Örülünk, Vincent?

Remélem, mind egyetértetek velem abban, hogy gondolkodó ember számára kevés fontosabb dolog van az önreflexiónál. Tán nem sértlek meg Titeket, e rovat olvasóit, ha ismeretlenül is effajta gondolkodó lényeknek tekintelek: olyanoknak, akixeretnek tudni dolgokat.

Álljunk meg! Vizsgáljuk felül tudásunkat! Helyesen gondoljuk-e? Mit gondolunk például arról a szép szóról, hogy "magyarságtudat"?

Kérjük hozzá a költő segítségét!

Kapu József: Ébresztő MAGYAROK!

Magyarok! Vegyük már észre,
Sok erényünk el van veszve.
Először is magyarságtudat,
Pedig ez nekünk sokat adhat.

Régen nagy csaták dúltak,
De akkor élt a nemzeti tudat.
Hiába tört reánk hódító nép,
Nem hajolt a magyar derék.

A nagy politikus Széchenyi
És a forradalmár Petőfi,
Tudták mitől lesz jobb az élet,
S mi boldogítja e földi létet.

Deák a haza bölcse,
A nép tanulhatna tőle.
A gondolkozási mód,
Mellyel nyerhetünk sok jót.

Egytől egyik hősök mind,
Mert kibírták a temérdek kínt,
Mely dűlt rájuk az évek alatt.
A haza meg nem torpant, sőt haladt.

Barbár tört sokszor ránk hiába,
Nem hajtottak ők sokáig igába.
Hiszen felkel a magyar,
Ha elnyomást nem akar.

Ha most nézek szét,
A helyzet nem éppen szép.
A nép csak kesereg,
Nem tudja, mit tehet.

Hiányzik a küzdő morál,
Melynek folytán
A nép naggyá válhat,
S elszáll rólunk a bánat.

Egységes lehet e nemzet,
Csak vigyük véghez a tettet.
Eme tett Trianon eltiprása,
Hisz ez sok ember vágya.

A másik nagy vágy,
Egy olyan párt,
Melynek első a nép,
A balból sokunk nem kér!

A miniszterelnök szóvivője szerint a szocialisták megszorításokra épülő gazdaságpolitikája kudarcot vallott, és válságba vezette Magyarországot 

Budapest, 2011. október 17., hétfő (MTI)

Európa a demokrácia és szabadság bölcsője, mégis korlátozottak a lehetőségei a polgári szabadságjogok megvédése terén. Emlékezzünk rá, mi, magyarok is többet vártunk a nagyvilágban a demokrácia zászlaját lobogtató Európai Uniótól, amikor a közelmúltban Budapest utcáin lábbal tiporták a szabadságjogokat. Nem lehet kettős mérce, egyformán kell érvényesülnie az emberi jogoknak Európa minden országában. Olyan Európára van szükségünk, amelyik képes megvédeni polgárainak szabadságjogait, akár saját kormányukkal szemben is.

Orbán Viktor 2009. január 20.

Szakírók kedvenc játéka: melyik volt a legjobban sikerült olimpia, a legemlékezetesebb foci VB.

Az eddigi 13 futball EB közül négyet szokás különösen kiemelni színvonala, izgalmai, fordulatai, érdekességei okán.

A drámai hosszabbításokban gazdag 76-osat, Platiniék parádés játékát 84-ben, a nívós támadójátékot és remek egyéni teljesítményeket hozó 88-as tornát.

2000 azonban külön kategóriának számít még itt is. Sokat látott edzők, szurkolók, játékosok számára ez máig a non plus ultra. Ezt a kortársak is érezték, Pelé már menet közben azt mondta: „Ez világbajnokság, brazilok és argentinok nélkül".

(E sorok írója kilenc-kilenc VB és EB emlékét őrzi, és nem vitatja a többségi véleményt. Soha nem látott olyan egységesen nívós sorozatot, mint amilyen a nagy meccsekben, váratlan fordulatokban és gólokban egyaránt gazdag 2000-es volt.)

Tűrhetetlen, hogy az állam javaira úgy tekintsenek, mint politikai zsákmányszerzés tárgyára. Elfogadhatatlan, hogy a közjavakkal törvénytelenül és erkölcstelenül sáfárkodók az államot mint magánvállalkozást kezeljék.

Navracsics Tibor: Nemzeti ügyek politikája, 2010

"Ms. Garrison: Who was in charge of the feminist movement of the early '60's?
Cartman: A bunch of fat old skanks on their periods.
Ms. Garrison: Right. But who was the fattest, oldest skank on her period?"

"Garrison: Ki vezette a kora 60'-as évekbeli feminista mozgalmat?
Cartman: Egy rakat kövér, öreg, menstruáló ribanc?
Garrison: Igen, de ki volt közöttük a legkövérebb, legöregebb menstruáló ribanc?"

South Park: Lil' Crime Stoppers

Polgártársaink egy jelentős hányadán hirtelen erőt vett a késztetés, hogy mindenféle úton és módon megemlékezzék Horthy Miklósról. Erről kibontakozni látszik egy szokásosnak nevezhető szimbólumharc, amelyikben az egyik fél úgy tesz, mint ha bármit is meg tudna akadályozni, a másik pedig jólesően röhög az előbbi teljesen nyilvánvalóan hiábavaló erőlködésén. Hangzanak el érvek, érvnek látszó kijelentések egyik és másik oldalon is egyaránt, de nem látni nyomát sem annak, hogy bármelyik fél valamiféle megoldásra törekedne. Pedig sokszor elmondott bölcsesség az, hogy ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj annak az élére, és én alkalmaznám is ezt a bölcsességet. A megemlékezéspárti érvek alapján jöjjön hát az én Horthy Miklós emlékposztom.

A Madách színházban látható Én, József Attila című operettet a jegy.hu:

http://www.jegy.hu/programs/33396/EN_JOZSEF_ATTILA.html

nagyon szépen harangozza be:

"A rendező Szirtes Tamás és a színészként már méltán elismert társrendező Szente Vajk, valamint a tehetséges fiatal szerzők Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston, József Attila életének meghatározó pillanatait varázsolják színpadra" stb.

A varázsolják, az stimmel. Csak éppen nem színpadra, hanem el. A felismerhetetlenségig. Az ember nézi, nézi és nem érti: kik ezek a figurák ebben az egyébként ismerős történetben? Ki ez a fehér inges, jól szituált fiatalember a vasalt nadrágjában, akinek olyan szorgosan véxavaznak a többiek? És kik ezek a többiek? És mit csinálnak? Eljátsszák valaki másoknak az életét? Mert hát a saját, láthatóan polgári-értelmiségi, társasági  életükben ilyesmiket egészen biztosan nem csinálnának. Jól láthatóan nem is értik ám, hogyan keveredhetnek ilyen helyzetekbe (mármint azon kívül, hogy ezt írja elő nekik a szerző meg a rendező). Egyfajta kulcsmondatként a darabbéli Vágó Márta (amikor éppen nem akar lefeküdni a darabbéli József Attilával) azon kesereg, hogy "Milyen szakadék tátong a versek és az élet között!" (remélem, pontosan idézek).

Hát egy frászt.

A kormány mást sem tud, csak adókat emelni! Mást sem csinál nyolc éve, csak az emberekkel fizetteti meg a hazugsága árát! Elég volt! Mi megmutatjuk: lehet ezt másképp csinálni. Nem kérünk mást, csak minél nagyobb felhatalmazást! Ismétlem: minél nagyobb a felhatalmazás, amit kapunk, annál gyorsabban rendet teszünk és csökkentjük az adókat, az emberek terheit.

Orbán Viktor 2010 május 29.