"5. A 3. pont szerint elfogadott Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) az Alaptörvény részét képezi. " (Magyarország Alaptörvénye Záró Rendelkezés)
"Mindebből az következik, hogy az Ár. nem tekinthető az Alaptörvény részének, alaki jogforrási helyzete nem egyértelmű, és ellentétes az Alaptörvény egységes jogi dokumentum jellegével." (Az Alkotmánybíróság határozatából)
Az Alkotmánybíróság olyan rendelkezéseket semmisített meg, amelyek az Alaptörvény Záró Rendelkezése szerint az Alaptörvény részét képzik. Ezzel természetesen nem semmisítették meg az Alaptörvény Záró Rendelkezésének 5. pontját. Á, nem, azt nem, azt ugyanis nem lehet.
Egyébként, miért is ne lehetne? Tegyük fel, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti az Alaptörvény egy paragrafusát. Mert olyanja van. Tegyük fel, hogy az Alkotmánybíróság az egész Alaptörvényről kimondja, hogy semmis, akkor mi lesz? Elmondom, mi lesz. Baj. Amennyiben az Országgyűlés úgy módosítja az Alaptörvényt, hogy Orbán Viktor örökös miniszterelnök, akkor is baj lesz. Van bármi, ami kizárna egy ilyen irányú alaptörvény-módosítást? Nincs. Valamiféle jogállami elvekkel ellentétes lenne egy ilyen módosítás, de az absztrakt elvek nem tekinthetők jogforrásnak. A jogforrás az Alaptörvény lenne, amelyben formailag szabályos módon belekerül az a paragrafus, amely kimondja Orbán Viktor örökös miniszterelnökségét. És esetleg kikerülnek azok a paragrafusok, amelyek ezzel némiképpen ellentmondásban látszanak lenni.
Az alkotmányok nem garantálják azt, hogy nem esik szét egy ország, nem tör ki polgárháború, anarchia. A polgárok szignifikáns többségének, illetve azok választott képviselőinek épeszű viselkedése a demokratikus jogállam alapja. Az Alaptörvény csak az épeszűség közegében működhet.
A polgárok épeszű viselkedése mögött egy informális társadalmi szerződés áll. Ennek a társadalmi szerződésnek a lényege az, hogy a polgárok elfogadják saját államuk működésének kereteit. Nem feltétlenül és nem minden pillanatban szeretik ezeket a kereteket, nem feltétlenül azonosulnak ezekkel a keretekkel, de elfogadják azokat. Az elfogadhatóság feltétele nem feltétlenül az, hogy a keretek megfeleljenek valamiféle magasztos, magasabbrendű jogelvnek, sokkal inkább az, hogy egy relatíve magasztos, de a polgárok számára belátható és elfogadható jogelvnek feleljenek meg. A polgárok épeszűsége ráadásul nem kényszeríthető ki. Van úgy, hogy egy társadalom összességében őrültként kezd viselkedni.
Az Alkotmánybíróság többsége jelezte, hogy valamelyest elmozdultunk az épeszű viselkedéstől. Nem arról van szó, hogy Nérók, Ceaucescuk, Bokassák kezében van az ország. Magyarország még többé-kevésbé az épeszűség keretei között van, de azért aggasztó állapotban van az informális társadalmi szerződésünk, és a közhatalom attitűdje is ijesztő néha. Akárhogy is nézzük, a hatalom explicit ígérete ellenére, mindenféle társadalmi konszenzus nélkül alkotmányozott, és ebben a pillanatban is folytatja az alkotmányozást, miközben társadalmi támogatottsága jelentősen csökkent. Formálisan joga van erre? Természetesen. Fent már jeleztem, hogy mihez lenne még formálisan joga.
Úgy tűnik, hogy a közhatalom olyan jellegű polgári attitűdöket preferál, erősít meg, próbál meg mintaként a társadalom elé állítani, amelyek már az épeszűség határát is átlépték. Bayer, Stefka, Kerényi Imre és Pataky Attila ún. Békemenete és ennek a jelenségnek a kormányzati fogadtatása, kitüntetése, teljes azonosulása már több mint ijesztő. A fenti személyek nem épeszű polgárok, és most nem mennék bele abba, hogy egészen pontosan micsodák.
Az Alkotmánybíróság kétségbeesett gesztusa nem változtathatja meg jelentősen a helyzetet. A hatalom a kérdéses, az informális társadalmi szerződést tovább erodáló átmeneti rendelkezéseket beemelheti az Alaptörvénybe. Egyébként az Alkotmánybíróság többsége pár hónap múlva a jelenlegi hatalomhoz lojális bírákból fog állni. Békemenetek indulhatnak a diákmozgalmakkal szemben, radikális ellenzéki csoportok alakulhatnak, a hideg polgárháború legalábbis langyosodhat.
Magyarországon mély válság alakult ki: gazdasági, társadalmi és alkotmányos válság. Az Alkotmánybíróság döntése csak egy szerény javaslat a kiútra: A hatalom kezdjen el normálisabban viselkedni. Ezt az Alkotmánybíróság nem tudja kikényszeríteni. Ezt senki sem tudja kikényszeríteni. Az ünnepelt Alaptörvény egyik pontját a magyar Alkotmánybíróság de facto megsemmisítette: nem fogadta el az Átmeneti Rendelkezések alaptörvényi jellegét annak ellenére, hogy ez explicite leíratott az Alaptörvényben. Ennyi történt. Ez pedig egy utolsó figyelmeztetésnek fogható fel egy hatalmát, befolyását néhány hónap múlva teljesen elvesztő testülettől.
Valójában ez történt.
