Üdv rovatunk hűséges olvasóinak!
Leadtam a jelentésemet, a lektor jóváhagyta, leirtották a vírust a gépemről, visszatérek mexokott tevékenységeimhez. Ezévi elcsúszásaim (menet közben két embert elhelyeztek a témámról, és nem tudtam pótolni őket) mián az szokásos év végi díszszemlét januárra toljuk — no de ne jöjjön az új év új borzalom nélkül!
Vessetek a malacok elé (újév van!), de a debilitás-dementia vonal abszolút bajnoka nálam Nedudgi néni az ő egyéni helyesírásával stb... Ha megfigyelitek, legköltőibb költői eszköze az alany és állítmány egyeztetésének következetes tagadása, ami a versekből porszívónál is hatékonyabban szippantja ki a ritmust; teljesen egyéni bájjal ruházva fel e műremekeket.
Lehel kűrt
Ha megszólalt a Lehel kürtje
országok reszkettek tőle
Most is hangzik
kűrt hangja a hősnek
és Lehel győzedelmének.
Talponmaradás
Mi is a mi bűnünk?
Századokon tombolt
a zsarnok fölöttünk!
Mi megalázva,
a földre tiporva feküdtünk,
vérfolyóban meghasadt a lelkünk.
Most talpon állunk újólag,
De ne hagyd azt,
hogy földhöz sújtsanak.
Hazánkon
Virágos rónaságon táncol a szél
Künn a pusztában az ember boldogan él
ébred az erdő harsog a madárdal
hangjuk az ég tengeréig ér
a gyönyörű ének lelke a szélnek
útra ered égöve hegynek
feléd integetnek öröm a szíveknek
ősi földnek Zuga vadon
Keleti tájon őshoni fákon
békés glóriákon Áldás a Magyarságon!
Kívánok nektek boldogabb új évet annál, amilyen lesz...
