Örülünk, Vincent?

Ma Puzsér Róbert az index.hu nevű független értelmiségi portálon elmagyarázta, hogy mi is a helyzet a nyolc dimenziós gömbfelület homotópiacsoportjaival. Szemet szúrt neki, hogy a tizenötödik homotópiacsoport nem ciklikus, hanem a végtelen ciklikus csoport és egy 120 rendű ciklikus csoport direkt összege. Hogy a Hopf-nyaláb... De milyen alapon? Mégis kinek az érdeke?

Nem ez holnap lesz, ma a GDP-t magyarázta el Prof. Dr. Puzsér. Én is egy hülye vagyok, hogy azonnal elkezdtem gondolkozni egy kicsit, persze apám miatt van, mert amikor hétéves voltam, presszionálta ezt az agymunkát, szemben Puzsér papával, aki valamilyen sokkal magasabb rendű intellektuális tevékenységre szorította a kis Robit.

Prof. Dr. Puzsér örjöngésének centrumában az a tény van, hogy 1990 és 2011 között stagnált a medián családi reáljövedelem Amerikában, miközben harminc százalékkal nőtt a GDP.

Puzsér professzor úr hívei nyilván elsírják magukat attól, hogy ekkora észkombájn a Róbert, hogy így magától ezt így átlátja, és nem arról van szó, hogy az összes szélsőballer ezt hozza elő a világban. Volt egy lokális maximum 1989-90-ben és egy lokális minimum 2011-ben a családi mediánban.

2011 után kiugrott a családi medián, 1990 előtt nagyon lent volt, ergo ezt így kellett szépen bemérni az amerikai szélsőbalnak, hogy kijöjjön az ideológiai perspektíva, amire ugye lecsapott a Puzsér, mint emu a chilis babra.

Itt azt is meg lehet nézni (kicsit macerásabb), hogyan alakult a nominális bér kvintillisenként Amerikában. A kérdéses időszakban inkább a magasabb jövedelműek kontribúciója húzta felfelé a GDP-t, 2013 után meg inkább az alacsonyabb jövedelműeké, amiről persze rengeteg cikket írtak a Puzsér által neoliberálisnak, Bogárpufi által zsidóbolseviknak nevezett amerikai közgazdászok.

Olyan ez, mint a Hopf-nyaláb meg a nyolcadik gömbfelület homotópiacsoportjai, csak kicsit kevésbé egzakt. De azért lehet érteni hozzá, ideológiától függetlenül, tehetséges amerikai gyerekek elmennek a chicagoi egyetemre és máris itt a baj. Eleve ugye a tehetség, amit a Puzsér sem bír ám elviselni, nemcsak a Békés-Megadja Fruzsi.

Nem értek a közgazdaságtudományhoz, én főleg a puzsérsághoz értek, azt tapasztalom itten a bőrömön. Persze nem haragszom a puzsérságra, de azért hadd ne tapsoljak ütemesen a magyar középléleknek.

A francia köztársasági elnök első útja Heller Ágnes sírjához vezetett. A magyar álkonzervatív, áljobboldali szcéna, az orbánok, schmidtmarik, djjeszyk, matyik és oszik kisvonalúságának, kisszerűségének, általános kicsiségének jelképe lehetne az a mély frusztráció, amit Heller Ágnessel kapcsolatban éreznek. Heller sokkal tehetségesebb volt, mint azok a senkik, akiknek a sírjához esetleg kivihetnék a kínai külügyminisztert, orosz stratégát, fülöp-szigeteki főrendőrt. Kivihetnék, ha még nem élnének és virulnának az MCC-n, a Kommentárban vagy a kötcsei szalonnázóban.

Alakulhatott volna úgy, hogy Heller Ágnes élete végén erősen konzervatív lesz, anti-progresszív, és ha nem is trumpista, de nagyon durván jobboldali. Macron akkor is kiment volna a sírjához, Schmidtmariék akkor csak a zsidósága miatt utálnák, csendesen, magukban (Orbán viszont valószínűleg elfogadta volna). Lehet, hogy akkor a baloldal utálná, Georgij Oszipovics árulójának tartanák, mitomén, kit érdekel.

Tegnap láttam az Elem-et Háy Jánostól, amelyben Kerekes Éva valami olyat mond a végén a Mucsi Zoltánnak, hogy nem mindegy, hogy kik veszik körül az embert, amikor egyedül hal meg. Hellert különös emberek vették körül, akik összekötnek Háyval, akkor is, ha őket és persze Hellert nem értem, Háyt pedig igen.

Hellernek köze volt a kultúránkhoz, alakította a kultúránkat, azt a kultúrát, amelynek ehhez a kurzushoz semmi köze sincs, és nem azért mert baloldali kultúra (nem az), hanem mert kultúra, és a kultúrához való viszonyuláshoz szükség van a tehetség elviselésére, amire a jelenlegi hatalom és holdudvara képtelen.

Tegnap az Elem után sétáltunk a Bartókon, egy helikopter körözött felettünk, majd egyszer csak megjelentek Macronék autói. A-ból B-be mentek, mert Franciaország érdekei valahogy most A és B között helyezkednek el, de Franciaország kultúrája ott van a budapesti izraelita temetőben, a kalinyingrádi katedrális falában, és persze a Pantheonban. A mi Pantheonunk meg sehol sincs, hacsak nem valami mezőn Lengyelországban a fák gyökerében, Heller Ágnes sírja a franciáké és a németeké, és erre ne legyünk büszkék.

Elolvastam a "What is it like to be a bat?" című Thomas Nagel írást, ami harminchét éve jelent meg a Philosophical Review-ban, abban az újságban, amit tradicionálisan a világ legjobb filozófiai folyóiratának tartanak. Két-háromhetente egyszer elolvasok valami ilyesmit, most még Husserl fenomenológiájáról is olvastam, persze az eredeti Husserl sok lenne nekem, nem beszélve Heideggerről, aki nagyon sok lenne. A matematikusoknak és a természettudósoknak azért érdemes fenomenológiát olvasni, mert annak tényleg semmi köze sincs a matematikához és a természettudományokhoz, ez egy másik szemlélete a világnak, és néha jó másféle szemléletekkel szembesülni.

Nem tudom milyen érzés denevérnek lenni, ami - ha jól értem - azt jelenti, hogy valamennyi átment a Nagel-cikkből. Milyen élményei lehetnek egy denevérnek, milyen érzés hallani egy tárgyat, nem tudhatjuk, mert redukcionista módon közelítjük a tudatot, én aztán főleg redukcionista módon közelítem a tudatot, ha egyáltalán. És persze materialista módon, a tudat egy fizikai állapot, és semmi más. Ami egy kellemes, meleg érzés, csak az ember nem lesz tőle beljebb.

Ebben az évben többet foglalkoztam filozófiával, mint előtte az életemben összesen és alig értettem meg valamit belőle. Lehet, hogy nem ártott volna meg egy fenomenológia kurzus (semmi más nem érdekelne igazán, Heidegger, Husserl, Merleau-Ponty, Sartre, szóval az, amit rosszabb napjaimon lila ködnek tartok), de már öreg vagyok hozzá. Ahhoz nem vagyok még öreg, hogy elolvassak egy ilyen cikket Nageltől, vagy David Chalmerstől és Andy Clarktól (na ők nem igazán fenomenológusok, bár ki tudja, hanem valamiféle rocksztárok, múltkor írtam Chalmersről) és utána séta közben gondolkozzak rajta, úgy, hogy nem akarom lenyomni, nem akarom kimondani, hogy hát ez biztos hülyeség, csak várni, hogy hasson egy kicsit rám, mint egy Mikkeler Black a Viktoriagade 8 alatt.

Az Olvasó már alig várja hol lesz ez az a poszt kihegyezve arra, hogy Orbán lop, Schmidt Mária pedig dilinyós. Sehol. Ha már egy diszkrét, de azért csinosnak mondható vörös farok jön a végére, az lesz, hogy a mai ember tényleg Puzsért olvas, rosszabb esetben DJ. Jeszyt vagy Békés Mártont, sokkal, de sokkal jobb esetben, szerénység elvtársak, Vincentet, ahelyett, hogy legalább néhanap belenézne valami olyanba, ami esetleg visszanéz, ami ismeretlen mélység fele vezet, ami megzavar, ami nem a szokásos "tartalom" (még egyszer leírja egy firkász magáról, hogy ő tartalmat szolgáltat, komolyan elsírom magam).

A politikáról való kényszeres beszédről szól a Vincent, ezt a posztot tizenheten fogják elolvasni, ebből heten talán végig, ráadásul Puzsér politikafilozófiai gondolatait az Indexen kb. százszor annyian olvassák el, mint Béndek kollégáét az ÉS-ben (juszt is belinkelem) pedig az utóbbin el lehet gondolkozni, az előbbi pedig jó esetben valamiféle tartalom.

Amúgy majdnem írtam Puzsérról, és akkor most be is pótolom gyorsan, ő a tartalomszolgáltatás Márki-Zay Pétere, és én ugye kifejezetten érdeklődve figyelem az utóbbit, akkor milyen alapon is bántanám Puzsért (semmilyen, nem bántom), aki a középnek szolgáltatja a tartalmat, a mindenféle elitre utálkozva néző, de milliós tábort jelentő középnek. Múltkor a kortárs irodalomról is kifejtette a nézeteit Puzsér, azt talán nem kellett volna, de a tartalomszolgáltatás műfajba belefér. A közép határozza meg a demokráciánkat, ezt tudomásul kell venni, miközben persze eltartjuk a kisujjunkat, vagy ha idegesebbek vagyunk, érdekesebb állásba rendezzük a középsőt. De a közép soha nem fogja meghatározni a kultúránkat, azaz, amikor sikerül neki, az már nem lesz kultúra, csak Jurassic Park. Amit majd megnézek a Sky tévén, ha adják, dinoszauruszos filmben szívesen maradok közép, és különben is érdekel, milyen érzés pl. Godzillának lenni.

A Kommentár főszerkesztője, Mária asszony harci ebe, aktív gumidominó publikálta legújabb tézisét, ami nagyjából arról szól, hogy kiket kell ahhoz agyonverni, hogy örökre ő legyen a Demeter Szilárd.

Most azt kérdezitek drágáim, hogy miért én vagyok megint az egyetlen ember a Kárpát-Duna Nagyhazában, aki elolvassa Békés fajtestvér összefüggéstelen baromságát. Így alakult.

Békést nem lehet végigolvasni, de utána lehet nézni a random idézeteinek.

A náci Lipcsei Iskola jeles tagjával Arnold Gehlennel nyit, majd a kommunista ideológussal Antonio Gramscival folytatja. Eddig stimmel. Utána azonban becsúszik Karl Hess fontos gondolata a kultúráról. Hess nemcsak egyetemet, de általános iskolát sem végzett amerikai politikafilozóf, aktivista és motorversenyző, aki a szélsőbalos antikapitalista libertarianizmus atyja, anyja és nagybácsikája volt. Ez csak bemelegítés, mert most jön a két legjobb.

Qiao Liang. A Konfúciusz unokaöccse is lehetne, Krisztus előtt ötszázból, de nem, ő a Kínai Néphadsereg nyugatellenes stratégiáját kidolgozó tábornoka, él és virul.

És Valerij Geraszimov. Ő az orosz hadsereg jelenlegi vezérkari főnöke, a "Geraszimov-doktrínának" becézett, surprise, surprise, nyugatellenes stratégiát kidolgozó tábornok.

Az észak-albán (van aki tudja még, kik voltak az észak-albánok?) hadsereg komisszárját sajnos nem idézi a mi Marcink, de azért a kép világos. Békés azért azt a Kornis Gyulát helyezi a Gramsci-Geraszimov-QiaoLiang kulturális tengely középpontjába, aki a húszas években "a zsidóság Keletről szabadon beözönölve, békésen először elhódította a magyarság anyagi, majd szellemi kultúráját. " refrénű kupléjáról híresült el, és vált a korszak Békés Mártonjává, de nem lett belőle nyilas, tehát alkalmatlannak tűnik a lipcsei iskola gondolati síkjára való felpöccentésre.

Csak ennyi. Nem tudnak ezek hibázni.

Egy huszonéves fiatalember, valamikor a hetvenes években, a ClujNapoca - Bucuresti vonaton Schleiermacher Platón fordítását olvassa. Én akkor már tudtam olvasni, nem Platónt, de a Pacsajit, meg a Futball-világbajnokságok csillagait. Még látszott a nagyanyám háza kapuján a nagy fehér Dávid-csillag, amit 1956-ban meszeltek rá, miheztartás végett és persze a golyónyomok a falon az Izabella utcában. A tévében Brachfeld Siegfried volt, meg Kazal László. Nagyanyám Szabó Magdát olvasott, mert akkor volt Szabó Magda, meg Mándy Iván, és persze akkor volt igazán Latinovits meg Ruttkai Éva. Münnich Ferenc már nem volt, de Biszku Béla annál inkább, és néha a Magyar Távirati Irodát felhatalmazták annak közlésére, hogy érdemei elismerése mellett. Ez egy magyar pillanat volt, akkor elég világos volt, hogy mi a magyar.

(Pár évvel korábban de Gaulle tábornok látogatott Bucurestibe, ahol találkozott Monsieur és Madame Ceausescuval, és középkori romokat látogattak meg Targoviste-ben. Halálkomolyan Targoviste-ben . Magyarországra nem jött el de Gaulle, csak a Bruno Kreisky, per K. und. K., akkor Magyarország erősen K volt. )

Prof. Dr. Kövér László mondta volt, hogy kétféle magyar megközelítés van, kedves államvédelmi elvtársak, egyrészt az önrendelkező államban és az öntudatos nemzetben hívő másrészt meg a zsidók. Nem így mondta, tudom, de valahogy én így értettem, főleg miután az államvédelmi elvtársak figyelmébe ajánlották a problematikát. Nem úgy zsidók persze, mint a Slómókám, hanem olyanok, akik nem átallanak a ClujNapoca -Bucuresti vonatok Schleiermacher Platón fordítását olvasni, pláne kérem tisztelettel, hogy Kemény Zsigmondot, Csengeryt, mindenféle faszomkommunistát, amikor pedig Wass Albit is olvashatna, valami szépet a patkányokról. Öntudatos nemzetben hívő fehér, keresztyén, heteroszexuális férfi (ez itt eredeti Kövér, bolddal is szedhettem volna) az nem olvas Platónt, egyáltalán nem olvas, nem jár színházba, hanem magyar , én magyarok, te magyarsz, ő magyarik, (mert   ikes lesz az ige), de ezt a kozmopoliták nem értik.

Felmerül azért a kérdés, hogy akkor tényleg a DJ Jeszy, a Megadja, a Rákay Kálmán magyarunk, magyartok, magyarnak, meg a Várkonyi Andrea Boldogasszony Anyánk, vagy azért azok is, akik Závada Pált olvasnak (vagy ahogy ezt Demeter Szilárd a Turáni Fajlapban mondta, Závada Pétert, de másnapra kijavították, mert azért kínos lenne, ha a magyar irodalom Aczél Gyurijáról kiderülne, hogy esetleg egy hímvessző és elég nagy, ami azért esetünkben elég ironikus).

Az önrendelkező magyar állam, amikor éppen nagyon erősen magyarszik, általában deportálásra váró zsidó asszonyok nemi szervében szokott kutakodni, és leginkább arról szokott rendelkezni, hogy ami ma a tiéd, az holnap már lehetőleg valaki másé legyen, és ne tessék Várkonyi Andrea Boldogasszony Anyánknak ilyen kéjesen sikongatni, mert még félreértem. Az önrendelkező magyar állam, eleve nem utazik vonaton, ha van helikopter bazmeg, és hát kurvára nem olvas Platónt, aki állítólag Plüchfeldről görögösített. Mert rágógumit rágva még csak lehet valahogy sétálni, de olvasás közben lopni, azért macerás.

Az a zsidó, aki ugye nem zsidó, de zsidóskodik, zsidóskodva mindenféléket elolvas, zsidóskodva még abban is kételkedik, vagy hát inkább leszarja, hogy hány püspököt ölt meg a pozsonyi csatában Kurszán kündü a széleslátókörű europeer, aki egyébként lehet, hogy eredetiben olvasta a Platónt a jurtájában, és lehet, hogy valamilyen kazár Jezebellel is volt valamiféle morganatikus kapcsolata, de csak viccelek kedves államvédelmi elvtársak.

Volt egy pont, amikor mindenki ugyanazt a tévét nézve, Kövér elvtársék, a munkásmozgalom régi harcosaiként talán egy kicsit nagyobbat, mindenki ugyanabban a Népszabadságban nem olvasta el a testvéri észak-guineai nép vezetőjének gondolatait az imperializmus elleni harc időszerű kérdéseiről, mindenki ugyanúgy nem írta fel a ház falára, hogy "Komcsik ne merjétek felemelni a sajtos pogi árát", mert szabadságharcos a mi népünk, de azért mértékkel, és mindenki úgy viselte a kék nyakkendőt, hogy méltó legyen az Úttörőszövetség tagságára, és idejött Párizs helyett az a fiatalember a ClujNapoca-Bucuresti vonatról, hogy azért elég gyorsan felkeltse az államvédelmi elvtársak gondoskodó figyelmét.

Most minden egyszerű lett. Vannak a jók, akik mindig jók voltak, ezer éve jók és fajtiszták, fehérek, keresztyének, heteroizék és főleg férfiak, mert ez egy férfiország, eleve nincsenek nők, kivéve természetesen Várkonyi Andrea Boldogasszony Anyánkat. És vannak a rosszak, akik, you know the drill, Kincses Kolozsvár és a bukaresti főpályaudvar között azt olvasnák, hogy:

"Most azt képzeld el, milyen is lenne béklyóból oldoztatásuk és oktalanságból gyógyulásuk, ha véletlenül természetes állapotba jutnának. Ha valamelyiküket föloldoznák
és kényszerítenék, hogy álljon föl, tekergesse a nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, mindezt
kínlódva tenné, és a nagy sugárzástól képtelen volna észrevenni, aminek az árnyképét látta;
mit gondolsz, mit szólna, ha valaki azt mondaná neki: előbb csak üres semmiségeket látott,
most viszont sokkal helyesebben lát, mert közelebb került a valósághoz, és igazibb lét felé
fordult, és rámutatva az úton járókra, kényszerítené őt, hogy feleljen a kérdésre: mi az?"

A NER egyik kultúrheroinája írta az alábbi szöveget. A nyilaskeresztes toposzok találkozása a teljes leépüléssel. Ez a kövérizmus, titkosszolgálatok nélkül. A szöveg a Facebookról származik. A rezsim büszke szolgája az "ezért szükséges az átrendezés" szöveggel éppen azt magyarázza el, hogy a Pázmányon felszámolják az Esztétika tanszéket. Igen, jól értik, az Esztétika tanszék felszámolásának szükségességét magyarázza a fideszművésznő. A NER üzent. Köszönjük, vettük.

"Tudod, éppen azért hajlamosak a nyugatiak lenézni a kelet-európaiakat, mert a nyugat több mint 500 éve jelentősen gazdagabb, mint a mi régiónk. Míg mi a törökkel harcoltunk, majd míg próbáltuk újraépíteni az elnéptelenedett országot, ők gyarmatosítottak, rabszolgákat tartottak és kifosztották a gyarmatosított területeket. Egyetemeket alapítottak sorra, elindulhatott a széleskörű polgárosodás, majd iparosodás. Aztán Magyarországon beindult egy hihetetlen mértékű fellendülés a dualizmus korával, de az internacionálét és a bolsevik szemléletet képviselő ellenzéknek nem kellett ez a fejlődés, nekik hatalom kellett, és szovjet típusú berendezkedés. Ezt végül 1949-re csalással ki is harcolták maguknak. A rendszerváltással azonban ezek nem takarodtak el, hanem folytatták az ország módszeres kifosztását, amelyet az Impexek megjelenésével a ‘70-es években elkezdtek. Többmilliárd dollár vándorolt ki az országból a ‘70-es évek és a rendszerváltás között amerikai cégek és a magyar bel-és külügy hathatós hozzájárulásával. Jött aztán a rablóprivatizáció, és a megmaradt magyar ipar és mezőgazdaság felszámolása. A nyugat újraalkalmazta a régi, jól bevált gyarmatosító technikát: üveggyöngyöt adott aranyért cserébe…illetve némi pénzt cserébe a megszerzett piacért és az elszipkázott, jól alkalmazkodó, magasan képzett magyar munkaerőért. A nyugatiak ugyanis jóideje nem bajlódnak már azzal, hogy időseket és betegeket gondozzanak, de azzal sem különösebben, hogy orvosi egyetemen hosszú éveket tanuljanak, hisz a kelet-európaiak és képzett szírek kiszolgálják őket. Ha a nyugat-európai esetleg lenézi a kelet-európai t, az nem azért van mert a Pázmányon megszűnt az esztétika szak, hanem azért, mert a több mint 500 évvel ezelőtt elkezdődött gyarmatosítás most is zajlik. Szolgának tekint a nyugati, hiszen megszokta, hogy az éttermi felszolgáló, a takarító, a bébiszitter, az ács, a villanyszerelő, az autószerelő, az orvos, az ápoló, az idősgondozó, azaz mindenki, aki a nyugati ember kényelmét SZOLGÁLJA, az többségében kelet-európai. Magyarország agrárország, a kontinens egyik legjobb minőségű földjével, elég csak ránézni a térképre és megtekinteni Európa alföldeit, és elég megismerni az európai termőföldek minőségét. Elég logikus lépés a mezőgazdaság megerősítése és a hazai ipar felélesztése, mert az, hogy Magyarország Franciaországtól vásároljon krumplit, tejet és Lengyelországtól almát, az éppen olyan, mintha Norvégia vagy Izland Afrikából vásárolna tengeri halat. Ha Magyarország nem akar totálisan a Nyugat kiszolgáltatottja lenni, muszáj megerősítenie azokat az ágazatait amelyekre adottságai predesztinálják 1000 éve. A csábító, magasabb fizetésekért , amióta lehet, tehát 2004 óta egyre több munkaképes ember megy el, és ide nem fognak képzett emberek érkezni külföldről a helyükbe. Ahhoz tehát, hogy Magyarország önfenntartó, de minimum ne totálisan kiszolgáltatott maradjon, ahhoz meg kell erősíteni azokat az ágazatokat, amelyek a fennmaradáshoz nélkülözhetetlenek. Ezért szükséges az átrendezés."

  ".....    ami mögött az antikrisztianizmus és a magyarellenes reflexek zsigeri beállítottsága van” – mondta Semjén fajtestvér a kongresszuson. 

Magyarországon az elmúlt százegynéhány évben az antikrisztiánus magyargyűlölet zsigeri beállítottsága a magamfajtákra vonatkozott. Bár Schmidt Mária továbbra is teli szájjal zsidózik, Bayer már nem Schiff Andrást akarja elásni az orgoványi erdőben,  már nem álmodozik arról, hogy nagyon kékszemű és nagyon szőke nácik zsidókat vernek agyon Berlinben (ezt, hogy  megúszta vazze), és már nem Tiszaeszlárról akar drámát iratni a néhai Csurkával Dörner fajtestvér, hanem simán csak valami szart akárki mással,  amit nem is lehet primér módon pogromra való felszólításnak értelmezni.

Amikor tudjukkik el akarták pusztítani az Ezeréves Királyságot, újra és újra megfeszítenék a népek Krisztusát, akitől elvették Édes Erdélyt és az igazhun ősiséget, már nemtudjukkikről van szó. Régen tudtuk, de ma már a Márki-Zay is lehet tudjukki, Orbán árjásította a tudjukkiságot. 

Békés Márton nem antiszemita. Bár értelme sincs annak nemantiszemitául, amit beszél, t.i. hogy vissza kell venni a jászioszkároktól és a lukácsgyörgyöktől Antonio Gramscit (az, hogy egy keményvonalas kommer a magyar konzervatívok egyik idolja, nagyon vicces) és Carl Schmittet (ő legalább náci volt) akkor a jászioszkár és a lukácsgyörgy már nem igazi Jászi Oszkár és igazi Lukács György, hanem bárki, aki szerint nem Vitéz Nagybányai Lánczi András a világ elsőszámú filozófja (Lánczi mentségére szóljon, hogy ő igen szerényen, Orbán Viktor metafizikáját tartja a legnagyobb kortárs filozófiai eredménynek).

És Demeter Szilárd még annyira sem antiszemita, noha ő is kikukázná a nemzeti gyepütestvériséget és a turáni faj nagyságát veszélyeztető fajidegenséget az irodalomból, de tényleg nem lehet tudni, hogy mire gondol, vélhetően semmire az égadta világon. 

Orbán vaskézzel szorította ki a klasszikus lovasistváni antiszemitizmust a magyar jobboldali közbeszédből, miközben Lovas István halálában is megmaradt egyetlen zsurnalisztikai idolnak.

 Lehet, hogy profilból heftice még kicsit hasonlít rám a Népellenség, de már bárki lehet az, nem kell hozzá három zsidó nagyszülő. 

 Ma Yoram Hazony tart kiselőadást a nyilaskeresztesek szellemi utódainak a nemzetikonzervativizmusról. És ezt Orbán érte el, aki tudta, hogy a kecske rászoktatható a brokkolira, ha szükségünk van egy kis maradék káposztára. 

A zsidókat továbbra sem szeretik, de azért teljes biztonságnak élhetnek Magyarországon, feltéve ha nem akarnak igazi magyarnak mutatkozni, csak valamiféle érdekes etnikumnak. Soros György persze egy übermuttig nebbich, de már nem  nyakig pajeszban ábrázolják a Ripostban, amint pászkába töltött solymosiesztert falatozik a Rumbach Sebestyén utcában. 

A magyar politika tétje már tényleg csak az pár szaros ezermilliárd, amiből Nemzeti Tulajdonosi Osztály épülhet Orbán Viktor másodunokahúgaiból, bojlereseiből és pereceseiből. Az antiszemitizmust szekularizálták, ez lett a történelem vége. 

       A Magyar Filozófiai Társaság  életmű díjat adományozott Tamás Gáspár Miklósnak és Steiger Kornélnak.   

      " Nyomasztó szellemi fölényét akkor is érezni kényszerülünk, ha aktuálisan éppen nem értünk egyet vele." - írta Perecz László méltatásában TGM-ről. 

        "Ha az efféle sziszifuszi munka és a tanítványoknak szentelt oktatói élet manapság az akadémiai grémiumok számok bűvöletében élő technokrata szemlélete, a filozófia hagyományosan előkelő státuszának megrendülése és a klasszikus nyelvek elsajátításának időigényessége mellett egyre nehezebben elvégezhető, illetve megvalósítható, az csak arról tanúskodik, mennyire eltávolodott korunk a görög szellemi- és életideáloktól." -írta Mogyoródi Emese Steiger Kornélról.

      Ez pedig itt a Zombie Blues. 

      Nem ér nem belehallgatni. 

      A  Zombie Blues-t éneklő David Chalmers kezében van egy mobiltelefon, onnan olvassa a szöveget. Erről a mobiltelefonról szól a poszt, ami nélkül Chalmers nem tudta volna elénekelni a számot, mert állandóan elfelejti a szöveget. A mobiltelefon az ő agyának a kiterjesztése. The Extended Mind.

  Az Extended Mind hipotézis a modern filozófia egyik legérdekesebb tézise. Nem a filozófia hagyományosan előkelő státuszához tartozik, ahogy a Zombie Blues sem. Az akadémiai grémiumok számok bűvöletében élve 6846 (hatezernyolcszáznegyvenhat) darab scholar.google idézete van az Analysis-ben 1998-ban megjelent cikknek, amit Andy Clark és David Chalmers írt az Extended Mind-ról. A Conscious Mind című David Chalmers könyvre viszont 11755 hivatkozás van, ezt még 1996-ban írta a doktorijából és ebben a könyvben vannak a Filozófiai Zombik, a filozófia hagyományosan előkelő státuszának kisebb megrendülésére.

  A filozófia ma David Chalmerst jelenti, a Philosophical Review-t (az a filozófia csúcslapja, ahol Thomas Nagel What is it like to be a bat-je jelent meg, és persze Chalmers és Jackson Conceptual analysis and reductive explanation-je is).  

  Sokkal jobb filozófus Chalmers, mint TGM?  Ennek semmi értelme. Nem egy világban élnek, nem lehet őket összehasonlítani. Van egy világ, ahol nyomasztó szellemi fölénye van TGM-nek és van egy másik, ahol meg nem, azt sem tudom, hogy abban a másik világban értelmezhető-e a nyomasztó szellemi fölény kifejezés. 

  Én egyik világot sem fogom megérteni, de azért érdekesek így egymás mellett.