Anyám hívott fel. A legjobb barátnője fiát megfenyegette a rendőrség. Abból a srácból ismert FIDESZ-es politikus lett, de akkor még gyerek volt, mint én, és az egész teljesen hihetetlen volt. A dolog rettenetesen felzaklatott. Apuval kiabáltam a telefonban, a kurvaanyját szidtam a Kádáréknak. Akkor zárták ki Bírót, Biharit, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót az MSZMP-ből. A májusi pártértekezlet előtt Kádár még utoljára megpróbált keménykedni egyet, emlékszem, ahogy hajtogatta, niiincs váááálság, lassan, mintha valami furcsa szláv nyelven beszélne. Nagyon fiatal voltam, és csak el akartam húzni a fenébe.
Nem tudtam én semmit a világról. Semmit. Azt tudtam, hogy ez az egész egy hazugság. Egy hatalmas, undorító hazugság, ami majd az én életemet is tönkre fogja tenni, ha nem megyek el innen. Aztán jött a május, a pártkongresszus, a hosszú szünet a szavazás után, mintha delfinekről vetítettek volna valami dokumentumfilmet, meg ezüstművesekről, jött a Grósz Károly, és aztán rájuk omlott az egész.
1988-ban összeomlott egy rendszer, amiről sokan azt hitték, hogy évszázadokig fent marad. Történelmileg úgy alakult, mondták, ha valami disznóságot meg akartak indokolni. Egy olyan rendszer múlt ki, amelyik a végén már nem is merte igazán letagadni saját aljas és hazug voltát. Inkább meg akart egyezni az emberekkel, hogy ők nem kérdeznek, és akkor nem lesznek válaszok, vagy ha igen, kis betűvel szedik majd a Népszabadságban, és senkinek sem kell elolvasnio. Ez a rendszer Mephistót akart játszani, meg akarta vásárolni a sok szegény Faust lelkét, csak nem volt igazán mivel. És akkor néhányan nemet mondtak. Egyre többen lettek, és egyre hangosabban mondtak nemet, köztük az anyám barátnőjének a fia és a barátai is.
Megtaláltam egy bekezdést, ékezetek nélküli, igazi amerikai bekezdést arról, amit szinte napra pontosan húsz éve írtam: Ez lesz a vége a posztnak, egy szót sem akarok írni arról, ami most van. Egy szót sem.
"Otthon nem lehet elgondolkozni. Annyira sem, mint ot eve. Pedig nincsenek itt az oroszok, sot, senki mas sincs helyettuk. Olvasom az ujsagokat, es nem latom a gondolkozo, toprengo embereket. Aki politikaval foglalkozik, az nem gondolkozik, csak adogatja a lo"szert."
