Örülünk, Vincent?

Ha máritt tartunk, csak kibököm, mert tele a hócipőm: csak félórás netes szörfözés után egy csokornyi leütni való labdát találtam (elnézést a képzavarért):

130ezerre bírságolja Kövér a DK-s Vadai Ágnest és a társát, a "parlament méltóságának (mijének????) megsértése miatt", mert monoklival a szemük alatt tüntettek, hogy a vakkomondoros Baloghot távolítsák el a parlamentből.

Hol van az MSZP, hogy kiálljon mellettük és a bántalmazott nők mellett??

Aki hétfőn nemmel szavaz, az a gyilkossággal vádolt ember pártjára áll

Rogán Antal, 2013. november 11.

     Tegnap volt a Megemlékezés Vasárnapja Nagy-Britanniában. A királynő, a királyi család tagjai, a miniszterelnök, az ellenzék vezére, az egykori miniszterelnökök fejet hajtottak azok előtt, akik a huszadik század háborúiban szolgálták Nagy-Britanniát. Jövő héten lesz a Totensonntag Németországban, ahol ugyanarról, egészen máshogyan fognak megemlékezni. Németországnak nem volt könnyű visszanyernie méltóságát a hitlerizmus borzalmai után. Generációk vállaltak felelősséget a nácizmus éveiért. Felelősséget vállaltak, anélkül, hogy személyesen bármiféle bűnt is elkövettek volna. Erre a lelki gyakorlatra építették fel az új Németországot.

      A hivatalos Magyarország képtelen az efféle lelki gyakorlatokra, képtelen a méltóságteljes viselkedésre, ez a Magyarország teljes mértékben vállalhatatlanná vált. Van egy másik Magyarország, amely a maga szerencsétlenségében is vállalható, végtelen szomorúságával, reményvesztettségével, lepusztultságával együtt. 

      Magyarországon az államalapítástól a Holokausztig minden alárendelhető egy falusi önkormányzati választás megnyerésének, bármi a világon felhasználható propagandacélokra, államunk vezetőinek egyetlen őszinte, tisztességes félmondata sincs. A párt és az állam, a politikai és a civil szféra határai elmosódtak, minden szó, minden cselekedet a szavazatok maximalizálásáról szól.

       Nincsenek újságírók, csak propagandisták. Nincsenek köztisztviselők, csak rezsimszolgák. A szakértelem, a tehetség szavak értelmüket veszítették. Bármiféle aljasság igazolható, és naponta igazoltatik. Ebbe a szörnyűségbe pedig az ország belenyugodni látszik. 

       Magyarország nem veszedelmes ország. A magyar aljasság tét nélküli, filléres, pitiáner. Itt minden pár ezer csirkefogó havi apanázsáról szól, nem halálról, pusztulásról, börtönrácsokról.

       Magyarországnak nincs múltja, nincs hagyománya, nincsenek hősei. Lehetne múltja, hagyománya, lehetnének hősei, de ehhez — szemben más országokkal — bizonyos erőfeszítésekre lenne szükség. Számunkra ez nehezebb, mint Nagy-Britanniának. Nem tudom, létezik-e magyar lelki alkat, azt viszont tudom, hogy létezik egy olyan, politikailag kívánatos beállítottság, amelynek képviselőivel egy levegőt sem szeretnék szívni. Magyarország egyszerűen rossz emberré akarja tenni a magyarokat. Nem igazi gonosszá, nem gyilkossá, nem népirtó szörnyeteggé, hanem kezelhető, kiszámítható, kellemetlen, rossz emberekké, mert egy bizonyos politikai gépezetbe ezek a kellemetlen, rossz emberek illenek bele csavarként. 

       Magyarországon nem emlékeznek, nem felelősséget vállalnak, hanem gyakorolják és gyakoroltatják ezt a romlott párizsiszagú emberi gyüttmentséget. 

       Nagy-Britanniában és Németországban értelmezhető a méltóság, az állam és a polgár méltósága, Magyarországon nem. Nem lettünk hullarablók, nem lettünk utolsó nemzet, csak egy méltóság nélküli kelet-európai ország. Lehetnénk akár már-már nyugatiak is, nem azon a pár kilométeren múlik, de nem vagyunk azok. 

       Tegnap felmentünk az emlékműhöz, és néztük a tengert, az emberek kabáthajtókáin a pipacsot, Viktória királynő szobra mellett a neveket az emlékoszlopon. Minden országnak van egy ilyen tengere, amelyikre ránézhet. Budapest hetedik kerületében és az én drága Taktaharkányomban is ott van az a tenger.  Az ország nagysága és méltósága nem a megváltoztathatatlan múltban rejlik, hanem bennünk. Egyedül vagyunk a rosszaságunkkal és a jóságunkkal. Minden egyes reggel a méltóságot is választhatjuk. Minden egyes reggel dönthetünk úgy is, hogy nem leszünk gazemberek.

         Lenézhetünk a tengerünkre, elsétálhatunk a Viktória királynőnk szobra mellett, és elvégezhetjük a lelki gyakorlatainkat. És akkor visszanyerhetjük a méltóságunk, amelyet elveszítettünk. 

Magyarország élére a gyengék, az álmodozók, a kalandorok és a kollaboránsok után végre újra egy megfontolt reálpolitikus lépett

Orbán Viktor, 2013. október. 9.

    1950 karácsonyán a londoni Westminster székesegyházból elloptak egy másfél mázsás követ. A kő a brit koronázási trón alatt volt elhelyezve, a trón a kő kiemelése közben meg is sérült. Ráadásul maga a kő is kettétört, amikor az ügyetlen tolvajok véletlenül leejtették.  A követ, amelyet a Végzet Kövének neveznek, még a fakó lován léptető I. Edvárd király rabolta el Skóciából. A hagyomány szerint a skót és az angol királyokat ezen kő felett koronázták meg. 

    Angliának 1688-ig a skót katolikus Stuart Jakab, ezen a néven a hetedik skót és második angol király volt az uralkodója. A Dicsőséges Forradalomban Jakab királyt elkergették, és az ország élére egy társuralkodó házaspár került: III. Vilmos király és II. Mária királynő. Mária királynő atyja maga Stuart Jakab volt. Az ő atyja a forradalomban kivégzett I. Károly, akinek nagymamája is Stuart Mária volt, akit ugye a saját unokatestvére, I. Erzsébet végeztetett ki. Akkor most kié volt a kő, Skóciáé vagy Angliáé? 

     A követ négy glasgow-i diák lopta el. Bár azonosították őket, és a Végzet Kövét is megtalálták, soha nem emeltek vádat ellenük. A tolvajok egyike, Ian Hamilton később az aberdeeni egyetem rektora lett (ez a harmadik legmagasabb méltóság egy skót egyetemen a formális jogokat gyakorló kancellár és a valóságos rektorként funkcionáló alkancellár mögött). 

    A Végzet Köve 1996-ban került vissza Skóciába, azzal, hogy a skótok majd kölcsönadják, ha esetleg újra szükség lesz rá. Skóciában jövőre népszavazás dönt az ország függetlenségéről. A függetlenségpártiak nyugtatgatják a lakosságot, hogy továbbra is Erzsébet marad Skócia királynője, és továbbra is nézhetik az X-faktort. 

    Úgy tűnik, a többség továbbra is Nagy-Britanniát választja, mindazonáltal, a függetlenséget támogató Skót Nemzeti Párt adja Skócia kormányát, és vezetőjük, Alex Salmond a skót miniszterelnök. 

    Tegnap ott álltam szemben a kővel és a koronával az edinburgh-i várban. Azon gondolkoztam, hogy van-e a skótoknak elegendő L.Simonjuk, Gaudijuk, Schifferjük és Hillerjük, akik elmagyarázhatnák  nekem, hogyan kell gondolkoznom a skótok kövéről, a skótok koronájáról. A Stuartok Máriáiról, a skót nemzeti történelemről, a gyönyörű skót nyelvről, amiről a skótok többsége is azt gondolja, hogy nem is külön nyelv, csak nyelvjárás, vagy a másik gyönyörű skót nyelvről, amelyet viszont szinte senki sem beszél. 

     Van-e elegendő L.Simonja Skóciának? Van-e elég Vidnyánszkyja, Bayer Zsoltja, Kerényi Imréje, tud-e ez a Skócia elég nemzeti lenni? Felszentelik-e a skót Nemzeti Színházat, vagy elég az, hogy nem lógnak róla nippek, és nem a miniszterelnök fürdőszobájának építője tervezte?

      Milyen ország az, ahol a hős nem öl meg senkit, csak elcsórja a Szent Követ, amit azért visszaad a végén? Van-e Skót Nemzet nevű újság, amely megvádolja a skót ellenzéket azzal, hogy az felhasználja az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálatát, és ha van, rajta röhög-e az összes skót, és költenek-e eleget kuminokra, hogy megvédjék Skócia hírnevét, vagy elég hozzá Balvenie és Lagavulin?

     Ezeknek a skótoknak még a koronájuk sem szent. Csak úgy van. Ez a kő sem szent, elég sok skót úgy gondolja, hogy nem is ezt rabolta el I. Edvárd, hanem egy másikat. Mennyivel különbek vagyunk mi, a szentjeinkkel, koronáinkkal, szent köveinkkel, szent szívcsakráinkkal, szent művészeti akadémiáinkkal, szent ráheleinkkel, szent futballokosságunkkal, szent mártíromságunkkal, szent szentségeinkkel! Mennyivel jobb nekünk, mint szegény skótoknak! Mennyivel jobban teljesítünk, mennyivel nagyobb és mélyebb szent bilibe lóg a mi szent kezünk! 

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...