Örülünk, Vincent?

    Mint abból a sajtóból értesülhettek, a rendőrség nemrég előállította Solt Ottília, Haraszti Miklós, Demszky Gábor, Gadó György, Nagy Jenő, Rácz Sándor, Molnár Tamás és Pálinkás Róbert budapesti lakosokat. A mai napon további előállításokra került sor, idézés nélkül rabosították Oláh Katát, Birtalan Gergőt, Misetics Bálintot és Vámos Pétert.

Ezúton fejezzük ki szolidaritásunkat mindannyiukkal!

     Anyám hívott fel. A legjobb barátnője fiát megfenyegette a rendőrség. Abból a srácból ismert FIDESZ-es politikus lett, de akkor még gyerek volt, mint én, és az egész teljesen hihetetlen volt. A dolog rettenetesen felzaklatott. Apuval kiabáltam a telefonban, a kurvaanyját szidtam a Kádáréknak. Akkor zárták ki Bírót, Biharit, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót az MSZMP-ből. A májusi pártértekezlet előtt Kádár még utoljára megpróbált keménykedni egyet, emlékszem, ahogy hajtogatta, niiincs váááálság, lassan, mintha valami furcsa szláv nyelven beszélne. Nagyon fiatal voltam, és csak el akartam húzni a fenébe. 

     Nem tudtam én semmit a világról. Semmit. Azt tudtam, hogy ez az egész egy hazugság. Egy hatalmas, undorító hazugság, ami majd az én életemet is tönkre fogja tenni, ha nem megyek el innen. Aztán jött a május, a pártkongresszus, a hosszú szünet a szavazás után, mintha delfinekről vetítettek volna valami dokumentumfilmet, meg ezüstművesekről, jött a Grósz Károly, és aztán rájuk omlott az egész. 

     1988-ban összeomlott egy rendszer, amiről sokan azt hitték, hogy évszázadokig fent marad. Történelmileg úgy alakult, mondták, ha valami disznóságot meg akartak indokolni. Egy olyan rendszer múlt ki, amelyik a végén már nem is merte igazán letagadni saját aljas és hazug voltát. Inkább meg akart egyezni az emberekkel, hogy ők nem kérdeznek, és akkor nem lesznek válaszok, vagy ha igen, kis betűvel szedik majd a Népszabadságban, és senkinek sem kell elolvasnio. Ez a rendszer Mephistót akart játszani, meg akarta vásárolni a sok szegény Faust lelkét, csak nem volt igazán mivel. És akkor néhányan nemet mondtak. Egyre többen lettek, és egyre hangosabban mondtak nemet, köztük az anyám barátnőjének a fia és a barátai is. 

      Megtaláltam egy bekezdést, ékezetek nélküli, igazi amerikai bekezdést arról, amit szinte napra pontosan húsz éve írtam: Ez lesz a vége a posztnak, egy szót sem akarok írni arról, ami most van. Egy szót sem. 

     "Otthon nem lehet elgondolkozni. Annyira sem, mint ot eve. Pedig nincsenek itt az oroszok, sot, senki mas sincs helyettuk. Olvasom az ujsagokat, es nem latom a gondolkozo, toprengo embereket. Aki politikaval foglalkozik, az nem gondolkozik, csak adogatja a lo"szert."

A rendszerváltás óta még egyszer sem volt olyan alacsony Magyarországon az infláció, mint amennyi a Magyar Nemzeti Bank előrejelzése szerint idén és jövőre lesz

Puskás Imre (FIDESZ) 2013. március 28.

       Széles Gábor, a Nemzeti Zombihadsereg tábornagya az elmúlt 500 év legnagyobb növekedését és újabb Orbán-kétharmadot vár valamitől, ami heveny érdeklődést váltana ki az OPNI szakembereiben, ha sajnálatos (de kétségkívül előrelátó) módon nem zárták volna be a kérdéses műintézményt. 

       Valamilyen nullponti pszichiátriai problémáról van szó, amit egy szállodában "három órán keresztül teszteltek", miközben "többszáz amper cikázott", és nem volt egyáltalán "bemeneti oldala". 

Ez az ember Orbán közvetlen környezetéhez tartozik, a rezsim első számú támogatója, aki most fog kérni egy szívességet különösebb bemeneti oldal nélkül.  Itt nem egy kerényiimréről van szó, akit arról kell lebeszélni, hogy kiadja Szálasi Ferenc ontológiai munkásságát, nem egy hegedűszsuzsinéniről, aki éppen olcsó tapírkölykökkel akarja megoldani a mezőgazdaság gondjait, nem egy bogárlászlóról, akiből csak ki kell húzni a tápfeszültséget, és máris abbahagyja a globalosaktert. Széles nemcsak kőbolond, de milliárdos is, akit nem lehet lefizetni másfél kiló parizerrel, mint valami fricztamást. Nagyon sok buszt kell venni tőle, hogy elfeledkezzen a nullponti gumidominójáról. 

Vegyük elő az evangéliumot és rájövünk, hogy Isten nem akarja lelki adósságainkat behajtani rajtunk, hanem azokat kifizetetlenül elengedi, ugyanis Jézus volt, aki kereszthalálával kifizette mindannyiunk adósságát.

Vejkey Imre a rezsicsökkentésről, 2013. március 25.

A múlt héten éppen csak belekortyintottunk a nemzet / nemzett rímpár költői lehetőségeinek kelyhébe, és máris örök érvényű alkotások sorára bukkantunk. Nehogy valaki azt találja hinni, hogy ezekkel a szép versekkel nem lehet Dunát rekeszteni, jöjjön belőlük még egy sorozat, de izibe! Továbbra is igyexem a jelenleg alkotó jobboldali művészek költeményeire összpontosítani, de hát (mint tudjuk) csak az ökör következetes. Szóval, ne kövezzetek meg, amiért a múltkor pl. visszaugrottam kicsit a múltban — mivel internetről gyűjtögetek, meglehetősen egyértelmű, hogy csak olyan verseket idézek, amelyek hatása máig él, még ha alkotójuk esetleg már nem is.

Ma azonban egészen másféle meglepetést tartogatok Nektek (a végén).

nem a magyar országgyűlés akart új módosítást készíteni az alaptörvényhez, hanem az alkotmánybíróság kötelezte erre

Giró-Szász András, 2013. március 18.

    Timothy Gowers a Matematika két kultúrája című esszéjében feltesz egy kérdést az Olvasónak. Melyik csoporthoz tartozik inkább?

    (i) Aki úgy érzi, hogy a problémamegoldás lényege az, hogy általa jobban megértsük a matematikát.

    (ii) Aki úgy érzi, hogy a matematika megértésének lényege az, hogy általa képesek leszünk megoldani bizonyos problémákat.

      A "theory-builderek" közül Gowers Sir Michael Atiyah-t emeli ki, a "problemsolver"-ek közül pedig Erdős Pált. Atiyah persze zseniális problémamegoldó volt, a "probabilistic method" nevű matematikai elmélet atyja pedig Erdős Pál volt, de tény, Erdőst elsődlegesen  a problémamegoldás  érdekelte. 

      Erdős nem elméleteket fejlesztett tökélyre, hanem saját magát. Ő maga volt az elmélet. Atiyah-t a materiális világ törvényei motiválták a matematikában, Erdőst pedig Isten csodálatos könyve a tökéletes bizonyításokkal. 

      Erdős Pál sokkal több volt, mint egyszerű zseni. Erdős egy gondolkodásmódot definiált, a világ megértésének egy különös módszerét, számára az esztétika nem csak önérték volt, hanem eszköz, Erdős agya egy hangszer volt, akárcsak Johann Sebastian Baché, és ezt nem lehet megérteni, megismételni, el sem nagyon lehet képzelni, az Erdős-jelenséget el kell fogadni.

      Ahogy az Atiyah-jelenséget, a Grothendieck-jelenséget, a Serre-jelenséget, a földöntúliság többi megnyilvánulását sem igazán lehet megérteni, csak elfogadni.

      Nincsenek igazán emlékeim Erdősről. Egyszer beszélgettem vele hosszasan, valahol az Isten háta mögött Észak Karolinában, és leginkább Ady Endréről beszélt, akire neheztelt az Elbocsátó szép üzenet miatt. Akkor én Atiyah-t olvastam, éjjel és nappal, konkrétan egy 1976-os cikkét az indextételről nemkompakt sokaságokon. Ez látszólag oly távol állt az Erdős-féle matematikától, amennyire csak lehetett. Sok-sok év múlva jöttem rá, hogy ez még sincs így.

      Mondhatnám, hogy már nem szorongok Erdős felfoghatatlan képességeitől, de ez nem lenne igaz. Nem Erdőst szoktam meg, hanem a szorongást.

      Erdős Pál a legnagyobb magyarok közé tartozik. Utcát ugyan nem neveztek el róla Magyarországon, de nem is biztos, hogy örülne egy utcatáblának a Horthy Miklós tér és a Nyirő József sugárút környékén. Erdősről "csak" a világ megismerésének, az emberi gondolkodásnak egy kultúrtörténeti értelemben is megkerülhetetlen  fajtáját nevezték el, mint valami virágot. Egy virágot, amelyik túléli az emberiséget.