Örülünk, Vincent?

       Egy magát jobboldalinak valló értelmiségivel közölt interjút a Heti Válasz. A papírforma szerint, nekem most  arról kellene írnom, hogy micsoda sületlenségeket beszél ez az ember, milyen sötét, gerinctelen karrierista, milyen gusztustalanul szolgálja ki a rendszert, mennyire nem européer, és a végén valami összefoglaló keménykedés jönne arról, hogy az ilyenek miatt tartunk itt.

       Eszem ágában nincs ilyeneket írni. Régen olvastam ilyen szomorúan józan, bölcs mondatokat. Gyurgyák János  eszmetörténész és könyvkiadó elképesztő munkabírású, tisztességes, okos ember.

       Máshogy okos, mint azok az emberek, akik engem körülvesznek. Mások a megközelítései, más az ő világa, másra figyel, mint én. Ennek ellenére ezek a gondolatok nagyon közel állnak hozzám, magam is meglepődtem, hogy mennyire közel. 

       Kérem az Olvasót, szánjon rá tíz percet arra, hogy elolvassa ezt az interjút!

.................................................................

    Van a társadalomnak egy szelete, egy nagyon kis szelete, amelyet egész életünkben meg akarunk ismerni. Ez a kis szelet, egyetlen egy emberből áll, és egy egész életünk van arra, hogy megfigyeljük. Azt természetesen nem állítom, hogy megértjük ezt az embert, hogy képesek vagyunk arra, hogy megismerjük a személyiségét, a társadalom többi részéhez, a múlthoz, a nemzethez, a hagyományhoz való viszonyulását, csak azt, hogy mást sem csinálunk, mint megfigyeléseket végzünk rajta.

    Látszólag könnyű a dolgunk, hiszen megfigyelésünk tárgyának minden mozdulatát, minden gondolatát, teljes kapcsolatrendszerét tökéletesen ismerjük, sőt, szemben a társadalom lényegesen nagyobb szeleteit vizsgáló pszichológusokkal, szociológusokkal, filozófusokkal, megfigyelésünk tárgyát minden pillanatban befolyásolni tudjuk. Látszólag könnyű a dolgunk, hiszen megfigyelésünk tárgya képtelen hazudni nekünk. Látszólag.

   A valóság az, hogy privát pszichológusként, privát szociológusként, privát filozófusként, általában megbukunk, és a halálos ágyunkon kell beismernünk tévedéseinket. 

   Ugyan miért is gondoljuk, hogy a hazugságnak, vagy inkább a valóságtól való rettentő félelemnek fátylán, mely néha oly tökéletesen takarja el tőlünk saját magunkat, tisztán és bizonyosan átlátva meglátjuk azokat, akiket alig ismerünk. 

  Hihetetlen magabiztossággal beszélünk olyan dolgokról, amelyekről szinte semmit sem tudunk, miközben megszeppenten, szégyenlősen félrefordulva, nézzük a tükörben az egyetlen embert, akit valóban megismerhetnénk. 

  Törésvonalakra figyelünk a társadalomban, egész gondolatrendszerek pontos evolúcióját próbáljuk feltárni, százezrek cselekedeteinek mozgatórúgóit akarjuk megismerni, miközben néha fogalmunk sincs arról, hogy tíz perccel ezelőtt miért mondtuk, tettük ezt vagy azt. Megpróbáljuk felismerni a manipulátorokat, miközben képtelenek vagyunk észrevenni, hogyan vezetjük az orrunknál fogva saját magunkat. 

  A társadalmi igazságosság mikéntjét kutatjuk, és a saját lelkiismeretünkkel sem tudunk mit kezdeni. Van aki elpusztítja lelkiismeretét, van aki általa pusztul el. 

  Néha be kellene ismernünk a kudarcunk, és nevetni egy kicsit magunkon. Ki kellene próbálni az összes oldalt, az összes álarcot, az összes ideológiát, mint a gyereklány az anyja rúzsát és magassarkú cipőjét, aztán ledobni mindent a földre, és elmenni egy jót inni a barátainkkal, és egész este porszagúan hétköznapi dolgokról beszélgetni. Ha még képesek vagyunk rá. 

A közéleti leromlást a kormány feje testesíti meg. A hazugságokra épülő politika tönkretette a gazdaságot, így a legenyhébb minősítés, amit a miniszterelnök kiérdemel, a persona non grata

Orbán Viktor, 2006. december 13.

A:    Sohasem volt párttag. Ez persze nem igaz, de olyan határozottan mondja magáról, hogy még el is hiszi. 1988-ban lépett be az MDF-be. Ez sem igaz. 1989 novemberében egy barátja, későbbi miniszter, Antall József egykori óvodatársa vitte el valahová, teljesen lényegtelen, hogy hová. 1994-ben képviselőjelölt is volt, de körzetében csak a negyedik helyen végzett, ez volt az a körzet, ahol a szocialisták egy foxterriert indítottak, aki amúgy ma is tagja a frakciónak.  Eszmetörténész, egyetemi tanár, igazolt labdarúgó, ez utóbbi élethazugsága volt a legszánalmasabb.  A rendszerváltás előtt a szocialista szájhigiénéről írt tanulmányokat, a rendszerváltás után az átmenet jogelméleti kérdéseiről és a kommunisták szájszagáról.  2003-ban a John Whitecombról (ne kérdezzék meg, hogy kicsoda,  állítólag egy jelentős antikommunista skót filozófus a Jakab-korból) írt monográfiáját a máriahuszárnoki népfőiskola adta ki. Részt vett a kötcsei, a székelykomárnoki és a Híd utcai értelmiségi találkozón. A felsőoktatási tandíjról írt publicisztikáit sikerült az utolsó pillanatokban (hétfőn, illetve szerdán) visszavonatnia a Magyar Nemzettel.

B:    1971-tól 1989-ig volt az MSZMP tagja. 1988 végén egy budapesti egyetemen reformkört alapított. Majdnem kizárták a Pártból. Ez egyáltalán nem igaz, nem is mondja olyan nagyon határozottan magáról, és nem is hiszi el. Egy volt egyetemi kollégája, későbbi miniszter,  mutatta be Horn Gyulának, Medgyessy Péternek, majd Gyurcsány Ferencnek. 2002 és 2010 között a Forráselosztási Tanács titkára, majd elnöke. Ezzel egy időben, számos más testület titkára és  elnöke volt, de egy fillér nem tapadt a kezéhez. Ezt viszont, tényleg hiszi. Komoly. Véleményformáló értelmiségiként számos, gyakorlatilag mondatról mondatra megegyező tanulmányt publikált a Népszabadságban, a 168 órában és a Világosságban. A "jókedvű kapitalizmus" kifejezés megalkotója. A rendszerváltás előtt sem igazán csinált semmit, majd közvetlenül utána sem, senki sem tudja pontosan, hogy mihez ért. Volt egyetemi kollégája, későbbi miniszter, nemrég bemutatta Bajnai Gordonnak. A Milla tüntetések állandó résztvevője, barátainak azt szokta mondani, hogy "ezeket el fogják söpörni".  

C:    Valószínűleg valóban nem volt párttag, sem ügynök. 1989 előtti életéről még ő sem tud semmit, nemhogy más. Tiltakozott a dunai vízlépcső ellen, ő volt az a férfi (ebben a posztban mindenki férfi, a mellékszereplők is, és azok is, akik a mellékszereplőket bemutatták a miniszterelnöknek, aki persze szintén férfi, még szép) a televízióban, aki emlékezetes módon összekeverte  Gabcsikovót Nagymarossal. Később egész kontinenseket kevert össze egymással, de a megawatt és a megawattóra összekeverésére volt a legbüszkébb. Egyetemi tanárnak szokták gondolni.  A dolgok összekeverésének szükségességéről írt tanulmányokat, kisebb majd egyre hosszabb könyveket, monográfiákat, szobrokat, hidakat, repülőtereket. Ellenzi a kapitalizmust. Egy nitrogénre épülő (valójában összekeverte a hidrogénnel) világgazdaságot vázolt fel nemrég az ATV-n. Négy napig volt egy kisebb párt (igen, az) képviselője,  amíg rá nem jött, hogy tényleg be kell járni az ülésekre, és a büfé sem  olyan, mint amilyennek barátja, aki üdítő kivételként nem volt sohasem miniszter, de szakértőként bejárása volt a Parlamentbe, leírta. 

D:    Ő nem is titkolja, hogy párttag volt. Persze nem úgy volt párttag. Hanem, nyilvánvalóan másként. Ügynök viszont nem volt. De. A rendszerváltás idején, ugyanaz a későbbi ex-miniszter nem mutatta be Antall Józsefnek, aki később azért mégis bemutatta valaki másnak, én nem tudom, hogy kinek. A szocialista pénzügytan és takarékpénztárelmélet docense volt a Pártfőiskolán. De az nem az a párt volt, szokta mondogatni az Echo TV-n Kerényi Imrének, aki ezt láthatóan el is hiszi. Forradalmárként az ötvenhatos események résztvevője. Akkor négy éves volt. 1997-ben a Mi mindent látunk, te meg nem! című radikális konzervatív lap főszerkesztője. — Én nem vagyok antiszemita — szokta mondogatni, nem világos, hogy miért, az ismerősei, ugyanis kivétel nélkül azok. A palesztin Solymosi Eszter, avagy a metéltek bosszúja című verses drámáját, barátja, Csurka István is nagyra értékelte. Később (órákkal később) összevesztek. Ekkor írta meg róla a Magyar Fórum, hogy zsidó. Nem, nem az, ne tessék hülyeségeket kérdezni, éppen posztot írok. A harácsgazdaságról szóló rovata igen népszerű a Magyar Hírlapban. D-nek mindig igaza van — szokták írni a kommentekben. 

E:  Ellenzéki szociológus volt. Nem volt ügynök. Ennek talán az is az oka volt, hogy Hederkényi százados, akit megbíztak a beszervezésével, öngyilkossággal kezdett fenyegetőzni, miután E. el akarta magyarázni neki Gramsci korai marxizmusát. Közvetlenül a rendszerváltás előtt teljesen érthetetlen dolgokról beszélt, a rendszerváltás után a helyzet lényegesen rosszabbodott. A kilencvenes években számos amerikai és nyugat-európai egyetemen adott elő érthetetlen dolgokról, könyveit svédre és mongolra is lefordították (egy nagy frászt fordították le).  2002 és 2010 között ő is tagja volt a Forráselosztási Tanácsnak, és számos más hasonló tanácsnak, de ezen testületek munkájában tüntetőleg nem vett részt, és a tiszteletdíjat sem vette fel. Ez utóbbi állítás nem egészen igaz. Mélyen ellenezte (főleg utólag) a Horn Gyulával (párizsi nagykövetségi állás), Medgyessy Péterrel (hegyvidéki négyszobás), Gyurcsány Ferenccel (egyetemi tanári cím, balatonsurányi villa) kötött koalíciót. Bajnai Gordonról sem jó a véleménye (brazíliai kultúrattasé?).  Jelenleg a Facebookon publikál, ellenzi a dolgokat, az összes lehetséges dolgot.

A nemzetközi helyzet fokozódására tekintettel dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró vélelmezi, hogy a jogállam dogmáját ideje feladni. 

Fontoljátok meg, feleim — az Alkotmánybíróság asszisztált az országunkat romba döntő jogállami viszonyok elterjedéséhez!

"Ennek a különvéleménynek nem feladata azt elemezni, hogy az ún. „jogállami forradalmat” [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 82.] követõen az Alkotmánybíróság hogyan élt ráruházott hatalmával, melyik döntésével mikor és hogyan befolyásolta a rendszerváltozást követõ politikai, társadalmi, gazdasági, szociális folyamatok irányát és a változások mértékét. Az azonban tényként megállapítható, hogy az ún. rendszerváltozás húsz éves folyamatában – amely mindvégig jogállami keretek között zajlott – az ország súlyos, kiterjedt és mély (politikai, gazdasági, pénzügyi, szociális, morális stb.) válságba sodródott. Ezt a válságot részben a magyar jogállamon belüli, részben külsõ (európai uniós és globális) körülmények idézték elõ. A válság kiváltó okairól, a válságkezelésrõl, a politikai felelõsségrõl a választópolgároknak módjuk van a szabad és demokratikus választások keretében véleményt mondani és döntést hozni."

Most pedig végre kezeljük ezt a mély válságot és fokozódó helyzetet -- erre az Alkotmánybíróság betart? Pont, amikor mindenhol felszámolják a jogállamot?

"4. A körülmények lényeges megváltozása következtében a 2008–2009 óta zajló nemzeti, uniós és globális válságkezelés kiútkeresés új irányokat vett. Ez a folyamat jelentős, nagyarányú, szokatlan változásokkal, alapvető jogok tartalmának újrafogalmazásával, alanyi jogosultságok megvonásával vagy korlátozásával, kötelezettségek, terhek telepítésével,az egyéni felelősség előtérbe helyezésével jár. A gyors és jelentős változások új kihívások elé állították a jogalkotást, a jogalkalmazást és a kormányzati cselekvést is, a társadalmi élet minden területén. Ebben a közegben, ilyen körülmények között zajlott a magyar alkotmányozás 2010-ben és született meg Magyarország új Alaptörvénye 2011-ben. Ugyanezen körülmények között zajlik ma is az alkotmányos jogrendszer újraalkotása, melynek keretében szintén új és szokatlan megoldások tanúi lehetünk." 

Nem tud így dolgozni a kormány, feleim, ha számon kéritek rajta jogállamot!

"Ilyen körülmények között kell megtalálni az alkotmánytól és a jogállamiságtól elvárt stabilitás (jogbiztonság, közjogi érvényesség) és a kényszerű kormányzati intézkedések, a gyors és hatékony változtatások, módosítások közötti határvonalat és egyensúlyt. Tehát ugyanazon mércéket, melyeket stabil vagy legalább annak vélt körülmények között az Alkotmánybíróság kidolgozott és a jogalkotóval (de nem az alkotmányozóval) szemben alkalmazott, a jelentősen megváltozott történelmi körülmények között változatlanul alkalmazni nem lehet. Ez bizonyos mércék dogmává merevedését eredményezné, a törvényhozás, a kormányzás, sőt a jogállam egészének működését bénítaná, vagy szükségtelenül, vagy aránytalanul lassítaná, minek következtében a válság kezelését lehetetlenné tenné, illetve egyes területeken a válság további mélyülését eredményezné. Mindezzel magyarázható az alapvető jogok tartalmának, feltételrendszerének átalakítása az Alaptörvényben. Ugyancsak ezen körülmények indokolták az Alkotmánybíróság hatáskörének, hatásköre hatalmi jellegének jelentős átalakítását, és az egyéni alapjogvédelem irányába való átterelését is." 

A haladás kerékkötői bújnak a burzsoá formalizmus mögé!

"Formalista – kizárólag a „formális jogbiztonság”-ot, a „processzuális jogállamiság”-ot védő – megközelítésnek tartom azt az érvelést, mely szerint az „első egységes” Alaptörvény megalkotásával a jogalkotó eleve elkötelezte volna magát az esetleges későbbi módosítások, kiegészítések szövegszerű inkorporációja mellett."

Még egyszer elmondom, hátha nem volt világos: nem halljátok az idők szavát! Vészhelyzetben vészmegoldásokra, erős kézre van szükség! Egy fülkeforradalmi alkotmányozás nem bukhat meg holmi jogi formalizmuson!

"Az átmenetiség fogalmának tartalma tehát attól függ, milyen szűken vagy tágan, milyen tartalommal értelmezzük az „átmeneti” jelzőt. „Válságos idők” – Szladits Károly (Magyar Magánjog I. kötet, 103–104. old.) kifejezésével élve – „válságjogi”, azaz átmeneti jellegű megoldásokat, akár alkotmányos szintű jogi megoldásokat újra és újra indokolhatnak. Igaz, hogy ez az Alkotmánybíróság hatáskörét érinti, mint ahogyan az is tény, hogy a 2008–2009–2010-es nagyarányú gazdasági, pénzügyi, költségvetési és politikai változások is jelentős mértékben érintették. Ezeknek a változtatásoknak a célja a kormányzati cselekvőképesség – azaz az ország kormányozhatósága – lehetett."

Én sem szeretném, ha további jogokat vonnának el tőlünk, de akkor is fontosak vagyunk, és nyilatkozhatunk, ha csak dísznek használnak!

"Kétségtelen persze, hogy a választott jogi konstrukció nagy felelősséget is ró az alkotmányozó hatalomra mind az Ár. módosítása, mind pedig az Alaptörvény és az Ár. együttes értelmezhetősége terén. Az Ár. nem használható az Alaptörvény tartalmának lerontására, és nem lehet az a „palástolt” rendeltetése, hogy alkotmánybírósági hatáskört elvonó törvénnyé váljon, e körben teljes mértékben osztom a többségi határozat indokolásában megfogalmazottakat.
Amennyiben a jogalkotó az Alaptörvény részeként, de színlelve arra használná az Ár.-t, hogy bizonyos – valójában alkotmányos jelentőséggel nem rendelkező, tehát nem az Alaptörvénybe való – előírásokat kivonjon az
Alkotmánybíróság utólagos normakontroll hatásköréből, ez a demokratikus jogállamiság követelményét nyilvánvalóan nem elégítené ki akkor sem, ha az Ár. módosítása vagy kiegészítése az alkotmányozási (-módosítási) eljárási követelményeknek megfelelne [vö. 61/2011. (VII. 13.) AB határozat megállapításai az egyéni képviselői indítványra végrehajtott alkotmány-módosításokkal kapcsolatban (ABH 2011, 290.)]. De az Alkotmánybíróság még ebben az esetben sem semmisíthetné meg az Alaptörvény részévé tett Ár. egyes rendelkezéseit, viszont köteles volna jelezni aggályait, és az ilyen megoldás veszélyeit."

Üdv rovatunk hűséges olvasóinak!

Leadtam a jelentésemet, a lektor jóváhagyta, leirtották a vírust a gépemről, visszatérek mexokott tevékenységeimhez. Ezévi elcsúszásaim (menet közben két embert elhelyeztek a témámról, és nem tudtam pótolni őket) mián az szokásos év végi díszszemlét januárra toljuk — no de ne jöjjön az új év új borzalom nélkül!

Vessetek a malacok elé (újév van!), de a debilitás-dementia vonal abszolút bajnoka nálam Nedudgi néni az ő egyéni helyesírásával stb... Ha megfigyelitek, legköltőibb költői eszköze az alany és állítmány egyeztetésének következetes tagadása, ami a versekből porszívónál is hatékonyabban szippantja ki a ritmust; teljesen egyéni bájjal ruházva fel e műremekeket.

Lehel kűrt

Ha megszólalt a Lehel kürtje
országok reszkettek tőle
Most is hangzik
kűrt hangja a hősnek
és Lehel győzedelmének.

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...

"5. A 3. pont szerint elfogadott Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) az Alaptörvény részét képezi. "    (Magyarország Alaptörvénye Záró Rendelkezés)

         "Mindebből az következik, hogy az Ár. nem tekinthető az Alaptörvény részének, alaki jogforrási helyzete nem egyértelmű, és ellentétes az Alaptörvény egységes jogi dokumentum jellegével."  (Az Alkotmánybíróság határozatából)

         Az Alkotmánybíróság olyan rendelkezéseket semmisített meg, amelyek az Alaptörvény Záró Rendelkezése szerint az Alaptörvény részét képzik. Ezzel természetesen nem semmisítették meg az Alaptörvény Záró Rendelkezésének 5. pontját. Á, nem, azt nem, azt ugyanis nem lehet.

          Egyébként, miért is ne lehetne? Tegyük fel, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti az Alaptörvény egy paragrafusát. Mert olyanja van. Tegyük fel, hogy az Alkotmánybíróság az egész Alaptörvényről kimondja, hogy semmis, akkor mi lesz? Elmondom, mi lesz. Baj. Amennyiben az Országgyűlés úgy módosítja az Alaptörvényt, hogy Orbán Viktor örökös miniszterelnök, akkor is baj lesz. Van bármi, ami kizárna egy ilyen irányú alaptörvény-módosítást? Nincs. Valamiféle jogállami elvekkel ellentétes lenne egy ilyen módosítás, de az absztrakt elvek nem tekinthetők jogforrásnak. A jogforrás az Alaptörvény lenne, amelyben formailag szabályos módon belekerül az a paragrafus, amely kimondja Orbán Viktor örökös miniszterelnökségét. És esetleg kikerülnek azok a paragrafusok, amelyek ezzel némiképpen ellentmondásban látszanak lenni.

            Az alkotmányok nem garantálják azt, hogy nem esik szét egy ország, nem tör ki polgárháború, anarchia. A polgárok szignifikáns többségének, illetve azok választott képviselőinek épeszű viselkedése a demokratikus jogállam alapja. Az Alaptörvény csak az épeszűség közegében működhet. 

            A polgárok épeszű viselkedése mögött egy informális társadalmi szerződés áll. Ennek a társadalmi szerződésnek a lényege az, hogy a polgárok elfogadják saját államuk működésének kereteit. Nem feltétlenül és nem minden pillanatban szeretik ezeket a kereteket, nem feltétlenül azonosulnak ezekkel a keretekkel, de elfogadják azokat. Az elfogadhatóság feltétele nem feltétlenül az, hogy a keretek megfeleljenek valamiféle magasztos, magasabbrendű jogelvnek, sokkal inkább az, hogy egy relatíve magasztos, de  a polgárok számára belátható és elfogadható jogelvnek feleljenek meg. A polgárok épeszűsége ráadásul nem kényszeríthető ki. Van úgy, hogy egy társadalom összességében őrültként kezd viselkedni.

             Az Alkotmánybíróság többsége jelezte, hogy valamelyest elmozdultunk az épeszű viselkedéstől. Nem arról van szó, hogy Nérók, Ceaucescuk, Bokassák kezében van az ország.  Magyarország még többé-kevésbé az épeszűség keretei között van, de azért aggasztó állapotban van az informális társadalmi szerződésünk, és a közhatalom attitűdje is ijesztő néha. Akárhogy is nézzük, a hatalom explicit ígérete ellenére, mindenféle társadalmi konszenzus nélkül alkotmányozott, és ebben a pillanatban is folytatja az alkotmányozást, miközben társadalmi támogatottsága  jelentősen csökkent. Formálisan joga van erre? Természetesen.  Fent már jeleztem, hogy mihez lenne még formálisan joga. 

               Úgy tűnik, hogy a közhatalom olyan jellegű polgári attitűdöket preferál, erősít meg, próbál meg mintaként a társadalom elé állítani, amelyek már az épeszűség határát is átlépték. Bayer, Stefka, Kerényi Imre és Pataky Attila ún. Békemenete és ennek a jelenségnek a kormányzati fogadtatása, kitüntetése, teljes azonosulása már több mint ijesztő. A fenti személyek nem épeszű polgárok, és most nem mennék bele abba, hogy egészen pontosan micsodák. 

               Az Alkotmánybíróság kétségbeesett gesztusa nem változtathatja meg jelentősen a helyzetet. A hatalom a kérdéses, az informális társadalmi szerződést tovább erodáló átmeneti rendelkezéseket beemelheti az Alaptörvénybe. Egyébként az Alkotmánybíróság többsége pár hónap múlva a jelenlegi hatalomhoz lojális bírákból fog állni. Békemenetek indulhatnak a diákmozgalmakkal szemben, radikális ellenzéki csoportok alakulhatnak, a hideg polgárháború legalábbis langyosodhat. 

               Magyarországon mély válság alakult ki: gazdasági, társadalmi és alkotmányos válság. Az Alkotmánybíróság döntése csak egy szerény javaslat a kiútra: A hatalom kezdjen el normálisabban viselkedni. Ezt az Alkotmánybíróság nem tudja kikényszeríteni. Ezt senki sem tudja kikényszeríteni. Az ünnepelt Alaptörvény egyik pontját a magyar Alkotmánybíróság de facto megsemmisítette: nem fogadta el az Átmeneti Rendelkezések alaptörvényi jellegét annak ellenére, hogy ez explicite leíratott az Alaptörvényben. Ennyi történt. Ez pedig egy utolsó figyelmeztetésnek fogható fel egy hatalmát, befolyását néhány hónap múlva teljesen elvesztő testülettől.

Valójában ez történt.              

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...