Örülünk, Vincent?

Furcsa egy jószág ez a véletlen. A fiam készül bőszen az elvileg ősszel kezdődő egyetemi éveire, és mint afféle lényeglátásban járatos emberke el is kapta a probléma gyökerét, vizuálisan olyan az, mint egy tőgy, így viszont már kijön a hasonlat, miszerint szarva közt. Lomtalanítás volt a városban, és ugye az egyetemi élet elképzelhetetlen néhány praktikus lakberendezési tárgy nélkül, úgyismint lelakott sezlony és egy kétmázsás fotel. Milyen jó lesz az majd a kollégiumban. Nem teljesen fogalmatlan, a nővére már lassan öt éve kollégiumban lakik, tudja milyen az, mondjuk inkább rá, hogy küzdő típus, és ezzel fejezzük is be a zrikálását, mert nem ez a lényeg.

 Mai Magyar Hírlap Bayer Zsolt álláspontja :

 S hogy ilyenkor mindig felrémlik Bergman 1977-es Kígyótojásának egyik legrémesebb jelenete. Amikor a „híres” berlini kabarék egyikében nyílik az ajtó este, és belép néhány német ifjú. Nagyon szőkék, nagyon kék szeműek, és horogkeresztes karszalagot viselnek. Odafent a színpadon javában zajlik a műsor. Épp’ a német história, a német legendárium, a német mondavilág és hőstörténet nyáladzó, üvöltő kiröhögése folyik. Mint minden este, azokban a híres berlini kabarékban. Épp’ Tristan szellentget a színpadon, Izoldát pedig hágják hátulról. A nagyon német ifjak egy darabig nézik a „műsort”, majd halkan érdeklődnek, hol a tulajdonos. S a kérésre megjelenik a tulajdonos. Egy nagyon zsidó férfi – Bergman szándéka szerint épp’ annyira zsidó, amennyire németek az ifjak. Kérem, vegye le a szemüvegét – szól halkan a német ifjú. A zsidó tulajdonos leveszi. S ekkor a német ifjú megfogja hátul a fejét, és pépesre veri az arcát a bárpult szélén. Majd a döbbent csendben ennyit szól udvariasan a publikumnak: Jó szórakozást, hölgyeim és uraim!

  Bayer Zsolt három évvel ezelőtt :

   Tudod, János, hogyan függ össze a két dolog? A híres-hírhedt berlini kabarékban estéről estére azon röhögött a törzsközönség, hogy kifigurázták Trisztán és Izolda legendáját. Levizelték, kigúnyolták, kiröhögték mindazt, ami a németeknek fontos volt és szent. A cinizmus és a múlttalanság tobzódott minden este Berlin fülledt lokáljaiban. Aztán egy este megjelentek a nagyon szőke, nagyon kék szemű, horogkeresztes karszalagot viselő német fiúk, és felismerhetetlen péppé verték a bártulajdonos arcát a pult szélén...

Bayer láthatóan sajátosan viszonyul  a nagyon szőke, nagyon kék szemű, horogkeresztes német fiúkhoz. Ez bizony mélyen átélt férfiszerelem. Nem tud szabadulni a látványtól, újra és újra átéli.

Ez az ő dolga, nem vagyok én Tarlós István, hogy kikeljek magamból Bayer polgártársam szexuális fantáziáit olvasván.

Ami valójában érdekes az, hogy Bayer ma is hivatkozott Paul Johnsonra a nagy brit liberal-basherre. Johnson szexuális fantáziáiról szeretőjétől Gloria Stewarttól tudhat az értő konzervatív olvasóközönség. Johnson is imádta ha elfenekelik, de ő a nőkre bukott, nem a verekedős, nagyon kék szemű, nagyon szőke fiúkra.

YMCA, tarara YMCA :)))))))))))))))))))))))

Mindennek kiindulópontja, hogy maga az állam is törvénytisztelő legyen. A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény.

Navracsics Tibor: Nemzeti ügyek politikája, 2010

Világszabadalomnak nevezte a január elsejétől tervezett, egykulcsos adórendszert a miniszterelnök. Orbán Viktor azt mondta: ezt kombinálják majd a családi adózással, és ezzel együtt a rendszer nem lesz bonyolultabb.

A kormányfő úgy fogalmazott: ígéretet kapott Matolcsy György nemzetgazdasági minisztertől arra, hogy jóval egyszerűbb lesz az adózás, és a bevallás valóban nem lesz nagyobb egy söralátétnél.

Orbán Viktor 2010. október 1.

Továbbra is tavasz, és kiváltképp május... most azonban egy-egy költőtől csak egy-egy verssel: hadd virágozzéxáz virág!

PRO PATRIA ET LIBERTATE

Küldjétek átkos, felnégyelt tetemét,
városba és falvakba szerteszét,
tépje kóbor kutya hazug nyelvét,
s civódjon varjú gonosz szemén...,
köpdösse nép városok főterén
kalodába zárt, kaján emberét,
ki "bölcseik"dölyfével nézte,
lent az izzadt, kuli hangyanép,
míg vele csillanó napfényben,
suhant vígan a zümmögő gép...
vakarja klozetok mocskát cenzor,
sok jött ment tv - inkvizítor
ki most agymos és lelket ront...
csüngjenek guvadt szemmel életfogytiglan,
hörögve poloskás fogda ablakában,
kik konspiráltak Leumikkal, Világbankkal,
kik házaltak néppel, kockáztak országgal...!
Röpítsék fényes, tavaszi szelek,
mit kibontott Nagyságos Fejedelem:
az Ország házán - mi most bűnbarlang - ,
ezentúl az Árpádok sávja lengjen!

Balla József, költő-tanár

Brisbane, 2007. május 

Ha tíz évvel fiatalabb lennék és egyetlen gyerekem lenne, akkor én úgy elmennék Magyarországról, mintha itt sem lettem volna.

Bayer Zsolt 2006. július 19.

 A BBC közép-nyugat-afrikai tudósítója David McNeill interjút készített Obayu Babandiba nyalangai miniszterelnökkel. 

McNeill: Miniszterelnök úr, az Ön pártja, az Én Pártom hatötödös többséget szerzett a nyalangai parlamentben, minek tulajdonítja ezt a páratlan sikert?

Babandiba: Elsősorban nekem, tehát az Ön szempontjából Önnek, bár tulajdonképpen az én szempontomból magamnak, máris összezavart, ilyenek maguk európaiak. Másodsorban annak, hogy a belga hódítók nem tulajdonítottak túlzott jelentőséget a nyalangai nép számtantudományi képzésének.

McNeill:  Számos tudósító szerint elődje Chwomba gazdaságpolitikája megbukott, többek között sokan nehezményezték, hogy a Nyalangai Nemzeti Bank belga frank tartalékából próbálta megrendezni a lánya esküvőjét. 

Babandiba: Chwomba és az  Ő Pártja korrupcióba döntötte az országot, ráadásul teljesen értelmetlen módon vásároltak többmilliió ezerkilencszázhatvannégyes belga frankot egy orosz cukrásztól. Mi örökre szakítottunk ezzel a politikával. 

Én. Mától. Én, a középkorú (ezzel pár évig még hülyítem magam, elnézést) férfi. Száznyolcvan centi magas, ideiglenesen kilencven kilós, és hogy finoman körülírjam ezt a kilencven kilót: nem pont tömény izom. Kinézetre talán egy fokkal szebb az ördögnél, de akad ellenvélemény is. Mától tessék rám úgy gondolni, mint világszép nádszálkisasszonyra. Aki azt állította, a jövőben azt állítja, sejteti vagy sugallja, hogy én nem lennék világszép nádszálkisasszony azt szarrá perelem. Rámegy az utolsó fillérje is a kártérítésre, a liberális demokraták istene engem úgy segéljen.

Kérdi a kedves olvasó, hogy ezt miért is? Egyszerű a válasz. Abban az országban, amelyikben Mráz Ágoston Sámuel lehet kutató politológus, a Nézőpont lehet kutatóintézet és Gyurcsány Ferenc lehet politikus, ott én is lehetek világszép nádszálkisasszony. Aki ezzel nem értene egyet, annak neve mától: alperes.