Örülünk, Vincent?

Ma Kamarás Gergely lírájából kaptok ízelítőt:

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=73338&blog_cim=Kamar%E1s%20Gergely

Hősünk valószínűleg a Magyar Nemzetért Mozgalom elnökhelyettese — egyszerű névazonossághoz túl nagy véletlen kéne. A szervezetről a wikin olvashattok egy keveset:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_t%C3%A9riek#Magyar_Nemzet.C3.A9rt_Mozgalom

honlapjuk nem üzemel. A költőnek több versét nem találtam, úgyhogy ezen a héten ilyen kis soványkásak leszünk:

Egy nemzet

Élt egy nemzet ezer éve,
Árpád vezér nemes vére.
Tiszta volt mindenki fejében
Ki az úr a Kárpát-medencében
Magyar magyart testvérként szerette,
És mint testvért, bárkitől megvédte.
Ragyogott a székely égbolt,
Győzhetetlen nemzedék volt!
Ez már régen megváltozott,
Sok volt neki, amit kapott.
Kapott sokat a sok rosszból:
A hétfejű vörös gonosztól,
Előtte egy kereszt verte,
Az előtt labanc teperte.
Volt itt török, tatár-mongol
Semmi nem jutott a jóból.
Megtört nép lett, borjún bámul
Példaképe Pató Pál úr.
Ha kirabolják, tűri csendben,
Ha becsapják, csak legyint: Rendben!

Minden féle-fajta népnek behódol
Ha segítenél neki, ő csak megorrol.
S mert e nemzet soha így még el nem kallódott
Én sem voltam soha még ily csalódott.

Az államfő tartson ki a morális, erkölcsi elvek mellett!

fidesz.hu 2006. július 9.

Fintorgás van. Finnyáskodás: eddig falták több-kevesebb meggyőződéssel, de most egy olyan részhez értek, amelyikben olyan furcsa, barna valami van, és az nem nutella. Szegény butuskáim, azt hiszik, hogy ezt most nekik nem kell befalniuk. Úgy gondolták, hogy ez a kétharmad legalább számukra végig habcsók lesz, ha másnak le is tolja az orbánizmus a torkán a szarosszendvicset ők kérhetnek felmentést, és most nem győznek álmélkodni: nahát, ezt tényleg nekünk is be kell falnunk? Na, ne már!

Stumpf András, szegény naiv gyerek azt hitte, hogy neki egyenesen a Heti Válaszban is szabad fintorognia, feltehetőleg beleszagolt a szendvicsben felfedezett barnás izébe és hatalmasat csapott a billentyűzetére: na, én ezt aztán már meg nem eszem! Rögvest meg is írta a maga kis filippikáját, ami az alábbi linken olvasható: 

http://hetivalasz.hu/jegyzet/hajra-elnok-ur-47357

Hát, vagy mégsem. 

   Nekem most negyedórám van posztírásra, ezt a posztot a kommentelőink, Önök, Ti, kedves Olvasó, fogják megírni. 

  Az a kérdés, hogy vajon a magyar baloldali-liberális-konzervatív értelmiségi véleményformáló elitből ki az, van-e egyáltalán olyan, aki mérhető Schmitt Pálhoz. Nem a kádárista sportállamtitkár Schmitt Pálhoz, nem a kisdoktorit plagizáló Schmitt Pálhoz, nem az aláírógép Schmitt Pálhoz, nem az "álamfő" Schmitt Pálhoz.

  A kétszeres olimpiai aranyérmes Schmitt Pálra gondoltam. És most ne tessék elkezdeni a nemisvívottadöntőben dumcsit, mert vívott a Nyikancsikov ellen. Ez a legcsekélyebb mértékben sem menti fel a fenti Schmitt Pálokat, azok a Schmitt Pálok azonnal mondjanak le, és szégyelljék magukat.

  Van azonban ez a fiatalember, vagy hát leginkább volt ez a fiatalember, a rokonszenves Schmitt Pali, a bajnok Schmitt Pali és ez a rövidposzt az ő védelmében született, ha már legalább négy másik Schmitt Pál elárulta. 

  Elolvasom a politológust, a filozófust, a történészt, a szociológust, osztják az észt, virítanak a Bokréta fényes egén. Ezek a nagy koponyák, kiváló tudós emberek, akik soha a büdös mocskos életben nem fértek be a saját szakmájuk tudományos folyóiratainak nemzetközi harmadik vonalába sem. Persze nem hamisították a kisdoktorijukat, vagy a nagyobbat, de az soha senkit nem is érdekelt a Lajtán túl, és soha nem "vívtak" a Nyikancsikov ellen, nem is látták a saját Nyikancsikovjaikat, annyira nem játszanak velük egy pályán.

 Ők most ott sunnyognak, miközben ez a szerencsétlen bohóc, az egykori nagy bajnok, áll mint a Milos Forman filmjében, a Tűz van babámban, az a bácsi a disznósajttal, a tolvaj tűzoltók között. Jó, Schmitt Pál nem akarta visszatenni a "disznósajtot", és hát hogy méretes képzavarral éljek, a trambulin tetejéről pisilte be a disznósajtot a tűzoltóbálba, de akkor is. Ne vigye el Schmitt Pál egyedül az egész mocskos balhét.

Nekünk egyetlen barátunk van a mai világban: a valóság és a tények.

Orbán Viktor

A legutóbbi pofavizit átfogóbb volt, ezért (és nem csak ezért, idő, miegymás) most csak egy kurta ambuláns diagnózis erejéig zavarom önöket. Van a nem kifejezetten kormánypárti médiának egy olyan vicces szokása, hogy odadug az arcok elé egy mikrofont, és többnyire valamiféle rém egyszerű kérdésre várja a makogógéptől a választ, akiből aztán folyik annyi minden, hogy csak győzzük feltűrni a nadrágunk szárát. A mostani kérdés az volt, hogy van-e akkor megszorítás, vagy sem, mert külföldre azt írják, hogy van austerity, hazai használatra meg tagadják, mint Semjén a szvingerpartit. Nézzék ezt a jóembert:

Michl József, KDNP

Illetve hallgassák, ezt mondta:

Legegyszerűbb magyarázat az, hogy ha ön összehasonlítja az angol  nyelv és a  magyar nyelv szókincstárát, akkor rögtön megértette a választ. Angolul nincs annyi kifejezés arra a feladathalmazra amit egy kormánynak el kell végeznie, mint a magyarban.

És ezt szinte kapásból, gondolkodás nélkül lihegte bele a mikrofonba! Azta, csettintettem elismerően, ez aztán a szakember! De valamiért csak fúrta az oldalam valami kíváncsiság-szerű izé, és utánanéztem. Tegye meg ön is, és hozzám hasonlóan meg fog lepődni, ugyanis Michl József országgyűlési oldaláról pár furcsa dolog rögvest kiderül. Például az, hogy nem filológus, nem a nyelvészet ismertebb művelője ő, hanem teológus. Valamint, és ezért lett ez a villámposzt: az általa megadott adatok szerint nem is beszéli az angolt! Leképernyőfotózom, mert hátha holnapra átírja:

Ennyi. Német nyelven tud, társalgási szinten, de ez nem akadályozza meg abban, hogy nagyívű kijelentéseket tegyen arról, hogy az angol nyelv szókincse mire alkalmas és mire nem. Ez van, akivel Orbán nyelvescsókot váltott a vidéki dácsájában az univerzális zseni lett, és teljesen mindegy, hogy már ránézésre is leverné egy molylepke egy szellemi vetélkedőben, ő löki a frankót szinte bármiről. Operálni mikor fognak, tessék mondani, nem azért, mintha kifogásom lenne ellene, csak hogy még időben el tudjak menekülni.

(A többi is megéri a pénzét, bár lassan be kell látni, hogy a debilitás tényleg követelmény volt azon a bizonyos vidéki válogatón, szóval alaptulajdonsággal már nem fog senki bekerülni a gyűjteményembe, ahhoz elvárok némi produkciót is. Michl teológus ezt most hozta, gratulálok neki. )

A minap olvastam egy cikket a ratkósokról, azaz rólunk, mert hát közéjük tartozom: