Magyarország Alaptörvénye záróklauzulája:
"Gyártó nyomda: Állami nyomda. Készült kilencezer példányban mélynyomással, ára ezerháromszáz forint".
Mint azt Pokol Béla alkotmánybíró úr igen elokváltan kifejtette az egyes megyei jogú városok elidegenítéséről szóló törvény alkotmánybírósági vizsgálata idején; a fenti paragrafusból teljesen világosan kiolvasható, hogy azokat a népszavazásokat, amelyeken az érvényes szavazatok száma osztható valamely prímszámmal Orbán Viktor nyerte. Márpedig.
A lineáris egyenletrendszerek elméletének egyik alapvető eredménye a következő: Ha harmincnyolc nézőpontos rezsimribanc tizenkilenc Magyar Idők cikkben hetvenháromszor írhatja le azt, hogy a migránsizű cukorkától kihullhat a bébirépák fanszőrzete, akkor háromezer-kétszáz századvéges pribék negyvenhatezer közszolgálati interjúban kurvasokszor mondhatja bele az egészségesen pirospozsgás magyar nézőemberek arcába azt, hogy Orbán Viktor nemcsak megnyerte a népszavazást, de ki is festette limonádészínűre.
Megvan? Ők nyertek. Abból a tízmilliárdból, amit a kampányra költöttek, körülbelül tizenhárom-tizenöt milliárd forintot.
A többi meg tényleg nem érdekel senkit. Baloldali politológusok tizenkétezer forint plusz ÁFA-ért próbálják majd elmagyarázni a klubrádióhallgató néniknek, hogy az X-nek az Y csak a mitoménhány százaléka, tehát. Azért egy rendes nógrádiböbe le sem hajol.
Igen, Orbánék egy másik univerzumban élnek.... de baromi jól.
