Örülünk, Vincent?

      1963-ban mutatták be Várkonyi Zoltán Fotó Háber című filmjét. Négymillióan nézték meg. A film egy magyar kémről szól, aki beépül egy a nyugati hírszerzéssel együttműködő csoportba. A magyar kémet (értsd: KOMMUNISTA BELÜGYEST!!!) a Latinovits Zoltán játszotta. A filmben szerepelt az a Lőte Attila is, aki Schmidt Mária személyes 56-jának az arca. 

     Még egyszer. 1956 után hét évvel egy kommunista kém és a "gaz, nyugati titkosszolgálatok" küzdelmét bemutató filmet megnézi a fél ország. Később:  Stirlitz. Minden kilométerkőnél. Bors Máté. Még később Illyés Gyula és Kádár János a Parlamentben lapogatják egymást. 

     Orbán Viktor apja és anyja is őszintén hívő kommunisták voltak, Orbán Viktor pedig negyedszázaddal 1956 után alapszervezeti KISZ-titkár. Nekem a Latinovits-csal sincs semmi bajom, az Illyéssel sem, az Orbánnal, mármint a 18 éves Orbánnal, pláne nem. A valóság az, hogy Kádár Jánost ezt az ország elfogadta. És tőlem szónokolhat szegény lelkylola arról, hogy ő hogyan hajigálta mínuszhúsz éves korában a Molotov-koktélt a tankokra, Magyarországon gyakorlatilag nem volt ellenzék, nem voltak ellenzéki falfirkák, ellenzéki gondolatok, nem volt itt semmi. Igen, az emberek egy része hallgatta a Szabad Európát, nagyon sokan kiröhögték a Gáspár Sándor szintű bornírt hülyéket, imádták Hofit amikor Kádárt parodizálta, de ennyi volt, semmi több. Amikor Kádár kezdett meggyengülni, amikor már nem tudott semmit ajánlani cserébe a kussolásért, akkor igen, akkor az emberek elkezdték kicsit (elég kicsit) kinyitogatni a szájukat.

      Kádár tudta, hogy jobb az, ha ő nincs állandóan a tévében, ha a fényképét csak május elsejéken mutogatják, tudta, hogy nem kell erőltetni az empiriokriticizmust, és adott ponton még Biszkut is képes volt félreállítani, de azt is tudta, hogy ő a Szovjetunió nevű birodalom magyarországi kormányzója, és ezt azért a magyar emberek nem nagyon hülye része is tudta. Nem tudom, hogy azt tudta-e, hogy ennek nem lehet jó vége. Valószínűleg, nem. 

    <  megjegyzés: volt egyszer egy Venesz József nevű konyhafőnök, aki a Kádár-rezsimben a magyar gasztrokultúra Ancsel Évája lett (tényleg tudja még valaki, hogy ki volt az Ancsel Éva?) . ő meg a Túrós Emil találta ki a jellegzetes magyar szocialista menüsorokat, lehet, hogy kárpáti borzaskát is, nem tudom, sok mindent. ezek a menüsorok a mai napig ott vannak a vendéglők egy nem elhanyagolható részében. időnként, mesterszakácsok, ki szoktak rohanni  a Venesz-kötetek ellen (amelyek tényleg úgy néznek ki, mint valamiféle államvédelmi útmutatók, de becsületes kaszinótojásokról és nem igazán túlkomplikált rántott májakról írtak benne) . a mesterszakácsok életükben nem főztek még munkásnak. nem is nagyon láttak munkást, lehet, hogy nem is nagyon van már munkás. viszont 1971-ben pozitív valószínűséggel találtak volna magyar munkást magyar vendéglőben, amely tényről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, mert olyan komcsis tény. tényleg az. de tény. >

   1956-ot (ami úgy kezdődött, hogy Nagy Imre behívta az orosz csapatokat rendet csinálni [olvasónk kérésére kiegészítés: Nagy Imre statáriumot hirdetett ki október huszonnegyedikén és csapaterősítést kért a szovjetektől, amit meg is ígértek neki, ugyancsak kérte, hogy szovjet csapatok vonuljanak a kormányépületekhez, ekkor persze már orosz csapatok voltak Budapesten, az ún. Különleges Hadtest nem túlságosan jól felszerelt, de azért elég nagy erőt jelentő egységei, ezeket már október huszonharmadikán éjjel tizenegykor elindították a szovjet laktanyákból, miután az SZKP KB elnöksége úgy határozott], aztán Kádár János méltatta a "Rákosi-klikk ellen" fellázadt munkásosztályt), azt a két hetet, arra használja ez az ország, hogy elfelejtse a következő ezerötszázat.

      A közpénzből kistafírozott stefkahuthblog lehozott egy cikket azzal a címmel, hogy "Magyarország soha nem volt cinkosa egyetlen diktatúrának sem".  

      Amikor a magyar állami hivatalnokok zsidó asszonyok nemi szervében kutakodtak, majd ezen zsidó asszonyokat vasúton egészen a gázkamrákig szállították, nem volt cinkosság. Az, hogy a náci Németország katonai szövetségese volt Horthy Magyarországa, háborús bűncselekményeket is elkövetve, nem volt cinkosság. Az, hogy 1968-ban a magyar csapatok részt vettek Csehszlovákia megszállásában, az sem volt cinkosság. Az, hogy a Varsói Szerződés és a KGST tagja volt Magyarország, és ma is az lenne, ha az amerikaiak nem nyomják be a szovjeteket az altalajba, az véletlenül sem volt cinkosság, azzal színezve, hogy Kádár János a hetvenes évek végén a legnépszerűbb gauleiter volt a kommunista blokkban.

     Tekintsünk el már attól, hogyan nyalja be magát egy bizonyos másik Magyarország Putyin orosz diktátor egy bizonyos altesti hézagába, hogy hány jobberkápó szolgálja egészen közvetlen formában az orosz szövetségi hírszerzés érdekeit, és hogyan takarítanak el secperc alatt egy tibetit, aki hangosabban veszi a levegőt, amikor nálunk jár a kínai kommunista párt vezetője. Magyarország kifejezetten arról híres, hogy sikerült neki szinte minden diktatúrának a cinkosává lennie, és csak azért nem lett a Malawi diktátor cinkosa mert nem találták meg a nevét a telefonkönyvben. 

     Semmi szégyenérzet nincs ezekben a pöllencsekben? Jó, tudom, hogy semmi, de ez akkor is figyelemreméltó. 

      „Valljuk, hogy a történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége. ”  (Az orbáni alaptörvény sokadik módosításának tervezetéből.)

       Mint az ismeretes II. András magyar király 1222-ben bocsátotta ki az Aranybullát (azért két l-lel, hogy azt megkülönböztessék Lotharingiai Karolina infánsnőtől az uralkodó hölgyismerősétől), amely így kezdődik:

      "A Szent Háromság és az egy Isten nevében,

       András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia és Lodoméria királya, örök emlékezetül..." 

    Tudnunk kell, hogy  II. Béla király nevezte ki magát Ráma királyának. Tette ezt annak ellenére, hogy Ráma nevű királyság nem létezett, egy boszniai folyót és annak környékét hívták Rámának, de a nagybácsikája által megvakított Bélának udvaroncai bemesélték, hogy Ráma egy hatalmas ország elefántokkal és pálmafákkal, irtó büszkék is voltak rá a magyar királyok, része is lett az alkotmányos önazonosságunknak, mint Rudolf a Túró. 

    ... hogy egyik szavamat a másikba se....

    Az Aranybulla tizenkilenczedik törvényczikkének kevesek által ismert, de annál fontosabb hetedik passzusát szeretném czitálni, mert úgy gondolom, hogy relevancziával bír:

    "  Rendeljük, hogy az utánunk való királyok engedelmességgel szolgálják az egy igaz Istent, és aszerént cselekedendjenek miszerént azt az Égi és Földi királyoknak adatott, mert kinek adatott, az veend is, és kinek kétszer adatott az kétszer veend. Egy utánunk való király se ingerlé fel a Belgák a Burgundiak vagy a Luxemburgiak fejedelmeit azzal, hogy az jobbágyit az izmaeliták ellen hörgedelmezze.

    Mert nem veheték el az izmaeliták a jobbágyok az robotját, hiszén az izmaeliták, az pártusok és az epikureaiak, egyébirányukban sem lehetnek sótisztek, kamaraispányok és vámosok, és nem is nagyon akarának, menének ők az választófejedelemhez Bajorföldre, ahol többet méretnek, meg szállanának is. Azonfogytán, ha egy utánunk való király, az egy igaz Isten kék egének szűnére festett papírost szegele ki, hogy azzal az szíriaiakat, filiszteusokat és más mahometánusokat egzeczíroztassa, és az vicebírókat megtévesztvén az népét hamisan esküdteté, bűnhödtessék meg.

   Bűnhődtessék meg, és neveztessék kurafinak az ő véréből való anyja által, ki az Indiányok csicsókájáért árulá az ő makulátlanságát az ruszoknak. És légye neki nevezvén latornak és vetessék neki fője, és minden mása is mi párosával lóga a testíről, de előtte egy kis makkátó, ahogy az böszörmények fejedelmi mondaná"

       Kis János filozófus véleménycikket írt a hvg.hu-ra. [UPDATE: Most hivtak fel a figyelmem arra, hogy ez egy egy eves cikk!!!!! ]  Írásának konklúziója:

       "Demokrata értelmiségi nem nyilatkozhat olyat, hogy Orbán autoriter, nacionalista, populista és demagóg politikus ugyan, és kiüresítette a demokráciát – de a menekültügyben történetesen igaza van.Demokrata csak egyet mondhat, azt pedig teljes egyértelműséggel kell mondania. Amit Orbán Viktor képvisel, halálos veszélyt jelent Európára nézve: nem csak gyalázatos, esztelen is."

        A FIDESZ levezényelt egy szégyenletes népszavazási kampányt, a közmédiát használja a menekültek elleni támadásra,  fasiszta gazembereket pénzel, hogy azok szerencsétlen emberek ellen uszuljanak, már a fehér faj védelméről delirálnak egyes pribékeik, ettől nem lehet elvonatkoztatni, ezek olyan cselekedetek, amelyek kapcsolatosak a menekültüggyel és tagadhatatlanul Orbán Viktorhoz kötődnek. Ezek valóban veszélyesek Európára nézve és bátran nevezhetjük őket gyalázatosnak. 

         Ez azonban nem a teljes igazság. Orbán Viktor a mélyen elítélendő cselekedeteitől, primitív hazugságaitól részben függetlenül egy olyan álláspontot képvisel, amelyeket nemcsak szélsőjobboldali politikusok osztanak, hanem felelősen gondolkodó nyugati értelmiségiek is.  Nem ugyanolyan formában, mint Orbán Viktor, gyakran tartalmilag is különböző módon, de vannak bizonyos lényegi elemek, amelyek igenis hasonlóak. Intellektuálisan és morálisan is vállalható nézetekről van szó (szemben az orbáni szörnyűségekkel), amelyek jelentősen különböznek bizonyos intellektuálisan és morálisan szintén vállalható, tipikusan liberális és baloldali értelmiségiekhez köthető nézetektől. 

        Több mint egy éve írtam egy posztot a menekültkérdés reménytelenségéről, amelyben egy Paul Collier nevű oxfordi professzort idéztem, aki vélhetően nem teljes mértékben ellenzi az Orbán által építtetett határkerítést. Collier Exodus címmel írt könyvet a migrációról, a könyv nagy visszhangot váltott ki; voltak akik dicsérték, voltak akik támadták. Collier erősen kritikus az "open border" szemlélettel kapcsolatban és az erős kontroll alatt tartott bevándorlást tudja csak támogatni. David Goodhart brit újságíró a Brit álmok: a háború utáni bevándorlás sikerei és kudarcai című könyvét is sokan idézik, és Goodhart is igen kritikus a kontrollálatlan migrációval kapcsolatban. Collier és Goodhart tisztességes emberek, távol állnak a rasszizmustól, idegengyűlölettől. Mindketten az integráció fontosságát hangoztatják, azaz lehetőleg olyan emberek bevándorlását támogatják, akik aránylag könnyen integrálhatóak, és főleg csak annyi migráns befogadását, amennyit képesek a nyugati államok integrálni. A liberálisok egy része számára az integráció egyáltalán nem olyan fontos, ők egy olyan multikulturális együttélést látnának szívesen, ahol a bevándorlók megtarthatják a saját kulturális identitásukat esetleg a befogadó közegtől idegen szokásrendszereket is. Collier világossá teszi, a legszegényebb országok esetében maga a szegénység volt a kivándorlás korlátja, a relatív gazdagodás paradox módon a társadalmuk legképzettebb rétegeinek kivándorlásához, masszív brain-drainhez fog vezetni. 

          Goodharttal kapcsolatban a brit baloldalon karakteresen jelenlévő és a Brexittel kapcsolatban is emlegetett "Blue Labour" irányzatot emlegetik. A liberálisok egy része szerint a szegények és elesettek esetében nem azt kell nézni, hogy ki honnan származik, hanem magát a szükséget, ami a szegénységből és az elesettségből ered. A munkásosztály, az alsó-középosztály bizonyos rétegei azonban ezt árulásak tekintik, úgy érzik, hogy a liberális elit megtagadja velük a közösséget. A "Blue Labour" nem szélsőjobboldali, nem rasszista, de szociálisan konzervatív és egy erősebb, gondoskodó, a közösségi értékeket képviselő államban hisz és ez a Nyugat-Európában egyáltalán nem szitokszóként használt neoliberális gondolatokkal való határozott szembenálláshoz vezet. A laissez-faire liberálisok hatékonysági érveléssel  a szociálliberálisok pedig egy általános emberjogi szemlélet jegyében támogatják a jelentős mértékű bevándorlást, utóbbiak a háborús menekültek nagyobb csoportjainak befogadását. Nehezen értik meg, és igen gyakran a xenofóbiával vádolják a hagyományos városképhez, kulturális miliőhöz ragaszkodó kisembereket.

         Igen, féltik a munkájukat. Adott esetben a képzettebb, saját országában magasabb társadalmi csoportokhoz tartozó emberek versenyétől is féltheti a munkáját, és persze tart a szociális háló gyengülésétől is. Filozófiai alapon nehezen összeegyeztethető az alsóbb osztályok közösségi szolidaritásból adódó támogatására alapuló jóléti állam ideológiája a jelentős mértékű befogadással. Ugyanis az előbbinek világos kommunitárius gyökerei vannak (a kommunitariánus ideológiáról, melynek semmi köze a kommunizmushoz, és amiről Magyarországon szinte egyáltalán nem esik szó, olyan gondolkodók köthetők hozzá, mint Michael Sandel, akiről már írtam, Charles Taylor, és az az Alasdair McIntyre, akinek alapművét az After virtue-t egy kaliforniai hotelszobában próbáltam elolvasni, és bevallom ez a kísérletem teljes és rémisztő kudarcba fulladt), az utóbbi pedig kifejezetten ellentétes a kommunitárius szemlélettel (amely kommunitárius szemlélet nem idegen az ötvenes-hatvanas évek német-olasz-francia kereszténydemokrata felfogásától, amelyre kicsit azért az Európai Unió gondolatát alapozták). 

          Úgy érzem, hogy Kis Jánost inkább érdekli az Orbán-jelenség, mint a migráció jelensége. Ami rendjén is való, de akkor ezt ki kell mondani. Én nem vagyok benne biztos, hogy közelebb vagyok Kishez, mint Collierhez migráció-ügyben, bevallom, azt sem merem kijelenteni, hogy a határkerítések feltétlenül károsak. Orbán Viktort gazembernek tartom és mélyen megvetem, de azt gondolom, hogy az európai határokat esetleg a liberális komfortzónán kívül is védeni kell. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem feltétlenül szeretnék látni, de nehezen tartok elkerülhetőnek.

         Azt gondolom, hogy az etnikai arányok viszonylagos stabilitásának igénye nem jelent feltétlenül fasizmust, noha én személyesen nem szívesen beszélek ilyesmiről. Azt is gondolom, hogy a muszlim közösségek egy része valóban problematikus helyzetű, ahogy őszintén hiszem azt is, hogy nagyon sok muszlim járult hozzá ennek az országnak (az Egyesült Királyságnak) a gazdasági és kulturális sikereihez és ezek az emberek pontosan olyan jó britek, mint azok, akiknek az ősei esetleg ezer éve élnek ezen a szigeten. Értem a norvég királyt, amikor Szomáliában született norvégokról beszél, és értem azokat is, akik félnek a burkától. 

      Már semmi okom nincs azt hinni, hogy Orbán nem egy velejéig romlott ember. Mindazonáltal a világ nem Orbánról szól. Orbán túlságosan könnyűvé teszi a gondolkodást. Nem csak orbánpárti és orbánellenes nézetek vannak a világban. A migráns-ügy nem Orbánról szól, Kis János pedig nem beszél a migráns-ügyről, próbál róla beszélni, de végül is nem sikerül neki. Nem a szakterülete, nem mélyedt el benne, ahogy persze én sem, hogyan is tehetném. Ki kell tudni mondanunk, hogy ez egy borzasztóan összetett kérdés, és nem redukálható a fasiszták és a demokraták küzdelmére. A fasiszták és a demokraták küzdelme mindig nagyon egyszerű, mi vagyunk a demokraták, ők a fasiszták, nekünk igazunk van, nekik nem, kész.

       Sajnos, ez most nem fog menni. Az Orbánon túli világban ez értelmezhetetlenné válik. 

    Pinát mondott Donald Trump. Igazából puncit, de az amerikai televíziók így sem tudják leadni, ki kell fütyülni azt a részt.  A pinarészt. Tizenegy évvel ezelőtt pinát mondott, ez most a főhír. És azt is mondta, hogy meg akart valakit dugni. És most a Trumpnak vége van.

    Képzeljük el, hogy azt mondja, hogy meg kell büntetni azokat a nőket, akik abortuszon esnek át, vagy, hogy a mexikóiak nemierőszakolók, vagy, hogy ki kell tiltani a muszlimokat Amerikából. Például. 

    Ne mondj pinát, ha politikus vagy. Egyszerűen ne mondj pinát. Lopj el egy országot, szállítsd helikopteren a családod celebesküvőkre, miközben persze ellopsz egy országot, rúgj fel egy nyugdíjast, miközben ellopsz egy országot, szervezz gyűlöletkampányt szíriai óvodások ellen, miközben ellopsz egy országot, nyúld le a köztelevíziót, majd kevésbé köz televíziókat, miközben ellopsz egy országot, tüntess ki egy antiszemita barmot, miközben ellopsz egy országot, de pinát bazmeg ne mondj, soha ne mondj pinát. Bazmeget se mondj, de pinát aztán tényleg soha. 

    Amerikában pina lett mondva, és nem tudom, hogyan fogják feldolgozni.

    A mi országunkat meg ellopták, de már fel is dolgoztuk, sőt várjuk, hogy ellopják a pulcsikánkat is, a dugicsokinkat, a kis piros teherautót, amit a szülinapra kaptunk, mert igazi erős vezetőt akarunk magunk felé tornyosulni, és az igazi erős vezető az lop, de nem mond pinát. 

    Ez most ilyen. 

         Magyarország Alaptörvénye záróklauzulája:

         "Gyártó nyomda: Állami nyomda. Készült kilencezer példányban mélynyomással, ára ezerháromszáz forint".

          Mint azt Pokol Béla alkotmánybíró úr igen elokváltan kifejtette az egyes megyei jogú városok elidegenítéséről szóló törvény alkotmánybírósági vizsgálata idején; a fenti paragrafusból teljesen világosan kiolvasható, hogy azokat a népszavazásokat, amelyeken az érvényes szavazatok száma osztható valamely prímszámmal Orbán Viktor nyerte. Márpedig. 

          A lineáris egyenletrendszerek elméletének egyik alapvető eredménye a következő: Ha harmincnyolc nézőpontos rezsimribanc tizenkilenc Magyar Idők cikkben hetvenháromszor írhatja le azt, hogy a migránsizű cukorkától kihullhat a bébirépák fanszőrzete, akkor háromezer-kétszáz századvéges pribék negyvenhatezer közszolgálati interjúban kurvasokszor mondhatja bele az egészségesen pirospozsgás magyar nézőemberek arcába azt, hogy Orbán Viktor nemcsak megnyerte a népszavazást, de ki is festette limonádészínűre. 

          Megvan?  Ők nyertek. Abból a tízmilliárdból, amit a kampányra költöttek, körülbelül tizenhárom-tizenöt milliárd forintot.

         A többi meg tényleg nem érdekel senkit. Baloldali politológusok tizenkétezer forint plusz ÁFA-ért próbálják majd elmagyarázni a klubrádióhallgató néniknek, hogy az X-nek az Y csak a mitoménhány százaléka, tehát. Azért egy rendes nógrádiböbe le sem hajol. 

        Igen, Orbánék egy másik univerzumban élnek.... de baromi jól.