok őket a picsába és castingolnátok helyettük végesen aljas és ostoba pofákat? Ezek a mostaniak menthetetlenek, azokon idővel akár még javítani is lehetne, apránként egyre kevésbé aljas és egyre kevésbé ostobákra cserélni őket. Baby steps.
Vagy tessék mindent ugyanígy folytatni, carpe diem, aztán ha már minden elfogyott visszavisszük az üres üvegeket. Két napig azoknak az árából is kihúzzuk, utána meg majd csak lesz valahogyan.
