Örülünk, Vincent?

különbözik az európai és az orosz észjárás az energiapolitikában

Orbán Viktor, 2007. március 28.

azt álmodtam, hogy a pocakos tábornok kivágatta az összes fát a ligetben, mert kellett az anyag a hatalmas focista emlékműhöz.  a maradék ellenzék levonult a föld alá a hősök tere alatti elfelejtett kazamatákba, így tudták elkerülni, hogy kötelezően beléjük ültessék a chipet, amit csak csonkolással lehet eltávolítani. a már nagypapa korú régi ellenzéket, miután előszedte a nádasból a régi nyomdát, pár jól irányzott szaktanácsadó állással leszerelték. mivel már lekapcsolták az internetet (nem fért bele a NER 2.0-ba), független hírforrásnak már csak az újraindult Szabad Európa Rádió maradt, amit persze valójában szintén a kormány üzemeltetett Azerbajdzsánból...

álmomban tehát álltam a letarolt liget közepén, és vártam, hogy jöjjenek végre a szokásos reggeli madarak... de csak a 75-ös jött...

 „Különbség van abban, ha valaki az Úr és Lucifer viszonyát egyenrangú felek harcaként mutatja be, vagy Madách koncepciójának megfelelően Lucifer fölé helyezi az Urat.... Madáchnál és Vidnyánszkynál a világnak van normális, elrendelt működése és kerete. Ez pedig lényeges szemléletbeli különbség, még akkor is, ha Alföldié is kitűnő, izgalmas rendezés". (L.Simon László kulturális államtitkár, Heti Válasz)

       Szerintem a világnak nincs normális elrendelt működése és kerete. Nem normális dolog, hogy egy középszerű költő, akinek egyetlen irodalmi érdeme, hogy szétbaszott zsidó kurvák seggéről készített gipszlenyomatokat (ez egy bátor szöveg, felszabadult, emberi, szemben a fenti idézettel). Nem hiszem, hogy az a világ elrendelt működése, hogy a gárdonyi spontánprivatizátor tsz-elnök fiacskája élet és halál ura legyen a magyar kultúrában, pusztán azért, mert Döbrentei Kornél bővérű zsidózása után szövetségi titkárként végigvigyorogta nagy magyar írók kilépését az Írószövetségből. Milyen kerete a Világmindenségnek az, hogy egy L.Simon László szintű pöllencs elmagyarázza, hogy Kertész Imre tulajdonképpen nem valami nagy vaszizdasz, csak jókor volt jó helyen. Bezzeg, ha L.Simonnak jutott volna Buchenwald, és nem ezek az unalmas zsidó kurvaseggek, akkor most ő lenne a Nobel-díjas. 

      André Malraux mondta volt: Isten után az Ember is meghalt. Az elrendelt működéssel, normalitásával és kereteivel együtt. Malraux Charles de Gaulle kulturális minisztere volt, író és katona. Egy nagy ember nagy embere. L.Simon egy kis ember kis embere. Egy zsíros, rágós marhapörkölt jut róla eszembe, amit éppenséggel meg lehet enni (ez nagy szó, mármint metaforikus értelemben), de minek.

      A Fidesz egy svéd-finn jégkorongmeccs második harmada előtti szünetben választotta Isten útját, és amire Carlsson és Svedberg felvezette a korongot a kapu elé, már jobban ismerték a kereteket, a működést és főleg a dolgok helyes, normális irányát, mint a római pápa. Ha azon a meccsen, azon a másikon  nem a "svédek" nyernek, akkor is Orbán ma a miniszterelnök, és akkor is L.Simon László az államtitkár, csak akkor a lib-reált kérné most számon szegény Vidnyánszkyn, akit le kell cserélni Kerényi Imrére, mert az esetleg hajlandó lenne leszbikusnak ábrázolni Bánk Bánt. 

     Van ebben a posztban egy fénykép. Áll ott egy L.Simon Lászlóhoz a megtévesztésig hasonló ember, aki éppen nem mondja azt az Alföldi Róbertnek, meg azoknak a százaknak, akik felállva tapsoltak az Ember Tragédiájának, hogy ti nem ismeritek a világ elrendelt működését, normalitását, kereteit. Megmagyarázom, nagyon pontosan, hogy mit NEM mondott akkor L.Simon. Nemcsak azt nem mondta, hogy ő áll Isten oldalán, az elrendelt működés oldalán, Jesú Christe, Domine Deus, Agnus Dei, Filius Patris, hanem, hogy ti ott kinek az oldalán álltok, apage Satanas. 

     L.Simon nemcsak magáról, Vidnyánszkyról és a Mindenhatóról beszélt, hanem rólam is. Én is ott vagyok ám a képben, hiszen ott tapsoltam a Lucifernek, én vagyok az, aki nem ismeri a dolgok elrendelt kereteit, aki nem az Úr útját járja, hanem nyilván valaki másét. L.Simon László két részre osztotta a pályát: az Úr szolgái állnak az egyik oldalon, az Úr elrendelt világának ismerői,  az Úr normalitásának felkentjei. És hát van egy másik oldal is...  

     És ugyan mi az, ami nem engedhető meg az Úr elrendelt világa érdekében? Ez egy harc, az Úr harca, és amikor Szilágyi Bernátné független, de a Fidesz által támogatott polgármester-jelölt és Pombóci Jolán független, de a Fidesz által nem támogatott polgármester-jelölt közül kell választani Biharszilváson, akkor is az Úr harcát vívjuk, amikor Simicska "az Úr harcosa" Lajosnak a heti másfél milliárdot utaljuk át, amikor az Úr nevében módosítjuk az Alaptörvényt, hogy "mostmárténylegkussojjá", akkor is, mindig az arkangyalok csatáznak Belzebubbal. És ha az Úr harcáról van szó, az Úr követéséről, az Úr elrendeléséről... akkor nincs kérdés. Nem Orbán Viktor miniszterelnökre kell szavazni, hanem Orbán Viktorra, az Úr bárányára.  

    A másik oldalon vagyok. Magamra vessek. Megértettem. 

A közszolgálati médiaszolgáltatás célja... kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás

Médiatörvény 83. § (1)

"Büszkék lehetünk arra, hogy a napi gondok mellett képesek voltunk munkánk horizontját magasan tartani."

Orbán Viktor 2013. január 16.

Jacques-Louis igazi polgár volt. Egy távoli, de felettébb polgári
országban élt, polgári vadászbálokra járt, a Polgári Hírmondót olvasta.
Esténként a Polgári Televízióból értesült a távoli ország polgári
kormányának újabb és újabb jócselekedeteiről. Ez utóbbiból
temérdek volt, ezért néha a Polgári Hiradó nyolc óra helyett negyed
kilencig is eltartott, de ez Jacques-Louist egyáltalán nem zavarta. 


Josephine a neje, néha okvetetlenkedett, elsősorban a Parlament miatt, ami csak havonta egyszer,
fogmosás előtt ült össze. Josephine sajnos nem értette meg a
polgári idők szavát, és még azt sem értette, hogy miért nevezi
Seguin-Lamarchand Főpolgár a vadnyulat házimadárnak. 

– Ostoba vagy, drágám – mondta ilyenkor Jacques-Louis. – A vadnyúl
házimadár, még bóbitája is van, csak Timotheus Lafforgue, a
Főellen mondja azt, hogy a vadnyúl békaféle. –
Jacques-Louis szívből utálta Timotheus Lafforgue-t a Főellent, aki
a Polgári Híradó szerint személyesen vette el idős nénik megtakarított
pénzecskéjét, és különben is hat ujj volt a bal kezén. 


Történetünk szempontjából csekély jelentőséggel bír az a tény, hogy
Jacques-Louisnak volt egy kicsiny érdekeltsége, kicsinynél is
kicsinyebb, afféle beszállítás, a közjó érdekében. Aztán jött az
április. Este volt, a Polgári Televízió sem értette, mi történt,
Seguin-Lamarchand természetesen fölényesen megnyerte a választást,
de Timotheus Lafforgue, a Főellen valamiféle papirosokból  többet gyűjtött össze. 

– Méghogy, méghogy! – mondta Jacques-Louis Josephine-nek.
Josephine persze túlságosan nagy jelentőséget tulajdonított a
papirosoknak, de mint fentebb megjegyeztem, ő nem értette meg a polgári
idők szavát.

Jacques-Louis továbbra is kivette Seguin-Lamarchand beszédeit a
videókölcsönzőből, bár néha, ez tény, elfelejtette visszatekerni az
elejére. 

– A vadnyúl házimadár, persze, hogy házimadár – mondogatta zuhanyozás közben. – Legfeljebb nincs bóbitája. – 

Aztán furcsa dolgok történtek. Seguin-Lamarchand, a Győző, továbbra
is Főpolgár maradt, de formálisan, szóval bizonyos szempontból
Timotheus Lafforgue is meghúzhatta magát a Székben. Persze csak
időlegesen, amíg a papirosügynek végére nem járnak.

Aztán Jacques-Louisnak elromlott a videokészüléke. Már nem járt
polgári vadászbálokra. Sajnos elmaradtak a beszállítások a közjó
érdekében. Már nem olvasta a Polgári Hírmondót sem. Nem vitatkozott
Josephine-nel a reggelinél, csak hallgatott, és magában morfondírozott. 


– Végül is – mondta magában. – 
– Bizonyos értelemben – tette hozzá. – 
– Nem pont úgy, szó se róla, de azért persze – hangsúlyozta. – 
– Minden úgy volt, ahogy lehetett volna, de most inkább úgy van, ahogy kellett volna lennie – fejezte be. – 
– Persze a gerinces ember, nem forgatja a köpönyeget, mint valami
szélkakast a damaszkuszi úton! – kiáltott fel hirtelen, de oly hangosan, hogy Josephine
leejtette a tojáskanalat. – 
– Kimondom, akkor is, ha lenyakaznak érte – a vadnyúl nem házimadár!!!

Jacques-Louis, az Ellen megtalálta a közjó szolgálatának új módját. 
Beszállított. És mindig visszatekerte a videót, miután meghallgatta Timotheus Lafforgue beszédét. 
Csak Josephine-nel voltak bajok, aki nem értette meg, hogy a
Parlament miért éjjel fel tizenegykor ül össze négyhetente a forró
lábfürdő előtt, és még azt is kétségbe merte vonni, hogy
a vadnyúl békaféle. 

De hát sajnos vannak, akik egyáltalában semmilyen idők szavát sem értik.

(Korridor, 2002)

az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó

                                                                                       kezdőcsapat is

jó időben született újszülöttek

egy új történet első mondatai

a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele

nem lettek sem azok sem ezek

rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból

rókaagyakba való eszmékkel

hogy a történelmet gólra játsszák

a vesztest pedig legjobb a sárba tiporni

akkor legalább nem sokat pofázik

rendőrállamban nőttek föl

szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik

                                                                                            tiszteleg

a népről meg azt hogy vasreszelék

melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba

a fiatalság mindig a menny küldötte

kivéve azt amikor nem

kivéve azt amikor az ördög megvakítja

hogy ne lásson mást a folyó vizében

csak önnön tükörképét mint a magába szerelmes Narcissus

Dánia dán föld mindig is az volt mindig is az lesz

az államgép rohad valami bűzlik

valami elveszett a vissza nem térő esély

polcról lopott koronát olcsón megszámítunk

a szellem páncélja új a módszer a régi

ahogy a végkifejlet is

szerteszét a színen hullák számolatlanul

                   gyümölcshéj kutyaszar megégett könyvlapok

Előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előtt-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni. Attól, hogy valaki két évig nem vesz meg valamit, mégiscsak eljön az az idő, amikor lehet, hogy ezt meg kell tennie. Azt gondolom, hogy az emberek két évig a válság okozta sokk és bizonytalanság miatt kivártak, de 2013-ban ez már változhat.

Varga Mihály 2012. szeptember 21.