A múlt héten éppen csak belekortyintottunk a nemzet / nemzett rímpár költői lehetőségeinek kelyhébe, és máris örök érvényű alkotások sorára bukkantunk. Nehogy valaki azt találja hinni, hogy ezekkel a szép versekkel nem lehet Dunát rekeszteni, jöjjön belőlük még egy sorozat, de izibe! Továbbra is igyexem a jelenleg alkotó jobboldali művészek költeményeire összpontosítani, de hát (mint tudjuk) csak az ökör következetes. Szóval, ne kövezzetek meg, amiért a múltkor pl. visszaugrottam kicsit a múltban — mivel internetről gyűjtögetek, meglehetősen egyértelmű, hogy csak olyan verseket idézek, amelyek hatása máig él, még ha alkotójuk esetleg már nem is.
Ma azonban egészen másféle meglepetést tartogatok Nektek (a végén).
Alföldi Géza: Öröm magyar (részletek; a teljes mű itt:
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/45934/patriota/sehonnai-bitang-nemzet-zeneszoveg.html
érhető el)
Mondják: a hitünk olaszoktól kaptuk,
kultúrát a németek adtak,
harcolni a török tanított meg,
énekelni a szlávok...
nem vitázok!
leszek hitetlen, tudatlan,
harcban esetlen, ügyetlen a dalban,
visszaadok mindent, amit mások
magukénak akarnak vitatni belőlem!
nem kell idegen. Valami marad
a végén, ami csak magyar bennem,
amit Ázsiából hoztunk, s
el nem sikkasztották aljas századok,--
ha egyetlen porszem talán,--
de az új világ új hajnalán
felépítem belőle majd
az igazi, az ősmagyart!
...
Sehonnai bitang nemzet,
Kit a senkiföldjén a homály nemzett,
Öntudatlan, de bűntudattal él.
Sehonnai bitang nemzet,
Kit a senkiföldjén a halál nemzett,
Mint hordalékát hagyta itt a szél,
És csak a jó Európa kegyelméből él.
...
Hőgyes Károly: Mi lesz vélünk?
Mi lesz vélünk magyar nemzet?
Kit ősatyánk, Magor nemzett.
Büszke vér és nemes jellem,
Becsületben erős szellem.
Mi lesz vélünk megtört népem?
Láncaidat ronggyá tépem!
Csillagösvény a mi utunk,
Ha sors elől el nem futunk.
Mi lesz vélünk, édes testvér?
Meddig fogy még a magyar vér?
Öregisten bús ostora,
Táltos-szép hit apostola.
Mi lesz vélünk, dicső múltunk?
Ha hibáinkból, nem okultunk
Hol a Szkíta tudás, nem alkudás,
Zenészek közt magyar dudás?
Mi lesz vélünk, gyarló jelen?
A szó nékem, a fegyverem.
De süket fül az sötét verem,
Kicsorbítja a fegyverem...
Most pedig újabb kitekintgetés jön, de nem a jelenből, hanem a jobboldalról: az LMP szakadós kongresszusa után a HVG:
http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20121119_schifferista_koltemeny
fedezte fel egyik zöld (fülű?) politikusunxélsőségesen aktuális költeményét. Íme:
Döntés született, hallotta a nemzet,
Nyolcvannégy harcos becsületet nemzett.
Megmaradni igaznak, megmaradni a zöldnek,
Erőt adni a kitikkadt földnek.
Kardunk a Vágy, Célunk a fegyver.
Lovunk oldalán Hitünk a kengyel,
Miénk az út, rajtunk szem ezer,
Nem leszünk Együtt, bármit's teszel.
Nem viseljük, mit trollnok ránk ont,
Millányi gondot és turáni átkot,
Mezőnkön szekfű termést nem hoz,
Kertészünk telkeket bölcsen gondoz.
Higgyétek el: van még sok. Sok-sok...
