Örülünk, Vincent?

     1. Egy nemzetellenes párt népszavazási kezdeményezést akar benyújtani a népvédelmi törvény azon paragrafusának megváltoztatása céljából, amely biztosítja a magyar emberek jogát ahhoz, hogy az első számú néptestvér unokaöccsének boltjaiban vásárolhassanak ceruzahegyezőt. Ez nem jó dolog. Mit tenne Ön?

     Demokráciákban szokatlan dolog ha ólmosbottal verik szét a térdüket, mindazonáltal értékeljük azt, hogy Ön nyitott az unortodox gondolkodásra. Igen, a helyes válasz az, hogy Özvegy Béláné, a mi Erzsi nénink, inkább azt kérdezi meg a magyar emberektől, hogy ha két néptestvér három nap alatt öt nagyméretű ingatlant szerez teljesen tisztességesen, akkor mégis mi a baj azzal, ha három néptestvér négy nap alatt egy kicsit többet. 

     2.  Sikeresen benyújtotta Erzsi néni a kezdeményezést, ámde az ellenséges sajtó azt hazudja, hogy valamiért mégis szétverte valaki a rohadékok térdét ólmosbottal. Mi erre a helyes válasz? Nehezíti a helyzetet egy videó, amelyen harminc harciböbe szétveri a rohadékok térdét ólmosbottal.

     Értékesnek találjuk a generalizáló megközelítését, miszerint az ellenséges sajtó térdét is verje már valaki széjjel ólmos bottal, de a feszült nemzetközi helyzetben ezt esetleg félreérthetnék. Jól látja a kedves hallgató, el kell magyarázni a magyar embereknek, hogy nem is voltak ott harciböbék, azok a harciböbék, akiket mi nem is ismerünk, és akik csak a nemzetellenes provokációra reagáltak arányos módon. 

     3.  Egyes nemzetrontó orgánumok olyan képekkel próbálják a magyar néplelket mérgezni, amelyen harminc harciböbe éppen az első számú néptestvér lányának lábraállási ünnepén őrzi a néprendet. Az egyikük-másikuk mintha emlékeztetne egy-egy harciböbére a hamis és álságos videón. Meg mintha a többi is. 

     Az a felvetése, hogy "Pörsény a népvesztő a hibás!" , azt mutatja, hogy nem véletlenül írta meg sikerrel a felvételi vizsgáját. Igen, a helyes válasz: Mégis kinek az érdeke? Hát az első számú néptársé! - mondanák egyesek, ha nem verődne szét véletlenül a térdük ólmos bot által, ezért inkább csak néznek bambán.

      4.  A nemzetközi globalosintér sajtóhiénák erőltetik ezt a harciböbe vonalat és azzal vádolják a mi Erzsi néninket, hogy ő az, aki  a mi drága első számú néptestvérünk lábát  csókolja a gazok és rémpofák által kontextusából oly annyira kiragadott fotóművészeti alkotáson. Mégis mivel mutathatnánk meg nekik, hol lakik az Úristen? 

     Sajnos annyi harciböbénk nincs, de úgy van, természetesen közleményben kell visszautasítani azt, hogy. Mert nem úgy van. Vagy ha esetleg mégis, akkor is van más dolog a világon, és éppen ezekről a dolgokról számolt be  a Néphíradó az Esti Migránsfigyelő adásában. A magyar embereket pedig az Esti Migránsfigyelő érdekli, azért is gondolta ma este is tizenhárom nagyon értékes néptárs, hogy figyelmével tiszteli meg ezt a napról napra egyre kiválóbb televíziós produkciót.

      5.  Látszólag nem tartozik a témához, de a mi Árpinkat, harcostársunkat, erkölcsi iránytűnket azzal vádolták meg, hogy négy thaiföldi fitneszvilágbajnoknővel épített ki szoros embertársi kapcsolatot Giovanni Crevolese itáliai kismester: Szent Hippolyt mártíromsága gyümölcshalmokkal című táblaképe előtt a Szépművészeti Múzeum különtermében. Hogyan utasítaná el a rágalmakat?  Valamelyest komplikálja a helyzetet, hogy az eseményt véletlenül egyenesben közvetítette a Néptelevízió.

    Látjuk a korábbi kurzusokon elsajátította, hogyan kell  megvető arckifejezéssel elhagyni egy sajtótájékoztatót, miközben arra is jut ideje, hogy felírja, melyik újságíró adóbevallásának érdemes kiemelt figyelmet szentelni. Külön dicséretben és három piros népponttal jutalmazzuk azt, hogy eközben nem felejtette el megemlíteni,  mely ellenséges tanári szervek kerültek Soros György uszályába, és hogy Sztálin is kockás inget viselt, nem beszélve Poncius Pilátusról. 

  6.  Végezetül, de nem utolsó sorban. Hogyan győzné meg a magyar embereket arról, hogy az a hatszáz méteres gőzölgő domb az ország mértani közepében tulajdonképpen kellemes illatú, csak hozzá kell egy kicsit szokni?

    Gratulálunk, teljesítette a kurzusban előírt tanulmányi feltételeket. Tökéletesen vette észre, a nép már megszokta a szagot, nem kell nagyon győzködni. Ha az erkölcsi iránytűnk magánvillamosában talált aranyfogak miatt nem gyújtotta ránk a Rottenbiller utcát, akkor pont egy kis adag szar miatt fog problémázni?!  Növelni kell az Esti Migránsfigyelő műsoridejét, esetleg új nézőket kell bevonni (Erzsi néni?) és nem lesz itt gond, vagy ha mégis, még mindig szétverhetjük a rohadékok térdét ólmos bottal. 

      Erről a levélről van szó.

      Általában azokról szoktam írni, akik számára a középszerűség is elérhetetlen cél, akiket politikusok neveztek ki nagy tudóssá, mely kinevezés kilencvenháromezer négyzetkilométerre érvényes a lehetséges ötszáztízmillióból. Általában ezekről a kinevezettekről szoktam írni, a piti hazugságaikról, a sunyi kis önmegvalósításaikról, amelyekbe lassan belefullad az ország. Általában azokról szoktam írni, akik előrepofátlankodtak a sorban, akiknek egyetlen érvényes mondatuk sem volt soha az életükben, akik a Gazda eltűnése után öt perccel újra névtelen senkik lesznek. Általában róluk szoktam írni, mert róluk szól az ország.

     Nézem ezt a listát, amin ott van egy másik Magyarország ígérete, amelyik Magyarországot még tudnám szeretni. Holnap talán ők lesznek a célpontok, akikbe belerúghatnak a rezsimfirkászok, de ma csak olvasgatom a neveket, és eszembe jutnak azok a régi napok, amikor egyikkel vagy másikkal egy vendéglőt kerestünk Jeruzsálemben sábeszkor, vagy a táblánál álltunk Lausanne-ban, vagy egy szállodaajtó előtt Lyonban, és ilyenkor egyszerűen csak jól érzem magam.

     Tudom, hogy mindig kisebbségben leszek, de velük megtiszteltetés lesz kisebbségben lenni. 

 Kihirdették az ERC Consolidator Grants pályázat végeredményét.  Az alábbi számok azt jelzik, melyik országba, hány nyertes pályázat érkezik a 302-ből.

 a nagyok:  Nagy-Britannia: 67    Németország: 45    Franciaország: 31

 a kicsik:     Hollandia: 26    Svájc:  25    Izrael: 14    Svédország:  11

 Magyarország: 1

   Forgács István cigány értelmiségi nyilatkozta nemrég a Mandinernek, hogy ma már húsz százalék feletti a cigányok aránya az öt éven aluli népességben. Ő ezzel foglalkozik, vélhetően tudja mit beszél. Ez ugye azt jelenti, hogy tíz-tizenöt év múlva a munkaerőpiacra belépők több mint ötöde lesz cigány. Magyarország jövője nem csekély mértékben azon múlik, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel az iskolában. 

    A magyar underclass nehezen definiálható, de az "alsó" másfél- kétmillió ember Magyarországon nagyjából kimeríti azokat a kritériumokat, amelyekkel a nyugati underclass-t jellemzik. A mélyszegénységgel párosuló tanult tehetetlenség eleve azt jelenti, hogy az államnak át kell vállalnia olyan feladatokat amelyek általában a családokra hárulnának. A korai fejlesztés hiányosságai, a ki nem mondott szavak, mondatok százezrei, az elmaradt szülői megerősítések és esti közös játékok, szinte behozhatatlan hátrányt jelentenek ezen családok gyermekei számára. És ezek az aggregált hátrányok már  ma is nagyon komoly hatással vannak az ország versenyképességére.

   A leszakadástól rettegő széles alsó-középosztály gyerekei  lényegesen jobb helyzetben vannak, mint az underclass-ból származók, de a középiskolai felvételiknél pontosan ugyanolyan páriának érzik magukat, mint az alsó osztályok gyerekei.

  A középosztályra tervezett iskolarendszerben a középosztálybeli gyerekek aránylag jól teljesítenek, de egyáltalán nem érzik magukat jól. A kockás inges szelfizők, az én társadalmi osztályom gyerekei, az ő hangjukat halljuk, mert ők és az ő társadalmi osztályuk képes arra, hogy egyáltalán artikulálni tudják a véleményét.

  Magyarország ma nem vevő az altruizmusra. A középosztály, a társadalom motorja, nagyon pontosan érzi, hogy Magyarország egyáltalán nem teljesít jól, a nyugati életszínvonalról csak a felső-középosztály álmodhat, alig élnek jobban, mint a szüleik a Kádár-korszakban. Kertesi Gábornak, aki az oktatás problémáit a közgazdaság-tudomány irányából vizsgálja, tökéletesen igaza van abban, hogy a középosztálynak kellene most egy kisebb áldozatot hoznia, de én úgy érzem, hogy ez gyakorlatilag reménytelen. A középosztály úgy érzi, hogy már meghozta a maga áldozatait, fél az alsóbb osztályoktól, és az alsóbb osztályokkal együtt fél a cigányoktól. Én egy aránylag liberális ember vagyok, és azt is gondolom, hogy jobb lenne, ha egy kicsit nagyobb lenne a szolidaritás az országban, de nem vagyok optimista.

 A kockás inges követelések jellegzetesen középosztályos követelések, de én ezt most el tudom fogadni. Azt nem tudnám elfogadni, ha egyáltalán nem beszélnénk az oktatás súlyosabb és félelmetesebb problémáiról. Biztató dolognak tartom, hogy jobboldali emberek is felismerik, hogy ez így nem mehet tovább, és nem valamiféle balliberális nünükeként jelenik meg a korszerű és magas színvonalú oktatási rendszerekben való bizalom. 

 Nagy-Britanniában komoly oktatási reformok voltak az elmúlt években, GDP arányosan lényegesen többet költenek erre a területre, mint Magyarországon és nem lehetnek teljesen elégedettek az eredménnyel. Úgy sejtem, hogy a brit rendszer bizonyos elemei, elsősorban a "sixth form", a tizenhat éven felüliek specializált felkészítése (három-négy tantárgy intenzív tanulása, bizonyos közismereti tárgyakkal kiegészítve) nagyon sok magyar gimnazista számára lenne szimpatikus. Nem hiszem azt, hogy a jelenlegi hatalom kész erre, hogy egyáltalán komolyan tárgyalni akar, de ha csak annyi történne meg, hogy társadalmi viták indulnak el a lehetséges rendszerek előnyeiről és hátrányairól, már azt is jelentős eredménynek tartanám. 

  A legtöbb, ami ma elérhető talán az, ha a társadalom jelentős része elfogadja, hogy az oktatás kulcsfontosságú, hogy ez nem valamiféle értelmiségi mantra, hogy valóban ezen múlik az ország jövője. Ezzel nem lehet megbuktatni Orbán Viktor rendszerét, de nagyon sok embert olyan gondolatok kimondására lehet kényszeríteni, ami pár hónapja még elképzelhetetlennek látszott. 

Azokat a szakokat támogatni és preferálni kell, amelyek valamilyen módon értéktermelők. A mai világban a természettudományok és a műszaki tudományok értéktermelők. A humántudományok, a kultúra nagyon fontos, de nem értéket teremtenek, hanem az embereket gyönyörködtetik, boldogságot adnak. (Klinghammer István akadémikus, 2013) 

Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál. (Klinghammer István akadémikus, 2016) 

    ......  borotvált és igényes ingmintázatú Klinghammer akadémikus értékelvű konzervatívan szerény életműve a scholar.google-n.......

      A Mandiner utánajárt Szuromi Szabolcs Anzelm atya, a Pázmány rektorának cambridge-i kutatóprofesszori címének. A kutatóprofesszori cím státusza a Magyarországon oly népszerű "non-existent" volt. Azóta bizonyos helyekről törölték ezt az információt, bizonyos helyekről meg nem egészen (ez egy másik kutatóprofesszori státusz Szuromitól, szintén Cambridge, rögtön kettő). Jellemző, hogy ezt a hírt szinte kizárólag csak a balliberális és a szélsőjobboldali lapok vették át, az előzőek a Pázmány, az utóbbiak pedig a kötelező holokausztoktatás miatt.

      Az Orbán-rezsim közgazdasági ideológjaként fungáló Lentner Csaba tartott és emelt.

    Lentner, Csaba, Dr., economist: Who’s Who in Europe, Biographical Lexicon, Brüssels, Published by EU, in 2003 •

    Lentner Csaba, Dr. habil. CSc.: Who’s Who in the World, 25th Edition, 2007. USA •

    Lentner Csaba, Dr. habil. CSc.: Who’s Who in the World, 26th Edition, 2008, USA •

    Lentner Csaba, Dr. habil. CSc.: Who’s Who in The World, 27th Edition, 2010, USA •

    Lentner Csaba, Dr. habil. CSc.: 2000 Outstanding Intellectuals of the 21st Century, Published by International Biographical Centre (IBC), 2008, 2009, 2010, 2011 Cambridge, England, UK •  

    Lentner Csaba, Dr. habil. CSc.: Great Minds of the 21st Century, Published by American Biographical Institute, Inc., USA, (2008-)

  (ezek itten készpénzért vásárolható címek)

  ..................................

  Rsch. professor at Paris Sorbonne University (Paris IV), 2010-2011  

  (ez az ő kutatóprofesszori címe a Sorbonne-on, semmilyen más forrás nem erősíti meg, hogy ő ott kutatóprofesszor lehetett)

  ...................................

  PERSONAL PHILOSOPHIES for SUCCESS One of my forefathers - named Le Colonel Comte de Kiss de Nemesker, Nicolas - who was a famous Hungarian general, diplomat during Hungarian Revolution and War of Independence of 1848-1849, and later a French earl, chevalier of the Legion of Honour by Napoleon III – always said: „Viriliter aude”. In plain English, „Be brave like a man”. I think similar way as well.

 (ez nehezen kommentálható)

.............................................

 Lentner Csaba nemzetközi publikációi a kelet-európai harmadosztályú egyetemek jézusmáriaeztténylegnemkéne kategóriájú folyóiratai jelentik. Az ilyesmi miatt fel szoktak jelenteni, de hát ha az ember tesz a magyar egyetemi alvilágra, akkor legyen következetes.

 Szokták mondani, hogy Magyarország képtelen szembenézni a múltjával. A szomorú valóság az, hogy Magyarország a jelenével sem képes szembenézni. Jelentéktelen senkik vannak égbe plankolva, politikusok kitartottjai hazudhatnak maguknak világra szóló tudományos karriert. Cserébe ez a sok Magyarországon világhírű kertitörpe a közmédiában magyarázza el, hogy miért olyan nagyon jó itt, miért hasítunk, szárnyalunk, járunk élen mindenben. Azt is el fogják magyarázni, hogy a tiltakozó tanárok Soros bérencei, akik nem akarnak dolgozni. És ugyan miért ne hinne Józsi bácsi és Mari néni ilyen kiváló elméknek. Ez pontosan addig marad így, amíg ránk nem omlik az ország.

   Akkor meg nagyjából úgyis mindegy lesz, hogy ki és miért nem volt kutatóprofesszor Cambridge-ben, a Sorbonne-on vagy a Holdon. 

        Ekkora feladathoz azonban nem lehet sikerrel hozzáfogni akkor, ha a nemzet széles rétegeit át nem hatja annak a szent célkitűzésnek belső igazsága, hogy a legműveltebb nemzetté kell lennünk Európának ezen a részén. Amit az összeomlás után eddig sikerült elérni, azt jó- részt a kormányzó, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter megértő támogatásának köszönhetjük. De a felülről jövő támogatás nem elégséges, – szükség van a magyar nemzet nagy tömegeiből és főleg az intelligenciából alulról feltörő lelkesedés lendítő erejére. Ezért használok fel minden alkalmat, azért járom az országot az osztrák határtól a román határig, a cseh határtól a szerb határig, hirdetve a városok intelligenciájának és a tanyák népének a nagy közművelődési célkitűzések sorsdöntő fontosságát. Azzal végzem, amivel kezdettem: új nagy célkitűzések előtt állunk és e célok között talán a legfontosabb, hogy a magyar műveltség toronymagasan emelkedjék Kelet-Európa népei fölé. (Klebelsberg Kunó)

 

       1926-ban, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter idejében, a magyar középiskolákban kevesebb, mint háromezer tanár tanított, és összesen 4973 végzős (nyolcadikos) középiskolás volt, a középiskolások aránya a 10-18 éves népességben 4.2 százalék volt.  Összesen 4941 tanuló tett sikeres érettségit 5868 vizsgára jelentkezőből. A közoktatás nem ugyanazt jelentette, mint ma, az elitstruktúrák valóban az elitet jelentették. 

  Ahogy Magyarország sem ugyanazt jelentette, mint ma. Gróf Bethlen nem Orbán Viktor volt, gróf Klebelsberg pedig nem valamelyik czunyiné a sok közül, már alig tudom számon tartani őket. Magyarországgal számolni kellett akkoriban, és nem feledjük el, az lehet, hogy ijesztően hangzottak Klebelsberg nézetei a magyar kultúrfölényről, legalább nem borzasztóan nevetségesnek. Magyarországot Babits, Kosztolányi, Karinthy, Szerb Antal és Bartók Béla jelentette akkoriban (és, hogy Orbán is értse: 1938-ban Sárosiék ezüstérmesek voltak a futball-világbajnokságon). Horthy és gróf Klebelsberg Magyarországa talán nem volt minden szempontból a legbarátságosabb hely, de azért ott volt a térképen. Orbán Viktor és a czunyinék Magyarországa pedig valamelyest nyugatabbra van Azerbajdzsántól, de erről a tényről egyre kevesebben tudnak a világban.

  Az a Magyarország egy komoly ország volt, a maga kellemetlen szociális problémáival, antiszemitizmusával, revizionista pattogásával együtt. Klebelsberg arról álmodott, hogy még nagyobbá és erősebbé teszi az országát, és hát kit érdekel, hogy mit álmodnak a czunyinék, az sem érdekel, hogy mit álmodik az az ember, akinek Tellér Bubu és Lánczi Böbe a főideológusa és Bayer Zsolt az udvari tollnoka? Ahol Kerényi Imre, L.Simon László és Fekete György a kultúrhéroszok egyesített tanácsa parancsnokai, nem mindegy, hogy ki miket álmodik? Lehet egyáltalán kisebbnek álmodni Magyarországot Matolcsy György banánjánál?

 A czunyinék egyetlen feladata az volt, van és lesz, hogy minél kevesebből kihozzák az oktatási rendszert. Orbán beárazta már magának az ő félázsiai népét, van egy elképzelése arról, hogyan kell kezelnie és mit várhat tőle. Kádár János is sokkal többet gondolt erről az országról, mint Orbán, nemhogy Horthy vagy Klebelsberg. Most kell neki egy új czunyiné, aki odacsap, aki rendet csinál, és meg is fogja kapni az új czunyinéját. Klebelsberget egy percig nem tűrné meg. 

  "Valódi elitet kell kialakítani, nem az értelmiségre kell kacsintani. Ebben a fiatalokra kell építeni, mert noha tapasztalatlanok, gyakran önhittek és az előző generációk nevelték, átörökítve a hamis vagy téves nézeteiket és gyakorlataikat, mégis a kis elmozdulások elkerülhetetlenek, így a fiataloktól - minden hátrányuk ellenére is- több várható, mint az önjelölt, kiégett, hiú értelmiségiektől. Ebben a kérdésben Csurka Istvánnak igaza volt a kezdetektől fogva. A köztisztviselői kart a harmincas, negyvenes éveikben járókkal kell feltölteni." (Lanczi Andras, a Corvinus jovendo rektora)

Lanczi lesz a rektor, ez nem kerdeses. Tokeletes kelet-europai arc, tokeletes kelet-europai karrier.