Hát nekem aztán már tényleg semmi dolgom itten. Szorgos olvasóink küldik az anyagot, én bemásolgatom, és már készen is rovatunk aktuális száma. E héten sincs ez másképp: ezúttal az Ugandában élő Papp János (Uganda Christian University) költészetével ismertetünk meg Titeket. Ehhez a bejegyzéshez: magyarhajnal.com/megerdemelte-
Papp János: Igazság!
Igazság, hát merre jársz?
a jog még utánad szalad?
Etikusan csaló eszme-társ!
Utálta rend káoszba ragadt?
Alkalmazta bűnös gyakorlat,
ítéltet pénzeknek függvénye!
Egyenlő törvény vicces vallat,
érzet csalva vert szellemébe.
Testvériség mára hova tűnt?
Távolba vesző, kétes utakon!
Embert ítélőn egy Isten küzd,
rögötökbe eredőn bukhattok!
Kiáltja felétek hit bizodalma,
keserű döbbenetbe jajgatván!
Frányán megszédítő eb-adta,
orvoslón is haló nagy talányt...
Végtelen csépelitek szavakat,
kábítva el tényszerű állítást...
Időnek sejtelmébe fullasztva,
emberöltő bezáruló vigaszát.
S majd elévül árva színjáték,
a gonosz röhöghet markába!
Kárpótló hatályra vont igény,
fiam reccsenté pelenkát tárva!
Tusolón hű maszatolta helyzet,
hezitálón félt taláros testület!
Irat formázó sumákolós trend,
hízelgőn kulcsol át sok kezet...
Bilincsbe verte pitiáner rabok,
precedensként tálalón visznek!
Bájosan vigyorgó igazult nagyok,
létnek frontján így megütköznek.
Igazság te riadón védtelen szent!
Ölelj által minket barátin karolva...
Imánkba fogalmazzuk a neved,
tisztelő méltóságon néked újulva.
Add meg egyenlőbb életnek álmát,
hitelként garantálta várt bizalmat!
Független szabadság térbe szálljon,
Napfény ragyogása irányt mutathat!
Szóval, vannak bizonyos határok. Ez a vers elvitt oda, ahol már tehetetlennek érzem magam. Szokásomtól eltérően nem bírálok, nem értelmezek: egész egyszerűen nem értem. Abból a rovatból, ahová elhelyezte, képes vagyok valamennyire következtetni arra, hogy mit akarhat e rímtelen, de egyenlőtlen hosszú sorokkal kifejezni a szerző — de magukból e sorokból nem. Nekem ehhez képest a dadaizmus maga a szikáran strukturált, sallangmentes, homogén egész. Úgy hogy ha van közöttetek olyan, aki bármelyik formálisan mondatnak tűnő (nagybetűvel kezdődő és mondatzáró írásjellel végződő) izét értelmezni képes, hát ne habozzon, és értelmezze itt izibe — különben magamat hülyének érezve halok meg. Ehhez a feladathoz biz' nem tudok felnőni: az egyetlen, amit tehetek Értetek, hogy behozom a föntebb ígért másodikat.
Papp János: Kegyetlen!
Kegyetlen jött, szentes bankok.
ti húsrágón vadulta szörnyek...
Élhetetlen kéj-bújta sanyaron,
veszitek kenyerünk, s jövőnket!
Mikor lesz elég már csúfos profit?
Kordulván telte gyomrotoknak!
Hányinger émelyére érőn vonít,
vétetőn árvuló szolga sorsban...
Átélni tudjátok-e rossz helyzetet?
Családok hajléktalan státuszát!
Hulla- hegyen át, hova mentek?
Ordít a nyomor, bús mocskon át...
Az Isten tán megbocsássa néktek.
Világ égést idézően úgy reguláz!
Gyásznak porába ti is veszhettek.
Ha felsóhajt, gondtalan, szebb világ!
Sajnos, az Élet menete... c. költeménynek a maga sajátosan elváló igekötőivel már nem maradt hely, mint ahogy más, ugyancsak érdemdús alkotásoknak se. Olvassatok!!!
