Egy huszonéves fiatalember, valamikor a hetvenes években, a ClujNapoca - Bucuresti vonaton Schleiermacher Platón fordítását olvassa. Én akkor már tudtam olvasni, nem Platónt, de a Pacsajit, meg a Futball-világbajnokságok csillagait. Még látszott a nagyanyám háza kapuján a nagy fehér Dávid-csillag, amit 1956-ban meszeltek rá, miheztartás végett és persze a golyónyomok a falon az Izabella utcában. A tévében Brachfeld Siegfried volt, meg Kazal László. Nagyanyám Szabó Magdát olvasott, mert akkor volt Szabó Magda, meg Mándy Iván, és persze akkor volt igazán Latinovits meg Ruttkai Éva. Münnich Ferenc már nem volt, de Biszku Béla annál inkább, és néha a Magyar Távirati Irodát felhatalmazták annak közlésére, hogy érdemei elismerése mellett. Ez egy magyar pillanat volt, akkor elég világos volt, hogy mi a magyar.
(Pár évvel korábban de Gaulle tábornok látogatott Bucurestibe, ahol találkozott Monsieur és Madame Ceausescuval, és középkori romokat látogattak meg Targoviste-ben. Halálkomolyan Targoviste-ben . Magyarországra nem jött el de Gaulle, csak a Bruno Kreisky, per K. und. K., akkor Magyarország erősen K volt. )
Prof. Dr. Kövér László mondta volt, hogy kétféle magyar megközelítés van, kedves államvédelmi elvtársak, egyrészt az önrendelkező államban és az öntudatos nemzetben hívő másrészt meg a zsidók. Nem így mondta, tudom, de valahogy én így értettem, főleg miután az államvédelmi elvtársak figyelmébe ajánlották a problematikát. Nem úgy zsidók persze, mint a Slómókám, hanem olyanok, akik nem átallanak a ClujNapoca -Bucuresti vonatok Schleiermacher Platón fordítását olvasni, pláne kérem tisztelettel, hogy Kemény Zsigmondot, Csengeryt, mindenféle faszomkommunistát, amikor pedig Wass Albit is olvashatna, valami szépet a patkányokról. Öntudatos nemzetben hívő fehér, keresztyén, heteroszexuális férfi (ez itt eredeti Kövér, bolddal is szedhettem volna) az nem olvas Platónt, egyáltalán nem olvas, nem jár színházba, hanem magyar , én magyarok, te magyarsz, ő magyarik, (mert ikes lesz az ige), de ezt a kozmopoliták nem értik.
Felmerül azért a kérdés, hogy akkor tényleg a DJ Jeszy, a Megadja, a Rákay Kálmán magyarunk, magyartok, magyarnak, meg a Várkonyi Andrea Boldogasszony Anyánk, vagy azért azok is, akik Závada Pált olvasnak (vagy ahogy ezt Demeter Szilárd a Turáni Fajlapban mondta, Závada Pétert, de másnapra kijavították, mert azért kínos lenne, ha a magyar irodalom Aczél Gyurijáról kiderülne, hogy esetleg egy hímvessző és elég nagy, ami azért esetünkben elég ironikus).
Az önrendelkező magyar állam, amikor éppen nagyon erősen magyarszik, általában deportálásra váró zsidó asszonyok nemi szervében szokott kutakodni, és leginkább arról szokott rendelkezni, hogy ami ma a tiéd, az holnap már lehetőleg valaki másé legyen, és ne tessék Várkonyi Andrea Boldogasszony Anyánknak ilyen kéjesen sikongatni, mert még félreértem. Az önrendelkező magyar állam, eleve nem utazik vonaton, ha van helikopter bazmeg, és hát kurvára nem olvas Platónt, aki állítólag Plüchfeldről görögösített. Mert rágógumit rágva még csak lehet valahogy sétálni, de olvasás közben lopni, azért macerás.
Az a zsidó, aki ugye nem zsidó, de zsidóskodik, zsidóskodva mindenféléket elolvas, zsidóskodva még abban is kételkedik, vagy hát inkább leszarja, hogy hány püspököt ölt meg a pozsonyi csatában Kurszán kündü a széleslátókörű europeer, aki egyébként lehet, hogy eredetiben olvasta a Platónt a jurtájában, és lehet, hogy valamilyen kazár Jezebellel is volt valamiféle morganatikus kapcsolata, de csak viccelek kedves államvédelmi elvtársak.
Volt egy pont, amikor mindenki ugyanazt a tévét nézve, Kövér elvtársék, a munkásmozgalom régi harcosaiként talán egy kicsit nagyobbat, mindenki ugyanabban a Népszabadságban nem olvasta el a testvéri észak-guineai nép vezetőjének gondolatait az imperializmus elleni harc időszerű kérdéseiről, mindenki ugyanúgy nem írta fel a ház falára, hogy "Komcsik ne merjétek felemelni a sajtos pogi árát", mert szabadságharcos a mi népünk, de azért mértékkel, és mindenki úgy viselte a kék nyakkendőt, hogy méltó legyen az Úttörőszövetség tagságára, és idejött Párizs helyett az a fiatalember a ClujNapoca-Bucuresti vonatról, hogy azért elég gyorsan felkeltse az államvédelmi elvtársak gondoskodó figyelmét.
Most minden egyszerű lett. Vannak a jók, akik mindig jók voltak, ezer éve jók és fajtiszták, fehérek, keresztyének, heteroizék és főleg férfiak, mert ez egy férfiország, eleve nincsenek nők, kivéve természetesen Várkonyi Andrea Boldogasszony Anyánkat. És vannak a rosszak, akik, you know the drill, Kincses Kolozsvár és a bukaresti főpályaudvar között azt olvasnák, hogy:
"Most azt képzeld el, milyen is lenne béklyóból oldoztatásuk és oktalanságból gyógyulásuk, ha véletlenül természetes állapotba jutnának. Ha valamelyiküket föloldoznák
és kényszerítenék, hogy álljon föl, tekergesse a nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, mindezt
kínlódva tenné, és a nagy sugárzástól képtelen volna észrevenni, aminek az árnyképét látta;
mit gondolsz, mit szólna, ha valaki azt mondaná neki: előbb csak üres semmiségeket látott,
most viszont sokkal helyesebben lát, mert közelebb került a valósághoz, és igazibb lét felé
fordult, és rámutatva az úton járókra, kényszerítené őt, hogy feleljen a kérdésre: mi az?"
