Örülünk, Vincent?

Magyar Nemzet, 2013. november 7.

Már megint Soros György pénzén támadják Magyarországot

Selmeczi Gabriella, 2013. november 6.

Hát nekem aztán már tényleg semmi dolgom itten. Szorgos olvasóink küldik az anyagot, én bemásolgatom, és már készen is rovatunk aktuális száma. E héten sincs ez másképp: ezúttal az Ugandában élő Papp János (Uganda Christian University) költészetével ismertetünk meg Titeket. Ehhez a bejegyzéshez: magyarhajnal.com/megerdemelte-a-zsidosag-a-holokausztot/ szólt hozzá néhány verssel, amik közül kettőt idézek. További zengeményei a facebook-lapján olvashatók.

Papp János: Igazság!

Igazság, hát merre jársz?
a jog még utánad szalad?
Etikusan csaló eszme-társ!
Utálta rend káoszba ragadt?

Alkalmazta bűnös gyakorlat,
ítéltet pénzeknek függvénye!
Egyenlő törvény vicces vallat,
érzet csalva vert szellemébe.

az elmúlt három évet megúsztuk megszorítások nélkül, akkor miért ne úszhatnánk meg a következőt is?

Varga Mihály, 2013. október 17.

  Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója a tudományos elitképzés szükségességéről beszélt a Magyar Tudományos Akadémia konferenciáján. 

  Hernádi Zsoltnak van egy barátja, akivel a Felcsút SC – Bükkszentmihályi Bányász mérkőzéseken szokott napraforgómagot fogyasztani. Azt hiszem, nem ártana vele is beszélni erről a szükségesség dologról. 

  Magyarországon Hernádi Zsolt barátja csökkentette jelentősen a felsőoktatás költségvetését. Ebben az országban akkor hallunk egyetemekről, amikor valamelyik rektornak éppen olyan erős gazsulálhatnékja támad, hogy már a gatyáját is későn húzza le. Vagy esetleg pont a jó barát egyik kritikusának a tanszékét kell picit felszámolni.   

  Hernádi barátja néha alapít egy-egy tudományos intézetet a mopszlijainak, de csak azoknak, akik pecsétes papírral tudják igazolni, hogy egyetlen értékelhető mondatot sem írtak le karrierjük során.

  Hernádi valószínűleg komolyan gondolja, amit mond, csak nem nagyon komolyan. Magyarországnak valóban szüksége lenne tudományos elitképzésre, de erről a barátnak más a véleménye. Neki inkább szolgákra lenne szüksége: Kerényikre, Lánczikra, Géfodrokra, akiknek éppen van szabad nyelvi kapacitása. 

  Nagyon jól el lehet viccelődni ezen, ugyanis ott tartunk, hogy már senki sem hisz ebben az egészben. Azok sem, akik reggeltől estig a nagymagyar kultúrfölényről óbégatnak. Közben százával mennek el a legtehetségesebb gyerekek külföldre az elitiskolákból. Olyan gyerekek, akik tizenhat éves korukban is ezerszer okosabbak voltak, mint a sok senkiházi Hernádi barátja körül. 

   Magyarországon van hagyománya a tehetségtelen szarháziságnak, vagy ha akarjuk, a szarházi tehetségtelenségnek. Ez az egyik legéletképesebb hagyományunk. Mindazonáltal, létezik egy másik hagyomány is, egy haldokló hagyományunk, amit az a pár ezer gyerek képvisel, akik a legjobb nyugati egyetemeken is elférnének, a mi egyetlen nyersanyagkincsünk, amire olyan szép nagy ívben teszünk.

   Lehet, hogy Hernádi egyetlen pillanatra elfelejtette a szotyolát, az épülő mezőbarcogói stadionkomplexumot, a futballokos 1:8-at, és kimondta azt, amire néha egyedül az irodájában gondol. Egyetlen pillanatra elfelejtette a NER első szabályát, egyetlen pillanatra elvincentesedett, egyetlen pillanatra egy másik Magyarország jelent meg előtte. Nem tudom, de szeretném hinni, hogy így volt, nem mintha olyan nagyon lényeges lenne.

  Szombaton a meccsen Torpanek III majd negyedszer esik el a labdában, Hernádi meghallgatja a húsz perces kiselőadást a futballakadémiák szükségességéről, hogyan erősödhet a nemzettudat, ha még több stadiont építünk a Torpanek III-nak sőt talán a IV-nek is, hogy baszdmeg Zsoltikám, ezt külsővel kellett volna, és tényleg megmutatja, és közben kilóg a hasa az ingéből.

   És akkor, ha nem is a Hernádi Zsolt, de a Hernádi Zsolt tudatalattija egyetlen tizedmásodpercre megáll, és csak a szomorú szürke neuronok által hallhatóan kimondja: elmész a jó büdös francba, te makimajom. 

      A TIME a világ száz legbefolyásosabb személyisége közé választott egy hatvanegy éves dél-koreai nőt. Pak Kunhye az ország elnöke. A fejlett országok közül Koreában a legmagasabb az ipar részesedése a (több mint ezer milliárd dolláros) GDP-ből. Az ország a világ legszegényebb országából két emberöltő alatt az Európai Unió fejlettségi szintjére emelkedett. Pak elnök a Han folyó második csodáját készíti elő. 

      Pak Kunhye apja termelési központtá alakította az országot. Közgépek tucatjait teremtette meg, a csebolok, a hatalmas koreai vállalatmonstrumok szinte a semmiből emelkedtek  a világ élvonalába. Pak Kunhye apja, Pak Csong Hi tábornok könyörtelen vezető volt. Dél Korea harminc évig volt diktatúra, Pak és Cson elnökök uralma alatt ezreket öltek meg, kegyetlenebbek voltak Pinochetnél. Ennek ellenére az egykori diktátor lányát választották meg a demokratikus Korea elnökének. 

      Orbán Viktor egy autokratikus figura, de Magyarországon a Hallgatói Hálózat elfoglalhatja a kormánypárt székházát. Orbán Viktorról azt írhatsz az újságba, amit akarsz. Orbán rendszere korrupt, de szalonnazsírosan, dohányszagúan korrupt, nem véresen. Nem, Orbán nem fasiszta,  háta közepére sem kívánja Horthy Bubu szobrát, nem beszélve a randább figurák szobrairól. Orbán Viktor Magyarországa nem diktatúra, és soha nem is lesz az. Ez az a bekezdés a posztban, amiről jókat lehet locsogni. Imádunk érdektelen hülyeségekről locsogni.

     Orbán Viktor Magyarországa soha nem lesz diktatúra, és soha nem lesz termelő központ. Szegény Ungár Klára feljelentette Orbánt háborús uszításért. Én itt most szeretném lejelenteni Orbán Viktort, locsogásért. 

      Orbán Viktor locsog. Nem locsog rosszul egyébként — jobban locsog, mint a többi locsogó. Orbán Magyarországa leginkább locsogásból teljesít jobban. A termelő központtá válás az ország technológiai fejlettségének ugrásszerű növelését jelentené, miközben Orbán kormányzása alatt radikálisan csökkent a felsőoktatás költségvetése. Hit- és erkölcstanból sem lesz nanotechnológia. Orbán Ráhel elhízott, visszeres lábú háziasszony lesz Felcsút-Alsón, és sohasem kerül be a TIME 100-ba. Egy ország keze lóg bele a bilibe éppen, és a legszörnyűbb az, hogy ezt az ország valójában nagyon jól tudja, csak szereti a kellemes meleget. Olyan az, mint a termálvíz, csak kicsit egzotikusabb az illata.

      Az országban semmi sem történik. Az év elmúlt kilenc hónapjában négyezer lakást építettek. Az órezsim szomorú éveiben nyolcvanezer lakás épült egy évben. Magyarország teljesen leállt: gereblyés közmunkásokkal javítgatják a foglalkoztatottsági statisztikát, és havi ötszáz euró nettóból élő emberek ünneplik, hogy pár százalékkal csökken a gázszámlájuk. Hatalmas beszédeket mondanak, hatalmas posztokat írnak a hatalmas beszédekről, hatalmasakat veszekednek a hatalmas posztokról. Az a legfontosabb hír, hogy egy rejkjavíki kábeltévé antiszemitizmussal vádolta meg a Rottenbiller utcát. Az tűrhetetlen, az nem mehet tovább, a havi ötszáz euró meg kit érdekel?

     A Pakok nem locsognak. Néha ölnek, néha felemelnek egy országot a porból, de nem locsognak. Locsogásból nem lesz Samsung, LG, Hyundai. A locsogásból csak locsogás lesz. Ezt fogja Magyarország az elkövetkező évtizedben megtapasztalni.   

Tőkejuttatási céllal visszahozná a lakástámogatási rendszerbe a megszüntetett szocpolt, kiterjesztené az előtakarékosságot, és évi 5–10 ezer lakásos bérlakásépítési programot indítana az az otthonteremtési koncepció, amelyet szerkesztőként a Társaság a Lakásépítésért Egyesület jegyez. Bencsik János fideszes képviselő szerint az új kormány évi 40 ezer lakás építéséhez járul majd hozzá és ennek a számnak az ötöde lesz bérlakás.

Bencsik János (Fidesz), 2010. április 14.

„Orbán Viktor azt mondta, Magyarországon kétfajta pártelnök van: az egyik olyan pártot vezet, amelybe rendszeresen törvénytelenül áramlanak pénzek, amit időnként be is vall, és vannak, akik olyan pártokat irányítanak, amelyek betartják a törvényeket. "A mostani kormányzópártok mindig betartották az idevonatkozó törvényeket, ezért Magyarországon a ma kormányzó pártokat semmilyen pénzügyi visszaéléssel nem lehet hírbe hozni" — jelentette ki."

A fenti idézet kis pontosításra szorul. Magyarországon kétfajta pártelnök van: az egyik olyan pártot vezet, amelybe rendszeresen törvénytelenül áramlanak pénzek, amit időnként be is vall, és vannak, akik olyan pártokat irányítanak, amelyekbe az egész ország szeme láttára több nagyságrenddel több pénz áramlik törvénytelenül, és a pártelnök patológiásan hazudik róla.